Magyar Polgár, 1901. április-június (24. évfolyam, 75-145. szám)
1901-05-25 / 118. szám
1901. május 25. MAGYAR POLGÁR lép, melynek útjáról még eddig senki vissza nem térhetett, hanem csak előre . . . Innét van a sok sikkasztás, öngyilkosság, egy kis baj nagy bűnné növi ki magát és csekély összeg miatt becsületes családok boldogsága romba dől és sok szép remény, sok ifjúi terv egy rideg sírban lesznek eltemetve. Nincs senki, ki mentő jobbot nyújtana, nincs senki, ki előlegezné azt, hogy egy férfiúban, egy családapában óriási munkakedv, tehetség, szorgalom rejlik, melyet idővel értékesíteni lehet. Az embereket a rideg való után ítélik meg és nemcsak hogy a jövőbeni boldogulásukat elő nem segítik, sőt ellenkezőleg, elzárják attól. Milyen szerencse egy ilyen családapára, ha van egy hely, ahol őt ismerik és nem vagyona után, hanem tehetsége szerint ítélik meg és ahol előlegezve lesz neki az a bizalom, melyet csak éveken át érhet el. Nagy hiba az, hogy nálunk a férfiak csak akkor keresik fel a szövetkezeteket, mikor már ég a ház és nyomasztó a gond. Dicséretes kivételt képeznek ebben a tekintetben a nők. Statisztikai adatok kimutatják, hogy a kölcsönkérők 99 százaléka a férfiak köréből kerül ki, ellenben a takarékoskodók és előre számító tagok a nők köréből. Egy jó anya már előre gondoskodik gyermekéről és megtakarított filléreit elhelyezi és már a gyermekeket is hozzászoktatja a takarékossághoz és vagyongyűjtéshez; egy anya a jó viszonyok közt is fél a veszélytől, mely a jövő méhében rejlik és előre daczolni készül azon bajokkal, mely az életben reá zúdulhat. A férfi kimerül az élet nehéz küzdelmében és csak a jelennel birkózik. Azért tartom nagyon fontosnak, hogy minden téren alakuljanak szövetkezetek, melyek tagjaikat segélyezik, támogatják, de vigyáznunk kell, nehogy uzsoraintézetek keletkezzenek és nehogy alkalmat adjunk arra, hogy hazánk kipusztított uzsorásai a szövetkezet jelképe alatt feltámadjanak. A hitelszövetkezetek kötelessége lesz megállapítani a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket, melyek az iparra, kereskedelemre egyaránt hasznosak lehetnek. Törekedjünk arra, hogy egyik osztály érdekét ne a másik rovására építsük fel, mert ezáltal csak önmagunkat fogjuk gyengíteni. Ne feledjük, hogy az általános jólét az összes erők egyesítéséből keletkezhetik csak és egységes és hatalmas a magyar nemzet csak akkor lesz, ha minden polgár kötelességét a haza és önmaga iránt egyaránt teljesíti. Fenzty Béla országgyűlési képviselőn ő akasztotta fel a ruháját, elvitte a takaróját melegíteni a kemenczéhez s bepólyálta, mint egy gyereket. Hosszan, erősen megcsókolta s visszament az ablakhoz. Mikor azt hitte, hogy elaludt az asszony, lassan, lábujjhegyen, mint a tolvaj járta sorba a kis agyat. Meg akarta őket csókolni — de mintha valami visszatartotta volna, újra leült a kemencze elé. Odakint valamelyik toronyban kettőt ütött. S a gondolatokba merült férfi, mintha csak valami külső jelre várt volna, nagy hirtelen nekifogott valami sürgős munkához, mintha félt volna, hogy elkésik vele. Elsőben is a kemencze csövét húzta ki a tálból s nekifordította könyökből a szobának Majd a kürtőnyilást akarta bedugni. Szétnézett. Az utczai kabátja a fogason függött, leakasztotta. — Csak nem fogod avval . . . ? villant meg a gondolat benne. — Miért ne ? most !! S aztán belemarkolt a szénbe s telerakta a kemencze szájat. — Meg van ! gondolta. Tehát ez lesz a vég. Az asszony mozgolódni kezdett. A kisgyerek nyöszörgöit, lelkeit hát s kivette a bölcsőből. Eddig észre se vette, hogy az ura nem feküdt le. A kifordított csövet látta ugyan, de azt hitte, hogy álmos s nem látja jól. Megdörzsölte a szemet. — János! mi az ? az istenért, mit akarsz ? — Semmit, telelt a férfi komor lassúsággal. Az asszony kis gyermekét kebléhez szorítva, leugrott az ágyról. Nagy megelégedést és megnyugvást fog kelteni nemcsak az érdekelt körökben, de a közvéleményben is az a mód, ahogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az oly nagy port felvert Turul-ügyet elintézte. Alább közöljük a miniszternek szigorú, erélyes és czélszerű intézkedéseit, amelyek egyrészt megrendszabályozzák a céget, amely bizonyos tekintetben inkorrektségeket követett el, másrészt útját állják minden további visszaélésnek és szabálytalanságnak. Mindenekfölött azonban kitűnik az egész esetből, hogy a kereskedelmi kormány az ipari kedvezmények nyújtása körül a leggondosabb elővigyázatot alkalmazza s azért már eleve ki volt zárva, hogy e tekintetben »becsaphatták« volna, mint azt némely oldalról kiresztelték. A Turul ügy egyébiránt tanulságképpen szolgálhat a jövendője mindazoknak az ipari vállalatoknak, amelyek a magyar közgazdasági érdeket akarják szolgálni, abban a tekintetben, hogy csakis becsületesség és szolidság biztosíthatja számukra úgy a kedvezményeket, mint a prosperálás lehetőségét. A szobában valami lágy, lenge pára kezdett terjedezni. A széngőzt gondolta az asszony s a hallott és olvasott rémregények borzalmai jutottak eszébe. De a jelenből mit sem értett. Hiszen eddig se volt máskép s miért most, ma ? Odacsúszott a férje lába elé : — János! mindenre kérlek, ha valaha szerettél, édesanyám emlékére könyörgök, beszélj! mondj el mindent! — Loptam. — Mondta a férfi teljes tudatában a rettenetes valónak. S nem várta mig az asszony újra kérdez, megeredt a szava: — Mikor beteg voltál. Nem sok, csak 40 forint, de nem tudtam visszapótolni. — Megtesszük holnap! Eladunk mindent, kivándorlunk messzire s élünk a hogy lehet. Elvisszük a gyerekeket is, Pistát is, Janit is, Ilonkát is s magáhozszorította a nőstény legyőzhetlen erejével szendergő kisdedét. — Már késő. Holnap rovancsolnak. 10 órakor már elfognának, mi lenne belőlünk, ti belőletek ? — Mi csak elélnénk valahogyan. Én dolgoznék, járnék mosni, súrolni, csak ne ez a rettenetes . . . — Hát a becsület ?! — kérdezte a férfi a fanatizmus haragjával. — Igen ... a becsület. — S akart valamit beszélni a gazdagok becsületéről, a mit pénzzel fényesítenek ki s a szegény ember nagy nyomoruságáról, mely mellett úgyis csak éhenhalásra való. De nem merte. S néhány pillanatig a fedhetlen lovagok s bukott kereskedők elkopott szállóigéje, mint valami nagy fekete vészmadár, csattogtatta lomha szárnyait a család élete felett. A férfi megpiszkálta a szenet. Az asszony A Turul-ügy elintézése. Budapest, máj. 24. A Turul-ügyben történt intézkedésekről szól az alábbi tudósításunk: A »Turul- czipőgyár ismert ügyében Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter által elrendelt vizsgálat