Magyar Polgár, 1879. július-december (13. évfolyam, 148-291. szám)

1879-10-19 / 240. szám

jaiLŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: és*/ évre.................................18 frt. — lévrte........................................8 frt. — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra...................................1 frt 50. POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DUAK: Otasör huiboaott grimmidior, y*gj teraliMmk in O kr. NKBY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mind« hlrdlMi után 10 kr. bUjogUloidk kO)On ■■KmlHkttk. K­riLTTÉR: Soroukdat, rur annak boly«­SS kr. RKCLA.HOK: _________Hirharangban toronként i frt. * „Magyar Polgár" agyai tituluk kn T kr, Noitolaflfll bokUldOH kliltnOnyek m Uitltetiak, Itnarelleo ktikil |nt bdrmaalaUaa Irr alak aaia la«kktaUak öl. Haszkálatlok kOilratok nem adatnak «Inuk. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : 8 ^fN88*lfMeakll (bori a lag aaaUaal rdaadt OWW kdaUmdayak laldnakddk.) KIADÓ-HIVATAL: K Lipov*-nyomda UzRMrtl l­ndi-|*kan, IMir gr. Tálnál DnoMkca hál­ibrrra u alMaaUai pduak, Urdatdaak, uyUkWri aalkkak tntdaaadok.) 4 szomsztdlból. Osztrák szomszédainknál a politikai h­aos csak nem akar véget érni. Mostanság alig van nap, melyen egy-egy uj párt megalaku­lásáról ne hozna hírt a távíró, s a helyzet, az annyira kívánatos tisztázás helyett, egyre zavarosabbá válik. El sem lehet képzelni, hogy a dolgok mai állásában miként fog ott egyhamar erő­teljes és hasznos parlamenti működés kifej­lődni. A pártok folytonos ingadozásai, új tö­redékek kiválása és beolvadása, melyek kö­zül ma ezt, holnap amazt vetik fölszinre az esé­lyek, hogy aztán rákövetkező nap alól kerüljön A küzdés elvek és szilárd programmok, után — mindez, s hozzá dekoráczió­­nak a színtelen, mystikus existentiáju Taaf­­fe-miniszterium, — sajátságos zavarteljes ké­pet nyújt, mely kellemetlen benyomást tesz a valódi alkotmányos kormányzat barátaira. És ez össze-visszaság, legalább ma még, nem olyan természetű, hogy a differentiák, a különböző nézetek purifikátióját, határo­zott különválását vagy összeegyeztetését — szóval oly rendes határozott pártalakuláso­kat bár remélni is lehessen, aminek nélkül a parlament működése gyümölcstelenné, s las­sanként valóságos idővesztegetéssé válik. Az osztrák politikai helyzet pedig ilyes­mivel biztatja mindazokat, kik az új reiche­­rath-tól legsürgősebb teendők elintézését várják. A legközelebbi időt igénybe veszik s súrlódások, veszekedések s tanácstalan ide­­odakapkodás, mely végre is eredményre alig­ha vezet; olyan eredményre bizonyosan nem, hogy ez arányban álljon az elpazarolt mun­kaidő érzékeny veszteségével. A „teljes parlament” első gyönyörűsé­géül, heves alkotmányos küzdelem ígérkezik, melyhez cseh részről már buzgón osztogat­ják a jelszavakat. Az osztrák ipari, gazdasági mizériák, melyek elenyésztetésére, a nyomorúságos hely­zet megjavítására első­sorban törvénykezési intézkedéseket várnak — ismét háttérbe fog­nak szorulni, inkább mint eddig; a poli­tikus Dr. urak parlamentje nem ér rá ily kicsinyes dolgokkal foglalkozni. Ma­gasröptű constitutionals harcz alkalm­­abb tér tudó r­észnek köszörülésére. És ez igy megy Ausztriában hosszú idő óta. Előbb külügyek, Európa dolgai, most s alkotmányi hercze-hurcza. Csakugyan nem le­­­het csodálkozni, hogy az osztrák népnek amúgy­­ sem valami erős érzéke a parlamentarizmus iránt, ily dolgok láttára egyre