Magyar Polgár, 1901. július-szeptember (24. évfolyam, 146-222. szám)

1901-07-01 / 146. szám

2 TADjczikk rendelkezéseihez képest és értelmében megkezdi. Erről a kereskedelmi miniszter Call báró osztrák kereskedelmi minisztert értesítette. A választások ideje Abból az alkalomból, hogy a képviselőház szept. 3-áig elnapolta üléseit, a Magyar Nemzet ezeket írja : Sajnálnók, ha a képviselőház tagjainak nyári üdülését, melyre már egészségi szempontból is szükség van, bármiféle idegizgató esemény meg­zavarná. A politikai téren nem is fenyeget ilyen veszedelem. Hisz az általános képviselőválasztá­sok tudvalévően késő őszszel lesznek. A választási izgalmaktól tehát még messze vagyunk. Legalább még nincs itt az ideje annak, hogy nagyobb pártmozgalmakat indítsunk, időnek előtte feldúlván a kerületek nyugalmát. Ezt legfeljebb az teszi, a­ki magát idő előtt akarja izgatni és fárasztani. Kívánjuk, hogy a képviselőház tagjai inkább bölcs ökonómiával oszszák be a nyári szünetet, hogy idegeiket, szellemüket kipihentetve, friss, jó egészségben térhessenek vissza majd szeptember­ben ismét a Házba. Ekként újult erővel elintéz­hetik a még erre az országgyűlésre váró teen­dőket, azután pedig szintén pihent, felfrissített energiával mehetnek eléje az őszi választási harcznak. A­ki mindent idején tesz, az soha sem késik el és soha sem jön korán. És sok felesleges fáradságtól kíméli meg magát. Kiadatási szerződésünk Romániával, Bukarest­ből jelentik m­a 29 iki kelettel, hogy a kamara 62 szavazattal négy ellenében elfogadta az Ausztria- Magyarországgal kötött kiadatási szerződést. _ _________ ORSZÁGGYŰLÉS. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jan. 28. Nagy volt az érdeklődés a képviselőház mai ülése iránt. Ma felelt Ugron Gábor az ellene emelt vádakra. Már tíz óra előtt zsúfolásig meg­telt a terem és a karzat. Ugrón nagy hangon és híveinek nagy lármá­jától támogatva adta elő védekezését. De ez a presszionáló föllépés nem tudta elfedni Ugrón védelmének szörnyű hiányosságait. Hiába vagdal­­kozott a megszorult pártvezér jobbra-balra; hiába zajongott mellette teljes animéval a nép­párt ; és hiába tüntetett a karzaton az odacso­­portosított klerikális ifjúság,­­ Ugrón nyilat­kozata mégis csak értéktelen, hatástalan műve­letnek maradt. A jobboldal és a függetlenségi párt elutasították mentségeit és az ellene felszó­lalók — köztük főként Gajári Ödön — általá­nos, zajos helyeslés közben mondottak sújtó ítéletet a Rim­ler úr komponistájára. Részletes tudósításunk itt következik : Elnök : Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Cseh Ervin. A jegyzőkönyvet hitelesítik. Elnök előterjesztést tesz a királyi kvótadön­tésről. A kir. kéziratot felolvassák, a­mely szerint a magyar kvóta ismét 346*/.-ban állapítta­­tik meg. Rakovszky meghajlik a kir. döntés előtt, de a kormányt teszi felelőssé azért, mert magasabb kvóta mellett döntöttek. Széli miniszterelnök kijelenti, hogy a kvóta törvényszerűleg lett megállapítva. Rátkay tiltakozik a kir. döntés ellen és kéri azt napirendre kitűzni. Széli ebbe beleegyezik. Elnök: Ugrón akar szólani. Ugrón védekezése. Ugrón Gábor: Az ő személyét mesterséges módon hozták bele az összeférhetlenségi vitába. Erre nyilatkozni fog nem ellenségei kedvéért, hanem önmagáért. Tudomása van arról, hogy Rimler bemártási módját más ellen is használni akarta. Gajári az édes mufti szerepére vállal­kozott és a selyemzsinórt hozta, hogy akaszsza föl magát. Köszöni, nem kér belőle, visszaadja