Kolozsvár, 1892. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1892-01-11 / 8. szám
Kolozsvár, 1892. jági bizottsága. A közgyűlésen gróf Bédi Ákos főispán elnökölt. Az összejövetel tárgyát a választásokat elrendelő királyi leirat felolvasása képezte. Mikor ezt a főispán bejelentette, a közgyűlési tagok felállottak s az egész irat felolvasását állva hallgatták végig, hódoló tiszteletüknek éljenzéssel adva kifejezést. Dr. Szabó Gyula főjegyző olvasta fel a leiratot, melynekartalmát annak idején lapunkban közöltünk. A kegyelmes királyi leiratot hódolatteljes tisztelettel vették. A további intézkedések a központi választmányt illetik meg. Bérdi Ákos gróf indítványára törvény szerint megbizatott Albach Géza kir. tanácsos polgármester, hogy a választásra vonatkozó intézkedések megtételére a központi választmányt hívja össze. Albach Géza kir. tanácsos polgármester jelentette, hogy a központi választmányt holnapra összehívta. A gyűlés ezzel lelkes éljenzések között véget ért. Az Emke holnap tartandó háziestélye iránt nagy érdeklődés nyilatkozik a köznség körében. Az estélyen Hegedűs Sándor is meg fog jelenni. Báró Szentkereszty György, Hunyadvármegye főispánja e hó 6-án Barcsay Kálmán alispán kíséretében Hátszegre utazott, a szolgabírói hivatal és városi tanács ügykezelésének megvizsgálása czéljából. A hátszegváraljai indóháznál a városi és vidéki intelligenczia fogadta a főispánt, nagy lelkesedéssel. Este fáklyás zene volt a főispán tiszteletére, mely alkalommal Lenkés József rendőrkapitány hazafias beszéddel üdvözölte a bárót. Ezt bankett követte, melyen a főispánt Merza László főszolgabíró köszöntötte fel. A város f fényesen kivilágittatott. Hátszegről Pujra utazzott a főispán, hol a szolgabirói hivatalt vizs gálta meg. Itt Lukács ev. ref. lelkész üd ,vözölte igen melegen. Báró Szentkereszty Petro-senybe is ellátogatott, hol az indóháznál Tallatschek Ferencz bánya-igazgató fogadta teljes díszben az érkező főispánt. A vas- úti állomástól a Barcsay Árpád vendéglőjéig húzódó hosszú útvonalon két oldalról bánya- munkások képeztek sorfalat, fáklyákkal a kez ,lükben. A község szépen volt kivilágítva. Pe-trosényből Vajda-Hunyadra rándult a főispán az alispánnal, hol az indóháznál Várady Bertalan főszolgabíró fogadta a polgármesterrel és intelligencziával együtt. A városba vezető útán diadalkapu volt felállítva „Éljen Báró Szentkereszty György !“ felírással. A diadalkaputól jobbra és balra az állami vasgyárak munkásai képeztek sorfalat teljes díszben. Délben bankett volt, melyen dr. Szentkereszty fő-ispánra számos felköszöntő mondatott: Emke estély. Az Emke kolozsvár fiókja hollnap fogja megtartani a második Emke estélyt a városi vigadóban. Az estély háziasszonya gróf Béldi Ferenczné, ki betegségéből felépülve minden esetre jelen lesz az estélyen, melynek sikere neki köszönhető. Az estély műsora a következő: Pongrácz Lajos nyitánya után Dr. Ferenczi Zoltánná fog felolvasni, utána pedig Eőry Sz. Elemér énekel a Hugenottákból. A következő pont a Ditróiné E. Mariazavaslata. A hangversenyt a gróf Béldi Emma zongorajátéka fogja befejezni. Utána táncz következik, melyet Betegh Jenő, Eöry Ernő, Fekete Béla és Zeyk Albert rendeznek. A estély kezdete pontban nyolcz órakor. Jegyek úgy a karzatra mint az ablakokba 1 Irtiával kaphatók gróf Béldy Ferenczné elnöknénél, Eöry Ernő titkárnál (jelzáogbank — Rhédey ház) és Palóczy Lajosnál az E. K. E. főpénztárosánál (Hintz gyógy-szertára) Melegen ajánljuk