Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-10-14 / 236. szám
elv. ua mai elit fre tű. tó Ulf ;!!■ .1» :zii> ílf : fél I il ; TÁRCZA. ti Kisvárosi ú ti» csevegés, de nem egészen oknélkftl.) félremost a keserűséggel Ez ön még mindig azt hiszi, hogy mer nem épen olyan ember Párizsban, mi szóljon ? " azt A felelet igazsága, ha mindig rö „Ui r.ei*en^i akkor talán önnek is le igaza. . . Kegyeddel szemben akkor sem hi. _ —WWW u nvod UOVQf,VI é ** 1 , MI ^ mi5?, soha senki. Látja, ez ! Et'!81“k együtt, ne váljunk meg ily részem egymástól. ittcsa k kegyedtől függött volna, ___ Hank meg sehogy. " valódik, épen ön az, a ki.. . ok, de •aj. C8?k megkezdett tárgyunknál. Jöj enii, te ide a kandaló elibe azt akis i! 8 kisértse (® azt meg érthetővé tenni i„i . a mtgy ellenszenvet, melylyel ön I , 81 élet iránt el van telve. Nézze ké^ ’»ónak a szivarok. v K-OüzÖDÖm. k, Ck»*r ennyiből is világosan láthatót Vi,, %fi és nő szerepel, mert más h u . suteu'lről, meleg kandalóról szó hisz az ellenkeznék, ha nem is f ny , előfordulni szokott dolgoktól, t ó»,Lj ®l, mit valaha szépen írásba téte l;!ÍZi m'azt is felesleges megemlíteni, ^t«v t®ren*de kétes homály derengett, ^•honv ^ ,eer“yőzött lámpákkal belé- S ji,“J » lámpa rózsás halványvilága bny ‘rczáh?Zu a szép’ fiatal özvegY KV®’ ?Stok r187 ezek m'06 f °'y termősze!Irt a ízéP, fiatal özvegy györt Hisz ezek mind oly természet. in bogy a ki életében egy regényt, ^ tMi.egy. novellácskát elolvasott, úgy is g,Ia ®md ezt. ^l8ége'^n ^’»k*06*1 87 'r^nt lenne tartozott hogy a férfi vájjon melyik oszaz udvarlóknak : a csapolt ?AVuffy » nemesen hódolók közé ? 80kat tartozik a dologra, még V« ju, ?*» hogy az utóbbi rendhez ezen atámitani. Tehát a kandalló barátságos lángja természetesen a játszi hajlongásokkal fenn lobogott, a deli külsőjű férfi helyet foglalt, a szép asszony a lángok felé fordulva térdén, szétteregette bárász munkáját, s miután puha kacsáival a szines leplet egy párszor véggigsimogatta, megszólalt: — Látja Bálint, én úgy tekintem az embereket, mint egy nagy folyó: parányi csöppek alkotják a hullámzó zúgó tömeget, mely szakadatlanul hömpölyög tovább, anélkül, hogy tudná miért? és hová? — Kiváncsi vagyok, hogy lesz e képzeletből kifejtve az az állítása, hogy a szokások ugyanazok egy kis, mint egy nagy városban ? Mert az én nagy bűnöm csak abból ered, hogy ezt tagadom. Mert igen fontosnak tartom a szokások hatalmát az em-— Más szavakkal, ön azt tartja : „Minden szokás az emberben, még maga az erény is.“ — Ezt épen nem tartom, de hogy az emberek a szokások rabjai , hogy leginkább egy kis városban azok, ezt merem állítani — Én emberről és emberről beszélek, s visszatérve előbbi hasonlatomhoz, kérdem , hogy ha a folyónak (a nagy városnak) egy cseppje fennakad a tűzlevélkén (a kisvárosban) nem épen olyan csepp víz az ott, mint a folyamban? _ Talán a vízcsepp szempontjából nem . . . de azért már a folyó felelős. A szép asszony hangosan felnevetett, a azt mondta, hogy ma nem lehet az ifjúval komolyan beszélni, azért ő nem is szól többet, és így kezdte: Bálint, én csak annyit állítok, hogy miként egy csepp víz épen az a nagy folyamban, mint a parti levélkén, az ember is épen úgy ember, gyöngeség és erényekkel vegyesen, itt, mint a legnagyobb világvárosban, engem igazán sért, hogy ön itt minden embert olyan nevetségesnek talál. — Valóban, az elég helytelen lenne tőlem ha így találnám, vannak itt is kivételek, de a töbségre nézve itt is, mint minden kisvárosban, azt tartom, „hogy aki egész életén át apróságokkal bíbelődik, a végén képtelen lesz az nagyobb dolgokra.