Magyar Polgár, 1881. július-december (15. évfolyam, 147-298. szám)
1881-08-02 / 174. szám
SZERKESZTŐSÉG: T 0 B P Ä - r T 0 7. A , N V O M !' A fi I' <) 1. K T. (11* 1 1 tilmifl1 •«ftiletiii'nyoh nem httríMíetneíi .||»||»II ké*ir»tot € nem altatnak vírusa I ii » 1 11 * C*»|i berniente« levelek fogadtatnak el. «»• Kolozsvár, kedd, 1881. augusztus 2 KIADÓHIVATAL: k 0 I. I' J U J A-UTCZA, nyomdaépület ELŐFIZETÉSI DÍJ : ég黫 évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — ftt félévre...................8 . | egy kóra . 1 „ 60 „ hirdetési díj: «ora 6 kr. — Bélyegilleték, minden hirdetés a tvi 80 kr. — Nyilttér: «ora !16 kr. Ipari fejlődés. a ki figyelemmel kiséri a közlehetetlen észre nem vennie, re a nemzetgazdasági lendület hitteleivel találkozunk, nemcsak a hitelviszonyokban, de a forgalmi és változási téren is. A vasutak bevétei emelkedtek, a malomüzletben javul L állott be, a lapok gyakran hoznak hírt nemcsak hitelintézetek alakításáról, .* iparvállalatok alapításáról is. Tannavár, szódagyár, üveggyár, porczellingyár, papírgyár alakult vagy van alakulóban már most; a szövetiparra is felhívta a figyelmet a késmárki kiállítás, mert bebizonyítá, hogy még azon iparágunk is, mely régen teljesen halottnak hirdettetett, létezik, sőt több ágában, nevezetesen ott, hol nagy tőke nélkül is versenyképes czikket lehet előállítani, fejlődik is. És e tekintetben, általában igen nagyra becsültük még a helyi kiállításokat is, mert ugyanazok állítják ki iparunk „haladása,versenyképessége“ mellett a bizonyítványt, akik azt kortesbeszédekben és országgyűlésen teljesen meghaltnak és életképtelennek hirdetik, mindaddig, míg az ő politikai rendszerük vagy kormányra jutásuk be nem következik. De erre a cáfolatra nem fektetünk akkora súlyt, mint magára a tényre, mely abban áll, hogy ipari viszonyainkban is van már valami javulás. Az pedig kétségen kívül áll, hogy minden iparágban meg van nálunk a fejlődés csírája, valamennyire nézve meg vannak ugyan nehezítve, de léteznek a létfeltételek , melyekhez csak alkalmazkodni és a mutatkozó hiányokat pótolni, a hiányzó szakképzettséget és anyagi eszközöket, különösen pedig üzleti öszszeköttetéseket és hitelt meg kell szerezni, vagy kínálkozó alkalommal (mint most áll pl. a hitelviszonyokra nézve) meg kell ragadni, hogy az illető iparág a kor kívánalmainak megfelelő irányban és mértékben fejlesztessék. Hangsúlyoznunk kell az utóbbi két követelményt. Mert hiába panaszkodunk a kis ipar nyomorúságos helyzete felett, nem fogjuk ennek fő okát sem a közös vámterületben, sem az ipartörvényben találni, mert a külföld majdnem minden országában ugyanezen helyzetbe jutott az, mert az a statisztikai szaporodás, melyet a kis iparosokra nézve Engel kimutatott és amiből sokan akarják leszármaztatni azon állítást, hogy csak nálunk nem virágzik a kis ipar, létezik nálunk is. Hisz épen az ellen van panasz, hogy úgy felszaporodtak mesterembereink, és a kontárak úgy megnehezítik a „becsületes“ munka megélhetését, hogy e miatt alig élhet a kis ipar. Tehát a számszerinti szaporodás ép úgy meg van, mint a nyomor a külföldön is, főleg olyan iparágakban, melyek leginkább ki vannak téve a gyár versenyének. Erre épen — a késmárki kiállítás után —a vászonipar nyújt legszomorúbb bizonyságot, mert nemcsak felső Magyarországon, de Sziléziában, Szászországban is tapasztalhatják annak pusztulását é s azon vidékek adnak a kivándorláshoz legtöbb