Magyar Polgár, 1903. január-március (26. évfolyam, 1-73. szám)
1903-01-02 / 1. szám
1903. január 2. MAGYAR POLGÁR Az újévi üdvözletek. Az országgyűlési szabadelvű párt az újév alkalmából ez idén is fölkereste üdvözletével a párt vezérét, Széll Kálmán miniszterelnököt, a párt elnökét, Podmaniczky Frigyes bárót, valamint Apponyi Albert grófot, a képviselőház elnökét. A pártelnök üdvözlése. Délelőtt 10 órakor a párt Dorottya-utczai közhelyiségében szerfölött nagy számmal gyűltek össze a pártnak úgy belső, mint kültagjai, akiknek nevében Piukovich József országgyűlési képviselő a következő üdvözlő beszédet intézte Podmaniczky Frigyes báró pártelnökhöz : Nagyméltóságú Pártelnök Úr! Tisztelt barátunk! Régi tradicziónak hódol a szabadelvűpárt, midőn az újév reggelén összegyűlt, hogy Téged, szeretve tisztelt elnökünket üdvözöljön. A szabadelvűpárt hosszú évek óta legnagyobb pártja a magyar parlamentnek és teljesíti azt a kötelességét, mely reá, mint az országgyűlés vezető pártjára nehezedik. Az a szerencsés átalakulás, mely az utóbbi években a magyar parlament pártközi életében végbement és a parament két nagy - 67-iki alapon álló — pártjaközött levő válaszfalat ledöntötte, csak annál képesebbé tette a pártot hivatása teljesítésére. Számban és súlyban megerősödve került ki a párt a legszabadabb választásokból (Éljenzés), melyeket az ország valaha látott és támogatja a Te bölcs és fáradhatatlan elnökleted alatt (Élénk éljenzés) annak a vezérlő kormány férfiúnak politikáját, aki 4 év óta annyi tudással és oly nemes fegyverekkel küzd programmjának megvalósításáért. (Lelkes éljenzés.) Az utolsó évtizedben Európaszerte mintha megingott volna e parlamentarizmusba vetett hit, itt-ott mintha a parlamentáris dekadenczia jelei mutatkoznának. Milyen fölemelő a tudat reánk nézve, hogy midőn még nálunk sokkal fejlettebb államoknál is a parlamentarizmus hanyatlásának sajnálatos tüneteivel találkozunk, ugyanakkor nálunk teljes épségben áll fenn ez ősrégi intézményünk és a magyar országgyűlés beköltözik fényes új hajlékába, melynek csúcsívei büszkén meredeznek az ég felé. (Tetszés.) A magyar politikai életben éles küzdelmek folynak és a küzdők olykor érzékeny sebeket ejtenek egymáson. De ez nem szerencsétlenség. Hiszen az összecsapó kardok szikrát hánynak és e szikrák terjesztik olykor a világosságot. A szerencsétlenség akkor kezdődik, mikor e küzdelmek annyira elfajulnak, hogy magának a parlamentarizmusnak a gyökerét támadják meg. Talán optimista vagyok, de nem tudok ily kísérletet elképzelni a magyar parlamentben. És ha mégis bekövetkeznék egykor a szomorú kísérlet, — bár honnan is eredjen az — bizonyos vagyok benne, hogy a szabadelvű párt, mely annyiszor bebizonyította, hogy nagy parlamenti kötelességeinek színvonalán áll, — nem fog egyedül maradni abban a küzdelemben , pártkülönbség nélkül fogják őt támogatni hazánk legjobbjai (Éljenzés), mert minden igaz magyar ember át vanhatva a tudattól, hogy a parlamentarizmus dekadencziája — ha más nemzeteknél aggasztó betegség tünete — nálunk végzetes szerencsétlenség, mert a parlamentarizmus képezi nemzeti létünknek leghatalmasabb palládiumát. (Élénk tetszés.) Kimondhatatlanul sok szenvedésbe, könybe és vérbe került, amíg a parlamentáris fejlődésnek mai stádiumába jutottunk. Ezekből a szenvedésekből Te is kivetted a magad részét. De Isten megérni engedte Neked azt a kiváló szerencsét is, hogy őszbeborult fejjel bár, de fiatal lelkesedéssel (Lelkes éljenzés) küzdhettél ifjúkori álmaid megvalósításáért és hogy azok nagy részének beteljesedését is láthattad. Engedje az Ég, hogy még sokáig szentelhessed