kevesbedik, s s a reichsrath tekintélye egyre alábbszáll. A legújabb hírek közül följegyezzük a következőket : Az osztrák felirati bizottságból daczára az elhatározott titoktartásnak, egy és más részlet már­is nyilvánosságra jutott. A bizott­ság csütörtöki ülésében élénk eszmecsere tár­gyát képezte a jelenlegi kormány által te­­­remtett új politikai helyzet. Az alkotmány­párt tagjai kijelentették, hogy sajnálatukra teljesen homályban vannak a kormány czél­­jai iránt s azért szükségesnek tartották vol­na, hogy a bizottságban a kormány valame­lyik tagja megjelent volna. Herbst, erre vo­natkozó megjegyzései után, azon indítványt terjeszté elő, hogy a legközelebbi ülésre a miniszterelnök, a kereskedelmi miniszter és pénzügyminisztérium vezetője meghívassának, mely indítvány el is fogadtatott. A jövő ülés­napja iránt még nem történt meg­állapodás s az előadó választása is elnapol­­tatott. A csehek és jogpárt Clam-Martinitz gró­fot akarják magválasztani, míg a lengyelek kevésbbé határozott pártálló előadót kívánnak választani. Az alkotmányba töredékek értekezletet tartottak, a­melyben tárgyalták a kormány­nak Boszniára vonatkozó törvényjavaslatát. Az államadósságot ellenőrző bizottságba va­ló jelöltek választása állítólag sok gondot okoz az alkotmányhű pártnak, mert az auto­­nomisták nem akarnak egyezkedni hanem m­a­j­o­r­i­z­á­l­ni akarják az alkot­mányhű pártot, úgy mint ez majorizálta párt­feleiket 1873 ban. Az autonomisták saját pártfeleikkel akarják betölteni a birodalmi törvényszékben megüresedett állomásokat is. A kormány befolyásolása következtében egy új pártklub van alakulóban, első­sorban nyolcz faorvaorsz­ági nagybirtokos részéről. A kormány ennek alakítását azért támogatja, mert arra számít, hogy ez által az alkotmány­­hű táborból fogja elvenni a nagybirtokosság egy részét. A csehek békülékenysége csökenni kezd a kivívott győzelmek után. A „Bokrok“ bá­torítja a reichsrath autonomista pártját, és azt reméli, hogy az alkotmányhű párt mosta­ni összetartása nem lesz állandó, és nem tart tovább két évnél. E lap lehetetlennek mondja, hogy sokáig szövetségesnek maradjanak azok az elemek, a­melyek különböző c­élok­­ra törekedtek és az előbbi ülésszakok­ban, sőt a jelen üléssszak kezdetén is oly hevesen és szenvedélyesen küzdöttek egymás ellen. A reichsrath többsége és a kormány remélhetőleg fognak eszközt találni, hogy si­ettessék az alkotmányhű párt feloszlását, a „Narodni Listy“ kijelenti, hogy az „autono­mists“ szónak az az értelme, hogy az alkot­mány­küzdelmeknek még nincs vége a bécsi parlamentben, hanem hogy még csak most fognak igazán kezdődni, miután az összes haderő szembeszállott az alkotmányhű párt­tal. A Várady Gábor lemondása által a té­­csői választó­kerületben megüresedett képvi­selői állomás betöltése iránt az országgyűlés képviselői házának elnöke megküldvén a me­gyei központi választmányhoz felhívását, hogy a választás érdekéből a szükséges intézkedé­seket tegye meg: a központi választmány Mihálka László alispán elnöklete alatt e bó 14 én ülést tartott. Felolvastatván a válasz- t tási törvénynek ide tartozó szakasza, ennek értelmében választási caput október hó 31 -ike tűzetett ki. TÁRCZA. illallesli höjelenségek. — Dr. Moses Antaltól. — (Folytatás.) De minőnek kell lennie a folyamatnak az állat szervezetben, hogy a feszerőnek át­változása élő erővé megtörténjék, némikép az átok alávetett hő bilincseitől megszaba­duljon, és így mozgás, élet