kontingenst, melyeken régebben virágzó vászonipar volt. Ez áll Magyarországra ép úgy, mint Németországra nézve ; nem kell ezért külön hibát keresni kormányban, vagy vámterületben. De viszont a vászonipart ép úgy, mint minden más iparágat csak úgy ehető megmenteni, ha a gyári termelés és kézműipar meg tudtak osztozkodni feladataikon, sőt a legtöbb helyen egymást kiegészítő szövetségre léptek. Mert ahol a gőz dolgozhat, ott az emberi erő gyengén állja ki a versenyt, de viszont a művészi és műipari része a feladatnak, legnagyobb részben erre marad. Ezért hittük azt, hogy úgy a vászon, mint többi iparágunk nemcsak megmenthető, de teljes virágzásra vezethető, még a mostani viszonyok közt is, ha a kellő tőke szakértelem és munka párosul. És, hogy ennek, a közviszonyokban, nincsenek elháríthatlan akadályai, azt bizonyítja az, hogy amint a hitelviszonyok javulnak, élénkül a vállalkozási szellem és kezd az már nálunk is, nemcsak vasúti és hitelpapírokhoz vagy hitelintézetek alapításához fogni, de iparvállalatokat is alapítani. És ha tudjuk, hogy a törvényhozás is mily kedvezményeket nyújt erre, komoly kilátásunk lehet az egészséges fejlődésre. TARCZA: Elmefuttatás a művészet, aesthetics és kritika köréből. (Folytatás.) 111. Münchenberg dramaturgi értekezleteiből is lássunk egy párt. A drámai iskoláról így szól: Emélet nélkül művészetet képzelni sem lehet, de ép annyira szükséges « a művészetre nézve a gyakorlat is Csakis »z elmélet teremti meg a művészi lelket, adj nélkül a művészet — csupa gyakor- V^etés utján — mesterséggé alacsonyitatik le. De az elvont elmélet sem ^pen magában művészt teremteni, annak mitden körülmények közt, szüksége van a tényleges gyakorlatra, a megszokásra, neki alkalmat szolgáltat arra, hogy Művészetének felfogott elveit tárgyilagost értékesíthesse. Csak ott érezhetik el kedvező eredmény, holelmélet s gyakorlat karon logva együtt járnak. Egyik művészetben sem lehet ezen alapeszmék igazságát oly biztosan kimutatni, mint a szln®Idéztetnél. A legmélyebb tudomány, még Szolyan is, mint Devrient Eduárdé, nem ^P«9 jeles előadót alkotni, és a Bzinpa- Dti legnagyobb biztosság s ügyesség sem épesek a tudományos bírálat aestheticai e stelményeit kielégitni. , a művészet gyakorlati eltanulását adig meg kell előzni az elmélet megnálásának, mégpedig azért, mert a gyakorlatot, minden körülmények közt azon törvények szerint kell űzni, melyeket az elmélet helyeseknek elismert. A drámai iskola feladata, hogy a színművészet elméletét tanítsa meg. A benne nevelt tanítványoknak a színpad kell hogy megadja az alkalmat gyakorlati kiképeztetésükre. A drámai iskolázást nem kell elcserélni a tudományossal, melyen minden művésznek keresztül kell előzetesen menni, s melyből kell merítenie a lelki műveltségnek, minden művészi munkánál elkerülhetlen kellő mértékét. A drámai iskolának meg van az ő meghatározott kizárólagos drámai czélja. Ezen feladatok összefoglalhatók az egyetlen mondatban: az összes emberi tehetségeket kell kiképezni a drámai jellemek művészi ábrázolására. Ezen tehetségek testiek és lelkiekre oszlanak ; az elsők a dráma tanítás kezdetét, az utóbbiak annak végét jelentik. Azon testi tehetségek, amelyeket a művésznek képességekké kell kifejteni czéljára, Prom rendszerének olyan keresztülmivelésén alapszanak, hogy azokkal határozott s czélzatos mozdulatokat tehessen, melyek, miután művészete beszédi és mozdulati nyelvre oszlik, részint