önzetlen tevékenységedet a hazának és a szabadelvű pártnak, melynek összetartozásához oly fontos állami érdekek fűződnek és a melynek a Te nemes egyéniségedre oly nagy szüksége van. Isten tartson meg sokáig ! A lelkes éljenzés elhangzása után Podmaniczky Frigyes báró a következő beszéddel felelt : Tisztelt Barátom! Szeretett elvtársaim! Szivem mélyéből köszönöm meg azokat a szívélyes szavakat, amelyekkel az én t. barátom illetett. Szivem mélyéből, mert érzem, hogy törődött agg koromnál fogva nem vagyok többé képes azoknak a feladatoknak megfelelni, amelyeket. elvtársaim rám ruháztak. (Ellentmondás. Élénk éljenzés.) De elvem az, hogy épen a nehéz időkben mindenkinek az utolsó csepp vérig ki kell tartania azon a helyen, amelyre őt elvtársai parancsolták. (Élénk éljenzés.) Nem szabad engedni, mert legyen bármily gyönge a tehetség, de ha látják az elvtársak, hogy az ember igyekszik azon, hogy legyőzve az aggkort, amennyire lehet, mégis teljesítse köteles. Réget, lehetetlen, hogy ez példa gyanánt ne szolgáljon. (Igaz ! ügy van !) Gyönyörű szavakat mondottál a parlamentarizmusról ; gyönyörűeket, mert igazakat, és csak az igazságban rejlik a szépség. (Tetszés) Nehéz időket élünk, nagy kérdések vannak előttünk. Én azon régi tapasztalásnál fogva, amelyet az Isten megengedett, hogy szerezzek, azt tartom, hogy ha valaha, úgy most van szüksége a szabadelvű pártnak arra, hogy a zászlójára irt azon alapelveket, amelyeknek jeligéje alatt évek óta küzd, amely küzdelem következtében annyi haladást tapasztalunk — sokkal többet, mint amennyit sokan elismeri akarnak —, különösen ebben a pillanatban tettekkel támogassuk, hogy a hazának hasznot hajtsanak. Az egyik az öszszetartás. (Élénk éljenzés.) A főalapelvek közül össze kell tartani, mint egy kőfal. Melléktekintetek, mikor a haza javáról van szó, nem jöhetnek tekintetbe. (Igaz! Úgy van!) A másik az, hogy az összetartás mellett türelemmel kell lennünk. A türelem — hazafiassággal és okossággal párosulva — mindig meghozza a hazának azokat a gyümölcsöket, amelyeket mindnyájan óhajtunk. Azt kívánom, hogy a nehéz harcrokban titeket soha el ne hagyjon az a hosszú idő óta évről-évre átöröklődő buzgalom, amelyre szükségünk van, hogy szembeszállva azokkal a nagy kérdésekkel, amelyeknek megoldása ránk vár, nyugodtan, győzedelmesen végig harczolhassuk a ránk váró harczokat. (Éljenzés.) De hogy ezt tehessük, szükségünk van mindenesetre arra, hogy az Úristen titeket jó egészséggel áldjon meg, hogy családaitokban ne érjen semmiféle szerencsétlenség. Az Úristen áldása lebegjen fölöttetek a jövő évben, amely a magyar történelemnek egyik legnevezetesebb éve lesz. Az Úristen titeket sokáig éltessen! (Hosszantartó, élénk éljenzés.) A miniszterelnöknél. A pártelnök üdvözlése után a szabadelvű párt tagjai a miniszterelnökség épületébe mentek, melynek dísztermét valósággal zsúfolásig megtöltötték. Tizenegy óra tájban riadó éljenzés zúgott végig a párttagok nagy sokaságán : Széll Kálmán miszterelnök lépett a terembe a kabinet Budapesten időző összes tagjainak élén. Erre a párttagok sorából előre lépett Hodossy Imre országgyűlési képviselő, aki a következő, nagy figyelemmel hallgatott üdvözlő beszédet intézte a miniszterelnökhöz: Nagyméltóságú miniszterelnök úr, mélyen tisztelt vezérünk és barátunk ! (Halljuk! Halljuk.) Eljöttünk, hogy az újév első napján a szabadelvűpárt nevében kifejezzük előtted meleg szerencsekívánatainkat, biztosítsunk téged tántoríthatatlan bizalmunkról és az általad kifejtett politikai programaihoz való feltétlen ragaszkodásunkról. (Lelkes éljenzés.) A te programmod, a te