Gajárinak, tartsa meg és hasonló jót kíván neki. (Zaj.) Nem igaz, hogy Delcassetól egy millió frankot kért. Nem kért tőle semmit. Gajári nem az igazságot kereste, hanem a liczitácziót. Hogy az első berendezkedésre pénzt elfogadott volna, az vélemény volt és nem cselekedet. (Derültség jobbról.) Pénzt fel lehet használni választásnál becsületesen és becstelenül és meg lehet venni a mandátumot csalással is, — szól ez bizonyos urnak, a­ki hazaárulásról szólott. Lévay: Majd felelek. Ugron: A­mikor barátai közt akarta felosz­tani a bank jövedelmét, akkor, meglehet, rossz példát ny­ujtott Budapesten, de talán az ellenzék­nek is szabad pénzének lenni, hogy a hatalom ellen harczoljon és nem csak a hatalomnak És miért ne legyen bankja annak a pártnak is, a­mely a függetlenséget akarja kivívni. Volt az ellenzéknek is bankja, de nem volt pénze. Orosz­ szövetséget nem akart. Oroszokkal nem érintkezett. Mindig franczia barát volt s a sze­rint is cselekedett, a miként mindig beszélt. Ma­gyarországot a germán és szláv elemtől félti. Molnár Jenő : Ezt érteni kell ! (Viharos de­rültség jobbról.) Ugrón : Dobránszky Pétert mindig sajnálta, műkedvelő hóhérségre sohasem vállalkozott. Ta­gadja, hogy franczia szövetséggel az ország vi­tális érdekeit támadta volna meg, mert a fran­czia és magyar érdekek ellentétben nincsenek. F­ranczia pénzzel több nép függetlenségét véd­ték meg és mentették meg, de mutasson valaki olyan népet, a­melyet német pénzzel megmentet­tek. (Tetszés az Ugron-pártban.) Nyugodtan várja az ország ítéletét, mert nem lehet egy ellenzéki embert, a­kihez kémeket küld egy felsőbb nyo­más, lehetetlenné tenni és becsületét kirabolni. (Taps az Ugron-párton.) Olay és Dienes odakiáltoznak Ugrón felé. Senki sem érti, hogy mit beszél. (óriási zaj. Taps a diákkarzaton.) Vészi: A karzaton a rendet zavarják! Ugrón: Gajári úr, ez nem volt úri munka ! (Nagy zaj.) Elnök elrendeli a diákkarzat kiürítését és fel­függeszti az ülést. Szünet után Elnök megnyitja az ülést. Rakovszky István kijelenti, hogy az elnök nem tartotta be a Házszabályokat, mert nem figyelmeztette a karzatot, hogy csendben ma­radjon. Kéri a karzatot újból megnyitni. Elnök: Igenis figyelmeztette a karzatot, sőt már az ülés elején tartván a rendzavarástól, szigorú utasítást adott ki. Bartha Miklós: Nem rendőr. Elnök : Barthát rendreutasítja. (Zajos helyeslés jobbról.) Olay Lajos kijelenti, hogy az elnök szavát tényleg nem hallották, kéri tehát a karzatot megnyitni, különben Ugrontól azt követelte, hogy nevezze meg azt az embert, a­ki franczia pénzt keresett. (Helyeslés.) Szilágyi Dezső elfogadja az elnök előterjesz­tését és ezért helyesli az eljárását, mert neki a zajban is teljesítenie kell kötelességét. (Viharos heheslés a jobboldalon.) Rátkay hozzájárul Szilágyi álláspontjához. (Heheslés.) Folényi a karzat megnyitását kéri. Rakovszky nem kétkedik az elnök szavában, de kijelenti, hogy a karzat az elnöki enun­­cziácziót nem hallotta. Andrássy Gyula gróf megerősíti az elnök ama kijelentését, hogy a karzatot kiürítéssel fenyegette. (Helyeslés.) Vészi József előadja, hogy a karzat az elnöki megintés után is éljenzett, tehát vétett a rend ellen. Elnök a Házat megszavaztatni kívánja. Felkiáltások: Nem lehet! Elnök: Kéri a megtörténtekben való meg­nyugvást, különben később beereszteti a karzatot. Válasz Ugronnak. Gajári Ödön : Nem tévesztette őt meg Ugron kíméletlen hangja és hogy a védekezés helyett ő támadott. Nem téveszti őt meg a multi sze­repeltetése