Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-10-19 / 240. szám

­­ TARCZA. 1 VOLEN­TI-VÖLGY CSODÁI. — Theodor« Kirchhofftól. — (Folytatás.) A Menyaszszony fátyola viz­­. j.melyet közelebbről megvizsgálhattam, j '"®rra Nevada Staubbachja* név alatt előfordul. De ez amerikai vizesés sokkal .Jfogabb és nagyobb a svájczinál. Magassá­gi p?*1116111 egyforma ; a Staubbach I6­­­1 Menyaszszony fátyola lelő­z éles, 940 láb magas. A Staub­ig a le ter­emö, folyós, mely lassan zu­­rt. La a szikláról, B gyémánteső alakban Itt V a Sauterbrunnen széles rétjein ; mig Unn­enkezeleg zajos eséssel rohan le a ■ 'on, 8 mormolással húzódik el a köve­­detei? erdőmély egekbe. A szél által csap­ig 1 Vffodfok ide oda vetődnek, mint va­suk látó 8u darab, s távolról óriási fátyol i­­­opMneis, mely eZQ31,ből Tan szőve, s dilaiá­reo let­ek, innen a neve. Midőn zvoori°nkéat a naP szivárványt fejt a ra- Gfü ha*s okra, melyek felett a Három hlán.Cz*a emelkedik büszkén 3750 láb mo­dni,.' ,Dle­ y mögött ismét ££“** f«i a Kapitány 0 -- . e természetes szépség ösz­■ 1'4 °‘y képet alkot, hogy a Staubbach e semmi sem. , Lóháto­mék­­on haladtam lassan a Merced líb , ZA­d partján, mely víznek itt 70 ott J, vége van ; gyönyörködtem az itt ingáló tölgyeken , s a környező joj)j, *®l­ l fákon, midőn észreveszem, hogy kok ,e'öl & Székesegyház emel­­ligy lábnyira, mely felé még 600 ttó...Hagaaabban a Harangok nevű Ügy íjj®8 sziklák meredeznek fel. Távolabb, l(r 'aij magasban látszik a Három test­­’ melyek úgy néznek ki, mintha minden j p réz­en a vé­gybe ennének; jobbra az őr,­­ egy ijesztő csúcs, mely egyenesen nyúlik fel 3270 láb magas­ságig egy 300 láb magas ta­lapzaton, s 150—175 láb magas nagyszerű fenyőkkel van szegélyezve. Hátul az ö­r ku­­poláján akad fel a tekintet, mely szür­kés köveivel 4600 lábnyira emelkedik De az őr nem bilincseli le oly nagyon a tekintetet, mint a szemben levő zuhatag, mely három sugárban ontja le vizét 2634 láb magasból,­­ mely e szerint a föld leg­magasabb zuhatagja, kivéve szomszédját, az őr vízesését,mely 3200 láb magas, de azért korántsem veheti el tőle az elsőséget, mert utóbbi csak egy vékony ezüst szalag, mely a sziklás hegyen alá kígyózik, de nincs zu­hatag kinézése. A svájczi vízesések közöl csak a reichen­­bachiak hasonlíthatók ehez magasság tekin­tetében , de ezek úgy szólva hét egymás fe­jébe helyezett zuhatagot képeznek, melyek közül egyik se versenyezhetik sem vízbőség, sem nagyság tekintetében a Yosemiti felső vízesésével, mely 1600 láb magas, 30 láb szélse, de alól 300 lábra szélesedik el. A középső zuhatag, melyet egy kiálló szikla választ el a felsőtől, 500 láb magas, s mormolva zuhan alá egy széles gránit-tö­megre. A legalsó, mely előbbit közvetlen kö­veti, egyenesen a völgy fenekének tart 434 láb magas ugrást téve. Első az idő, mikor a csodákat is leraj­zolják a költők, a Staubbach és Terni le vannak festve Byron által. A felső zuhatag, mint a Mengasz- 8­ong fátyola, ide oda szórja habjait a szélben. Hála a leeső vizek csengő zajgá­­sának, e vízsugarak mozgásának, melyek úgy néznek ki, mintha az égből jönének, s ra­gyogó poraikat mindenfelé szétszórják : e kép­nek oly elevensége van, hogy egészen el­mossa a komorságot, egyhangúságot, melyek léteznének akkor, ha csak e borzasztó grá­nitok csoportjának