Magyar Rendőr, 1939 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1939-03-01 / 5. szám

114 A rendőri gázoló gépkocsivezetők büntetése A budapesti kir. büntető törvényszék annak idején bűnösnek mondotta ki Kac­lár Illés gépkocsivezetőt a Btk. 290. §-ába ütköző és a 291. §. szerint minősülő gondatlanságból okozott em­berölés vétségében s ezért őt egyévi és hathónapi fogházra, mint főbüntetésre ítélte és a gépkocsivezetői foglalkozás­tól végkép eltiltotta. Az indokolás sze­rint a vádlott 1936. október 11-én Lancia gyártmányú gépkocsival fel­kereste S. G.-t, Sz. F.-et is felvette a gépkocsira, majd gépkocsizni indultak. Hét különböző vendéglőben huzamo­sabb ideig szórakoztak. Este 8 óra táj­ban a vádlott kijött egy Vörösvári-úti kocsmából és S. G. barátjával gép­kocsin a Bécsi-út felé robogott, a ko­csi sebességét kb. 55 km.-re fokozva. A Vörösvári-út és Körte­ u. keresztezé­séhez érve, nemcsak hogy jelzést nem adott, hanem a gépkocsi sebességét se csökkentette. Harmati Pál id. min. rendőr e ke­resztezésen, kijelölt őrhelyén állott, mikor a vádlott vezette gépkocsi az úttest közepén haladva, őt kb. 55 km-es sebességgel elütötte. Az ütés ereje Harmatit kb. 1 m magasságba feldobta, ki vissza esett a gépkocsira s az még kb. 15 m-en át magával von­szolta. A vádlott, noha a gépkocsi na­gyot zökkent s az elütést észrevette, nem állott meg, hanem a gépkocsit, mely Harmatinak a gépkocsira történt visszaesése következtében a haladói irányából kitért, a haladói irányába kormányozta és tovább haladt a Bécsi­­út felé, melynek keresztezésénél felvette K. G. ismerősét és tovább haladt, de már kisebb sebességgel. Vádlott a Horthy Miklós­ körtérről a Krisztina­­tér felé ment, hogy a kocsit a kocsi­színbe vezesse, útközben azonban meg­állt és a gépkocsit megvizsgálta annak megállapítása végett, hogy nincs-e rajta elváltozás. A vádlott ezután visszament abba a Vörösvári­ úti ven­déglőbe, ahol ismerősei maradtak és közölte velük, hogy elütött egy embert. Ekkor már a tettest keresték ott a detektívek s erről tudomást szerzett a vádlott is, mire onnan eltávozott, de nem ment a lakására, hanem egy Király­ utcai ismerősét kereste fel, ahol letartóztatták. Harmati Pált az elütés után azonnal a Szent Margit-kórházba szállították. Az elütés következtében Harmatinak a 8., 9., 10., 11. és 12. bordája a hátsó szöglet táján, továbbá jobb felkarja és jobb alszára eltörött, ezenfelül köpe­ny aalapi repedést és agyrázkódást szenvedett, mely sérülések következté­ben 1936. október 24-én délelőtt 11 órakor meghalt. A kir. ügyész vádlott ellen a Btk. 290. fj­ába ütköző emberölés vétsége címén emelt vádat. A vátdlott a bűnös­ségét és azt, hogy ittas lett volna, ta­gadta. Beismerte, hogy a keresztezésen is 55 km-es sebességgel haladt, azzal védekezett, azért haladt a keresztezé­sekre előírt 6 km-nél nagyobb sebes­séggel, mert akadályt a kocsi előtt nem látott, továbbá, hogy a rendőrt a ke­resztezésben állam­ neon látta. Tekintet­tel azonban arra, hogy U. I. tanú sze­rint a vádlott részeg volt, ami a járá­sán, beszédén és lehelletén is észre­vehető volt, Sz. F., továbbá S. M. ta­núk szerint ittas volt, végül arra, hogy Harmati Pál rendőr úgy a helyszínrajz adataiból, mint K. I. tanú vallomásá­ból kitűnőleg a keresztezésben, az út­test közepén, őrhelyén állott, így tehát őt felületes körültekintés esetén is észre kellett volna vennie és figyelem­mel arra, hogy a hajtási szabályok sze­rint a keresztezésekben az előírt jel­zést adva minden körülmények között a legkisebb sebességgel kell haladni, a m. kir. büntetőtörvényszék a vádlott tagadásával szemben, védekezését el nem fogadva, tényként állapította meg, hogy a vádlott foglalkozásában való hanyagságból, illetve foglalkozása sza­bályainak megszegéséből származott ama gondatlansága által, hogy a gép­kocsit ittasan, utcakeresztezésnél jelzés nélkül, meg nem engedett 55 km-es sebességgel vezette, minek következté­ben elütötte a szolgálati helyén állott Harmati Pál rendőrt, aki az elütés ált­­al okozott sérülések következtében meghalt.