* Erről teljesen meggyőzött engem az a hat hét, melyet most e kis városban szerencsés voltam tölteni. .... S ha ez idő alatt szerzett tapasztalataimat úgy tudnám szavakba önteni ahogy azokat én magamnak látom, oly mulatságos ura kép lenne az, a nevetséges kicsinyes kérdés hátterével, hogy maga Bős is megbámulhatná, ha élne. S ha végiggondolok mindez új ismeretségen, csak egy kérdés tolul felém: „Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?* — Oh, az ilyen odavetett állításokkal engem soha sem fog meggyőzni! — Kérem annál már egy kissé tapasztaltabb is vagyok, minthogy egy asszonynál azt a gyöngeséget fel merjem tenni, hogy egy vitában megadja magát. — Ah, tehát a kisvárosi asszonyok is szerencsések valamiben, az ön nagyvárosi delnőihez hasonlítani ? — Nagysád könnyen gunyólodhatik, hisz tudja, hogy előttem egyedül áll, senkihez sem hasonlítva, hisz ezért... de félre most evvel örökre ! Arai magától nem jön, úgysem lehet azt erőszakolni... engedjen meg, az elfojtott tűz utószor felcsapott lángja volt ez. . . most már nyugodtan beszélhetünk egyébről. A szép aszszony csendesen lebocsátotta kötését s mélyen nézett az elfojtott tűzbe, ott a férfi szemekben. Ah, ha e szép tüzes szemek olyannak látnák ezt a világot, mint ő, milyen másként lenne minden ! Hirtelen összerázkódott, elfordította tekintetét arra a tűzre, mely lángol s mégsem éget úgy, mint az a másik. Hosszas, mély elmerüléssel nézték mindketten a kandaló nagy tüzes üszkeit, mik rendre izzó szénné válva, olyan különös alakokat öltöttek , mint egy tűzbástya összeomlott sánczaival, egy oroszlány égő sörényével, egy város ezer kis apró tűztornyocskáival. . apropó város, tehát mondja csak édes Bálint, □em remélhetem, hogy egykor... habár nagyon sokára — megszereti ezt a mi kis városunkat ? Ah, ön reám sem hallgat ? Látja, ez igazán nem szép ! vannak dolgok, azaz nem sejti ön, mintha ezt a tárgyat nem épen ok nélkül hoznám elő olyan gyakran? Mintha . .. különben miért erőszakolni, hisz ami magától nem jön ... Vagy miként is mondta az előbb? — Olyan formán mondottam, de nekem volt okom reál — Hisz önnek mindenre van oka, és joga, ez már régi dologi De nyiltan gáncsol itt mindent, csak azt bámulom, hogy még eddig minket megkímélt. — Ezt kérem ne csodálja, mert épen önökért vagyok leginkább elkeseredve a kis városi élettől. — Igen? Ez valóban érdekes lehet. Szabad tudnom miért? — Mert nagysád és testvére — az én legkedvesebb barátom — műveit, független ember létökre minden napjukat feláldozzák csak azért, hogy a kis város ne gáncsolja, s azt hiszik, igy meg van minden ember elégedve tettekkel? — önt hallva, dehogy hiszek ilyet! — Ne is higyje, pedig önök csak a pletykától való féltékben hallgatják végig nap nap után azt a sok ostobaságot, mi elől én már régen ajtót zártam volna Kezdjük csak elől. Már korán reggel, mikor épen készülnek reggelijüket elkölteni, kopognak, s az önök „szabadijára (mert én igazán nem értem, miért rém mondják már egyszer „nem szabad” ?) nyílik az ajtó, s minthogy így reggel mindig az útjába esnek, beállít a kis ostoba hivatalnok; önök félreteszik az új lapokat, miket reggeli után akartak átnézni, s nyugodtan hallgatják végig, hogy