a közönség figyelmébe a kitűnő estélyt, mely igazi fénypontja lesz az idei farsangnak. Kinevezés: Az igazságügyi miniszter Török Árpád körösbányai járásbirósági albirót ; a hosszúaj70i járásbirósághoz és Csanády Zalán tordai járásbirósági albirót a székelyudvarhelyi járásbírósághoz járásbirákká ; továbbá Kiss Márton kolozsvári törvényszéki jegyzőt a nagyenyedi és Czámpa Gusztáv erzsébetvárosi törvényszéki jegyzőt a fogarasi járásbirósághoz albirákká kinevezte. Szivárvány Mező-Méhesen. Mező- Méhesről Hirsch Manó úr aláírásával, ezenkívül még Révész Károly állomásfőnök úr aláírásával megerősített levelet kaptunk, melyben sem kevesebb, sem több nem mondatik, mint az, hogy tegnapelőtt délután négy órakor Mező-Méhes állomással szemben egy ritka szép és teljes szivárvány volt látható, amiben igen sokan gyönyörködtek. A levél még azt is megjegyzi, hogy több öreg román azt jósolta ebből a jelenségből, hogy döghalál lesz. Hátszeg város fölszabadulása Hátszeg városát, mely hosszabb időn át gondnokság alatt állott, a napokban szabadította föl zár alól a belügyminiszter. A feloldás egész ünnepiességgel e hó 4-én történt a város rendkívüli közgyűlésén, amelyen Hollaki Artur, Hunyadvármegye alispáni helyettese egy szép beszéd kíséretében átadta a várost a tanácsnak. A hivatalos aktus után Marta László főszolgabíró, a város eddigi zárgondnoka terjesztette a közgyűlés elé a működéséről szóló jelentését, mely szerint zárgondnokságának ideje alatt a város anyagi viszonyai tetemesen javultak, aminek bizonyságául szolgálhat az a körülmény, hogy adósságaiból a gondnokság ideje alatt 4000 frtot birt törleszteni. A zárgondnok jelentését nagy tetszéssel fogadták a közgyűlésen s tiszteletdíjat szavaztak meg a főszolgabíró részére. Lenkovics József rendőrkapitány indítványa fölött tanácskoztak aztán, aki az ellenőri és városgazdai állás különválasztását óhajtotta. Az indítványt el is fogadták. Ugyancsak a rendőrkapitány indítványára határozták el azt is, hogy a város tulajdonát képező több házat és földet, miután azok igen kevés jövedelmet hajtanak a városnak, el fognak adni. A gyűlés után Pirlis megyei főszámvevő megvizsgálta a város pénztárait és könyveit. A vizsgálat eredménye igen jó volt, amennyiben a főszámvevő mindenütt a legnagyobb rendet találta. A király adománya. A király Hosszufalu község tűzkárosultjai részére kétszáz forintot adományozott magánpénztárából. A brassói philharmonikusok a városi redoute termében — mint nekünk írják — tegnap este Brandner karnagyuk javára igen sikerült hangversenyt rendeztek. A nagyszámú közönség teljes elismeréssel adózott úgy a philharmonikusoknak, mint a jutalmazottnak, ki ép oly fáradhatatlan és buzgó, mint szakavatott vezetője, mondhatjuk lelke az egész társaságnak. A kissé hosszú programm különböző számai közül Beethoven 8-dik symphoniája és Liszt 1 so rhapsodiára sikerültek legjobban és arattak legtöbb tapsot. Brennerberg Irén k. a. szívességből szintén közreműködött, Vieuxtempsnak egy hegedűversenyét adván elő rendkívüli virtuozitással. Az ő fellépte volt az estének fénypontja. Az influenza Deésre is megérkezett. Nagyon sok családot lepett be, és egy pár haláleset már következett. IRODALOM és MŰVÉSZET. Őrült-e, vagy szent ! Edegeray József 3 fölvonásos drámája. Fordította Fényéri Mór. Maga a költő mondatja e darab hősével, rettenetes alternatíva képen: „A lelkiismeret nélküli, szabad akarattal nem biró ember parány csupán, mely ma véletlen összeverődik, hogy