a beszédszervek izom gyakorlatait, részint a test többi részeit (arcz, derék, kéz és láb) igénylik. A hangos beszéd tanulása tehát a beszédszervek mozgási törvényei szerint történik, amelyeknek legtökéletesb kiképeztetését az ének kívánja. Az első feladat, mit szintúgy a szavallat, mint az ének tanítónak teljesítni kell a szervek kifejtése, szintúgy a menynyiséget, mint a minőséget tekintetbe véve. Az első gyakorlatok a magánhangzók hangoztatásában állanak, és a mássalhangzók hangoztatásában, melyek nem csak a hang anyagát, de annak jó hangzását úgynevezett erezét is ki kell hogy fejtsék. Ha a magánhangzó s mássalhangzó betűk már helyesen s hangzatosan mondatnak ki, akkor azon gyakorlatok következnek, melyek a szerv erejét képezik ki, s melyek a művészt képesítik, hogy a leghangosb kiáltásnál szintúgy, mint a leggyöngédebb suttogásnál érthető, tiszta, s hangzatos maradjon. Ha ez sikerült, ezekhez az indulati s elragadtatási gyakorlatok csatlakoznak, melyeknek ezétjti azon képesség megszerzése először, hogy egy hangot, vagy jobban mondva szótagot, minden hangnemben hordozni, nyújtani, (dagadva és lohadva) s rezegtetni, másodszor, hogy a szavakat a legnagyobb gyorsaság mellett is, a legtisztább érthetőséggel és legbiztosabb pontossággal kiejteni képesek legyünk. Ehez járul a helyes lélekzetvételnek eltanulása, mi részint hosszú mondatoknak szünetlen mondogatása által gyakoroltatik, részint a lélekzetnek lassan fokozódó visszatartása által, különböző nehéz s épen e czélra rendelt állásokban. Hibás szervezetű egyéneknél még külön, de mindig az egyéniséghez alkalmazott, iskolázáshoz is kell nyúlni, mi állhat pl. ólom lappal megterhelt nyelvvel s a fogak közt tartott dugóval való gyakorlatokból, stb. Hagy a szervezet át van képezve, s az minden czélbavett hanglejtésre képes, akkor a szótagok, s szavak silabizálásának kell következni, s csak ha ezen munka befejeztetett, lehet átmenni a szavallati mondatok , körmondatokra, s megkezdeni a prózai szavallást. Ennek azesére azonban szükséges a hanglejtés, hanghordozás és hangsúlyozás ismerete, melyeket elő kell hogy adjon a tanító, lényegük és jelentésükben, példákkal felvilágosítva. Csak ha a kötetlen beszéd szavalását megtanulták, szabad átmenni a kötött beszéd előadására, ezen czélra először hős, majd lírai, a végre drámai költeményeket kell választani, s az elsők egészen tárgyilagos, (elbeszélve) a liricusok egyénített (érzőleges) az utolsóknak ethicus jellemző,(azaz az előadott jellemhez alkalmazott) kezelésére megtanítani, minél a nyelv jelképzését, annak a hangkezelés s a szóbeli tartalom által jelölt színezetet soha elfelejteni nem szabad. De ezen beszélési, jobban mondva szavalási tanulmányokkal karon fogva kell menni a művészi mozdulati kifejezés kifejtésére kellő gyakorlatoknak is. Mint a hangos beszólása és a hangszerv keresztül képzése a tanító első feladatának van elismerve, úgy annak a mozdulati nyelv érdekében, mindenek előtt a testi anyagot s a mozgási apparátust kell tekintetbe venni. Csak azon előadó használhta lja fel némajátékát nesthet cai hatalomként, ki akaratával teljesen bir uralkodni izom rendstere felett. Ezen czélra elég a testnek aház alkalmazott nevelése, a tánczot s vivást el nem feledve; csak ezen tanulmányokból fejlődhetik ki lassanként a tartás és mozgás aestheticaja. Tárgyalnia kell a rendes tartást, a menetek minden formáiban és a test mozdulatiában