ő milyen nagy ember, hogy az egész vidék neki menynyit köszönhet; de minthogy ilyen sok jeles dolog előadása nem megy olyan hamar, hát itt ül egy pár órát. A kis nagyság végre távozik s önök egy megkönnyítő sóhaj után épen belekezdenek egy érdekes tárgyba, mikor topp be az egyik ügyvéd. Ennek „roppant” sok tárgyalása van a törvényszéknél s az érdekesebb pereiből el nem mulaszthatja, hogy azoknak, kiket „szeretve tisztel”, a főbb mozzanatokat elő ne adja; azután áttér más, szintén érdekes dolgaira, melyekből önök világosan láthatják, hogy olyan jeles ügyvéd, mint ő,s olyan hitvány törvényszék, mint az itteni, nincsen több a világon, amikor a jelen nagyszerűségéből átcsap fiatalkorú hódításokban gazdag szakára, nyílik az ajtó, beállít két férfi, egyik a ki mindig hallgat, másik a ki mindig beszél; ettől rögtön igen pontos értesítést kapnak arról, hogy melyik fia mit tanul, a leányai mit nem tanulnak, a felesége milyen derék egy asszony, s hogy olyan jó dohány sehol sincs mint itt; a kegyed testvére rögtön megtölti erre a beszédes úr öblös dohányzacskóját, azért teszi, hogy hamarább vége legyen a szónak, pedig hamarább vége lenne, ha soha sem tenné ! Egy néhány utazó ügynök után, akik hogy soha sem jártak ok nélkül, mutatja az, hogy egy fiók sorsjegyek, s egy láda köpök van, biztosítva pedig életre, halára annyiszor vannak már, hogy számát sem tudják — érkezik egyik másik vidéki úr, kik dolgaikat akkorra, midőn itt már terhire van, elvégezték, sőt önöket ilyen érthető szellemes modorban bevezetik a nemzetgazdászatba, úgy, hogy mire a sülthöz értek, biztos tudomásuk van gabonáról, juhokról, sertésekről és ökrökről, ezek után. . . . — Az ökrök után ? — Nem, a délelőtt után, jön természetesen a délután, no de ezt, — mint hogy itt már asszonyok szerepelnek — nem is kísértem meg előadni, ennek a puszta gondolatától is olyan dacs kél a fejembe, hogy inkább elköltözném a havasok tetejére, minthogy itt nap-nap után ezt mindvégig hallgassam. Hisz az borzasztó, hogy az ember saját tetszésére ne oszthassa fel idejét, hogy ne azokkal legyen, akikkel akar, hogy kénytelen legyen minden embernek a dolgait és ostobaságait végighallgatni ! De a kis városi nyűg ezt így kívánja. A szép asszony felnevetett: Látja ön, a kis városokra fogott egyik tulajdonnal — a csúfolódással — már bír, ha így halad, még elérheti a magaslatot. — De kérem, ne feledje, hogy én a nagyság parancsára, saját mentségemül hoztam fel ezeket. . . — Oh, kérem csak folytassa, hisz még sokan vannak, kiket elkerült szelíd nagyvárosi nyelve, hát azokról mit mond? — Én nagyság, épen semmit, de a kisváros ilyen formán mondja , milyen gőgös az az Ő, nagyra van az anyja grófnéságával, pedig olyan szegény, mint a teplom egere , hogy henczeg az a K. a gazdagságával, pedig meggondolhatná, hogy az apja csak egy alkusz volt............de ki tudna mindazon gyöngédségeket előszámítani, miknél itt egymásról megemlékeznek az emberek. Én már az itt töltött hat hét alatt tudom, hogy mindegyiknek ki volt az apja, nagyanyja, de azokat, kikkel évek óta a fővárosban egy fedél alatt lakom még nem tudom. _ De aztán azok sem vesznek soha részt az ön örömében, bánatában. Pedig higgye meg, a súlyos napok egyedüli vigasza, ha érezzük, hogy az egész város, mintha egy család lenne, úgy osztozik bánatunkban ... de miért erről tovább szólni, hisz a mi világunk egészen más, ezt én már régen érzem ... ezért mondtam — pedig Ávval Iberi természetre ríSIZETÉSI FELTÉTELEK: ,ELaU .....................16 frt. - kr. . ............................a . . ... •••;:: : : t ; Bo: tomp«»__‘ —------------------------ * 236-ik szám. Kolozsvárt, 1876. szombat, október 14. AGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kulin számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfözérbe soronként 1 frt. pSVÍR, OKTÓBER 13. jabb távirati tudó sítások. Afe. okt. 11. A „N W. A.