Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)
1879-10-19 / 240. szám
jaiLŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: és*/ évre.................................18 frt. — lévrte........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra...................................1 frt 50. POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DUAK: Otasör huiboaott grimmidior, y*gj teraliMmk in O kr. NKBY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mind« hlrdlMi után 10 kr. bUjogUloidk kO)On ■■KmlHkttk. KriLTTÉR: Soroukdat, rur annak boly«SS kr. RKCLA.HOK: _________Hirharangban toronként i frt. * „Magyar Polgár" agyai tituluk kn T kr, Noitolaflfll bokUldOH kliltnOnyek m Uitltetiak, Itnarelleo ktikil |nt bdrmaalaUaa Irr alak aaia la«kktaUak öl. Haszkálatlok kOilratok nem adatnak «Inuk. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : 8 ^fN88*lfMeakll (bori a lag aaaUaal rdaadt OWW kdaUmdayak laldnakddk.) KIADÓ-HIVATAL: K Lipov*-nyomda UzRMrtl lndi-|*kan, IMir gr. Tálnál DnoMkca hálibrrra u alMaaUai pduak, Urdatdaak, uyUkWri aalkkak tntdaaadok.) 4 szomsztdlból. Osztrák szomszédainknál a politikai haos csak nem akar véget érni. Mostanság alig van nap, melyen egy-egy uj párt megalakulásáról ne hozna hírt a távíró, s a helyzet, az annyira kívánatos tisztázás helyett, egyre zavarosabbá válik. El sem lehet képzelni, hogy a dolgok mai állásában miként fog ott egyhamar erőteljes és hasznos parlamenti működés kifejlődni. A pártok folytonos ingadozásai, új töredékek kiválása és beolvadása, melyek közül ma ezt, holnap amazt vetik fölszinre az esélyek, hogy aztán rákövetkező nap alól kerüljön A küzdés elvek és szilárd programmok, után — mindez, s hozzá dekorácziónak a színtelen, mystikus existentiáju Taaffe-miniszterium, — sajátságos zavarteljes képet nyújt, mely kellemetlen benyomást tesz a valódi alkotmányos kormányzat barátaira. És ez össze-visszaság, legalább ma még, nem olyan természetű, hogy a differentiák, a különböző nézetek purifikátióját, határozott különválását vagy összeegyeztetését — szóval oly rendes határozott pártalakulásokat bár remélni is lehessen, aminek nélkül a parlament működése gyümölcstelenné, s lassanként valóságos idővesztegetéssé válik. Az osztrák politikai helyzet pedig ilyesmivel biztatja mindazokat, kik az új reicherath-tól legsürgősebb teendők elintézését várják. A legközelebbi időt igénybe veszik s súrlódások, veszekedések s tanácstalan ideodakapkodás, mely végre is eredményre aligha vezet; olyan eredményre bizonyosan nem, hogy ez arányban álljon az elpazarolt munkaidő érzékeny veszteségével. A „teljes parlament” első gyönyörűségéül, heves alkotmányos küzdelem ígérkezik, melyhez cseh részről már buzgón osztogatják a jelszavakat. Az osztrák ipari, gazdasági mizériák, melyek elenyésztetésére, a nyomorúságos helyzet megjavítására elsősorban törvénykezési intézkedéseket várnak — ismét háttérbe fognak szorulni, inkább mint eddig; a politikus Dr. urak parlamentje nem ér rá ily kicsinyes dolgokkal foglalkozni. Magasröptű constitutionals harcz alkalmabb tér tudó résznek köszörülésére. És ez igy megy Ausztriában hosszú idő óta. Előbb külügyek, Európa dolgai, most s alkotmányi hercze-hurcza. Csakugyan nem lehet csodálkozni, hogy az osztrák népnek amúgy sem valami erős érzéke a parlamentarizmus iránt, ily dolgok láttára egyre kevesbedik, s s a reichsrath