vaskos töredékei tűnné­nek föl a szem előtt. III. A völgyben levő három egyszerű mo­dorban épült vendéglő közül azt választák ki állomásul és nyughelyül, melynek Leidig volt a gazdája. E vendéglő előcsarnokával szembe esett a nagy vizesés, az épület há­ta mögött pedig az ő­r emelte gránit darab­jait. Itt igen jó fogadtatásban részesültünk , s a völgyet évenként látogató 3 ezer ember ellátására sokkal több előkészület volt, mint a­mennyit gondoltam. Például a fürdő beren­dezése a csínnak és kényelemnek oly példá­­nya, mit Európában is utánozhatnának. E tá­gas, egészséges szobákban a fáradt utas nem­csak kellemes fürdőket, hanem több rendbeli üvegeket is talál arub­ával, olajokkal, szesz­szel, stb. Még tűről és ciérnáról is gondos­kodva van, az útban történhető ruhaszaka­dások megigazítására. Egy hamburgi német a fürdőépülettel szemben apró­ áru­­ás játék kereskedést nyi­tott, mely utóbbiak a Sierra Nevada fáiból készültek. Igen csinos úti ládák, melyeknek fedelei az óriás fákból kerültek; palcták és sok más ily nemű c­ikkek vannak kiállítva, hogy az utast kísértésbe hozzák. Az utasok és utasnők folytonosan moz­gó lovas csapatai igen érdekes látványt nyúj­tottak. Itt mindenki lovon jár, s ritka eset, hogy — mint Svájczban — gyalog induljon meg valaki a hegyek között. Minden társa­ságot néhány eleséget vivő marha követ ha­rangokkal melyek messze csengenek a Tölgy­ben. Mi sem m­egragadóbb, élénkebb e foly­tonosan más-más képet öltő látványoknál. A nap utolsó óráit sétára forditók a szomszédos helyeken, a többek közt a nagy vizesés alját is meglátogattuk, mely a ven­déglőtől egy félmértföldre esik. Gyönyörű idylli it vezetett oda: körülöttünk minden zöldben pompázott; tekintetünk elszállhatott rendre a nagy zuhataghoz, az északi és déli kupolákhoz, az őr csúcsára, a székesegyház­ra és harangjaira. A­mint a Merced folyó hídján, é­s egy különböző fákból álló erdőcskén áthalad­tunk, elragadó kis völgybe jutottunk, mely vadvirágokkal volt diszitve, a hová olyan formán hallott a távoli nagy zuhatag mora­ja, mint egy ünnepi viszhang méltóságos har­móniája. E tájon a völgy kerek öböl­ alakú­­ra nyílik, s minthogy minden oldalról magas gránitok környeztek, úgy tetszett, mintha egy tűzokádások által megviselt és megége­tett roppant öblös kráter gyomrába temetett zöld pasizon állanánk A nagy zuhatag aljában egész borzasz­tó színezetében vizsgálhattuk a lánczatról el­szabadult elemeket. Soha se fáradtam volna el e ragyogó eső nézésében, mely 434 láb magasról zuhant a gránitra. Bizonyos pont­ról nézve, úgy tetszett, hogy az alsó vizezés egy a felsővel, s így a vizcsoport egybekö­­töttnek látszott csaknem 3 ezer láb ma­gasan !. .. A zuhatag moraja nem hasonlít a zi­vatarok alatt jelentkező dörgés zajához ; in­kább a jégszemeknek a földeken való patto­gására emlékeztet; olykor-olykor még növek­szik ereje, s a mély völgyben süvöltő zivatar tompa mormogását juttatja eszünkbe ; mint az est leszállt, a hold titokza­tos világánál szemléltük a völgy szépségeit, mely aranyos sugarainak andalító hűvösségét lövellte a gyönyörű képre. Lámpagolyó sze­­rüleg függött az­­5 r fekete kövei felett, s onnan veté világát a szürke sziklák óriási rétegeire, melyeken a nagy zuhatag habzó hullámai rohannak alá, mint a kísértetek fehér árnyai. A szálas fenyők nagy árnyakat, vetettek a hold által szintén megvilágított völgy­fenékre; a legkisebb szellő se bólinga­­tá magas koronáikat; minden ünnepies, csöndes vala; csak a nagy zuhatag tölte el a léget tekintélyes zajgásával. E látvány nagyszerűsége oly különös álmokat idézett elő a lélekben, hogy emléke soha se mosódik el bennem. (Folyt, kőv.) — ss.