sem, mert biztosítja Ugront arról, hogy ha a szóban forgó zsinórt Ugronnak át­adni akarta volna, az nem selyemből való lett volna. (Zajos derültség és tetszés jobbról.) Azt is elismeri, hogy Ugron nem egy millió forintot kért, hanem frankot de 1 milliót kért. (Tetszés.) Ugron Rimlert vádolja, de hogy van az mégis, hogy Ugrón­jalkra hivatkozva sürgette a pénzt ? (Tetszés.) Az Ugrón által megindított akc­ió mindenesetre Oroszország szövetségére vezetett volna és a magyar szlávokra kellett volna tá­maszkodni. (Igaz!) A Vatikánról nem akar szólani. Rakovszky: Kérdje meg Tisza Kálmánt ! Gajári: Ha ellenben valaki politikai akc­iót idegen pénzzel akar itt csinálni, akkor mindegy, akár német pénzzel, akár K­anczával teszi. (Zajos helyeslés, éljenzés.) Bánffy Dezső becsületszavára jelentette ki, hogy külföldi pénzt nem kapott. Kérdi Ugront, hogy a tisztességgel megegyező-e a Vaterlanddal való érintkezése. A becsületrablókkal mindig szembe szállott, de ha ő a Vaterland dolgát ki­aknázni akarta volna, Ugronnak még sokkal na­gyobb vakmerőségre lett volna szüksége, mint a­milyen ma volt. (Zajos helyeslés.) A sértésekre nem reflektál, mert úgy sem használna Ugronnak. (Zajos éljenzés.) Meszlényi Pál bejelenti, hogy a karzat ajtaja be van zárva. Elnök : Később kinyittatom. Lévay Lajos fölolvassa a választására vonat­kozó kúriai ítéletet, mely szerint a vesztegetés alól felmetették a vádlottakat. Ugrón eljárását, a­miért a külföldtől pénzt kért, hazaárulásnak tartja. (Élénk helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán személyes kérdésben szólal föl. Többször vádolva volt azzal, hogy a Vati­kántól támogatást kért, holott már Wekerle ada­tokkal bizonyította be, hogy ez nem igaz és nem kért választásra semmit. Az akkori vatikáni kö­vet is kijelentette, hogy nem a kormány támo­gatásáról van szó, mert erre nincs a kormány­nak szüksége, hanem csupán a katholikus pap­ság korteskedése ellen szólalt föl a Vatikánnál. Ebben kéri, hogy kövessék őt, nem pedig azo­kat, a­kik most a Vatikánt levelekkel árasztják el. (Zajos éljenzés jobbról.) Ugrón kijelenti, hogy Lévay igazsága majd kiderül a választáson. Gajánval szemben azt bi­zonyítgatja, hogy az ő politikáját akkor fejtheti ki, a­mikor akarja, különben az ország közvé­leményére bízza az ítéletet. (Éljenzés az Ugron­­párton.) Gajári Ödön kijelenti, hogy Ugron nem tisz­tázta magát, mert azt akarta elkövetni, a­mi el­len az egész ellenzék hitezott, holott az ellen­zék vádja és gyanúja bebizonyítva nem volt. (Éljenzés jobbról.) Szünet után Széll miniszterelnök azt válaszolja Rátkay­­nak, hogy a Kossuth-szoborra és mauzóleumra még nincs elegendő pénz együtt. A Kossuth­­szobor fölállítása ellen semmi akadályt nem gör­dít. (Helyeslés.) Rátkay nem vette tudomásul a választ. A Ház tudomásul vette. Széli miniszterelnök a takai erődnél levő ka­tonák tárgyában azt feleli Ugronnak, hogy az ott levő 130 embert legközelebb szabadságolják. A választ tudomásul vették, valamint Pless és Darányi miniszterek válaszait is a mezőtúri rendőrbrutalitás és szőlőkarók, valamint a gabona­uzsora tárgyában. Széli miniszterelnök javaslatára a Ház szept. 3-ig elnapolja magát, s addig érdemleges ülést nem tart. MAGYAR POLGÁR 1901 junius 1. A magyar gyáripar. Budapest, jun. 30. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter még 1899. tavaszán elrendelte az ország összes gyá­rainak szakszerű helyszíni felvételét. Az eddigi szokástól eltérőleg nem kérdőíveket küldtek szét.

Next