tekintélye egyre alábbszáll. A legújabb hírek közül följegyezzük a következőket : Az osztrák felirati bizottságból daczára az elhatározott titoktartásnak, egy és más részlet máris nyilvánosságra jutott. A bizottság csütörtöki ülésében élénk eszmecsere tárgyát képezte a jelenlegi kormány által teremtett új politikai helyzet. Az alkotmánypárt tagjai kijelentették, hogy sajnálatukra teljesen homályban vannak a kormány czéljai iránt s azért szükségesnek tartották volna, hogy a bizottságban a kormány valamelyik tagja megjelent volna. Herbst, erre vonatkozó megjegyzései után, azon indítványt terjeszté elő, hogy a legközelebbi ülésre a miniszterelnök, a kereskedelmi miniszter és pénzügyminisztérium vezetője meghívassának, mely indítvány el is fogadtatott. A jövő ülésnapja iránt még nem történt megállapodás s az előadó választása is elnapoltatott. A csehek és jogpárt Clam-Martinitz grófot akarják magválasztani, míg a lengyelek kevésbbé határozott pártálló előadót kívánnak választani. Az alkotmányba töredékek értekezletet tartottak, amelyben tárgyalták a kormánynak Boszniára vonatkozó törvényjavaslatát. Az államadósságot ellenőrző bizottságba való jelöltek választása állítólag sok gondot okoz az alkotmányhű pártnak, mert az autonomisták nem akarnak egyezkedni hanem majorizálni akarják az alkotmányhű pártot, úgy mint ez majorizálta pártfeleiket 1873 ban. Az autonomisták saját pártfeleikkel akarják betölteni a birodalmi törvényszékben megüresedett állomásokat is. A kormány befolyásolása következtében egy új pártklub van alakulóban, elsősorban nyolcz faorvaországi nagybirtokos részéről. A kormány ennek alakítását azért támogatja, mert arra számít, hogy ez által az alkotmányhű táborból fogja elvenni a nagybirtokosság egy részét. A csehek békülékenysége csökenni kezd a kivívott győzelmek után. A „Bokrok“ bátorítja a reichsrath autonomista pártját, és azt reméli, hogy az alkotmányhű párt mostani összetartása nem lesz állandó, és nem tart tovább két évnél. E lap lehetetlennek mondja, hogy sokáig szövetségesnek maradjanak azok az elemek, amelyek különböző célokra törekedtek és az előbbi ülésszakokban, sőt a jelen üléssszak kezdetén is oly hevesen és szenvedélyesen küzdöttek egymás ellen. A reichsrath többsége és a kormány remélhetőleg fognak eszközt találni, hogy siettessék az alkotmányhű párt feloszlását, a „Narodni Listy“ kijelenti, hogy az „autonomists“ szónak az az értelme, hogy az alkotmányküzdelmeknek még nincs vége a bécsi parlamentben, hanem hogy még csak most fognak igazán kezdődni, miután az összes haderő szembeszállott az alkotmányhű párttal. A Várady Gábor lemondása által a técsői választókerületben megüresedett képviselői állomás betöltése iránt az országgyűlés képviselői házának elnöke megküldvén a megyei központi választmányhoz felhívását, hogy a választás érdekéből a szükséges intézkedéseket tegye meg: a központi választmány Mihálka László alispán elnöklete alatt e bó 14 én ülést tartott. Felolvastatván a válasz- t tási törvénynek ide tartozó szakasza, ennek értelmében választási caput október hó 31 -ike tűzetett ki. TÁRCZA. illallesli höjelenségek. — Dr. Moses Antaltól. — (Folytatás.) De minőnek kell lennie a folyamatnak az állat szervezetben, hogy a feszerőnek átváltozása élő erővé megtörténjék, némikép az átok alávetett hő bilincseitől megszabaduljon, és így mozgás, élet keletkezzék ? E végre