“-nak 1. , török fővárosból: Mihad pasa Tn fenyegető irat volt kifüggesztő ívben ez raondatik: Ha a porta Un fel erélyesen a hatalmak be- Uc3 ellen, akkor uj Hassánok Unhatnának. Mult héten már is egy merénylet Mithadm ellen. Utonállók erővel megállt a pasa lovait és a miniszter csak E. lélekjelenlétének köszönhető, hogy :40 Ercekült. Bécs, okt. 11. Paskányból jelentik : 6-án és 7-én 170 orosz vonult -itt nem önkéntesek, hanem rendes urnák; a legtöbben báránybőr bundákvoltak ellátva a télre. Ragusa, okt. 11. Mukhtár pasa it mindazon állások birtokában van, meket a libinyei csata előtt elfoglalva itt Legközelebb támadólag fog fel Knni, okt. 11. Despotovics felkelő igének egy szakasza okt. 5-én meglölti Vaskoblato török helységet, és hónapi harcz után be is vette; továbbá hogálta Ziskac török erődöt. 1,1 Laibach, okt. 11. A „Slovenski jeles vezérczikkben ünnepli Jakia vezérőrnagy kineveztetését laibachi jog Helytibornokká. Javanic, mint horvát, i® Inon hadosztályt fog vezényelni, és ez báz uralkodó parancsolja — lelkes fal fog síkra kelni a törökök el- aBosznia megszállása véjze Uea, Cettinje, okt. 11. Tegnap Grahojjéból tizenöt török foglyot hoztak ide; serge felgyújtotta nemcsak Lugjnjét, hanem a lubinjei kerület összes ék falvait is; ez alkalommal 1500 török esett el (!) vagy oda égett saját házaiban; a montenegróiak vesztesége 130 halott és sebesült. Itt. — okt. 11. A helyzet. A porta, mely mindeddig még egy havi fegyverszünetet sem akart engedni, most egyszerre nagy fordulatot ten s hat havi fegyvernyugvást ajánl, vagyis kész az ellenségeskedéseket egész a jövő év ápril havának elejéig felfüggeszteni. Oroszország fenyegetéseinek s az angol kabinet békés presszójának kétésykívül igen nagy része van a porta ez elhatározásában, a nagy és rendkívüli minisztertanács volt az, mely ez elhatározást hozta s egyúttal azon feltételeket is megállapította, melyekhez e félévi fegyvernyugvást kötni akarja. A feltételek tegnap már közöltettek a hatalmakkal s most ezektől fog függni, hogy a vérontást mielőbb félbeszakítsák. A török államférfiak ezúttal mindenesetre igen ügyesen operáltak. Ajánlatukkal lényegesen megnehezítették Oroszországnak az actióba lépést. Amíg a porta a hatalmakkal szembe a negatív terén állt, amíg békefeltételeiket és fegyverszüneti terveiket Konstantinápolyban egyszerűen mellőzték, Oroszország némileg még csak indokolhatta volna a hadüzenetet. De most, midőn a porta maga félévi fegyvernyugvást kínál, mely idő minden tekintetben elég arra, hogy a végleges béke előkészíttessék, s akár európai congressus, akár más nemzetközi testület szabályozza a kelet viszonyait, Oroszországnak nincs többé semmi plausibilis oka a hadüzenetre. Már nem hivatkozhatik a polgárosodás, a humanitás szempontjaira ; ha adásba lép, az tisztán és kizárólag hódító tervek valósítása miatt fog történni. Megeshetik, hogy a török minisztertanács ez új