mutatkozó kecset, azaz a biztosságot, könnyűséget és öszhangzó kerekdedséget. A drámai iskola ezen részének zár- tövét képezik a némajátéki tanulmányok, mégpedig az érzelmi állások (úgy nevezett plastica) és az indulati tények, melyeknek a némajátéki declamatióig kell fokozódtak a kifejező s festő mozdulatok által. Ha már a szavakatos néma játéki tanítás útján meg vannak szerezve az előadási művészet számára a kellő testi képességek, akkor következik a drámai tanítás második része a tanuló szellemi tehetségeinek kiképzése, s ezek azok, mire neki a jellem ábrázolásához szüksége van. A jellem ábrázolásának 2 mozzanata van: a felfogás s a tökéletenbitéa ; az elsőre nézve a tanítónak a jellem boncsolására kell tekintettel lenni s azt eleintén személyesen végezni, majd később — persze kellő kijavítással — a tanulóra bizni. A drámai jellem következő elemekből áll, melyeket annak bonczkós alá vételével mindig meg kell fontolni. A nem, a kor, a vérmérséklet, a faj, a törzs, a nép, az állás, a történet, és a költői egyéniségnek sajátságos tulajdonai. Ha a bonczkés alá vett jellem egészen át van értve, akkor végre annak tökélyítésére, ábrázolására következő tanulmányokat kell a tanító vezetése mellett megtenni. 1. Az álarcz tanulmányzása, mihez tartozik az arczművészetnek megfelelő festése, rajzolása, a hajfodorítás és jelmeztan. 2. Az alaphangnak, szintúgy a szóbeli, mint a mozdulatinak, tanulmánya, a jellemnek művészi keresztülvitele, minden részletes árnyalatára nézve, megalapításában s aesthetikai mérték szerinti fokozódásában, s a drámai szövevénybe való beosztásában, tekintve a sajátságos jelen, ethosát s a némajátékot is. A classical költői művek jellemtanulmánya természetesen sok előnnyel jár s megkönnyíti átalában a drámai tinitást, úgy, hogy az iskolákban csak is ily költeményeket kellene használni. Ez lenne azon kívánalmak felületes áttekintése, melyeket a drámai iskolának tanítványai iránt támasztani kell, s melyeknek előbb meg kell a tanítványoknak felelni, mielőtt sikerrel léphetnének művészetüknek gyakorlására, a színpadra. A leggyakorlattabbak, s a virtuózok sem számíthatnak e nélkül soha még a legtöbb adománnyal bírók a legmerészebbek sem oly valódi művész nevére, ki művészetét hibátlaul s törvényszerüleg gyakorolja, habár még oly szabadon is. IV. A dráma technikáját illetőleg következőket mondja Münchenberg : A dráma technikája belső (költői) és külső (jelenetes.) Az elsővel a költő, másodikkal a rendező foglalkozik. A belső technika azon logikai szükségességen alapszik, hogy minden ténykedésnek tehát a művészinek is, lenni kell kezdetének, közepének s végének; a külső pedig azon óhajtásból ered, hogy a költött ténykedés előadása a lehető legnagyobb valószínűséggel ruháztassék fel, az az, hogy a színpadi csalódás minden megengedett segédeszközök felhasználásával, a legszélsőbb határig vitessék. A drámai logika a belső technikát nemcsak a dráma egészére nézve követeli, de annak minden részére, fejezetére nézve is, úgy, hogy nemcsak az egész dráma, hanem minden jelenés, minden jellem, kiindulás, bonyolódás és kibontakozásra kell hogy legyen tagozva. Ezen követelménynek leginkább megfelelne a drámának már Aristoteles által ajánlott három felvonásra osztása. Az első felvonás kell, hogy adja a kiindulást, évi költségvetési előirányzat egy része tárgyalt, flött. A katonaság beszállásolásából keletkezhető teher arányosabb megosztása