kell, hogy a magasb összetétel vegyek azon elemekre, amelyekből azok keletkeztek, szétessenek, mert épen ez által szükségkép annyi hő lesz szabaddá, amennyi azokban lappangó volt, amely azután az állatnál tömecsi mivoltánál fogva, részint mint testi hőmérsék, részint mint önkényes, vagy önkénytelen mozgás nyilvánul. De ez csak úgy eszközöltethetik, ha a magasb összetétes vegyek ismét elenynyel egyesülnek, és ekkor ismét egyszerű vegyeikbe szétbomlanak. A vegyek eredeti sajátságukat már vándorok kezdetén a környező terjesztőnek, lóg, föld, vagy viznek adták át, ahol azokat is•••ét találják. Sóvárogva egyesülnek azzal és mindig életdúsabbá válva, fokonként szét osztanak, mig ismét vizet, szénsavat, ammo- fiakot stb. képeznek. Itt megint a meleg napsugarak befolyása alatt köpeny, légeny és szénenynyé bontatnak szét, utóbbiak ismét ágasabb szervezeti vegyekké egyesülnek, i megint növénynyé, nagy mennyiségű hővénji lesznek stb. nehézi l’gképen keletkezik az anyag ama csoelndítás Cseréje, amaz örökös körforgása, a Klete ai melynél egy parány sem nem használódik, sem nem vész el, a melynél minden tömecs a tömecsi rendezkedés törvénye szerint, és a mindent éltető napsugarak erejénél fogva a legkülönbözőbb alakokat veszi fel, itt dövény, ott állatéletet teremt, míg végre ismét az élettelen szervezetlen világba tér viszsza, de azért sohasem változtatja sajátos jellegét. A testek ezen örökké új, örökké régi cseréjét már a legrégibb időkben sejtették az emberek, de arról igazi fogalmuk nem volt. Arra mutat az öreg egypusiak lélekvándorlási tana, Ovidius dicsőn ábrázolt metamorphosissa, a biblia szép képeivel az első embernek agyagból való teremtéséről, és azon alapul még ma is Darwin elmélete. Láttuk, hogy a szerves élet vegyészete a feszelőnek élő erővé átváltoztatásából áll, ami pedig csak azáltal eszközöltetik, hogy az a jég vagy a víz élenyét mindinkább magához ragadja. Az ily eljárást, amelynél az eleny folytonosan felgyüjtetik, élenyülési folyamatnak nevezzük, és mivel ezen eljárás a közönséges életben minden hő és világosság képződésénél hatásba lép, amit mi elégésnek nevezünk, ugyanazt szintúgy elégési folyamatnak nevezzük azon különbséggel, hogy az egyes tömecsek nem oly erélyesen vegyülők új testekké, azaz hogy azok vegyülése nem történik láng és világossági jelenetek kíséretében. Az állati életfolyamat tehát megkülönböztetésül a növényzetétől egy élenyülési folyamat. Tekintettel ez utolsó körülményre, alaposnak fogjuk találni, hogy előbb egy növényéletnek kellett lenni, mielőtt egy állatvilág létezett volna. De megfordítva, erre nincs szükség, mivel a növényvilág az állatvilág nélkül is fennállhat. Ha a növény feszerejének legtöbbjét, azaz növésének tetőpontját elérte, akkor egyesül a növény, minthogy a természetben meg- állapodás visszaképzés nélkül nincsen, épenjúgy mint az állati szervezetben az őt környező lég élenyézel, és szétesik hasonló módon lassanként eredeti elemeire. A növény ezen elégési folyamatát rothadásnak nevezzük. E kis eltérés után ismét az állati életfolyamathoz visszatérve kérdeznünk kell, hogy mikép és mily szervek által eszközöltetik ezen életfolyamat, vagy hogy melyek abban a hőforrások ? Majd öthatodrésze a hőnek, mely egy állat test hevének fentartására és mozgásának előidézésére szükségeltetik, a légzés hozzájárulásával áll elő. A légzés lényege abban áll, hogy a