holnap ismét szétmálljék“. S valóban, ha az ember ily parány lenne, nem pedig saját sorsának szabad megalkotója, az erkölcs, az ideális czélokra törő élet s mindezeknek aesthetikai-szép kiábrázolása, a költészet, nem létezhetnek, így fogva föl a költészetet — ezúttal a drámaköltést — a mérték, melyet Echegeray e drámájára alkalmaznunk kell, önként kínálkozik s a mű tartalmának rövid vázolása után és megjegyezve, hogy a kivitel és nyelvezet, kivált jó előadásban, oroszlány-körmökre vall: végkövetkeztetésünk nem lehet más, mint, hogy az Úrült-e, vagy szent? czímű dráma istenihlette költő alkotása. Más kérdés, aztán, hogy az Echegeray jelzett elvének elfogadása mellett, nem jogosult-e a nézőnek, legalább annak a nézőnek, ki a költészettől nem az élet amúgy is oly bor zordságának, végzetes csapásainak, hanem a kiengesztelő költői igazságtételnek megjelenítését várja, az a követelése, hogy a költő ne gyötörje a poesisban enyhét keresőt oly költői művel, mely kezdettől végig a kínos vergődés, a fájdalmas küzdelem megragadó jeleneteivel nehezül lelkére s mely, épen geniális fogantatásával és művészi kivitelével, még csak fokozza a néző meghatottságát, majdnem fájdalmas együttérzését. Ebből a subjectiv szempontból már a Nagy Galeotta ellen is alapos kifogásaink vannak, ahol egy boldog házasságot az ártatlan pár hatalmán kívül fekvő tényezők által kell megsemmisülve látnunk, aminek gyötrelmeit alig enyhíti valamennyire az új pár kétes értékű megvigasztalódása, boldogulása; de e kifogás még határozottabban két félé érlelődik, a darab fejlődésével, hatalmassá a szóban forgó új drámának, az „Őrült-e, vagy szent?“ fogási problémájával szemben. De elég is ennyi e sokakra nézve unalmas elméleti fejtegetésekből s térjünk a hatalmas mű tartalmának vázolására. Dod Lorenzo de Avendano (E. Kovács Gyula), e természeténél fogva szenvedélyes s idegességében egész az exaltatióig hevülő nemes, ki a nagy szellemek remekmüveinek buvárlásába kedvvel mélyed el s maga is mély reflexiókra hajlandó, lelke egész szenvedélyes hevével a becsület hitvallását követi, meg nem engedve magának soha semmi hazugságot, álságot , egész valójával az igazság, a jog, a kötelesség cultusának szentelve magát. Neje, Angela (Szentesi Ilon) egy szintén emelkedett szellemű, erős asszonyi (külön typographiában nyomult) logikával, még erősebb hitvesi hűséggel s a legerősebb anyai szeretettel ékeskedő nő. Lánya, Inez (Szerémy Gizella) valóságos apja mása az idegességben, a szerelmi rajongásban s ép oly mélységesen szereti apját, mint ez őt. De a mindent elemésztő szerelem már fölgyűlt szivében a czimére, törzsfájára büszke s szintén tökéletes anyai szeretetben gazdag Almonte bérezeg nő (Krasznainé), lelkesedő, nemes és szellemes fia, Ede (Ivánfi) iránt, akik mellett, mintegy családtagként látjuk szerepelni T om as t (Gál Gyula), a háziorvost, a Lorenzo fiatalkori benső barátját, az egész család hű emberét. Az expositio ily helyzetben és viszonyban levő személyeihez járul, mindjárt az első jelenetben, melyet a férj és nő egy kis csetepatéja tölt be a fölött, hogy az erényében büszke atya alig vehető rá, hogy lánya számára a herczegi koronás fiút, a büszke anyától, kinyerni igyekezzék, egy új személy, ki az orvostól, halálos ágyán, így bocsánatkérő csókot küld Avendonak, volt ápolójának. Juana (Hunyadi Margit) ez a volt dajka, ki az özvegy Avendanonénak halála alkalmával, egy drágaköves medailloot, mit ez mindig a nyakán hordozott , haldokolva fiának adott át, a megrendüléstől elájult Lorenzo kezéből kicsavart s utóbb, rajta kapva, hogy a medaillont a kandalló párkányára, egy virágcserép mögé rejte, hosszabb rabságra ítéltetett. Lorenzo, értesülve a csókot hozó orvostól, hogy régi szeretett dajkája, kinek ártatlansága felől soha sem kételkedett, a tüdővész végstádiumában, a közelben fekszik, azonnal kész elhatározásával s neje és lánya beleegyezésével elsiet, hogy a haldoklót házába szállítsa. A halálhoz közel jutott dajka megérkezik , csakhamar fölfedezi Lorenzó előtt a nagy titkot, mely szívét, mint kő, nyomja huszonöt év óta, hogy a medaillont csakugyan ő kerítette hatalmába, mert sejtette, hogy az rejti magában az özvegy Avendanonéval közös titkokat s hogy csakugyan abban volt megjelölve, hol található meg az özvegynek Lorenzohoz intézett, bűnvallomását magában foglaló, levele Juana e levelet is keblében rejtegeti s ebből kitűnik, hogy Avendanoék, a nő beteges lévén, gyermek nélkül maradva, a Juana újszülött fiát csempészték be családjukba; a férj azért, hogy óriási vagyona ne a távoli rokonokra szálljon, hanem, a becsempészett örökös révén, az anya birtokában ma adjon; a nő, azért, mert a gyönyörűen fejlő Lorenzot, végül saját gyermekeként imádja, az édes anya, pedig, mivel, dajka képében, szeretett fiával maradhat s ennek boldogulását, a dús örökség biztosításával, megalapítja. Lorenzo, tehát, e szörnyű titok földerültével, az előtt az alternatíva előtt áll, hogy szent elvéhez képest, bitorolt nevét és vagyonát el kell löknie magától 8 éves imádott lányát szerencsétlenné teszi, sőt gyönge, ideges testét bizonynyal meg is öli. íme, a hatalmas, szivet szorongató expositio. Lorenzo, már jelzett jelleméhez képest, mit azzal bővítünk ki, hogy exaltatiora hajló voltát, egyelőre az örv. Avendanone halála alkalmával való ájulására emlékeztetjük az olvasót, természetesen a lemondást választja. Kínos küzdelmek közt vergődve, megsérti a herczegnőt, meg vejét, ájulásba kergeti lányát s még az elől a dilemma elől sem retten vissza, hogy édes anyját a gyermekcsempészet bűnében bizonyítja vétkesnek, sem attól, hogy imádott lánya a bizonyos halállal néz szembe: kötelesség tudásának, becsületérzetének áldozatul hoz mindent és házához rendeli a közjegyzőt, hogy lemondását végrehajtsa, vélt anyja levelét előmutassa s evvel az igazságnak, szive vére árán is, eleget tegyen. De anyja meghiúsítja tervét, mert fia közölvén vele elhatározását s ő látva, hogy nagy áldozata, melylyel lemondott róla s huszonöt évig hordta bűntudatát, csak, hogy fia gazdag, boldog lehessen, kárba vész, a levelet kezébe keríti, elégeti, s igy a Lorenzo bizonyító irata megsemmisülvén, a becsület hősének számítását is a meghiúsulás elé juttatja. Közben, azonban, Lorenzo rettenetes szenvedély-viharokon megy keresztül. Anyja, önfeláldozását aval egészíti ki, hogy haldokolva, fiát az egész társaság előtt megtagadja, ki szenvedélyes szeretetében s e nem várt ellenmondástól is tüzelve, az orvos későbbi nyilatkozata szerint, görcsös öleléseivel maga segíti, legalább idő előtt, a halálba anyját. Hasonló görcsös öleléssel majdnem agyonszorítja Inezt, is, midőn a nagy elhatározás pillanatában zokogva jelenti ki a szerencsétlennek, hogy nem lehet imádott Edéjéé s midőn, aztán, mindez ideges és szenvedélyes jelenetek az orvosban azt a gyanút keltik föl, hogy Lorenzo megőrült, Thomas orvos egy híres elmegyógyászt hív segélyül, ki két ápolóval meg is