keletkezzék ? E végre kell, hogy a magasb összetétel vegyek azon elemekre, a­melyekből azok keletkez­tek, szétessenek, mert épen ez által szük­­ségkép annyi hő lesz szabaddá, a­mennyi azokban lappangó volt, a­mely azután az ál­latnál tömecsi mivoltánál fogva, részint mint testi hőmérsék, részint mint önkényes, vagy önkénytelen mozgás nyilvánul. De ez csak úgy eszközöltethetik, ha a magasb összetétes vegyek ismét elenynyel egyesülnek, és ek­­kor ismét egyszerű vegyeikbe szétbomlanak. A vegyek eredeti sajátságukat már vándor­ok kezdetén a környező terjesztőnek, lóg, föld, vagy viznek adták át, a­hol azokat is­­•••ét találják. Sóvárogva egyesülnek azzal és mindig életdúsabbá válva, fokonként szét osztanak, mig ismét vizet, szénsavat, ammo- fiakot stb. képeznek. Itt megint a meleg napsugarak befolyása alatt köpeny, légeny és szénenynyé bontatnak szét, utóbbiak ismét ágasabb szervezeti vegyekké egyesülnek, i megint növénynyé, nagy mennyiségű hővé­nji lesznek stb. neh­ézi l’gképen keletkezik az anyag ama cso­elnd­ítá­s Cseréje, amaz örökös körforgása, a Klete ai melynél egy parány sem nem használódik, sem nem vész el, a melynél minden tömecs a tömecsi rendezkedés törvénye szerint, és a mindent éltető napsugarak erejénél fogva a legkülönbözőbb alakokat veszi fel, itt dö­­vény, ott állatéletet teremt, míg végre is­mét az élettelen szervezetlen világba tér visz­­sza, de azért sohasem változtatja sajátos jel­legét. A testek ezen örökké új, örökké régi cseréjét már a legrégibb időkben sejtették az emberek, de arról igazi fogalmuk nem volt. Arra mutat az öreg egyp­usiak lélek­­vándorlási tana, Ovidius dicsőn ábrázolt me­­tamorphosissa, a biblia szép képeivel az első embernek agyagból való teremtéséről, és azon alapul még ma is Darwin elmélete. Láttuk, hogy a szerves élet vegyésze­te a feszelőnek élő erővé átváltoztatásából áll, a­mi pedig csak az­által eszközöltetik, hogy az a jég vagy a víz élenyét mindinkább magához ragadja. Az ily eljárást, a­melynél az eleny folytonosan felgyüjtetik, élenyülési folyamatnak nevezzük, és mivel ezen eljárás a közönséges életben minden hő és világos­ság képződésénél hatásba lép, a­mit mi el­égésnek nevezünk, ugyanazt szintúgy elégési folyamatnak nevezzük azon különbséggel, hogy az egyes tömecsek nem oly erélyesen ve­gyülő­­k új testekké, azaz hogy azok vegyü­­lése nem történik láng és világossági jele­netek kíséretében. Az állati életfolyamat te­hát megkülönböztetésül a növényzetétől egy élenyülési folyamat. Tekintettel ez utolsó körülményre, ala­posnak fogjuk találni, hogy előbb egy növény­­életnek kellett lenni, mielőtt egy állatvilág létezett volna. De megfordítva, erre nincs szükség, mivel a növényvilág az állatvilág nélkül is fennállhat. Ha a növény feszerejének legtöbbjét, az­az növésének tetőpontját elérte, akkor egye­­sül a növény, minthogy a természetben meg-­ állapodás visszaképzés nélkül nincsen, épenj­­­úgy mint az állati szervezetben az őt kör­nyező lég élenyézel, és szétesik hasonló mó­don lassanként eredeti elemeire. A növény­­ ezen elégési folyamatát rothadásnak nevezzük. E kis eltérés után ismét az állati élet­folyamathoz visszatérve kérdeznünk kell, hogy mikép és mily szervek által eszközöltetik ezen életfolyamat, vagy hogy melyek abban a hőforrások ? Majd öthatodrésze a hőnek, mely egy állat test hevének fentartására és mozgásá­nak előidézésére szükségeltetik, a légzés hoz­zájárulásával áll elő. A légzés lényege