lég előnye az állati test feloldott alkatrészénél vegyületbe lép, mely oldatot mi az alsóbbrendű állatoknál életnedvnek, a nagyobb, úgynevezett gerinczes állatoknál pedig, melyeknél az egy testanyag — hamatin — által veresre festetik, vérnek nevezünk. Az által a szénsav, mely itten laza összeköttetésben van, a vizpára mennyiségével együtt a vízből kiválasztani. Hogy pedig ezen gőzelére, még pdig oly élénken mint az tettleg meg is történik, létesülhessen, a válaszfalaknak csak egy igen vékony pókhálónemű hártyának kell lenni. Megfejtve találandjuk, hogy egyrészt azért, mivel itt utolsó foka a szétbomlásnak eredeti elemeibe érezvén el, minél az egész még megkötött hőnek szabaddá kell lennie, egy oly nagy hőmennyiség idéztetik elő, tehát minő- és r mennyiségileg a legfőbb élenyülés áll elő, másrészt pedig, hogy a légzési -zervek, mégpedig mindig a szervezet nagyobb egybevetése, vagy egyszerűsége, az azt környező terjesztő közeg különbsége, és az anyagcsere gyorsasága vagy lassúsága szerint, sokfélék és változatosak lesznek. Így találjuk, hogy a legalsóbb fejlettségi fokozaton álló állatoknál, melyek csak egy hosszúkás, gömbölyű, majd csillagalakú sejtet képeznek, és melyek semmi másból, mint egy igen gyönge, finom sejthártyából, és sejtbenékből állanak, a gázcsere csupán felületük által közvetiltetik. Ez ép oly egyszerű, mint táplálkozásuk, mert ők oly lényegek körül telepednek meg, melyek nekik élelmül szolgálnak, azokat felemésztik, és a kizsákmányolt táplálékot kitakarítják. Ily eljárást találunk a sarkodánál, és más hasonló, többnyire csak górcsőn látható állatocskáknál. Ha tüntük felülete, hogy azt külbefolyás ellen jobban megvédhessék, vastagabb, durvább, és érdes, akkor az említett finom hártya belől van, mert a külső körborítékok bevölődzenek, sokképcsőket és egész légcsőrendszert képeznek, melyen át a lég vagy az élettartalmu víz keresztülvonul. És hogy ezen légcsők — trachea — felülete gyarapíttassék, azok különféle szőröcskékkel, úgynevezett szemször vagy csillámokkal is vannak ellálv, mint p. o. a sugárállatok, légcsős pókok, és rovarok különféle fajainál. De ha magasabb fokra emelkedik az állat szervezete, amelylyel az anyagcsere élénksége is majd mindig egyenlő lenest tart, akkor a légzési felületnek is jelentékenyen kell nagyobbodnia. Alakjuk ismét a terjesztő közeg szerint igazodik, amelyre az állat utalva van. Ha ezen közeg a víz, akkor a nyakhártya majd fésülévéi , majd csomó alakú nyúlványokba gyűrődik fel, melyeket kopoltyúknak nevezünk, és ezek ismét felületek nagyobbítása végett, számtalan csillámmal lehetnek megrakva, mint a puhányok, héjonezok, és halaknál. De ily kizárt szerv a levegőn a gyors elpárolgás miatt a használatra egészen czéltalan volna, és ezért azon állatoknak, melyek életmódjukkal a levegőben való tartózkodáshoz kötvék, egészen más, és ezen kopoltyúktól különböző légzési szervek van. A szervezet alacsony fokán álló állatoknak egyszerű légzacskójuk van, melyek tracheáknak vagy gégének nevezett kis csövek által közlekednek a külléggel, mint p. o. a tüdős pókok. A békáknál és hüllőknél ezen légzacskók belső felületén bőrös ránczek keletkeznek, melyek egész a kölcsönös érintkezésig egymáshoz nőnek, és úgy egy sejtnemű szervet képeznek, miáltal a légzési felület jóval nagyobbodik. De némelyeknek van kopoltyújuk is, amint azok koruk különböző évszakaiban majd a