jelen. És, hogy a kin gyötrelem tetőpontra hágjon, a költő a két ápoló ügyetlensége által észrevétett Lorenzóval, hogy őrültnek tartják, mire nejét és orvos barátját (imádott leányát ekkor sem) aval gyanúsítja, hogy tőle az őrültek házába csukatása által kívánnak, a házasság sikerültének érdekében, megszabadulni s mikor, aztán e lelki gyötrelmek még aval is fokozódnak, hogy a Juana által elégetett levél helyett egy tiszta lapot vesz ki a borítékból, lemondása bizonyítékául, a közjegyző számára -- mind a rettenetes hatások, hányattatások közepett, a megsemmisítés tudata oly rohában árad a meggyötrött Lorenzora, hogy a két szakértő orvos bizonyosra veszi, a feleség remegve, gyanítva sejti, hogy Lorenzo nem szent, hanem őrült s csak lánya tördeli zokogva: Atyám, megmentelek! maga pedig fölkiáltva, hogy őt, kit isten buktatott meg szent vallásos elhatározásában, egy gyönge lány hogyan menthetne meg, kétségbeesve szól: vigyetek! íme a kegyetlen dráma lefolyása, melyben óriási gyötrelmek van, a két szerelmes boldoggá lesz ugyan, de a hős problémájában nem megoldatlan, mert, a két orvos balgatag véleménye ellenére is, Lorenzo nem őrült meg, csak exáltalt természetéhez képest, a végjelenetben megsemmisültnek képzeli magát s a néző azzal a megnyugtató reménynyel tartozik, hogy a leendő nagyatya kedves (bár bizonynyal szintén nagyon ideges) unokákat fog még térdein ringatni, de azért teljes megnyugvást, az aesthetikai érzelmek harmonikus kielégítését mégsem viselhettük magunkban a színházból haza. A költő igaz, hatalmas problémát tűzött maga elé s mint minden rendkívüli egyén, mint KOLOZSVÁRJanuár 11. minden genie, bizonyos szempontból, a közönséges mindennapiság fölfogásának szemüvegén át nézve, őrültnek tartható, mert egészen más és egyéb, mint a közönséges emberek nagy tömege, azonkívül dr. Bernandez (Szentgyörgyi) s még inkább a két ápoló (Földesi és Mátrai szentül meg vannak győződve, hogy Lorenzo őrült, de a nézők, legalább az emberismerő nézők látják, tudják, hogy egy valódi, fenkölt szent gyásztörténetét szenvedték vele és pedig a költő hatalmas és épen ezért megrázó alkotásának sikeréhez mért erővel, végig. A költőnek van ehez joga, de nekünk optimista idealistáknak is teljes jogunk van hozzá, hogy más, derültebb égalj alatt lakó poetákat dicsérjünk kedvenczünkül. Az általában kitűnő előadásról annyival inkább kénytelenek vagyunk holnapután szólani, mert a helyből teljesen kifogytunk, de még holnap ismétlik is az előadást. A lap érdekében s színészeink iránti jóakaratunknak meghozzuk azt az áldozatot, hogy végig nézzük a második előadást is. Ja. Hero és Leander Grillparzer szomorújátéka a tegnapelőtt Ivánfi Jenő fordításában került szinre a budapesti nemzeti színházban. A lapok dicsérik a sikerült fordítást s a szereplők közül különösen Fáy Szerénát emelik ki, aki Hero serepét nagy hatással adta. Bérlet: 98 az im. Kolozsvártt, kedden, 1892. január 12-én. SZENT E VAGY ÖRÜLT. Dráma 3 felvonásban. Irta Edegaray József, ford. Fenyéri Mór. SZEMÉLYEK: Don Lorenzo, de Audendono — E. Kovács Gy. Angela neje — — — — — Szentesi I. Inez, leányok — — — — Szerémy G. Almonte, herczegné — — — Krasznayné. Ede, fia — — — — — Ivánfi Jenő. Juana — — — — — — Hunyadi M. Doctor Tomas — — — Gál Gy. Doctor Berninder — — — — Szentgyörgyi I. Branlo — — — — — — Földesi S. Egy szolga — — — — — Szerémi Z. Benito — — — — — — Mátrai B. Helyárak, mint rendesen. Kezdete 7 órakor, vége 9.