— A magyarok védszervezete a honfoglalás idejében. (Vége.) A magyarok hadvezérei úgy látszik már a régibb időben is jól és teljesen föl voltak fegyverkezve. Torontálmegyében Sz - Miklós mellett egy ivó eszközt találtak, melynek készítésmódja a 10-ik századra emlékeztet. Ezen egy azon időbeli magyar főnöknek képe látható. Lovon ül, fején ala­csony sisakkal; fejét, nyakát egész törzsét és c­ombját pikkelyes pánczél födi, hasonló ahoz, milyenre még most is lehet akadni a cserkesz törzsek közt; jobbjában zászlócská­val díszített lándzsát tart; kardja nincs. Ugyanazon íróeszköznek másik alakja egy ko­ronás férfit ábrázol, tehát szintén vezért, ki­nek vértje lapocskákból van összerakva, ívet és nyilakat visel és lovaglás közben visz­­szafordul, hogy régi magyar szokás szerint viszszafelé lőjjön az őt üldöző párduczra. A magyarok eredeti harczmódja egé­szen hasonló lehetett az egykori avarokéhoz, így értelmezhető, hogy bölcs Leo császár le­írva könyvében a magyarok csatázási módját, ugyanazt ismétli, a­mit Maurikius nála ré­gibb író az avarokról mondo­t. A nyu­gatiak leírásai megerősítik Leo császár elbeszéléseit, és az egykorú német tudósítók, habár különben a magyaroknak ellenségeik, megengedik, hogy az utóbbiak minden har­­czias eredményben kitűnnek. A támadásban bátrak, a fáradalmakban kitartók, az ellen­ség cseleivel szemben vigyázatosak, gyönge­­ségeinek fölhasználásában pedig ügyesek, ha különben zabolátlanok is, de a harczban szigorú fegyelmet tartók, a csatában majd mindig győztesek. A magyarok harezmodora sajátságos volt és újdonsága által meglepte az ilyesmihez nem szokott nyugatiakat. Nem nagy és so­rakozott csoportokban nyomultak előre, de sok különvált kis csoportban, melyek csak "TlÓFIZETÉSI FELTÉTELEK: Is*«»...................................lg «.-tar. Ifflévrí •..................................2 B 0­I Kjt negyedre..............................T­í­z hónapra.................................... .­oO n 240-ik szám. Kolozsvárt, 1876. csütörtök, október 19. POLITIKAI NAPILAP, SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-hiz. HIRDETÉSI DIJAK: ötször hasábozott gamnondsor­­ra, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetis után 30 kr. bilyegilletik kulin számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTER: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe soronként 1 frt. 1 KOLOZSVÁR, OKTÓBER 18. legújabb távirati tudó­sítások. Bécs, okt. 16. A „Montagszevue“ török kormány által 6 hóra ajánlott évszünetről értekezik s ezeket mondja: ^ a feltételek, melyekhez a porta er­edményt kapcsolja, valamint a jövendő bekötés alapjáról folyó tárgyalások lé­­gileg, a hatalmak álláspontján belől fognak, a csak a reformok öszszefogá­sainak pontjában s a garantiákra vo­­natkozólag kerüli meg a porta a hatal-­mik követelését. A fegyverszüneti határ­it a porta nyilvánvalólag hosszúra síbta, de a hosszabb időtartam már ma­­jddm­ foglalja a rövidebbet, s ennyiben a