ajánlata egyelőre békés fordulatot fog előidézni az annyira feszült helyzetben. Ha a fegyvernyugvás elfogadtatik, kétségkívül congressus vagy értekezlet fog öszszeülni, míg a télen át elbajlódik valahogy ■ így legalább a tavaszig kilátásba heyezi a béke fentartását. Hogy akkor azután mi fog történni, az más kérdés De mindenesetre az sem megvetendő nyereség lenne, ha a nagy catantrópha kitörése legalább hat havi halasztást szenvedne. Egyebekben az újabb hírek folytán a ma jött külföldi lapok minden közleménye túlhaladottnak mutatkozik. E közlemények főleg arra vonatkoznak, hogy Oroszország csatakész állapotba helyezi hadseregét, s hogy az angol kormány minden áron négy hat heti fegyverszünetet igyekszik létrehozni. Ez alatt a nagyhatalmak konstantinápolyi követei értekezletet tartanának, hogy a portával létrehoznák a végleges kiegyezést. Időközben a lapok folyton terjesztik a rémhíreket a török birodalomból. Mint a «Pol. Corr.]-nak oct. 5-éről Ruscsukból írják, ott a napokban azon hir terjedt el, hogy Macsin kis dunamenti városban a mohamedánok húsz keresztényt meggyilkoltak. A consulok sürgetésére azonnal vizsgáló bizottság küldetett ki, mely a helyszínen kiderítette, hogy Macsinban csakugyan meggyilkoltak öt keresztényt és egy zsidót, hogy a kaimakam nem részes a bűntényben, hanem ellenkezőleg, mindent elkövetett, hogy a további vérontást megakadályozza. A török katonai készülődésekről is folyton érkeznek hírek A Duna mentén partütegek felállításához fogtak, s minthogy Románia egyelőre békés szándékokat táplál Ruscsukban azt hiszik, hogy a védelmi intézkedések más ellenség ellen irányulnak Yemenből 14 zászlóalj katonát is várnak a városba; a katonaság nem küldetik a harci térre, hanem a Duna-menti határvárosokbal fog elhelyeztetni. Toohanéből némi lőszer szállítmányok is érkeznek a dunai várakba Widdinbe pedig két üteg nehéz ágyú küldetett . Assim pasa, a tartomány kormányzója nyíltan kifejezi azon aggodalmát, hogy komoly harczias bonyodalmak állanak küszöbön melyekkel szemben a porta igen nagymérvi előkészületeket tesz. A szerb sereg helyzete megbízható hírek szerint egyáltalán nem olyan, hogy hosszabb fegyvernyugvást nem szívesen venné Az utóbbi harczokban a szerbek óriás veszteséget szenvedtek így például aTimes szerint Natália fejedelemnő zászlóalja, mel 900 emberből állt, a szept. 28-ki harczba leapadt 40 emberre. Jellemzi a szerb viszonyokat egy levél, melyet valami Ali Suat nevű úr intézett lord Derbyhez, a melyet lapok most közölnek. A levél igy hangzik :Mylords A «Daily News» oct. 4 I következő mondás találtatik: «Az orosz mnkénytesek a helyzet urai.* Ez komolyság, vissza fog-e térni vagy nem Csernojeff 16—20.000 önkényesével Oroszországba? Ha visszatér, úgy nem mint Csernajeff tábornok megy haza, hanem mint Lafayette Marquis Amerikából való hazatértekor. De sem fog visszatérni; a szerbek elvesztették kormányukat és szabadságukat és a Dunán túl orosz állami forradalmi fészke van Európának. Oda vezetett az orosz kormány úgynevezett éles esze és az angol kormány gyöngesége a tömeg agitatiójával szemben.