Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-08-02 / 175. szám

XI. évfolyam. 175-dik ttvai. Kolozsvárit* 1877» csütörtök* augusztus 21 ESTI KIADÁS: "ITOFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre..................................16 frt. - kr. Félévre................... • • Egy negyedre........................ Egy hónapra........................ 8 4 1­60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEU­MI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-h­áz. HIRDETÉSI DIJAK: öttier hasábosott g&nnondaor­­ra, vagji annafc területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegfü­sték köttn számitta­tik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 tar. RECLÁMOK: Hi­rffizérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, AUG­. 1. A mozgósítás. Tegnap tartatott meg Bécsben a közös minisztertanács, melynek feladata ▼olt határozni a hozandó katonai rend­szabályok fölött. E tanácskozás eredményéről tudó­sításaink ez óráig még nincsenek, de az előzményekből ítélve, alig lehet kétsé­günk a felől, hogy a mozgósítás csak­ugyan elrendeltetik. Már most csak az a kérdés, hogy minő természetű és mérvű lesz az, és mennyiben fog megfelelni a mo­narchia népei azon hangos követelésének, hogy a mozgósítás tökéletesen agressív jellegű legyen. A veszély, mely legfontosabb érde­keinket fenyegeti, napról-napra növekszik; ezt tagadni nem lehet. Az orosz fegyve­rek minden diadala egy-egy vereség re­ánk nézve is, melyet az egyes török si­kerek absolute nem tudnak paralysálni A­ki csak némileg ismeri a mai helyze­tet, egy pillanatig sem kételkedhetik többé, hogy Oroszország tökéletesen le fogja verni a portát, ha az érdekelt ha­talmak valamelyike közbe nem lép. És melyik hatalom volna itt jobban érde­kelve, mint Ausztria-Magyarország ? Volt egy vesszőparipa, melyen ed­digre hivatalosan és félhivatalosan nagy kedvteléssel nyargaltak. Azt mondták, hogy elég időnk lesz akkor érvényesí­teni követeléseinket, mikor majd béke­kötésre kerül a sor. Persze a­hol e jelszót kiadták, megfeledkeztek arról, hogy minél jobban el lesz gyengülve ér­dektársunk, Törökország, annál nehezebb lesz nekünk akár diplomatiai, akár fegy­veres után sikerrel működni az orosz túlkapások ellen. No de ezzel a vesszőparipával, úgy látszik, már felhagytak. Legalább erre mutat az, hogy végre szükségesnek ta­lálták hadseregünkkel, szándékának e leg­hatalmasabb argumentumával fel­lépni. Csakhogy azt szeretnék aztán, hogy e fellépés ne valami ártatlan katonás­­di játéknak süljön ki, egyedül azért viscensrozva, hogy legyen az izgatott köz­véleménynek mivel foglalkoznia. Játék­nak igen drága, rend­szabálynak pedig alig ér valamit. Mert attól ugyan még nem ijed senki sem, ha 20 —30.000 embert „figyelő állásban“ felállítunk a határszélen, kiknek voltaképen egyéb czéljuk nincs, mint tisztán rendőri kötelességeket teljesíteni. Ezzel pedig a mi keleti érdekeink egy cseppet sem lesznek jobban védve. Azt nem kívánjuk, hogy Ferencz József ő felsége mindjárt hadi manifestu­­mot adjon ki Oroszország ellen, s sere­geink minden haladék nélkül a harcrtér­­re indíttassanak. De azt igenis meg kell tennie mo­narchiánknak, hogy erélyesen és félreis­­merhetlenül állást