államférfim bölcsességed és a te nyílt és erélyes egyéniségedbe vetett bizalom mindazokat egyesíti a pártban, akiknek rendületlenül meggyőződése az, hogy Deák Ferencz politikája képezi azon alapot, amelyen a magyar állam alkotmányos függetlensége és anyagi és szellemi prosperitása biztosítható. (Igaz! Úgy van !) Ezen politikának vezérelvei: a törvényesség és szabadelvűség, amelyeknek nemzetünk, gyakran a legsúlyosabb viszonyokkal megküzdve, ezredéves állami fennállását köszönheti. Ezen politikának azon része, mely a dinasztiához és Ausztrához való viszonyunkra vonatkozik, t. i. a 67-iki kiegyezés, szintén nem ötletszerű, nem az akkori nehézségek időleges elhárítására irányzott expediens, hanem történelmi fejleményeinek természetes és szükségszerű folyománya. (Élénk tetszés.) A 67-iki kiegyezés intézményei ugyanis a történelem azon kettős tanúságán alapulnak, hogy a Habsburg-dinastia, Magyarország és Ausztria, tehát ezen három tényező mindegyike, kölcsönösen egymásra vannak utalva és hogy amint egyrészt a magyar állam biztonságát a Habsburgdinastiával és Ausztriával, a pragmatica sanctio szerint fennálló viszony fokozza, úgy másrészt a dinastiának hatalmi állása és a monarkia másik államában való uralma is, csak egy alkotmányosan kormányozott, anyagilag és szellemileg prosperáló, önálló és erős magyar állam által biztosítható. (Élénk helyeslés.) Tanulság és bizonyíték erre a történelem számos lapján olvasható. Valahányszor az imént említett tekintetek figyelembe vétettek, akkor mindig az említett három tényező közti összhang üdvös és dicsőséges eredményeket szül, amilyen a törököknek Magyarországból való kiűzetése és a Nagy Frigyes elleni dicsőséges harczok valának. Ellenben valahányszor eme tekintetek figyelmen kívül hagyattak, mindannyiszor az ebből a három tényező közt támadt visszavonás súlyos következményekkel járt, amelyeknek emlékét és most feleleveníteni nem kívánom. A most napirenden levő vám- és kereskedelmi kérdéseknél is kell, hogy a történelem eme tanulságai és a 67-iki kiegyezésnek vezéreszméi legyenek irányadók. (Úgy van!) Óhajtandó, hogy a politikailag egymásra utalt két állam gazdaságilag is szövetségre tudjon lépni, de nem egyiknek a másik rovására, hanem egymás támogatására és a teljes paritás elvének megfelelőleg úgy, hogy a vám- és kereskedelmi szövetségben mindegyiknek érdeke megóvassék. Megelégedéssel értesültünk a lapokból, hogy a te buzgó fáradozásaidnak sikerült (Hosszantartó élénk éljenzés.) a vám- és kereskedelmi szövetségre nézve a másik állam kormányával a megállapodást létrehozni. Bizton reméljük, hogy az meg fog felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket az imént a vám- és kereskedelmi szövetségre nézve kívánatosnak mondottam és hogy ezt a megállapodás törvényhozásunk által szentesítendő leend. Meg vagyunk erről győződve azért, mert benned, mélyen tisztelt vezérünk, a 67-diki alap tántoríthatatlan hivét, egész szellemének legavatottabb ismerőjét tudjuk. (Élénk tetszés.) Te eddig is minden ténykedéseddel erősítetted a 67-es alapban való bizalmat és a most folyamatban volt és lévő vám- és kereskedelmi tárgyalások során te Magyarország érdekeit oly szívós kitartással védelmezted (Úgy van ! Úgy van!), hogy ezzel nemzetünk egész elismerését biztosítottad majdnak. (Élénk tetszés.) Ezen kívül válladra nehezednek majd még a más államokkal megkötendő, illetőleg megújítandó vám- és kereskedelmi szerződések. A te épp oly tapintatos, mint erélyes eljárásod következtében azonban, amelyben minisztertársaid is osztoznak, mi most már a legnyugodtabban (Élénk éljenzés.) nézünk azok elé és 3