­­ A vádlott cselekménye a rendelkező részben meghatározott bűn­cselekmény tényálladéki elemeit meríti ki, miért is őt abban beszámítást ki­záró és a büntethetőséget megszüntető ok hiányában a bíróság bűnösnek mondotta ki. A bíróság enyhítő körülménynek vette a vádlott nős voltát és büntetlen előéletét, ellenben súlyosbító körül­ménynek mérlegelte a többirányú és nagyfokos gondatlanságát, azt a körül­ményt, hogy mint vizsgázott gépkocsi­vezető, bár tudatában volt annak, hogy a gépkocsi vezetése alkalmával a szesz­fogyasztás minő veszélyeket rejt magá­ban, hogy annak fogyasztása tilos, mert a szesz a megfigyelőképességet, a sebesség- és távolságbecslést, valamint az elhatározást nagy mértékben be­folyásolja, ennek ellenére italozott s ittasan vezette a gépkocsit, továbbá azt, hogy az úttest közepén állva őr­szolgálatot teljesített rendőrt ütött el, akinek őrhelyét, mint gépkocsivezető­nek, ismernie kellett, végül azt, hogy az elütés után az elütöttet segély nél­kül hagyva, megszökött, megszegve előírt megállási és segélynyújtási s ebből folyó legelemibb emberi köteles­ségét és hogy utóbb a hatóságoknál nem jelentkezett. A vádlottat a foglalkozásától vég­­képen azért tiltotta el, mert vádlott, aki egy délután folyamán gépkocsit vezetve, több kocsmát is felkeresett s oly mennyiségű szeszt fogyasztott, hogy ittas lett, s ennek ellenére a gép­kocsit lakott városrészeken át oly se­bességgel vezette, amely mellett bal­esetek elkerülése csaknem lehetetlen s aki őrszolgálatot teljesítő, köztudo­más szerint az úttest közepén álló őr­szemet elütött, noha annak őrhelyét tudta, vagy a helyi viszonyokból leg­alább is sejthette, továbbá, aki a bal­eset előidézése után sérültet segélyben nem részesítette, hanem meg sem állva megszökött s a hatóságoknál utóbb sem jelentkezett, a forgalmat oly mér­tékben veszélyezteti, s személyileg oly megbízhatatlan, hogy a gépkocsiveze­téstől végkép való eltiltása, a forgalom biztonságának megvédése érdekében szükséges. A vádlott, mert nem bűnös, az ügyész súlyosbításért, a védő enyhí­tésért fellebbezett. A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, indokolásában kiegészítve azzal, hogy a baleset színhelyén a vádbeli alkalom­mal jó közúti világítás volt. Az Ítélő­tábla szerint­­a cselekmény minősítése törvényszerű, a kiszabott fő- és mel­lékbüntetés pedig a cselekmény tárgyi súlyával és a bűnösség fokával arány­ban álló, bár mellőzte az ittasságnak külön súlyosítóként való mérlegelését, mert az a körülmény, hogy vádlott it­tas állapotba kerülve, továbbra is vál­lalkozott a gépkocsivezetésre,­­ bün­tetendő gondatlanságának éppen egyik lényeges tényelemét képezi­. Újabb fellebbezés alapján a kir. Kúria is foglalkozott az üggyel. A sem- AJAX RÁBA ACÉLÁRUK TEHERAUTÓK AUTÓBUSZOK TRAKTOROK Autó- és traktoralkatrészek. Gyors-, szerszám-, szerkezeti-, rozsda- és saválló acélok. Acélöntvények. Szürkeöntvények Csavar- és szerszámáruk. Keskeny vágány­ú vasúti anyagok Prés-, kovács idomdarabok. Vasszerkezetek, hidak, daruk. Textilgépalkatrészek. Szekérkerekek. Reszelők, reszelőfelvágás. I AJAX I I RÁBA­I MAGYAR WAGGON ÉS G­É­P G­YÁ­R R. T. BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 12. Telefon: 1-252-10. BABA-SERVICE, XIV., ERZSÉBET KIRALYNÉ-ÚT 114. Telefon: 2-964-75. MAGYAR RENDŐR Vásároljon hirdetőinknél

Next