czéljából a megyék által kivethető pótadóról szóló 1879. XXXVII. t. sz. rendelkezéseihez képest, — a mult 1880. évre, a következő megyék vetettek ki beszállásolási pótadót: Síéácsmegye24000 irtot; Borsodmegye 60000 forintot; Győrmegye 19710 irtot; Hajdus megye 9690 irtot; Komárommegye 21967 irtot; Hajdumegye 9690 frtot; Komárommegye 21867 irtot; Nyitramegye 40280 frtot; Pest-Pilis Solt és Kiskun megye 10000 frtot; Pozsonymegye 26000 frtot; Somogymegye 26002 frt 36 krajczárt; Szolnok Doboka na. 15194 frt 81 krt; Zalamegye 31564 frtot. Az ezen pótadóból alkotott megyei alapokból részint a beszámolással terhelt községek és egyesek kárpótoltatnak, részint laktanya-épitkezések segélyeztetnek. Külföldi lapok legutóbb ismételve jelentették, hogy a magyar kormány az osztrák pénzügyminiszternek aa feliratokkal ellátott bankjegyek tárgyában kibocsátott ismeretes rendelete alkalmából szükségesnek látta legfelsőbb helyen felszólalni. A leghatározottabban biztosíthatjuk — írja a „B Corr.“ — hogy a magyar minisztériumnak ily lépésre egyáltalában nincs oka; az osztrák pénzügyminiszter rendeletei kizárólag osztrák belügyeket képeznek, melyekbe a magyar kormány nem avatkozik, miután azok a magyar kormány rendeleteit még a legtávolabbról sem alterálhatják. A horvát bánhoz a határőrvidék egyesitése alkalmából egyre érkeznek a bizalmi nyilatkozatok s hálaföliratok az egyes horvát községek részéről. Legújabban Novszka, Joanczi és Szent-Krizs közegek intéztek ily nyilatkozatot Pejacsevich grófhoz, melyben tántorithatlan bizalmukról és ragaszkodásukról biztosítják, s leírhatatlan örömüknek adnak kifejezést a fölött, hogy a határőrvidék az anyaországgal egyesittetett. Minisztertanács volt szombaton délután, mely több óráig tartott, s melyben, a mint a „B. C.“ értesül, nagyszámú folyó ügy nyert elintézést. Ezután a kormány munkaprogrammja, valamint a jövő BUKARESTBŐL. - jul 28. A konzervatív pártot eddig elé a lakosság értelmisége képviselőjének tekintették, s ennek igazolását azon nevekben vélték feltalálni, melyek e párthoz tartoznak , úgy itt, mint a külföldön némi bizalmat keltettek. A konzervativok lapja a „Timpul“ nem alapította ugyan nézeteit mindig a legszigorúbb logikára azonban elnézték egyes csűrő-csavaró okoskodásait, melyeket magának megengedett. A mi név szerint az Ausztria-Magyarország s különösen a Magyaországhoz való viszonyt illeti, sohasem hiányzott szavaiból némi előzékenység, mely a barátságos viszony létrehozására irányult. Azonban hirtelen más szél kezdett fújni s a „Timpul“ is épen úgy fújja a hallót, mint a többi kedves kollegája. A „Binele public" által e napokban közzé tett azon czélzatos füllentés, mely szerint magyar csapatok egy román zászlóaljat megtámadtak volna, mindenütt szives meghallgatásra talált, s ma már épen adatokkal is előállnak, melyek ha nem volnának oly esetlenek, komoly feleletet követelnének. A nevezett lap ugyanis azt a mesét beszéli, hogy a Predealnál erődítésen dolgozó román hadmérnöki zászlóaljat éjjel, midőn aludott, magyar csapatok megtámadták és lemészárolták (1) 300 áldozat kiált boszú után, — kiált fel nevében a „Timpul“, — míg egy második lap már zászlóaljakat is indított útra a „legyilkolkoltak“ eltakarítása végett (!) Hogy mi céljuk van ily hírek költésében, az ugyan elég világos mindenki előtt, mert hisz a dunai kérdés letűnt a napirendről és minden áron meg kell akadályozni, hogy a közhangulat ismét