vízben, majd a levegőn élnek. Gyakran ezen tüdőknek még sincs oly felületük, hogy a hőszükségletnek kielégítőleg megfeleljenek. Mivel ily állatok nagyobbrészt vízben is élnek, tehát kevesebb külbefolyásoknak vannak kitéve, azok külső bőrüket légzési szervül használják, amely annak következtében sokkal gyöngébb, finomabb is lehet, mint p. o. a békáknál. Kísérletileg lehet egy békának a tüdejét kivágni, és a béka annak daczára több óráig élni fog; de ha bőrét egy léghatlan kénesével bevonjuk, akkor a béka rövid idő múlva szénsav-mérgezés folytén elpusztul. A madaraknál találunk nemcsak egy csőrendszert, melynek egyes végén csupa finom hólyagocskák vannak, melyek egymással közlekednek, hanem a mellett még egy légzacskót és légűr-rendszert is csontjaikban. Miáltal a madarak egyrészt a repülésre képesebbek, másrészt pedig azon állapotban vannak, hogy részenként csontrendszerüket is mint légzési szervet használhatják, s így könnyebben szerezhetik meg a nagyobb hőszükségletet. (Folyt. köv.) Haymerle külügyminiszter beköszöntő körjegyzéke igen rövid. Andrássy gróf lemondása, mondja ebben a külügyminiszter,csakis személyes tekintetek következménye, a külügyminisztériumban is személyváltozás történt, tehát csak minden rendszerváltozás nélkül. Külföld. Humbert communard párisi tanácsos megválasztatását semmisnek fogják nyilvánítani. A „Journal des Débats“ azonban azt mondja, hogy a kormány nem fog beleavatkozni ebbe az ügybe, hanem a Szajái praefectusra fogja bízni azt. Ez az 1874. július 7-ki V. czikket fogja érvényesíteni, amelynek értelmében hat hónapi dommiciliumra van szüksége mindenkinek, hogy megválasztható legyen. A prefectus kötelességét akarja teljesíteni ezzel, de korántsem táplálja azt a szándékot vagy reményt, hogy véglegesen megakadályozhatja Humbert m megválasztatását, mert néhány hónap múlva semmi sem fog útjában állani a megválasztásnak. Pári 8, okt. 17. A belügyminiszter 231 polgármestert és polgármesteri helyettest, mert a legitimista banketten részt vettek,állomásaiktól e I ra az dt o 11. A Blanqui tiszteletére adott lakomán jelen volt más két polgármester szintén felfüggesztetett hivatalától, mivel itten fellázító beszédek tartottak. A Lim-vonal megszállásának történetéhez. A N. Fr. Pr. azon bizottság egyik tagjától, mely a Lim vidékének előzetes megszemlélésére küldetett ki, részletes adatokat közöl e szemleútról. A bizottság két csoportban indult el küldetésének színhelyére; az egyik csoport a visegrád priboj prepoljei irányban haladt előre Plevljéig, a másik Csajniczából indult el Plevlje felé. Plevljében kellett a két csoportnak találkoznia A két szemlecsapatot pusztán mohamedánokból álló őrség kisérte. A Csajniczából elindult csoportnál Talib bey, török ezredes jelentkezett vezetőül. Csajniczában barátságos lakomát rendeznek a mi tisztjeink, melyre a török ezredes is meghivatott, ki a lakoma alatt először az osztrák-magyar hadseregre ürite poharát, mire Koubuk ezredes kimérten köszönetet mondott. Később Talib a szultán és uralkodónk barátságára emelt poharat, s miután erre válasz, mint a bey látszólag várta, nem adatott, a lakomáról eltávozott. Másnap szept. 