porta kétségen kívül teljesíti a házai­nk követeléseit. A javaslatnak minden esetre meg van azon előnye, hogy min­­kényszerrendszabályt szükségkép ki­­nr, s hogy a porta előzékenységével Bemben semmi interventióról, occupatió­­ról, hajóhad-tüntetésről vagy a diploma­tai tárgyalások megszakításáról szó nem lehet. Bécs, okt. 16. Azon párisi hír, hogy Oroszország a török fegyverszüneti feltételeket egyszerűen elutasította volna, alaptalan. Gorcsakoff csak azt fejtegette a többi európai hatalmaknak, hogy a béke megkötésére nem szükséges oly hosz­­im fegyverszünet, s hogy a portának íjálatot kell terjeszteni egy rövidebb fegyverszünet iránt. Valószínű, hogy a hatalmak ez ajánlatot most tárgyalás alá vetik, habár Anglia föltétlenül a török ajánlatok elfogadása mellett nyilatkozott is Az itteni külügyi hivatalban tegnap­előtt óta lázas tevékenység uralkodik; nem lehetetlen, hogy ő felsége néhány napra ide jön, vagy Andrássy Budapest­re megy, hova ő felsége holnap érkezend Lipót herczeget meglátogatni. Brüssel, okt. 16. A „Nord“ Oroszország állásáról a fegyverszünet kér­désével szemben értekezvén, azt írja, hogy érthető, mikép Oroszország az angol ja­vaslatokra visszatér, mi által a függőben levő kérdések a helyes alapra visszave­zettetnek. Európa nem engedheti meg, hogy egy minden hatalomtól egyhangúan ajánlott programmról lemondjanak. A portának kielégítő garantiákat kell nyúj­tani , ez azonban szemmel láthatóan ha­logatni akarja a dolgot, a­mi a bonyo­dalmat még nagyobbá teheti. A gyors megoldást átalános érdekek kívánják. Pétervár, okt. 16. A porta fegy­verszüneti javaslatát a közönség Orosz­ország ellen intézett sakkhúzásnak te­­kinti. Hat havi fegyverszünet, a keresz­tények iránti jobb bánásmódot illetőleg a porta által adandó garantiák előzetes megállapítása nélkül, csak kitérésnek tű­nik fel e garantiák elől, s az oroszok abba nem egyezhetnek bele. Itt meg van­nak győződve arról, hogy az orosz kor­mány e török sakkhúzást, ha a hatalmak közt előzetes megegyezés nem történik az iránt, hogy mi történjék a hat hó le­telte után, vissza fogja utasítani. Egy rö­videbb fegyverszünet pontozott békeföl­tételekkel a helyzetben látszik feküdni. Bécs, okt. 16. A hatalmak közt folyamatban vannak a fegyverszüneti al­kudozások, alkalmasint új javaslatokat és együttes lépéseket fognak eredményezni. Arról, hogy Oroszország izolálva, egyol­dalúig fog eljárni, még eddig nincs szó. A czártól nem érkezett levél. Belgrád, okt. 16. A fegyverszü­neti alkudozásokat teljesen befejezettek­nek tekintik. Loznicsát a törökök komo­lyan fenyegetik. ■ tjibo­r ti. A helyzet. — okt. 18. Az este érkezett hírek a helyzetet rend­­kívül feszültnek s a catastrópba bekövetkez­tető küszöbön állónak mond­ák A „P. Lloyd”­­nak Bécsből azt távirják, hogy Ottani mérv­adó körökben a jelen helyzetet fölötte vál­ságosnak tekintik s azt hiszik, hogy a dip­­­lomatiai actio fo­ytatása lehetetlenné vál Ugyane lapnak azt távirják, hogy Románia a biztosító hatalmak tanácsát kérte ki a szer­ződésszerűig m­gállapított semlegesség e tényleges megsértésének eshetőségével szem­ben. A .Fremdenblatt“ szerint Oroszország visszautasító magatartása a porta ajánlata iránt nem lephette meg a hatalmakat. Egy körjegyzékben, melyben újra fölvette a fegy­verszüneti tervet, Gorcsakoff