Magyar Rendőr, 1948 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1948-11-15 / 22. szám
Rovatunkban folytatjuk ez örskönyvtárak sorozataiban szereplő könyvek ismertetését Ilv Jnhusako Híd a Drinán Ivó Andrics 1891-ЪсП született Szarajevóban. Iskoláit Zágrábban, Bécsben és Krakkóban végezte. Már az első világháború előtt tagja volt a „Fiatal Boszniai nevű forradalmi szervezetnek s ezért sokáig börtönben sínylődött. Jelenleg Belgrádiban él. Az első világháború után több novelláskötete jelent meg. A ma élő novellisták között előkelő helyet foglal el. A második világháború után megjelent fontosabb munkái: Híd a Drinán, Franyiki krónika, Kisaszszony. Műveiben a török és osztrák uralom alatt álló Boszniát és népeinek elnyomott életét rajzolja meg. „HÍD A DRINÁN” című munkája a tőlük megszállás korszakával kezdődik és az első világháborúig terjedő hatalmas időbeli távlatot öleli fel. Középpontjában — amint ezt címe is mutatja — egy drinai híd áll. A híd keletkezésének története a következő: a törökök a meghódított területekről adó fejében évente rendszeresen fiatal gyermekek tömegét hurcolták el. Az elhurcolt fiatalságból török katonákat, janicsárokat neveltek. A boszniai anyák kétségbeesetten és reménykedve követték elhurcolt gyermekeiket — egészen a Drináig, amelyen azonban már nem tudtak átkelni híd hiányában. Az elhurcolt gyermekekből lett nagyvezír, Mehemed Szokolovics, akinek emlékében még élénken éltek az elválás emlékei, birtokának jövedelméből felépítette a hidat ,a Drina két Partja között. Ez a híd a boszniai nép rabságának és felemelkedésének szimbóluma lesz. Körülötte rajzolódik meg az évszázadok békés vagy harcokban gazdag korszakainak története. Kibontakoznak előttünk a boszniai népek, szerbek, boszniai törökök harcai a török, majd a német elnyomás ellen. S e harcok közben egyre határozottabb körvonalaiban vetítődik elénk a délszláv nép nagy álma: a szabadság és egység. A 19. század délszláv függetlenségi mozgalmai már szorosan kapcsolódnak a modern kor általános társadalmi harcaihoz. A híd körül közben szép, modern kisvárosi település jön létre, így érkezünk el 1914- hez, az első világháborúhoz, amikor az osztrák csapatok, visszavonulás közben , felrobbantják a hidat. Ivó Andrics könyvében meglepő könnyedséggel párosítja a történelmi valóságot, a realizmust, a titkok és legendák világával. Ez a könyv legnagyobb értéke. De rendkívül értékes és érdekes a regény társadalomrajza is, amely kaleidoszkópszerűen mutatja be a kisváros többnyelvű, többvallású társadalmát, összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy Ivó Andrics regénye érdekes, szórakoztató és tanulságos olvasmány. JÓé^lj / ей A Ь efeje^etlen monJat Déry Tibor 189-ben született Budapesten, polgári családból. Érettségi után nagybátyja favállalatában dolgozott 7 évig, azonban az 1918-as nagy sztrájkmozgalmakban való részvétele miatt kitették. 1919 elején belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába , aktív résztvevője volt az 1919-es forradalomnak, majd tagja lett az írói Direktóriumnak. A Tanácsköztársaság bukása után lefogták, azután pedig hét évet töltött emigrációban. Hazaérkezése után írói tevékenységét erősen korlátozta a cenzúra, 1931-ben részt vett a bécsi forradalomban. 1938-ban kéthónapi fogházbüntetésre ítélték egyik könyvének politikai tartalma miatt. 1959-től a felszabadulásig Magyarországon él s a szellemi ellenállás egyik résztvevője. A felszabadulás óta megjelent főbb munkái: Szemtől-szembe, Befejezetlen mondat. A „BEFEJEZETLEN MONDAT“-ban a két világháború közötti idők érdekes társadalmi korrajzát adja. Könyvében polgári és munkáscsaládok élete elevenedik meg előttünk, mindazokkal a jellegzetes alakokkal, amelyek ezt a kort társadalmunk történetének minden eddigi korszakától megkülönböztetik. Déry Tibor írói nagysága éppen a jellemrajzokban bontakozik ki leginkább. Itt is a polgári alakok ábrázolása ragadja meg különösen az olvasót. A munkásmozgalom alakjainak, résztvevőinek jellemzésénél néha-néha átcsúszik a romantikába, ez a tény azonban a regény értékén végeredményben nem sokat ront. Különösen érdekesek a regénynek azok a fejezetei, amelyekben a teljes politikai elnyomásban, terrorban gürcölő proletárság életét ábrázolja s megvilágítja azt a kétségbeesett küzdelmet, amellyel öntudatosan harcol felemelkedéséért, szabadságáért. A regény munkásalakjai talán romantikusak kissé, de tetteik, életük hűen tükrözi a két háború közötti proletársorsot és annak minden elnyomatást, keservét. A regény a magyar irodalomnak első regénye, amelyről elmondhatjuk, hogy átmenet a polgári regényírásból a szocialista emberábrázolás felé. Meg kell még emlékeznünk az író stílusáról is. Nem téveszti szem elől célját: korának embereit ábrázolja s mindegyik típust a maga „nyelvén” beszélteti. Ilyenformán sehol sem érezhető törés az ábrázolt személy és annak mondanivalója között. Ez a regény hézagpótló a magyar irodalomban. Néha talán fárasztó a fejezetek túlzsúfoltsága, de a regény szépségei kárpótolják az olvasót.