-kor Szerdán, jan. 13 án. Takács Mihály, a m. kir. operaház tagjának vendégfelléptével páros bérletben Troubadour. Farsang. Teljes apportussal, csengve és jó kedvvel vonult be szombaton este Karneval. Egyszerre három olyan mulatság nyitotta meg Kolozsvárt a farsangot, amely mindig számottevő a tánczvigalmak sorozatában és amelyeknek rendes törzsközönsége biztosítani szokta a sikert. A kolozsvári kör estélye, a tiszti kaszinó estélye és a polgárdalegylet mulatságai voltak ezek. Egyik jobban sikerült, mint a másik, vagy mondjuk, hogy egyik kevésbé sikerült, mint a másik. Ha csak azt vennék irányadóul hogy szánaszerint hányán jelentek meg az egyes mulatságokon, nem ütne be kedvezően két esetben a farsangi első estről az ítélet, de szerencsére nem az teszi a mulatságot jóvá, hogy hányán vannak, hanem hogy jól mulatna-e? A kolozsvári kör estélye az egylet helyiségében gyönyörűséges szép mulatság volt a miatt, hogy az elite bálok publikumának szinejava vett rajta részt. E házi estélyek barátságos jellege ezúttal is fokozta a jókedvet és Pongrácz Lajos pompás zenéje mellett a legvidámabb hangulatban mulatott a társág. Tíz órakor megjelentek a mulatságon Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső képviselők nejeikkel együtt, kiket lelkesen megélt néztek. A fesztelen kedélyű estély (melyről dicsérettel kell kiemelni a toillettek ízléses voltát) szép megnyitója volt az idei kori mulatságoknak , a rendezőség buzgalmát bizonyosan megjutalmazza a közönség azzal, hogy a jövő estélyeken nagyobb számban jelenik meg. Ott voltak a mulatságon: Albach Gézáné, Albach Ilona, Albach Bella Bokrosa Elekné, Bokrosa Melitta, Csiszár Gyuláné, Márton Katinka (Nyárád Szt. Annáról) Deák Józsefné, Deák Margit, Farkas Gézáné, Kerek Margit, Gál Iffyné, Gál Iffy Róza, Hegedűs Sándorné, Leszayné (M. Gorbóról) Mihály Lászlóné, Mihály Mariska, Sigmond Dezsőné Az estély a hajnali órákban végződött. Körülbelül hasonló számban voltak jelen a tisztikaszinó estélyén is a mulatók, kik szintén igen jól és kellemesen töltötték az időt. A katonazenekar ügyes zenéje mellett jó hangulattal pompásan teltek az órák s jelenvoltak fáradhatatlanok voltak a tánczban. Számra nézve legnagyobb közönség volt a polgári dal egylet estélyén, mely az iparosok főtéri díszes palotájának helyiségében tartatott. A mulatság elnöke Benigni Sámuel és a rendezőbizottság méltán érdemel dicséretet, hogy ily szép közönséget tudott szerezni a kolozsvári polgári dalegylet estélyeinek, melyeknek renoméja teljesen meg van alapítva. Különösen a kereskedő és iparos osztályból jelentek meg sokan szép asszonyok és leányok. A táncz megkezdése előtt a polgári dalegylet sikerült ének, számai mulattatták a közönséget és késztették zajos tapsokra. A műsorból különösen kivált Danki Róza kisasszony tetszéssel fogadott szép énekszáma, melyet hosszasan tapsoltak és lelkesen megujráztattak. Griesch Károly ügyes kísérete is dicséretet érdemel. Kevéssel tiz óra után megjelentek az estélyen Hegedűs Sándor és Sigmond Dezső képviselők kiket lelkesen megéljeneztek s kik félóráig való ott időzésük alatt állandó figyelemben részesültek. Műsor után megkezdődött a táncz, mely kitartóan Csikay János ismert ügyes zenéje mellett, folytonos jó kedvvel a hajnali órákig tartott 6 A jelenvoltakról a következő névsort lehetett összeállítani: Asszonyok : Benigni Sámuelné, Kerekse Józsefné Hantz Györgyné Haas Jánosai, Seeman Ágostonné Székely Jánosáé, Gáli Józsefné, Seffer Andrásáé, Andrásovszki Efreimné, Jancsó Ferenczné Simon Józsefné, Káplán Mihályné, Dali Mihályné, Andrácsy Elekné, Csernyánszki Lajosné, Klimes Károlyné, Seemann Józsefné Virágháti Béláné, Háttér Samuné. Leányok: Melicskó Iduska, Daléban Liza, Hartz Margit, Seeman Rézi, Székely nővérek, Gáli nővérek, Dunki Róza, Jancsó Boriska, Simon Róza, Kilin Biri, Dali Vilma, Andrássy Mariska, Csernyánszki Ella, Virágháti Ilona, Sipszki Vilma tanítónő Kolozs, Hatter Irénke, Losonczy nővérek. KÖZGAZDASÁG. Budapesti tőzsde. — A .Kolozsvár eredeti távirata.