Magyar Rendőr, 1936 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-01 / 1. szám
MAGYAR RENDŐR mény bonyolítási készsége Balzacéhoz nem hasonlítható, de mindenkit felülmúl szókincse gazdaságával, lávaként ömlő szónoki hevével, szenvedelmességével. A «Nyomorultak» néni a legjobb francia regény, de mégis a legnagyobb. A főhős, Jean Valjean, egy volt gályarab, akiből kalandok után Montreuil városka polgármestere lesz. A városban mindenki szereti a közért dolgozó, buzgó embert, csak Javert, a város rendőrbiztosa és gyanúperrel vele szemben. Úgy rémlik, mintha egyszer régen látta volna valahol Valjeant ... Az igazságot kutatva, rájön Valjean titkára és leleplezi. Sikere boldoggá nem teszi, mert az a kérdés mered eléje és nem hagyja nyugodni, hogy joga volt-e a földi jogszolgáltatás eszközeivel Valjeant tönkretenni, aki a büntetését kitöltötte és — ahogy bebizonyosodik — kiszabadulása után nagy lélek, nagy ember volt? Forma szerint joga, sőt kötelessége volt, de ez őt erkölcsileg nem elégíti ki és büntetésül halálra ítéli magát: a Szajnába ugrik. Cselekedetének más okai is vannak, de ez a főmotívum. A nagy író Valjeant védi, illetve azt az eszén az a kérdés vetődik fel, váljon az emberi élet elleni, vagy a vagyon elleni bűncselekmények jelentek-e meg előbb a bűnöző ember történetében, erre a sorrendi kérdésre adandó válaszban azt kell vélelmeznünk, hogy az emberi élet elleni bűncselekmények megelőzték a vagyon elleni bűncselekményeket. Már a szentírás azt tanítja, hogy a bűnöző emberiség első bűne a gyilkosság volt: Káin megölte Ábelt. A gyilkosság és általában a haláltokozó bűncselekmények a legelső, a legrégibb bűncselekmények, amelyek az emberiség bölcsőjétől kísérnek bennünket. És ez a fejlődésbeli természetes törvényszerűség is, mert a vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséhez az első feltétel: a vagyon, vagyon nélkül vagyon elleni bűncselekményt elkövetni nem lehet, a vagyon pedig az ősember legkezdetlegesebb életviszonyai közül csak igen lassú fokozódással fejlődhetett ki. Ellenben a tulajdonképpen társadalomellenes ősemberben már adva volt a harag, irigység, féltékenység, bosszúállás indulata. Gondoljunk csak arra, hogy a történelem folyamán milyen drákói törvényekkel lehetett csak az antiszociális embert társadalmi lénnyé szelídíteni! Az idők folyamán az ó- és középkoron keresztül különfélénél különfélébb alakban nyilvánult meg az ölés gyakorlása. A mód és fegyver tekintetében szerepelnek: az elevenen eltemetés, elevenen földbe, trágyába ásás, vízbedobás, lóhozkötés, hegyről méz, amelyet Valjeanban megtestesít, de meghatott, ünnepélyesen komor hangon búcsúztatja Javer-t. Van néhány remek mondat itt a rendőri hivatás magasztosságáról, nehézségéről és hálátlanságáról. Ha a francia irodalom a rendőr alakjával szemben nem igen barátságos is, a tiszteletet megadja, Courtelinnel szólva: il est sans pitié, mais . . . il n'est pas sans grandeur dame. (Ő... könyörtelen, de nincs lelki nagyság nélkül). A porosz belügyminisztérium rendőri főosztályának kiadásában pár évvel ezelőtt megjelent egy munka, amely „A rendőr az irodalomban“ címet viseli. Ezt a művet megszerezni nem tudtam, pedig bizonyos, hogy német alapossággal, gazdag adatokat halmozott fel. Látatlanba adott kritikámat, a nevezett minisztérium többi, látott kiadványának ismerete előlegezi Nem volna érdektelen, ha lapunk olvasói — különösen a magyar irodalmat illetőleg — adatokkal szolgálnának e lap hasábjain. A rendőrség az irodalomban oly tárgykör, amelyhez még nem igen szóltak hozzá: ledobás, szeges hordóban gurítás, forró vízbemártás, máglyán elégetés, kerékbetörés, keresztrefeszítés, karóbahúzás, tüzesvassal szurkálás, forró olaj és ólomnak fülbe öntése, felnégyelés, bárddal