befejeztetett és ennek eredményeképen oly intézkedések történtek, amelyek jövőre nézve minden visszaélésnek vagy félreértésnek elejét veszik. Nevezetesen elrendelte a miniszter, hogy mindaddig, amíg a vállalat összes elárusító helyei nem kizárólag a temesvári gyár készítményeit árusítják, a jelenlegi czégtáblák eltávolítandók, illetőleg a mödlingi gyár czégtáblái alkalmazandók, hogy így a megtévesztésnek még csak lehetősége is megszűnjék. Addig, míg a gyár ésszés elárusító helyein nem kizárólag saját temesvári gyártmányait árusítja, semmiféle államsegélyt vagy adókedvezményt nem élvez, addig tehát nem tekinthető államilag kedvezményezett gyárnak. A mödlingi gyár részére Ausztriában bejegyzett »Turul« szavu és madárjelű védjegy, melynek ottani belajstromozhatásában, mint okmányokkal beigazoltatott, Frankel Alfréd mödlingi gyáros, a temesvári gyár ügyvezető igazgatója nem járt el rosszhiszeműleg, amennyiben az erre vonatkozó tanácsot a temesvári kereskedelmi és iparkamara másodtitkárától kapta, ott haladék nélkül törlendő és a mödlingi gyár semmiféle madárhoz hasonló védjegyet nem használhat, míg a »Turul« szó és madár, mint a temesvári gyár kizárólagos védjegye, haladék nélkül belajstromozandó. Az elárusító üzletekben levő, madárjellel ellátott összes czipőkre utólag, de a talpakba mélyítve a madárjel fölé alkalmazandó a »Mödling« szó, hogy a közönség az első tekintetre is lássa, miszerint nem hazai czipőt vásárol. Ezek az intézkedések kizárják azt, hogy a közönség ne legyen tájékozva, miszerint egyelőre még nem hazai gyártmány árusíttatik ezekben az üzletekben. Ezek mellett azonban a miniszter biztosította még azt is, hogy a jelenlegi 32 elárusító helyen kívül, melyek közül kettő még meg sem nyílt, a vállalat további elárusító helyeket nem fog az országban létesíteni és azon időponttól kezdve, midőn kizárólag hazai gyártmányt nem tudott többet állani, a felső levegőrétegek nem adtak több lélegzetet Leültek egymás mellé a féldre a kemencze elé. A férfi a csöndesen alvó kisgyereket visszatette az ágyába Ilona utána kapott egyszer, aztán elhagyta. Átölelték egymást s a férfi száraz, repedezett ajka vadul csókolgatta feleségének sápadt arczát. Valami kellemes bágyadtság vett erőt mindkettőjükön s teljesen átengedték magukat a pereznek A férfi azt hitte, hogy először öleli ezt a törékeny asszonyt s Ilona meg mindent elfelejtett, csak néha-néha villant át a fején, hogy neki gyerekei is voltak De már nem tudott tisztába jönni magával. A férfi egyszer csak előrebukott, amint ült s megvérezte a fejét a padlón. Ilona hozzácsúszott s arkával szívni kezdte a serkedő vért, föl akarta emelni s ő is — ott maradt. — — A mentőorvos sokáig élesztette őket. Az asszony már hülni kezdett. S a két kisgyerek is. Csak a nagyobbik fiú vett nagy néha rövid, szaggatott lélegzetet. Az apát nem lehetett megmenteni, de a sok dörzsölés és aether utolsó lobbanó életerejét összeszedte. Fölnyitotta a szemét s hallotta, amint a doktor a tudomány kérkedésével szólott át assistenseihez. — Ezt a kis fiút megmentettük! És Beke János atrakész lelkét valami kárhozatos érzés járta át, minden reményének, rettenetes elhatározásának porbaomlását jelentette ez a mondat. S fölkáromkodott utolsó szavaival: . . . hogy te is elölről kezdjed! . . . 3