a nyugati szomszéd felé forduljon,és ez van,fájdalom,a tömeg túlnyomó többségénél is, mert ez ma már csak a vérfürdőről beszél, melyben annyi becses áldozat esett. Minden kormánynak első kötelessége lett volna az, hogy ily qualifikálhatlan izgatásnak nyomban egész eréllyel útját állja. És a mindenható miniszterelnök a sajtószabadság mellett is tartozott volna ebbéli kötelességét teljesíteni. Azonban általában azt várta mindenki, hogy a hivatalos lap határozottan meghazudtolja a közleményt, amint ezt kormány rendesen tette is, ha védnöksége alatt álló valamely intézményt megtámadnak. Ámde a helyett félhivatalos Románul alteregója utóbbi számában azon felesleges fáradságot veszi magának, hogy e kérdést odacsavarja, hogy a kormány legkevésbbé sincs kötelezve ily hírekkel foglalkozni, minthogy ilyenek minden nap felmerülhetnek, a a hivatalos lap nem azért van, hogy ezekkel foglalkozzék. A hivatalos mulasztásoknak ezen szépítgetési módja azonban egy kis tanulságot mindenesetre rejt magában arra nézve, hogy Bécsben és Budapesten tisztába jöjjenek azzal, mily kevés értéke lehet Bratianu barátságos fogadkozásainak. A monarchia itteni nagykövetére vonatkozó személycsere hírét az itteni lapok különféleképen ventilálják s általában oda magyarázzák, hogy az osztrák magyar monarchia és Románia közt eddigelő fennállott jó viszony feszülni kezd. Ami pedig azon újabban felmerült hírt illeti, mely szerint Hoyos gr. utóda Tisza Lajos lenne, ebben annak a jelét látják, hogy az eddig élé Romániával szenbén követett, politika változást szenvedne, a dunai kérdés újabban szőnyegre kerül és hogy most már kissé nyomatékosabban fognak szóba hozatni azon követelések, melyekre eddig csak merev non possumus volt a válasz. Bratianu ugyan mindig tagadólag nyilatkozik, ha arra nem kerül a szó, hogy most már nem hisznek a bukaresti kabinet békebiztosításainak, s épen a napokban volt kénytelen biztosítani Verndl fegyvergyárost — kinél 3000 fegyvert rendelt meg — barátságos szándékairól, mert nézete szerint az is a barátságos és békés szándékra mutat, hogy a fegyvereket nem máshol rendelte meg, hanem épen a monarchiában. Ezenkívül szavát adta, hogy az év folytán újabban 80.000 darabot rendel meg. Ugyanazon időben a bajorországi degyendező lőporgyárban jelentékeny mennyiségű lőport rendelt meg, miután az itteni gyár nem képes az év folytán lőport szolgáltatni . Az amerikai pokolgépek. Az Arrikából Liverpoolba vitt pokolgépek főzéséről a londoni „Daily News“ rész jelentést közöl, melyből a következőjét, vesszük át: Egy idő óta gyanú támadt, hogy a liverpooli lakosok közvetítése folytán robbanóanyagokban élénk kereskedelmi forgalom létezik Nagy Brittania és Észak- Amerika közt, anélkül, hogy erre a hatóság engedélye kikéretett volna. Legutóbb a hatóság tüzetes értesülést nyert erről, s ezért elrendelték az Egyesült Államokból Liverpoolba érkező hajók szorgos átkutatását. Grey őrnagy, a liverpooli rendőrség főnöke s Williams, a titkos rendőri osztály főfelügyelője bizattak meg a f a hajók átvizsgálásával s ugyanakkor Gardiner, a liverpooli fővámszedő is utasítást nyert Charles du Canetól, a fővámhivatal főnökétől, hogy az összes árukat figyelmesen vizsgálja meg s felvilágosításokkal szolgáljon a kiküldött rendőrtisztviselőknek. Feljelentés is történt, hogy az Északammerikából jövő hajók egyik legnagyobbikán több pokolgép fog Nagy-Brittaniába hozatni, melyek állítólag