1-én Koubuk ezredes csapata Talib beyjel megindult Csajniczából, a török tiszt rendkívül lehangoltnak látszott. Midőn a csapat az első török őrszakaszszal találkozott, attól nyugtalanító híreket hallott, főleg a déli vidékek lakosságának hangulatára vonatkozólag. Plevlje előtt ugyanezt mondták a török katonák, kik a csapattal találkoztak, aminek következtében Talib beg megerősítette az őrséget s a bizottsági tagokat katonák sorai közé zárva, vonult be Plevljébe. Az elszállásolásnak az előleges megállapodás szerint Plevljében kellett volna megtörténnie, de a mohamedánok hangulatára való tekintettel a bizottsági tagokat a városon kívül levő török táborban helyezték el. Musztafa pasa saját sátorában fényesen megvendégelte a tiszteket, kik másnap a város előkelőségeinél látogatást akartak tenni. Minthogy azonban a pasa kijelentette, hogy a ramazan-ünnep miatt a délelőtt folyamában a törökök látogatást nem fogadhatnak, Talib bey kijelente, hogy a kaimakámot meg fogja hívni még aznap este a táborba, akivel a másnapi látogatás iránt tisztjeink értekezhetnek. Talib bey be is ment a városba, s azt üzentette, hogy a kaimakán és a főbb hivatalnokom esti 10 órakor kijönnek a táborba. Ezen időben azonban a táborba senki sem jött, s midőn Talib beyt, ki a városban töltötte az éjt, megképeztették, ez azt felelte, hogy a kalmakára nem fog jönni. Másnap Konrád százados, nem törődve a török hatóságok képviselőivel, kémszemlét akart eszközölni a város körül, miellen azonban Talib bey, ki kora reggel a táborba kijött, erélyesen tiltakozott, azt mondván, hogy a mohamedánok oly izgatottak a bevonulás miatt, hogy ha a kémszemle megtörténik, vagy a tisztek a városban mutatkoznak, ő semmiért sem felel. A százados azonban kijelentette, hogy ő saját felelősségére végrehajtja szándékát, mire Talib bey ez iránt írásbeli nyilatkozatot kért. Midőn a százados ezt megadni késznek nyilatkozott, Talib bey arra kérte őt, hogy várja be a rövid időre eltávozott Musztafa pasát s azzal értekezzék a kémszemle iránt. Míg ezen meglehetősen izgatott társalgás folyt, váratlanul megjelent a pevljei kaimakám, ki azt jelenté, hogy a mohamedánok hangulata korántsem oly aggasztó, mint Talib bey nyilatkozatai után gondolni lehetett. Ekkor Talib bey is lemondott ellenzéséről és Konrad százados kíséretével bejárta a vidéket, anélkül, hogy bármely gyanús jelenséget tapasztalt volna s délben gazdag terepvázlatokkal tért vissza. Szeptember 2 án délután a Milinkovics őrnagy vezetése alatti második csapat is megérkezett Plevljébe, hol szeptember 3-án a táborban megjelent kaimakámmal és két török községi tanácsossal megkezdődtek a bevonulás iránti tárgyalások. A kaimakára az őrnagy felszólítására kijelentette, hogy a törökök híven engedett Spanyolország bask tartományaiban, hol Don Carlosnak legtöbb híve van, izgatottság uralkodik. A spanyol kormány katonai rendszabályokhoz nyúlt a nyugtalankodók ellenében. Quesada tábornok, a baski megszálló sereg parancsnoka Vittoriába tette át főhadiszállását San Sebastianból, és a bask és navarrai helyőrségeket mind áthelyezték. Guipuzconban megszaporították Miquelet tábornok hadtestét, Irumban pedig beszédet tartott Queseda tábornok a csapatokhoz, intve őket, hogy védelmezzék Alfonzo király jogait, és ne hallgassanak a forradalmi izgatók tanácsaira. Az aruauták új betöréséről kapott jelentést a „Presse“ Belgrádból. E szerint azt a hírt vette ele 14 én a kursumljei szerb határőrség parancsnoka, hogy 100 arnauta készül beülni szerb területre rablás végett. A szerb csapatok lesbe állottak és az egész arnauta csapatot megsemmisítették.