lefejezés, a mérgek különböző változatai, a szúró eszközökkel, vagy vágó eszközökkel, vagy zúzó eszközökkel való ölés (kard, tőr, balta, fejsze, kő, emberi erő, dárda, buzogány, stb.) gyakran mindezek kegyetlen és hosszú kínzásokkal egybekötve és végül az akasztás, megfojtás, valamint a számtalan fajtájú lövőfegyver alkalmazása. Ugyancsak az eszközök és módok voltak a tálió elve alapján — szemet szemért, fogat fogért — az államhatalom részéről a gyilkosokon végrehajtott büntetések is. Ha végiggondolunk az ölésnek ezeken az embertelen módjain és eszközein, általában elmondhatjuk, hogy a modern gyilkos a mai gyorsan ölő fegyverek birtokában, kevesebb fájdalom okozásával öli meg áldozatát. A büntető törvényekben halált okozó bűncselekményeknek megállapított cselekményeket két szempont szerint osztályozhatjuk. 1. Vannak önálló, közvetlenül halált okozó bűncselekmények. Ezek a 1. felségsértés (btk. 126.) Az államfő megölése. Elsőnek soroltam fel, mint a legelvetemültebb bűncselekményt. 2. A btk. 237. §., ha a bűncselekmény halált eredményez. 3. A btk. 278. §., mely szerint, «aki embert előre megfontolt szándékból megöl, a gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő». E körben a legaljasabbak a politikai gyilkosságok. A btk. 279—281. §§-ok, amelyek szerint, ha valaki embert megöl, de szándékát nem előre fontolta meg, szándékos emberölés bűntettét követi el, súlyosabb beszámítás alá esik, ha valaki felmenő ágbeli rokonán, házastársán, többkét emberen, a törvénytelen gyermek saját anyján, vagy természetes atyján (törvényesítés esetén) követi el. Enyhébb beszámítás alá esik, ha az ölés erős felindulásból történt, amit a megölt jogtalan magatartása idézett elő (ez a leggyakoribb). 5. Emberölés a megölt kívánságára (btk. 282. §.) 6. Részesség öngyilkosságban és az amerikai párbaj (btk. 283. §.) 7. Gyermekülés (btk. 284. §.) 8. A btk. 285. §-a, amennyiben a bűncselekmény az anya halálát okozta. 9. A kitétel és elhagyás (btk. 288. §.), ha a kitétel vagy elhagyás halál okozásával járt együtt. 10. Szövetkezés gyilkosságra (btk. 288. §.) 11. Gondatlan emberölés (btk. 290 —291. §§-ok.) 12. Párviadal (btk. 298—299. §§-ok) amennyiben halálos kimenetelű. 13. Halált okozó súlyos testisértés (btk. 306—307. §§-ok.) " 14. Többek bántalmazásából származó halált okozó testisértés (btk. 308. §.) 15. Egészségsértés mérgezés által, (btk. 309. §.) 16. A közegészség elleni bűntettek és vétségek (btk. 314—315. §§-ai.) II. A halált okozó bűncselekmények 2-ik csoportját azok alkotják, amelyek nem önállóan, közvetlenül jelentenek halálos végezetű bűncselekményeket. Ezek azok a bűntettek és vétségek, amelyek eszmei, akár anyagi halmazatot alkotnak halált okozó bűncselekményekkel. A gyakorlatban leginkább előforduló halmazatok a következők: a lázadás, hatóság elleni erőszak, izgatás, magánosok elleni erőszak, a lelkész bántalmazása, a hivatali hatalommal való visszaélések, kerítés, gyújtogatás, vízáradás okozása, közveszélyű cselekmények, gyermekrablás, szöktetés, nőtagadás, lopás, rablás és orgazdaság, valamint kábítószerekkel elkövethető vétségek és bűntettek — halált okozó bűncselekményekkel halmozódva. A vagyon elleni bűncselekményeknek az emberi élet ellen irányuló halmazata közül a legsúlyosabb a rablási célból elkövetett gyilkosság: a rablógyilkosság! Megemlítek itt egy ritkán előforduló bűncselekményt, amit a btk. 457. §-a „szállítási szerződés megszegése“ címen állapít meg. A §. csak háború esetén alkalmazható. A hadiszállítók által elkövethető ilyen aljas bűncselekmény, ha az az emberi élet kioltásával halmozódik, amint azt a világháborúban a kárpáti harcok alatt szomorúan tapasztaltunk. Halált okozó bűncselekmények írta: Dr. Laky Lajos főkapitányhelyettes, detektívfőnök