herczeg már előbb azt fejtegeti, hogy Oroszország minden eszközt kimerített, hogy a fenforgó bonyo­dalmakat békés után megoldja. Midőn az orosz kormány Derby lord terveihez csatla­kozott, világosan kijelentette, hogy ezzel az engedmények legszélsőbb határáig elment Miután a porta az angol javaslatokat elve­tette, még csak két út maradt: vagy az óha­joknak megfelelő fegyverszünet, vagy pedig a fellázadt tartományok megszállása. Ezek után nem lehetett kétség azon fogadtatás iránt, melyben a pétervári cabinet a porta ajánla­tát részesítheti. Jelenleg — írja a nevezett lap — még folynak az eszmecserék a hatal­mak közt; valószínű, hogy még egy collec­­tiv­ javaslat fog Konstantinápolyban létezni. Feltűnést kelt, hogy Andrássy gróf a mo­narchia pétervári nagykövetével, ki jelen­leg Bécsben van, ismételten értekezik, s hogy Bismarck herczeg az utolsó időben majdnem összes nagy­követeit, egyiket a másik után, Varzinba rendelte magához. Ausztria Magyarország magatartásáról a ,Nat. Zig”-nak Bécsből oct. 13-ról azt írják, hogy az ottani köröket nagyon megi­jesztette azon hír, hogy egy második Sza­­marakoff félé küldetés áll küszöbön, mert ezt oda magyarázták, hogy a két állam kö­zött újabb bonyodalmak merültek fel. Ellen­kezőleg — mondja levelező — a két hata­­lom ma közelebb áll egymáshoz, mint vala­ha. Livádiában, úgy látszik, elismerték Ausz­tria azon követelésének jogosultságát, hogy egy tál lencsével nem lehet őt kielégíteni, ha az uratlanná vált török tartományokról való rendelkezésre kerül a sor. Azonkívül azt is jogosultnak tartják, hogy Ausztria a közös beavatkozásban részt venni nem akar. Oroszország m­egelégszik tehát azzal, hogy Ausztria jó akaró semlegességet követ, s hogy ez bízik abban, hogy a pétervári kormány az irányában elvállalt kötelezettsé­geket teljesíteni is fogja. Andrássy gróf te­hát — mondja levelező — engedményeket tett Oroszországnak a nélkül, hogy politiká­jának a­lapel­veitől eltérne, mert nem vesz részt a Törökország elleni actióban. Az oroszok Szerbiában Mint a „Pol. Corr."-nek oct. 11-ről Belgrádból írják, az orosz segélybizottságok folyton nagy figyelmet fordítanak Szerbia ka­tonai szükségletére. A tisztekben mutatkozó hiányon már szept. 1-én segítettek, a­meny­nyiben akkor már 479 volt a szerb sereg­ben szolgáló orosz tisztek száma. Azóta Csernojeff sürgetésére gyakorlott altiszteket küldenek s ilyen orosz altiszt már 592 szol­gál a Morava-seregben, nagyobb részök a vitézségi éremmel van földiszitve. Az utolsó hiány a lovasságban mutatkozott. Négy hét óta tehát lovasokat küldenek s ez időben 1800 kozák részben pompás dom­ lóval ér­kezett Szerbiába. Végül a segélybizottságok a tüzérségre fordították figyelmöket. A szerb tüzérség eddig is lőbiztosságával tűnt ki, de az anyag gyenge kalibere folytán nem tudott nagyobb sikert elérni. E bajon is segítettek. Moszkvából két üteg Kaulbach-rendszerű szerlöveg és két üteg legsúlyosabb caliberű ágyú érkezett legközelebb Belgrádba, s azon­nal Deligrádba küldték, hol orosz tüzérek fogják azokat kezelni. Az Ibar-sereghez is küldetett két orosz tiszt parancsnoksága alatt egy nehéz üteg. Mussin-Puskin orosz hadnagyot, Puskin, a híres költő egy ivadé­kát, ki a törököknek a Moraván vert hídjá­nak légbe röpítésénél tüntette ki magát, Mi­lán fejedelem kapitányi rangra