foglaljon az orosz tö­rekvésekkel szemben. Ehez aztán vegyen segítségül egy hatalmas katonai demonstrátiót. Legyen világosan ki­fejezve ebben, hogy Ausztria-Magyaror­­szág szilárdul el van határozva, a moz­gósított haderőt minden késedelem nél­kül Oroszország ellen vezetni, ha érde­keinek megfelelő fordulatot nem tapasz­tal a keleti helyzetben. És ha e demons­tráló nem használna (a­mi bizony két­séges dolog) hadd szólaljon is meg az az Actatius-ágyu. Tehát legyen csak mozgósítás,­­ de mozgósítás Oroszország ellen. cak, ki a múlt évben Alexinácznál az elő­csapat élén harczolt. Az oroszok közvetlenül Orman Bazár előtt állnak, hír szerint Ka­­i fognak maradni záonál is megjelenek tekintélyes haderővel. Fuad pasa még mindig előre nyomul és Giurffavo m­i­óta visszaveri az ellenséget Az oroszok dobrud- 8 és J01, zaz­sai hadteste Medjidie, és Bazardzsik közt A trónörökös nagyherczeg 80.000 főnyi van, de nem Baltsiknál mint jelentve volt. Nagy csatát lehet várni közvetlenül, miután Mehem­ed Ali hadosztályokat küldött gyorsan előre. Az oroszok néhány ponton látszólag hátrahúzódnak sereg élén megkezdte a támadást Ruscsuk ellen. Tegnap délután 6 órakor Lommenti elővédje, Pirgon sziget átellenében, a török előőrsökbe ütközött­ csata fejlődött ki, mely egyre nagyobb mérveket öltött, míg a beál-Drinápoly , pénteki Szuteiman pasa­je- *e sötétség esti 8 óra tájban az ütközetnek féltékeny mozdulatokat tesz Karabunarnál, melyeket részletesen nem tudathatok. Való­ TARCZA. VAN­ DYCK „SZÜZE." ír A Saint-James palota damaszezal be- ' vont tágas termeinek egyikében gazdag vi­­­rágkosár gyanánt pompázott az ifjú szép nők koszorúja. Közülök mindegyik holmi varró munkát tartott fehér picziny ujjai kö­zött, mi a szem előtt oly kedvesekké teszi az ifjú leányokat, s mit ők ezerszinü virág­csokorhoz hasonlóvá készítenek , vidám cse­vegés közt várták a királyné fölébredését, kinek ők udvarhölgyei valának; kora és ko­moly magatartása által csak egy vont némi homályt e képre: d’Alby nagyherezt­gnő, az első udvarhölgy, s e kastély özvegy urasz­­szonya Az oly szépen nyílott virágok közt a legifjabbik egyszerű öltözete, é­s szerény tekintete által tűnt ki. Egyik leggazdagabb skóciai ház leánya volt; atyja , Ru­bwen milord, vagy de Gorre gróf szerfelett nagy vagyon felett rendelke­zett; czimere pedig még aranyánál is súlyo­sabb va­n. Dolly, az is,a hajadon, nemrég érkezett az angol udvarba, hogy a királyné körül foglaljon helyet, s hogy atyjánál meg­kezdett neveltetését befejezze , azelőtt elzár* !““‚ ® visszavonultan, ösztön által vezérelt , “putoly dolgok felé emelé, s gyöngéd, robbantyfelé'yél­en marga,tahh b'vatás fáklyája A terem ódon asztali órája tizet ütött,­­ minden szem arra tekintett. Ugyan későre jó, mondák többen , s e perezben az ajtónálló bejelentő Van Dyck festőt. Rubent ifjú tanítványa, bármily nagyon hozzá volt is szokva,a szépségekhez, nem Az esti postával érkezett lapok kevés­­ érdekes új hírt hoznak a harcztérről. A­­ „Daily Teleg.