Szauder Máriaa (szerk.): Kazinczy Ferenc: Levelek - Magyar Remekírók (Budapest, 1979)
19. Csokonai V. Mihálynak
5« Kazinczy Feercnc '9 CSOKONAI V. MIHÁLYNAK [1792 aug. 26.] Meg/egygett szók és szólások...a levélben egyik, pro eggyik, ez úgy vélem figyelmetlenségből esett, fénnyé, pro fényje, vei fénye. A gyökér fény. Hozzátővén a suffixum, quod possessionem denotat, lesz fényje. Ezt, ámbár így is jól mondódik, az euphonia fényevő csinálja: dicsősség, pro dicsőség. Ez szenvedhetetlen hiba. Látjuk, hogy ily substantivumokat a magyar mindég az adjectivumok mellé ragasztottsággal vagy séggel csinál. Mint kegyesség, bolondság, vakság etc. - - Úgy de itt a gyökér nem dicsős, hanem dicső, és így nem dicsősség, hanem dicsőség-----Ilyen a békeség is, melyet most sokan felette rosszul békességnek írnak. Nézzük meg a régi kiadásokat s látni fogjuk, hogy mindenütt békeség és nem békesség az. Fáradtság, ma le, írni kell vagy fáradttságnak vagy fáradságnak, ac si foret fáradás. Neheztelhet. Error valami. Nehéz, ergo neheztelni, non neheztelni. NB. Mihálly male, bene Mihály, hallhatatlan poeta. Poeta immortalis, korántsem! Ha így íródik, inaudibilis poétát teszen, mert hallok audio, mortor pedig halok. 2. A VERSEKBEN Nyomdokából, proból, csúnya dialektus. Széjjel, non verő széllyel. Az okát érteni könnyű a mondottakból: fordíttya male; terminatio ja est, mint: capit fogja, mordet harapja; hinc forditja, vonja, etc. A Museum kiadói Rajnis ellen való bosszúságból ttya-t és anya-t kezdenek s már most szégyenük visszavonni szavukat. Lát