abban áll, hogy a lég előnye az állati test feloldott alkatrészénél vegyületbe lép, mely oldatot mi az alsóbbrendű állatoknál életnedvnek, a nagyobb, úgynevezett gerinczes állatoknál pe­dig, melyeknél az egy testanyag — hamatin — által veresre festetik, vérnek nevezünk. Az által a szénsav, mely itten laza összeköt­tetésben van, a vizpára mennyiségével együtt a vízből ki­választan­i. Hogy pe­dig ezen gőz­elére, még pdig oly élénken mint az tett­leg meg is történik, létesülhessen, a válasz­falaknak csak egy igen vékony pókhálónemű hártyának kell lenni. Megfejtve találandjuk, hogy egyrészt azért, mivel itt utolsó foka a szétbomlásnak eredeti elemeibe érezvén el, minél az egész még megkötött hőnek szabaddá kell lennie, egy oly nagy hőmennyiség idéztetik elő, te­hát minő- és r mennyiségileg a legfőbb éle­nyülés áll elő, másrészt pedig, hogy a légzési -­zervek, még­pedig mindig a szervezet na­gyobb egybevetése, vagy egyszerűsége, az azt környező terjesztő közeg különbsége, és az anyagcsere gyorsasága vagy lassúsága szerint, sokfélék és változatosak lesznek. Így találjuk, hogy a legalsóbb fejlett­ségi fokozaton álló állatoknál, melyek csak egy hosszúkás, gömbölyű, majd csillagalakú sejtet képeznek, és melyek semmi másból, mint egy igen gyönge, finom sej­thártyából, és sejtbenékből állanak, a gázcsere csupán felületük által közvetiltetik. Ez ép oly egyszerű, mint táplálkozásuk, mert ők oly lényegek körül telepednek meg, melyek nekik élelmül szolgálnak, azokat fel­emésztik, és a kizsákmányolt táplálékot ki­takarítják. Ily eljárást találunk a sarkodánál, és más hasonló, többnyire csak górcsőn lát­ható állatocskáknál. Ha tüntük felülete, hogy azt külbefolyás ellen jobban megvédhessék, vastagabb, dur­vább, és érdes, akkor az említett finom hár­tya belől van, mert a külső körborítékok be­völődzenek, s­okkép­csőket és egész légcső­rendszert képeznek, melyen át a lég vagy az élettartalmu víz keresztülvonul. És hogy ezen légcsők — trachea — felülete gyarapíttas­­sék, azok különféle szőröcskékkel, úgyneve­zett szemször vagy csillámokkal is vannak ellálv­, mint p. o. a sugár­állatok, légcsős pókok, és rovarok különféle fajainál. De ha magasabb fokra emelkedik az ál­lat szervezete, amelylyel az anyagcsere élénksé­ge is majd mindig egyenlő len­est tart, ak­kor a légzési felületnek is jelentékenyen kell nagyobbodnia. Alakjuk ismét a terjesztő közeg szerint igazodik, a­melyre az állat utalva van. Ha ezen közeg a víz, akkor a nyakhártya majd fésül­évéi , majd csomó­ alakú nyúlványok­ba gyűrődik fel, melyeket kopoltyúknak ne­vezünk, és ezek ismét felületek nagyobbítása végett, számtalan csillámmal lehetnek meg­rakva, mint a puhányok, héjonezok, és ha­laknál. De ily kizárt szerv a levegőn a gyors elpárolgás miatt a használatra egészen czél­­talan volna, és ezért azon állatoknak, melyek életmódjukkal a levegőben való tartózkodás­hoz kötvék, egészen más, és ezen kopoltyúk­­tól különböző légzési szervek van. A szervezet alacsony fokán álló állatok­nak egyszerű légzacskójuk van, melyek tra­cheáknak vagy gégének nevezett kis csövek által közlekednek a kül­léggel, mint p. o. a tüdős­ pókok. A békáknál és hüllőknél ezen légzacskók belső felületén bőrös ránczek ke­letkeznek, melyek egész a kölcsönös érint­ke­­­zésig egymáshoz nőnek, és úgy egy sejtnemű szervet képeznek, miáltal a légzési felület jó­val nagyobbodik. De ném­elyeknek van ko­­poltyújuk is, amint azok koruk különböző év­szakaiban