“ eredeti sürgönyei Így szól­nak : Sumla, péntek. Tegnap egy csatározás alkalmával nem messze Rasgradtól Egardzse falunál sikert vívtak ki a törökök, de elvesz­ték Aziz pasát, ő­ egy golyó ölte meg; egyike volt a legvitézebb tehetséges katonák tudta elfojtani bámulatát és meglepetését ez igéző körben. D’Alby nagyherczegnő magának tulaj-­j­donitván az ifjú zavarát, ki szemeit lesütő, segíteni akart rajta, s e szavakkal vélé ezt elérni : — Azt mondják kedves uram, hogy önnek tehetsége van. — Nagyon megtisztelnek herczegnő, a­­kik ezt mondják; törekvésemről ítélnek, de­­ még mit sem állítok elő, mi bebizonyítaná Van Dyck annyi nyugodtságot , önér­zetet tanúsított feleletében, mint a­mennyi érdességet, az úrnő kérdésében. Dolly, mint valódi scóniai büszke jellem, elpirult szégyeletében a herczegnő sértő hangján , az ifjú festő feleletén is elpirult, de örömében, s reá veté szelíd tekintetét; az ifjú megérte őt, s szivében megköszönte jóságát. — Jól van, jól! majd meglátjuk ; mert a királyné próbára teszi önt. ő felsége meg akarja igazittatni kápolnája díszítéseit, s ön­nek sok dolga lesz. Téli munkahelyül a Blaiffordi palotát jelölik ki önnek; ez egy régi épület,mely ide is látszik; ön ott magánosan és szaba­don élhet. Nyáron át Eltheimban fog lakni, s tiszteletdíjat a közkincstárból húz. Ez, azt­­ hiszem, elég szép egy művészre nézve. — A művészet egy megfizethetlen bi­rodalom, herczegnő ; s ha tehetségem vá­gyammal egyenlő magaslaton állana, a kilá­tásba helyezett kegyek nem volnának ele­gendők ecsetem megfizetésére­. Mindez jól van; ön büszke, mi pe­dig nagyok vagyunk; hanem ez ajánlatok­ban csak egy feltétel alatt részesül: a ki­­­rályné csak akkor fogja önt udvari festészé­­nek nyiltan is elismerni, ha a Róma tanít­ványai számára hirdetett pályadíjt megnyeri.­­ Szűz­ Máriának feje a pályatárgy. — Jól van, asszonyom; de ha a ki­rályné kegye e feltételhez van kötve, félek,­­ hogy nem nyerem meg azt. — Hogyan? — Mert nem nyerem meg a pályadijt.! — Ba megnyerem a pálykéljt, még lát­felelt Van Dyck szomorúan, s e szomorúság ni fog engem, asszonyom ; ha nem, elhagyom a Dolly szivén átfuródva, kedves arczára Angelhont, szállt. Van­ Dyck Blaiflordba helyezkedett el. — És miért mond le a kitüntetésről ? mely Saint-James étellenében fekszik. Nincsen-e hite hozzá? A mint a festő a palotát elhagyta,min­t Nem az, asszonyom; de hogy tud­­den élet és tekintet a szegény Dolly felé ------­jam én a Megváltó anyjai a maga valóságá- fordult, irigy társai drágán fizettették meg, oly gazdagon vala: fölkelt, s halk,­b z'Or­ban feltüntetni ? Nincs mintám hozzá, vele a Van­ Dyck választását 1 léptekkel visszaért az előbbi után, a nélkül. S ez utolsó szavaknál Dollyra veté­te- Aztán később elváltak egymástól, de hogy egy szót szó ott volna. Dolly egy gondolatot ápolt önmagában. És Van­ Dyck káprázó szemekkel, elfojtott — - - - - •*-*--* lélekzettel, hangveezive nézést a távozó útin, a nélkül, hogy visszatartására csak egy moz­dulatot is tett volna. A leány nem von­öb­kintetét. ----.. ~ . — Mindenütt hiába kerestem ez isteni téli könyörgése után a festő neve volt végső arczat. Senkiben sem találtam fel a lélek gondolata. # titkos Bzendeségét, mely annak szemeiből Éjfél volt: az ég világított az ő millió visszatükröződött; senkinél se volt meg a f­esték­ csillárjával, s szelíd fény tölte el a .. . 