dinamittal vannak megtöltve. Ennek folytán több hajót kutattak át, de minden eredmény nélkül. Végre midőn a Cunard-vonalhoz tartozó Malta gőzös megérkezett, a rajta levő szállítmány egy része alapos okot adott a gyanúra. Ugyanis több hordó érkezett, melyekben állítólag czementmész volt, pedig czementet hozni Liverpoolba épen annyit tesz, mint szenet vinni Newcastleba. A czementhordókat tehát lezárolták, az egész ügyet lehetőleg titokban tartották s a szállítmányt az éj folyama alatt megvizsgálták. a vizsgálat Huskisson doboz raktárában történt, a vámhivatalnokok jelenlétében. A hordók közül körülbelül már ötöt felbontottak, anélkül, hogy a legcsekélyebb gyanús tárgyra is akadtak volna. Végre oly hordót bontottak fel, mely mint a későbbi vizsgálat kideríte, külsején ismertető jellel volt ellátva, ami az eddig felnyitott hordókon hiányzott. E hordóban hat horganydobozt találtak, melyeket alaposan megvizsgáltak. Kiderült, hogy a dobozok csakugyan pokolgépek, melyek óraművel voltak ellátva, s belsejükben oly anyag volt elhelyezve, melyet első pillanatra is dynamitnak tartottak. Dr. Campbell Brown, ki ezen anyag megvizsgálásával megbizatott, kiderítette, hogy az anyag csakugyan tiszta dynamit. Minden dobozban körülbelül három font anyag volt, egy-két dobozban még kevés nitroglicterin is találtatott. E közben egy órást hívtak, ki az óraműveket megvizsgálván, konstatálta, hogy az óramű igen egyszerű,, d£ hathatósan működik. A gépezet mozgásba hozatván, hat óráig csendesen működött, de ekkor egy erős rugót hozott mozgásba, mely mihelyt a robbanóanyaghoz verődött, az explozió megtörtént. A vizsgálat alatt egy hivatalnok, a kellő vigyázat mellett az egyik órát mozgásba hozta, de természetesen csakhamar megállította. A Malta gőzösön körülbelül 200 utazó érkezett. Borzasztó elgondolni, hogy a robbanás a hajón is megtörténhetett volna. A belügyminisztériummal a vizsgálat eredménye azonnal közöltetek, s egy gépezet a dinamit eltávolítása után további megvizsgálás czéljából Londonba küldetett. Néhány nappal a Malta megérkezése után a „Bavarian“ gőzös érkezett meg, amelynek fedélzetén kevés utas volt. A hajó többnyire szarvasmarhákkal volt terhelve. E hajóban is hasonló jelzéssel czementhordókat találtak. A hordók megvizsgálása után hat pokolgépet találtak, melyek mindegyike három fontnyi robbanóanyagot tartalmazott. Egyes hordókban O’Donovan Rossa nevét viselő számla-űrlapokat találtak, melyek valószínűleg nyomára vezetnek a valódi feladónak. De több mint bizonyosnak tekinthető, hogy a pokolgépek szállítója a büntetés alól ki fog siklani, mert lehetetlen a feladók ellen oly vádat emelni, mely őket a kiadatási szerződés határozmányai alá vonhatná. Ami az angol czimzett illeti, hiányzik a robbanószerek bevitelére vonatkozó hatósági engedélyt illető vádalap, minthogy a hordók nem érkeztek a czímzettek kezéhez. S az utóbbiak könnyen érthető okokból a „czementet” nem is reklamálták. Az Egyesült Államokban komolyan iparkodnak az óramű készítőjét felfedezni, valamint az egész ügyet felderíteni. De a vizsgálat megindításának közlésén kívül, sem a belügyminisztérium, sem a liverpooli rendőrség semmi más átiratot még nem kapott. A liverpooli vámhivatali tisztviselők figyelme és szorgossága nem lankad, s a nyert utasítások szerint a vizsgálatot tovább is folytatják. Hasonló utasításokat nyertek a queenstowei és más tengeri kikötők hivatalnokai is. A dobozokban ta