majd a vízben, majd a levegőn él­nek. Gyakran ezen tüdőknek még sincs oly felületük, hogy a hőszükségletnek kielé­­gítőleg megfeleljenek. Mivel ily állatok na­gyobbrészt vízben is élnek, tehát kevesebb külbefolyásoknak vannak kitéve, azok külső bőrüket légzési szervül használják, a­mely annak következtében sokkal gyöngébb, fino­mabb is lehet, mint p. o. a békáknál. Kí­sérletileg lehet egy békának a tüdejét ki­vágni, és a béka annak daczára több óráig élni fog; de ha bőrét egy léghatlan kénesé­vel bevonjuk, akkor a béka rövid idő múlva szénsav-mérgezés folytén elpusztul. A madaraknál találunk nemcsak egy csőrendszert, melynek egyes végén csupa fi­nom hólyagocskák vannak, melyek egymás­sal közlekednek, hanem a mellett még egy légzacskót és légűr-rendszert is csontjaikban. Miáltal a madarak egyrészt a repülésre ké­pesebbek, másrészt pedig azon állapotban van­nak, hogy részenként csontrendszerüket is mint légzési szervet használhatják, s így könnyebben szerezhetik meg a nagyobb hő­­szükségletet. (Folyt. köv.) Haymerle külügyminiszter beköszöntő­­ körjegyzéke igen rövid. Andrássy gróf le­mondása, mondja ebben a külügyminiszter,­­csakis személyes tekintetek következménye, a külügyminisztériumban is személyváltozás történt, tehát csak minden rendszerváltozás nélkül. Külföld. Humbert communard párisi ta­nácsos megválasztatását semmisnek fogják nyilvánítani. A „Journal des Débats“ azon­ban azt mondja, hogy a kormány nem fog beleavatkozni ebbe az ügybe, hanem a Szaj­­ái praefectusra fogja bízni azt. Ez az 1874. július 7-ki V. czikket fogja érvényesíteni, a­melynek értelmében hat hónapi dommicilium­­­ra van szüksége mindenkinek, hogy megvá­lasztható legyen. A pr­efectus kötelességét akarja teljesíteni ezzel, de korántsem táplál­­j­­a azt a szándékot vagy reményt, hogy vég­legesen megakadályozhatja Humbert m megvá­lasztatását, mert néhány hónap múlva sem­mi sem fog útjában állani a megválasztásnak.­ Pári 8, okt. 17. A belügyminiszter 231 polgármestert és polgármesteri helyettest, mert a legitimista banketten részt vettek,állomásaik­tól e I ra az d­­­t o 11. A Blanqui tiszteletére adott lakomán jelen volt más két polgármes­ter szintén felfüggesztetett hivatalától, mivel itten fellázító beszédek tartottak. A Lim-vonal megszál­lásának történetéhez. A N. Fr. Pr. azon bizottság egyik tag­jától, mely a Lim vidékének előzetes meg­szemlélésére küldetett ki, részletes adatokat közöl e szemleútról. A bizottság két csoport­ban indult el küldetésének színhelyére; az egyik csoport a visegrád priboj prepoljei irányban haladt előre Plevljéig, a másik Csaj­niczából indult el Plevlje felé. Plevljében kel­lett a két csoportnak találkoznia A két szem­le­csapatot pusztán mohamedánokból álló őr­ség kisérte. A Csajniczából elindult csoport­nál Talib bey, török ezredes jelentkezett ve­zetőül. Csajniczában barátságos lakomát ren­dezn­ek a mi tisztjeink, melyre a török ezre­des is meghivatott, ki a lakoma alatt elő­ször az osztrák-magyar hadseregre ürite po­harát, mire Koubuk ezredes kimérten köszö­netet mondott. Később Talib a szultán és uralkodónk barátságára emelt poharat, s miután erre vá­lasz, mint a bey látszólag várta, nem ada­tott, a lakomáról eltávozott. Másnap szept. 