1 / / . r r_______I„ 1---1m­. Asi/vr. folak­rfl vasva VI ászÁt.. dé halandó az ő szemei előtti Távozóban gyöngédség, és azon megkapó szépség, mely a nők ama türelmes testvérének minden moz­dulatában nyilvánult. E szavaknál mindenik ifjú lány egy­szerre a festőre emelé tekintetét ; nemesnek és szépnek találták őt! S széles, tiszta hom­loka valóban ragyogott a tehetségtől. DölOU vOJIItVI j­AVttij ö otvIiU JV4JJ lv I • • . i i j , (i & palota terét az ódon falakra vetve világát,­­ látva Őt, azt hitte, hogy a boldogságos sitii* melyek úgy álltak ott komoran és némán, | röppen el az ég felé. * . . /• 1 / • 1 / I- A lfnl/1 na J J D rv _ mintha romjaik felett fohászkodnának. A palota egyik ablaka hirtelen kinyílik, az ás­­lányon és hosszú lépcsőzeten egy ároy su­han alá, b az épület kijáró ajtajához ér. vaiuuau a Azt bajos volna megmondani, hogy ez De hiszen én azt hittem, hogy a festő a nő miként jutott ki, és miként natolt­a urak sohase szorulnak meg minta-hiány! düledező falak közé; annyi azonban bizonyos­­miatt­­­nak látszik, hogy a helyet jól ismerte, mert — Nem, az igaz, oly nők hiánya miatt, a hosszú utakon nagy gyorsasággal haladt kiket az ember megfizet és szépek is. De végig, s a mint az épület egyik szárnyéhoz ö^gVíité'mindengem meg tudná-e közelíteni csak egy is azt a ért, a festő műhelye előtt talált“ “ ^ [J?!.zötehetségét s eszének egész ereje sem szendeséget és szépséget, mik szemeim előtt Bement gondolkozás nélkül, egy széket ra- kifölderiteni­ előtte a valót Annyira fe­­löltüntek ! Haj ! higy e nő, kit találtam, hi­­gadt hirtelen s a festő állványa elé ült. Oh és Dolyt, hogy a*­re szükségem volna, egy főrangú ház sarja, szórni írős­zábó. Majd fáradság­ és álom által elcsigáz­va, egy karszékbe hanyatlott, s elszende­sedett. . . w . A mint fölébredt, első dolga volt, hogy vásznához rohan­on Müve láttára, mely egé­­szen megelevenít előtte, úgy elragadta a gyönyör, hogy térdre esett, s angyal vagy asszony volt is az, megköszönte, hogy meg­""“hi- isf-ke-.«., hogj mld-t «; meglepetés, oh öröm! Ez oly szép és nyu-­jébe vett' » sarából ki-A mid­­e na,.it bee«, leibe« ■« vi»«z„,del. mo„­ .« I«j. öt él«, cg. .f,e W/«J| «. ..... - -szegény festőnek üljön ;?atV-7cg«zív e-TbiT cicadi jrtA « jön neki. Re miféle hatalom boti« W ide gyal­ó kegy d, moj & j gy Miféle gondolat onté belé ezt az erőt és J adta az életet; mondja meg bátorságot? kilaző­ nekem, hogy ki jelent meg előttem az éjjel. A festő térdre hullt előtte, hogy kúszó m­ene , w » netet rebeghessen neki! Hanem Dolly­­ne , nagyherczegnő volt megbízva az hoev kelien föl s ecseteire mutatott. lekin J v « « v tekintetet vetett Dollyra. Az ifjú leány meg érzé ezt, s zavarba jött; e tekintetet tár­sai is észrevették, s haragosan értették meg,­­ hogy Dolly az a nő, kiről a festő beszélt. Az öreg herczegnő, ki mit se vett észre,Jg)^fele_t^ ^ nagy urnő ? hogy keljen föl s eC8et®**T ^'"ifjúba, hogy­­ őrizete alá adott fiatal leányokhoz érkező le — Maga a szent szűz, asszonyom. ,e,e oli d­0Zta ,fá“^ látványának valódi­ velek fölbontásával. Mennyire megüt­ött, S ezzel meghajtó magát mindnyájuk ez egészen elfelejtő látványán midőn h 80rokat elolvasál Borzasztó I­­előtt, búcsútekintetet vetett Dolly felé, s sagát. Íjta­ a költészet régi útjaira klálta fel, Hogy egy főrengű ház sűrí* ett* szólt a