emelte, ő fog azon lovas kozákság parancsnokává kinevez­­tetni, mely a fejedelem testőrsége lesz a fő­­j hadiszálláson. Lovasot gr. kozák vezér a Driva-sereg lovasságának parancsnokává fog kineveztetni. Románián át legújabban rop­pant mennyiségű lőszer s 12-én ládában 22 000 fegyver érkezett Belgrádba. Olaszország és monarchiánk. Az egyes olasz lapok által hangozta­tott ancexió-politikáról a berlini­­National Zig* így nyilatkozik: , A legutóbbi húsz év alatt Olaszország minden nagyobb európai bonyodalomnál mint lő vagy mellék­szereplő vett részt; költség­­számláját mindig be tudta hozni a száma­dásba és ily módon sok szép tételt nyert. Az olasz királyság alakulását sehol se néz­ték annyi rokonszenvvel, mint Németország­ban és most Európa szerencsét kívánhat ma­gának, hogy az apsanini félszigeten biztosí­tott állapotok uralkodnak. Milyen zavar ele­met képezne Olaszország a keleti kérdés­ben, hogy ha ott állami bomlottéig és a lappangó forradalom még most is fennállana. De Olaszországban a politikusok egy részé­nél az kezd uralkodni, hogy minden területi változás, vagy ennek még csak eshetősége alkalmából is Olaszországnak is kijusson valami. Jellemző e tekintetben, a­mit az „Opi* nione*-nak Triesztből f.­hő 9-ről ímák: „A folytonos alkalmatlankodás, melyet a közhatalom a szabadelvű, azaz olasz párt ellen alkalmaz, mind nagyobbá kell hogy tegye a trieszti lakosság elégedetlenségét. Pár nappal ezelőtt a tionei (egy nagy mezővá­ros a Judikaria-völgyben) piaczon megöltek egy rendőrhivatalnokot két revolver lövéssel. A megölt hivatalnok neve Corti, politikai ma­gatartását a szabadelvűek roezalták. Külön­ben nem tudni, hogy mily indok vezette a gyilkos kezét.* Kételkedni lehet —folytatja a „N. Ztg." — abban, hogy csakugyan mit se tudnának az okról, mely miatt egy hivatalnokot, kinek magatartását a szabadelvű­ párt­­raszalta*, meggyilkoltak. Midőn ily eljárás ily szavak­kal adatik elő, akkor nem kell hozzá com­­mentár. Az olasz kormány joggal fog arra hivatkozhatni, hogy ily dolgok távolról sem illetik. De a hevesebb mérvű olasz politiku­soknak is jó lesz tudomást venniük a ha­tásról, melyet az effélék Európában s neve­zetesen Németországban keltenek Mert az iránt se lehet több kétség, hogy a Triest és Istria után kinyújtott kéz, ha kinyújtani pró­bálnák, oly kard hegyével fog találkozni, mely nem csupán osztrák kard. Reméljük, hogy a jó viszonyt, mely Olaszország és szomszédai közt fennáll, ezen dolgok nem fogják zavarni, de mégis veszélylyel jár a nép szenvedélyei­nek ily irányt adni.* „Európai gyúanyag“ czím alatt a­­Times“ nagy érdekű ber­lini levelet közöl, melyből a következőket idézzük: .Abból, hogy a hatalmak eddig vo­nakodtak actióba lépni, korántsem követke­zik az, hogy inaktivitásuk a fejezet végéig fog tartatni. A Balkán félszigeten most vég­bemenő változás oly megdöbbentően nagyszerű forradalom, melylyel szemben a hatalmak nem maradhatnak kö­zönyösek, bármily különböző érdekek szolgá­latában álljanak is. Ausztria jövőjét hatalmasan fenyegeti a szláv közszellem ébredése, mely az osztrák birodalomban levő szláv területre aspirál. Németország azon­ban az alternatívában látja Ausz­triát, hogy vagy engedelmeskedik Oroszor­szágnak, kül- és belszlávjaitól való féltében,­­ vagy minden erejét összeszedi, hogy ki-

Next