Ilia Mihály - Péter László (szerk.): Juhász Gyula válogatott művei - Magyar Remekírók (Budapest, 1981)
1918
Tanulmányok, cikkek, kritikák 659 lennek tetsző szarmata síksága, a havas és véres orosz puszták fölött. . . Akkor este elkísértem őket, de egy külvárosi utca sarkánál elköszöntek. A fiatalember, akit bádogossegédnek mondottak és ő. Nem tudtam, hogy kik is voltak tulajdonképpen. Az egyikről most már tudom, hogy kicsoda. . . Akkor csak azt láttam, hogy valaki. . . Délmagyarország, 1918. október 12. OKTÓBERI IFJÚSÁG Halkuló szívét dobogtatja felétek, márciusi ifjúságnak kései utódai, egy öreg diák, aki négy esztendőn keresztül aggódva és csüggedve várt benneteket, akik egy szörnyű nyárban elmentetek, és a szürke egyenruhában a föld alá bújtatok, míg fölöttetek zengett, és közöttetek rettenetes rendet vágott a világ oktalan vihara. Féltettem a lelketeket, hogy elfásul és elfárad a végtelen szürkeség uniformisában, amelybe nem jó magyar sorsotok kényszerített. A legszebb tavaszotokat pörkölte le és szárította ki négy iszonyú nyár, a legszebb álmaitokat és vágyaitokat hervasztotta és tarolta négy vérszüretes ősz. A könyvekre gondoltam, amelyeket ott kellett hagynotok az öreg Múzeumban, melynek lépcsőjén legszentebb elődötök, Petőfi Sándor annak idején talpra állította az elesett magyart. A szerelmekre gondoltam, amelyeknek rózsás alkonyatai és holdas éjszakái helyett kavernák alján és fedezékek mélyén kellett várnotok a hideg halált, amely ellen minden idegetek és minden izmotok tiltakozott. Mi lesz veletek és mi lesz belőletek, gondoltam, és sirattam anyátokat és jegyeseteket, mert benneteket siratni nem volt szabad! Vártam ifjú dalokat és új színeket, lestem a háború hármas ércébe vert szívetek ujjongó zokogását, amely győzelmi és gyászindulók monoton zenéjébe