herczegnőhez: J "P ragadtatva, úgy érzé, hogy elvált a földből, ■ az égben élt Midőn az ifjú leány észrevette, hogy az önmagára föllelkesült festő egyedül is elvég­zi művét, midőn lété, hogy arcmnatainak bevégzése után megfeledkezik a mintáról, hogy önmagából merítse a lelket, mely benne Az európai török harertér, egy gyalogságból és lovasságból álló hadosz­lop küldetett a török főhadsereggel szem­közt álló orosz csapatok ellen. Az oroszok­­ meglepetve, a legnagyobb sietséggel, 10 lo­vasezreddel és 16 zászlóaljjal csatarendben elitnek nyomultak. Nem volt azonban egyéb kölcsönös demonstratiónál s néhány ágyulő szerelt uj sáncok ma először szerepeltek. E lövegek már dörgésükkel is elkábitják az embert és megrengetik a földet, az orosz óriás­ágyuk hordereje mesés, a török vár bástyáin túl, a török erődbe hordanak. A távolság egy német ménföldnél bizonyára nagyobb, mivel maga a Duna is egy negyed résnél, mert esti 5 órakor borzasztó ziva- ménföldnél még mindig szélesebb, taz és jégeső következtében teljes sötétség állott be, s mindkét rész visszavonult tábo­raiba. A kémszemlére kiküldött török lovas A törökök e pillanatig (d. u. 2 óra) még nem válaszoltak a sloboziai sánczok tü­zére. Bizonyosnak látszik, hogy a vár még­ig 3 órányira előrenyomult az orosz terv- nincs teljesen cernirozva. Az oroszok terve létén a azon jelentést hozta, hogy az oro­szok sokkal kevesebben vannak, semhogy a sorekeli positjót megvédhetnék, s valószínű­leg területükre visszavonulva defensivában puhítsák s azután a várat rohammal heve­­gyék. Hir szerint a carevics szavát adta Mik­lós nagyherczegnek, hogy Rua Cruk még júli­us vége előtt orosz kézbe kerül. (?) véget vetett. Giurgevoból csak vérpiros felhő sejtette a tüzérség kemény ütközetét, az színüleg rögtön igen erős küzdelem veszi ágyuk bömbölése tompa hangokban hatolt át kezdetét. Az előcsatározások már megkez a Dunán. Az ütközet a török ütegekkel mega­dődtek, a várost nagyban erősítik. rakott jobbparti dombeütte mögött vitatott, Philippopol, péntek. Reuf pasa hadereje ayplg a török védvonal jobb­szárnyát bizto­­összetűzött ez ellenséggel. Eski Zágránál erős ■­allotta. Ez utóbbinak erősségét innen épen­­csata foly. Az oroszok a magaslatokon van- seggel nem lehetett megbecsülni, mivel a nak,­s gyorsan tüzelnek. A törökök ostro­mőporgöz és a terep­alakulat elzárták a ki­met intéztek az orosz hadállásokra Mind a két oldalon nagy a veszteség. Az ozmán csa­patok igen hősiesen harczolnak. Az egész or­szág harczolni kész. Az oroszok haderejét a Balkán innenső oldalán 50,000 emberre be­csülik. A törökök a philippopoli vonalat vé­dik, s visszanyomják az oroszokat látást. Giurgevo városában aggodalmas csönd uralkodik. A lakosság, mely utóbbi időben elég nagy számmal tért vissza a városba, és részben már az előbbi bombázások okozta károkat helyreütni készült, ismét elhagyta a várost, habár a török várból egyetlen egy Sumla, csütörtök éjszaka. Az oroszok a lövés nem esett Giurgevora, sem a Slobozia tirnovai kerületben minden falut felgyújtó melletti orosz sánczokra­­nak. A mohamedánoktól a fegyvert elveszik Mellékesen megjegyzem, hogy a Giur- és a bolgárok közt osztják ki A törökök va­­govoban eddig okozott károk korántsem oly