— Budapest, jan. 11. Búza 5—10 krral drágább Búza tavaszra 1092—.—. Tengeri május-juniusra 585—5’86. Zab tavaszra 6‘34—635. Vásári naptár jan. 11—17. A folyó hétre eső erdélyrészi országos vásárok a következők: jan. 11: Küküllővár, N.-Szeben, Szász-Banyicza; jan. 12: Oláh-Lápos; jan. 13: Felső-Szivágy, Hadad, Nagy Lupsa, Sülelmed; jan. 14: Déva; jan. 15: Szinye; jan. 16: Szamos-Boroszló, Ilyefalva; jan. 17: M.-Vásárhely. A hírlapbélyeg eltörlése ügyében ismét felszólalások történtek az osztrák parlamentben. A kormány erre vonatkozó nyilatkozataiból az vehető ki, hogy a bélyeg eltörlésének ügye a két kormány között tárgyalás alatt van. A kolozsvári országos vásár a mai kirakó vásárral ér véget. A megelőző három napi állóvásáron összesen 777 db szarvasmarha, 102 db ló és 210 db sertés adatott el; kevesebb, mint a múlt év hasonló vásárján is. A csökkenő irányzatnak, mely mindinkább érezhető, bizonyára vannak általános, de vannak sokkal döntőbb helyi okai is, melyekkel már foglalkoztunk, s melyeket ezúttal és e helyen bővebben nem tárgyalhatunk, csak egyszerűen az illetékes körök figyelmébe ajánlunk. A kirakó vásár gyenge s azon árak irányadók, melyeket legutóbbi hetivásárunkról közöltünk. _____________ Idegenek névsora. Koromtat, jan. 11. Big Sinj szálloda. Pálffi István, Kraszna. Kolozsvári F. hiv. Deés. Farkas Lajos birt. M.Bánd. Barody János birt. N.Almás. Kovács Mózes kerk. Sz.-Somlyó. Száva Sándor belk. Mariséi. Velits Lajos birt. Gyéres. Türk Sámuel kerk. Sz.Régen. Gábor Mihály közjegyző, Aljára. Bíró Ágnes magánzó, Deés. Esztegár Tódor kerk. Szamos- Újvár. Központi szálloda Schleifer Zoltán, Jong Miksa utazók, Nagyvárad. Simai Gergely birt. M.Szengyel. Imets Ignácz ügyvéd, Déva, Grün Lázár birt. Kecsed. Takács Mihály színész, Budapest. Deutsch Ignácz, Goldschmied E., Krasofsky Mihály utazók, Budapest Bartók Lajos lapszerk. Budapest. Rozenzweig N., Schlesinger Henrik utazók, Budapest. Hungária szálloda. Lukesz Róza magánzó, Bécs. Lázár Gábor birt. Vidraszék. Kolmer Hermanné mag. M.Fenes. Dományecz Péter tanító, Nagyszeben. Lengyel Sándor tiszt. Arad. Schwatz Manó kerk. Arad. Groszmann Max, Morawetz Mór, Kölner A., Katz Ferencz kereskedők, Bécs. Nemzeti szálloda. Solichen József mag. Budapest. Leszay Ferencz bizt. M.Gorbó, Engel Gyula mag. N.-Győr. Zimmermann Vilmos, Budapest. Páj Aladár magánzó, Déva. Popescu György, Déva. Erzsébet szálloda. Bauer Frigyes, Mezey József utazók, Budapest. Hammel József, Besztercze. Pap Ágoston ügyvéd, M.Lápos. Szántó Károly birt. Obrázsa. Bisztricsányi Lajos kereskedő, Nagyenyed. TÁVIRATOK. Választási mozgalmak. (A „Kolozsvár“ eredeti táviratai.) Budapest, jan. 11. A fővárosban a képviselőválasztásokat jan. 28-ára tűzték ki. Temesvár, jan. 11. Képviselőjelöltnek Szapáry miniszterelnököt kiáltották ki. Komárom, jan. 11. Jókai Márt az itteni szabadelvű párt felléptette képviselőjelöltül. Felelős szerkesztő: HINDY ÁRPÁD. Kiadó: AJTAI K. ALBERT.