Magyar Rendőr, 1936 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-01 / 1. szám

MAGYAR RENDŐR­ mény bonyolítási készsége Balzacéhoz nem hasonlítható, de mindenkit felül­múl szókincse gazdaságával, lávaként ömlő szónoki hevével, szenvedelmes­­ségével. A «Nyomorultak» néni a leg­jobb francia regény, de mégis a leg­nagyobb. A főhős, Jean Val­jean, egy volt gályarab, akiből kalandok után Montreuil városka polgármestere lesz. A városban mindenki szereti a közért dolgozó, buzgó embert, csak Javert, a város rendőrbiztosa és gyanúperrel vele szemben. Úgy rémlik, mintha egyszer régen látta volna valahol Val­jeant ... Az igazságot kutatva, rájön Valjean titkára és leleplezi. Sikere bol­doggá nem teszi, mert az a kérdés mered eléje és nem hagyja nyugodni, hogy joga volt-e a földi jogszolgálta­tás eszközeivel Valjeant tönkretenni, aki a büntetését kitöltötte és — ahogy bebizonyosodik — kiszabadulása után nagy lélek, nagy ember volt? Forma szerint joga, sőt kötelessége volt, de ez őt erkölcsileg nem elégíti ki és bünte­tésül halálra ítéli magát: a Szajnába ugrik. Cselekedetének más okai is vannak, de ez a főmotívum. A nagy író Valjeant védi, illetve azt az esz­én az a kérdés vetődik fel, váljon az emberi élet elleni, vagy a vagyon elleni bűncselekmények jelentek-e meg előbb a bűnöző ember történetében, erre a sorrendi kérdésre adandó vá­laszban azt kell vélelmeznünk, hogy az emberi élet elleni bűncselekmények megelőzték a vagyon elleni bűncselek­ményeket. Már a szentírás azt tanítja, hogy a bűnöző emberiség első bűne a gyilkosság volt: Káin megölte Ábelt. A gyilkosság és általában a halált­­okozó bűncselekmények a legelső, a legrégibb bűncselekmények, amelyek az emberiség bölcsőjétől kísérnek ben­nünket. És ez a fejlődésbeli természe­tes törvényszerűség is, mert a vagyon elleni bűncselekmények elkövetéséhez az első feltétel: a vagyon, vagyon nél­kül vagyon elleni bűncselekményt el­követni nem lehet, a vagyon pedig az ősember legkezdetlegesebb életviszo­nyai közül csak igen lassú fokozódás­sal fejlődhetett ki. Ellenben a tulaj­donképpen társadalomellenes ősember­ben már adva volt a harag, irigység, féltékenység, bosszúállás indulata. Gondoljunk csak arra, hogy a törté­nelem folyamán milyen drákói törvé­nyekkel lehetett csak az antiszociális embert társadalmi lénnyé szelídíteni! Az idők folyamán az ó- és közép­koron keresztül különfélénél külön­félébb alakban nyilvánult meg az ölés gyakorlása. A mód és fegyver tekin­tetében szerepelnek: az elevenen el­temetés, elevenen földbe, trágyába ásás, vízbedobás, lóhozkötés, hegyről méz, amelyet Valjeanban megtestesít, de meghatott, ünnepélyesen komor hangon búcsúztatja Javer-t. Van né­hány remek mondat itt a rendőri hi­vatás magasztosságáról, nehézségéről és hálátlanságáról. Ha a francia irodalom a rendőr alakjával szemben nem igen barátsá­gos is, a tiszteletet megadja, Courtelin­­nel szólva: il est sans pitié, mais . . . il n'est pas sans grandeur d­ame. (Ő... könyörtelen, de nincs lelki nagyság nélkül). A porosz belügyminisztérium rend­őri főosztályának kiadásában pár év­vel ezelőtt megjelent egy munka, amely „A rendőr az irodalomban“ címet viseli. Ezt a művet megszerezni nem tudtam, pedig bizonyos, hogy német alapossággal, gazdag adatokat halmozott fel. Látatlanba adott kriti­kámat, a nevezett minisztérium többi, látott kiadványának ismerete előlegezi Nem volna érdektelen, ha lapunk olvasói — különösen a magyar irodal­mat illetőleg — adatokkal szolgálná­nak e lap hasábjain. A rendőrség az irodalomban oly tárgykör, amelyhez még nem igen szóltak hozzá: ledobás, szeges hordóban gurítás, forró vízbemártás, máglyán elégetés, ke­rékbetörés, keresztrefeszítés, karóba­­húzás, tüzesvassal szurkálás, forró olaj és ólomnak fülbe öntése, felnégye­­lés, bárddal