gyávát is elkobozzák s a nőket és fiatal leá­­jelentékenyek, mint a Bukarestbe érkezett nyolcat elviszik,­­az oroszok felbujtogatják a jelentések után hinni lehetne. Említést ér­bolgárokat, hogy gyilkolják meg a mohamé­­demnet az is, hogy a házak kívülről keve­­dánokat s kényszerítik őket, hogy lőjjenek a tebbet szenvedtek, mint belülről, a házba török csapatokra Várai lehet, hogy a jövő hét hatolt és ott szétpattant gránátoktól, elején nagy csata lesz Ruszcsuknál. A közönséges szerkezetű szoba plafon­dók a nagy légnyomás következtében középütt Erzsimmból felvettettek és boltozatszerü alakot nyertek. Ez alaktorzitás következtében állékonyságuk jelentik a „N. Fr. Presse“-nek juvus­t, felette kétségessé vált. 27 ikéről: Akhmed Multár pasa ma reggel Ma kora reggel az ütközetet újból két lovasezredet küldött kémszemlére , ha­ megkezdték. A sloboziai sáncok is részt vet­­t áron át. Ezen mozdulat födözésére egyúttal telt abban. A Krupp-féle óriási ágyukkal fele valószínűleg abban áll, hogy előbb a rus­­csuki helyőrséget iszonyatos ágyutüzzel meg Pétervárról A plevnai orosz vereségek alkalmából az «Alig. Ztg.] pétervári levelezője a követ­kező észrevételeket teszi:­­ A plevnai szerencsétlen eset ismét két momentumot világított meg, egyrészről a vi­gyázatlanságot, a­melylyel — a csapatok vi­­tézségére való bizalommal, nem véve tekin­tetbe a gyöngébb haderőt az ellenség erős positióival szemben, — az ellenséget meg­támadták, s másrészről tiszteink és katoná­ink hős önfeláldozását. Plevna mellett a mi részünkről három ezred harczolt, körülbelül 6—7000 ember; veszteségünk több 2000 embernél, tehát egy harmadánál. A legnagyobb arány, melyet tud­­tunkkal a hadi történelem fölmutathat. A három ezredparancsnok közül kettő maradt meg, a dandártábornok megsebesült, h ötven tiszt meghalt vagy megsebesült. Többet, mint a­mennyit csapataink és tiszteink Plevna mellett tettek, tenni nem lehet. A bálák lávái angol lovasságról azt mondták: a C’est mag­­nifique, mais ce n’est pas la guerre*, még nagyobb igazsággal lehetne e szavakat Plev­­nár a­lkalmazni. Kiemelhető ez alkalommal, hogy mily káros befolyással van az egyes csapatveze­tőkre a puskaport nem szagoló szláv sajtó szálassága. Komoly politikai körökben már régóta rosz szemmel nézik, hogy mennyit tanultak ebben a tekintetben a francziáktól a nagyszájú szlávisták. A szláv szélső pár­tok szeretnék a viszonyokat hatalmunkba ke­ríteni, saját politikát csinálni, melynek ér­dekében Sándor czár pedig nem indította meg a háborút. Ha tehát nem is kell attól tartani, hogy e tekintetben változás áll be, még­sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felelősséggel nem bíró szláv sajtó, lágy­­szájúsága tetemes befolyást nyert. Ultraszláv szellemben terrorizmust igye­keznek gyakorolni, s a­nélkül, hogy puskaport­­ szagoltak volna, ez vagy amaz csapat­vezért a lapok támadásaitól való félelem miatt, el­hamarkodott lépésekre vezetik. Szükséges lesz föllépni ezen pánszláv eljárás ellen. (Hát csak lépjenek föl, a­mint tetszik — de minden­esetre originális módja ez a vereségek men­tegetnének, legkivált Ooroszországban, a­hol oly sokoldalulag igyekeznek­­alkalmazni az újonan fölfedezett „közvélemény nyomását»*)

Next