* Fogadja stb. Habár kissé merész is az összehasonlítás Csernojeff és Lafayette tábornokok közt, annyi bizonyos, hogy az orosz önkénytes had, mely Szerbiának eddig csak bajt hozott, egykor még az orosz absolutizmusra is nagyon kellemetlenné fog válni, igen roszul fogadta s szemére hányta neki, hogy Románia akadályokat gördített a fegyverek és munitiók Szerbiába szállítása elé. A mostani üdvözlő küldöttség eszméjét — úgy mondják — K. Stuart főconsul adta. Károly fejedelem hajlandónak mutatkozott, ha biztosítékot kap arról, hogy követeit jól fogadják. Erre Stuart báró kérdést intézett Livadiába s megkapta a választ, mely igy hangzott: Sándor czár szívesen fogadja Károly fejedelem küldöttségét, ha abban és azok vesznek részt, kik az osztrák császárnál Nagy Szebenben tisztelegtek. Károly fejedelem nem megy addig Sinaiba vissza, mig Livádiából a positív választ meg nem hozzák. (A küldöttség, mint tudjuk, elutazott, s ezt annak jeléül tekinthetjük, hogy Románia az orosz csapatok átszállítására vonatkozólag ígéreteket tett.) Románia magatartása. Bukarestből Írják a ,P. Ll.“-nak: Kormánykörökben bevallják, hogy a kormánynak az utóbbi napokban komoly szándéka volt fegyveres erővel meggátolni az orosz hadsereg eshetőleges benyomulását. De most e szándékkal fölhagyott s diplomatiai után akarja rábírni Oroszországot, hogy Románia semlegességét — az esetben is, ha Oroszország hadat üzen Törökországnak — tiszteletben tartsa. Ha e kísérlet nem sikerül , az orosz hadsereg benyomul Romániába, a kormány bajosan fog ellene szegülni, inkább úgy fogja tekinteni azt, mint nem csak Oroszország, hanem az összes garantiahatalmak megbízott eszközét. A szándékölt ezés elérésére holnap egy küldöttség indul a czárhoz Livádiába. A küldöttség tagjai : Bratiano miniszterelnök, Slaniceanu hadügyminister, Vacarescu udvarnagy és egy fejedelmi szárnysegéd . A küldöttség czélja hivatalosan az, hogy a czárt Károly fejedelem nevében és úgy üdvözölje Livádiában, mint üdvözölte Ferencz József ő Felségét Nagy- Szebenben. A valódi czél pedig az, hogy Sándor czárt az orosz-török háború esetén Románia neutralitásának megóvására kérje. A román kormány tulajdonképen már jóval előbb kívánta üdvözöltetni a czárt Krímben létekor, de úgy látszik, nem merte tenni, mivel Itorcsakoff herczeg a román ügynököt — Cantacuzeno urat — Pétervárt. A kiegyezési értekezletek. Azon értekezleteken, melyek a magyar és az osztrák miniszterek közt a napokban Budapesten tartottak, a következő a törvényjavaslatok szövege állapíttatott meg: 180 milliós adósságra vonatkozó törvényjavaslat, mely a többi kiegyezétt javaslatokkal egyidejűleg fog a törvényhozásoknak beterjesztetni. 2. A monarchia mindkét államában működő részvénytársulatokra vonatkozó törvényjavaslat, mely a vám- és kereskedelmi szerződéshez fog függesztetni. 3. A közös kiadások hányadáról szóló törvényjavaslat, melybe a vámvisszatérítésről szóló új határozványok is fölvetettek. E javaslat a két parlament küldöttségei elé fog terjesztetni. A kormány ugyanis azon nézetből indul ki, írja a .P. Ll., hogy a quota-arány megállapítására szolgáló eljárásnak most is ugyanannak kell lenni, mint 1867-ben, mivel a kiegyezés illető részének nem meghosszabbításáról, hanem megnyitásáról van szó. E szériát most is regnicolaris deputatiók fognak kiküldetni, melyeknek a kormány által megállapított javaslatok substratum gyanánt lesznek előterjesztve. 4. A fogyasztási adókról szóló törvényjavaslat, illetőleg két javaslat a cukor- és a szeszadókról. Mind e javaslatok egyidejűleg és egyforma szöveggel fognak a parlamentek elé benyúttatni. Ami a külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződéseket illeti, Németországgal