lefejezés, a mérgek kü­lönböző változatai, a szúró eszközök­kel, vagy vágó eszközökkel, vagy zúzó eszközökkel való ölés (kard, tőr, balta, fejsze, kő, emberi erő, dárda, buzo­gány, stb.) gyakran mindezek kegyet­len és hosszú kínzásokkal egybekötve és végül az akasztás, megfojtás, vala­mint a számtalan fajtájú lövőfegyver alkalmazása. Ugyancsak az eszközök és módok voltak a tálió elve alapján —­ szemet szemért, fogat fogért — az államhatalom részéről a gyilkosokon végrehajtott büntetések is. Ha végiggondolunk az ölésnek eze­ken az embertelen módjain és esz­közein, általában elmondhatjuk, hogy a modern gyilkos a mai gyorsan ölő fegyverek birtokában, kevesebb fájda­lom okozásával öli meg áldozatát. A büntető törvényekben halált okozó bűncselekményeknek megállapított cselekményeket két szempont szerint osztályozhatjuk. 1. Vannak önálló, közvetlenül halált okozó bűncselekmények. Ezek a 1. felségsértés (btk. 126.) Az államfő megölése. Elsőnek soroltam fel, mint a legelvetemültebb bűncselekményt. 2. A btk. 237. §., ha a bűncselek­mény halált eredményez. 3. A btk. 278. §., mely szerint, «aki embert előre megfontolt szándékból megöl, a gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő». E körben a legaljasabbak a politikai gyilkosságok.­­ A btk. 279—281. §§-ok, amelyek szerint, ha valaki embert megöl, de szándékát nem előre fontolta meg, szándékos emberölés bűntettét követi el, súlyosabb beszámítás alá esik, ha valaki felmenő ágbeli rokonán, házas­társán, több­­két­ emberen, a tör­vénytelen gyermek saját anyján, vagy természetes atyján (törvényesítés ese­tén) követi el. Enyhébb beszámítás alá esik, ha az ölés erős felindulásból történt, amit a megölt jogtalan maga­tartása idézett elő (ez a leggyakoribb). 5. Emberölés a megölt kívánságára (btk. 282. §.) 6. Részesség öngyilkosságban és az amerikai párbaj (btk. 283. §.) 7. Gyermekülés (btk. 284. §.) 8. A btk. 285. §-a, amennyiben a bűncselekmény az anya halálát okozta. 9. A kitétel és elhagyás (btk. 288. §.), ha a kitétel vagy elhagyás halál okozásával járt együtt. 10. Szövetkezés gyilkosságra (btk. 288. §.) 11. Gondatlan emberölés (btk. 290 —291. §§-ok.) 12. Párviadal (btk. 298—299. §§-ok) amennyiben halálos kimenetelű. 13. Halált okozó súlyos testisértés (btk. 306—307. §§-ok.) " 14. Többek bántalmazásából szár­mazó halált okozó testisértés (btk. 308. §.) 15. Egészségsértés mérgezés által, (btk. 309. §.) 16. A közegészség elleni bűntettek és vétségek (btk. 314—315. §§-ai.) II. A halált okozó bűncselekmények 2-ik csoportját azok alkotják, amelyek nem önállóan, közvetlenül jelentenek halálos végezetű bűncselekményeket. Ezek azok a bűntettek és vétségek, amelyek eszmei, akár anyagi halma­­zatot alkotnak halált okozó bűncselek­ményekkel. A gyakorlatban leginkább előforduló halmazatok a következők: a­ lázadás, hatóság elleni erőszak, izgatás, magánosok elleni erőszak, a lelkész bántalmazása, a hivatali hata­lommal való visszaélések, kerítés, gyújtogatás, vízáradás okozása, köz­­veszélyű cselekmények, gyermekrablás, szöktetés, nőtagadás, lopás, rablás és orgazdaság, valamint kábítószerekkel elkövethető vétségek és bűntettek — halált okozó bűncselekményekkel hal­mozódva. A vagyon elleni bűncselek­ményeknek az emberi élet ellen irá­nyuló halmazata közül a legsúlyosabb a rablási célból elkövetett gyilkosság: a rablógyilkosság! Megemlítek itt egy ritkán előforduló bűncselekményt, amit a btk. 457. §-a „szállítási szerződés megszegése“ cí­men állapít meg. A §. csak háború esetén alkalmazható. A hadiszállítók által elkövethető ilyen aljas bűncse­lekmény, ha az az emberi élet kioltá­sával halmozódik, amint azt a világ­háborúban a kárpáti harcok alatt szomorúan tapasztaltunk. Halál­t okozó bűncselekmények írta: Dr. Laky Lajos főkapitányhelyettes, detektívfőnök

Next