1-én Koubuk ezredes csapata Talib beyjel megindult Csajniczából, a török tiszt rend­kívül lehangoltnak látszott. Midőn a csapat az első török őrszakaszszal találkozott, attól nyugtalanító híreket hallott, főleg a déli vi­dékek lakosságának hangulatára vonatkozó­lag. Plevlje előtt ugyanezt mondták a török katonák, kik a csapattal találkoztak, a­mi­nek következtében Talib beg megerősítette az őrséget s a bizottsági tagokat katonák sorai közé zárva, vonult be Plevljébe. Az elszállásolásnak az előleges megál­lapodás szerint Plevljében kellett volna meg­történnie, de a mohamedánok hangulatára való tekintettel a bizottsági tagokat a váro­son kívül levő török táborban helyezték el. Musztafa pasa saját sátorában fényesen meg­vendégelte a tiszteket, kik másnap a város előkelőségeinél látogatást akartak tenni. Mint­hogy azonban a pasa kijelentette, hogy a ra­­mazan-ünnep miatt a délelőtt folyamában a törökök látogatást nem fogadhatnak, Talib bey kijelente, hogy a kaimakámot meg fogja hívni még az­nap este a táborba, a­kivel a másnapi látogatás iránt tisztjeink értekezhet­nek. Talib bey be is ment a városba, s azt üzentette, hogy a kaimakán és a főbb hiva­talnokom esti 10 órakor kijönnek a tá­borba. Ezen időben azonban a táborba senki sem jött, s midőn Talib beyt, ki a városban töltötte az éjt, megképeztették, ez azt fe­lelte, hogy a kalmakára nem fog jönni. Más­nap Konrád százados, nem törődve a török hatóságok képviselőivel, kémszemlét akart eszközölni a város körül, mi­ellen azonban Talib bey, ki kora reggel a táborba kijött, erélyesen tiltakozott, azt mondván, hogy a mohamedánok oly izgatottak a bevonulás mi­att, hogy ha a kémszemle megtörténik, vagy a tisztek a városban mutatkoznak, ő semmi­ért sem felel. A százados azonban kijelen­tette, hogy ő saját felelősségére végrehajtja szándékát, mire Talib bey ez iránt írásbeli nyilatkozatot kért. Midőn a százados ezt meg­adni késznek nyilatkozott, Talib bey arra kérte őt, hogy várja be a rövid időre eltá­vozott Musztafa pasát s azzal értekezzék a kémszemle iránt. Míg ezen meglehetősen izgatott társal­gás folyt, váratlanul megjelent a p­evljei kai­­makám, ki azt jelenté, hogy a mohamedánok hangulata korántsem oly aggasztó, mint Talib bey nyilatkozatai után gondolni lehe­tett. Ekkor Talib bey is lemondott ellenzé­séről és Konrad százados kíséretével bejárta a vidéket, a­nélkül, hogy bármely gyanús je­lenséget tapasztalt volna s délben gazdag te­repvázlatokkal tért vissza. Szeptember 2 án délután a Milinkovics őrnagy vezetése alatti második csapat is megérkezett Plevljébe, hol szeptember 3-án a táborban megjelent kai­­makámmal és két török községi tanácsossal megkezdődtek a bevonulás iránti tárgyalások. A kaimakára az őrnagy felszólítására kijelentette, hogy a törökök híven engedett Spanyolország bask tarto­mányaiban, hol Don Carlosnak legtöbb híve van, izgatottság uralkodik. A spanyol kormány katonai rendszabályokhoz nyúlt a nyugtalankodók ellenében. Quesada tábornok, a baski megszálló sereg parancsnoka Vitto­­riába tette át főhadiszállását San Sebastian­­ból, és a bask és navarrai helyőrségeket mind áthelyezték. Guipuzconban megszaporí­­tották Miquelet tábornok hadtestét, Irumban pedig beszédet tartott Queseda tábornok a csapatokhoz, intve őket, hogy védelmezzék Alfonzo király jogait, és ne hallgassanak a forradalmi izgatók tanácsaira. Az aruauták új betöréséről kapott jelentést a „Presse“ Belgrádból. E szerint azt a hírt vette e­le 14 én a kur­­sumljei szerb határőrség parancsnoka, hogy 100 arnauta készül beülni szerb területre rablás végett. A szerb csapatok lesbe állot­tak és az egész arnauta csapatot megsem­misítették.

Next