Magyar Rendőr, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-26 / 21. szám
Szolgálat és szabályzat Kit kell bekísérni? A Rendőrség Ideiglenes „Szolgálati Szabályzatá"-nak 21. pontja szerint a rendőrség tagjainak általános "•kötelessége: az állami, társadalmi, gazdasági rend, az állampolgárok személyének és jogainak védelme. A rendőr általános kötelességeinél fogva — a 282. pontban felsorolt eseteken túlmenően — nemcsak az állam biztonságát, a közrendet, közbiztonságot ért sérelem vagy azt fenyegető veszély esetén köteles intézkedni, hanem akkor is, ha az állampolgárok személyét (életét, testi épségét) vagy jogait éri sérelem, vagy fenyegeti veszély. Az említett elv gyakorlati érvényre juttatása érdekében született meg a ,,bekísérés" intézkedés, amelyről a Szolgálati Szabályzat 321. pontja rendelkezik. Eszerint „A bekísérés az a szolgálati kötelesség, amikor a rendőr valakit saját érdekében azért korlátoz személyes szabadságában, hogy részére védelmet biztosítson”. A 322. pont felsorolja azokat az eseteket, amikor a bekísérés kötelező. Az e) alpont külön rendelkezik azon személyek bekíséréséről, akiknek életét, testi épségét közvetlen veszély fenyegeti. Mi történjék azonban akkor, ha a veszélyhelyzet nem közvetlen? A kérdés megválaszolásához szükséges a közvetlen veszély és a veszély fogalmának tisztázása. A közvetlen veszélyen mindig azt a helyzetet értjük, amikor — az általános élettapasztalat szerint — az ember élete, test épsége vagy egészsége sérelmének közeli lehetősége fennáll, és megvan a sérülés bekövetkezésének a konkrét, reális valószínűsége. A veszély ilyen esetekben az általános jellegű veszélynél konkrétebb, határozott, külsőleg is felismerhető formában — egyes személyhez vagy személyekhez kapcsolódva — jelentkezik. Ezzel szemben az olyan esetekben, amikor a veszélyhelyzet fennáll ugyan, de nem lép túl a veszély általános jellegén, s a sérelem bekövetkezésének nincs meg a konkrét valószínűsége, és a külső megjelenési formája nem ismerhető fel határozottan, s nem kapcsolódik személyhez vagy személyekhez, csupán veszélyről beszélhetünk. A közvetlen veszély tehát térben és időben közeli és meghatározott, konkrét személyhez vagy személyekhez tapadó, míg általában a veszély esetében ezek a szükséges ismérvek hiányoznak. • Amikor valakinek az életét vagy testi épségét közvetlen veszély fenyegeti — ha a veszély elhárítására és az élet, testi épség biztonságos megóvására másként nincs lehetőség —, az érintett személyt be kell kísérni és biztonságba kell helyezni. Például: Az ittas férj megöléssel fenyegeti a feleségét. A helyszínre kiérkező rendőrt meglátva, elmenekül. Az asszony tart attól, hogy a férje visszatér és beváltja a fenyegetést. Az ilyen személyt — tekintettel az életét, testi épségét fenyegető közvetlen veszélyre — biztonságba helyezése érdekében be kell kísérni. Ugyancsak bekell kísérni azt is, aki saját hibája folytán vagy éppen szándékosan került közvetlen veszélyhelyzetbe. Így kell eljárni azzal is, aki pl. öngyilkosságot kísérelt meg. Hasonló az eljárási mód az ön- és közveszélyes elmebetegek esetében is. Ilyenkor ugyanis az elmebeteg kárt tehet magában vagy másokban — tehát közvetlen veszélyhelyzetet teremt. A Szolgálati Szabályzat 322. pontjában felsorolt további esetekben nem beszélhetünk közvetlen veszélyről, mégis kötelező a bekísérés. Be kell kísérni a magával tehetetlen részeg személyt és az eltévedt vagy csavargó gyermeket is, mert élete, testi épsége ki van téve sokféle, előre nem látható, objektíve létező veszélynek. A veszély a részeg ember magatehetetlen volta, a gyermek meggondolatlansága, szertelensége folytán és a kellő körültekintés hiányában bármikor konkréttá, az életet és testi épséget közvetlenül veszélyeztetővé válhat. Nem szabad azonban soha szem elől tévesztenünk, hogy a bekísérés az állampolgárok érdekét, védelmét szolgálja. A Szolgálati Szabályzat 322. pontjában tételesen felsorolt eseteken kívül igen gondosan kell mérlegelnünk az adott helyzetet, és minden esetben az összes körülmények figyelembevételével kell döntenünk. Előfordulhat, hogy a helyszínen nem dönthető el azonnal, hogy a közvetlen veszélyhelyzet fennáll-e. Ilyen esetben a szocialista humanizmus elvénele figyelembevételével kell döntenünk, illetve — amennyiben ezt a veszélybe került személy kéri — be kell kísérnünk és ezt követően kell tisztázni a körülményeket. 4 Dr. Solymosi Zoltán r. szds., katonai főügyészségi ügyész 12 Már öreg este volt, amikor a szobába lépett. A papírdarabkán, amit gondosan odatámasztottak a vázához, üzenet: „Zűr van! Azonnal menj át Sinay elvtárshoz.” — Látom már, a vacsorából nem lesz semmi! — szólt ki az asszonynak a konyhába Gavallér Károly. Jól tudta ugyanis, hogy ez a felhívás a „harmadik műszaknak” szól. Persze, nem a gyárba, hanem egészen máshova... A kilincset fogta már, amikor a gondos asszonykéz egy kis csomagot dugott a zsebébe: —■ Jó lesz éjszakára — szólt búcsúzóul a feleség. Állapota súlyos, életveszélyes... — Jó, hogy jössz, Karcsikám — fordult az újonnan érkezett felé Sinay, az önkéntesrendőr-csoport vezetője. Bányai törzsőrmester egyenesen rátért a lényegre: — Te jól ismered a kerületbeli fiatalokat. Kutasd át gondosan a Mikszáth út és a Tétényi út környékét! — Miért? Mi történt? — nézett értetlenül hol az egyikre, hol a másikra. Ők is csak most kaptak észbe, hogy a tanácskozás hevében egészen megfeledkeztek arról, hogy Gavallér még nem tud semmit sem a történtekről. Vér folyt a „Jóbarát” vendéglő előtt. Egy férfi öt késszúrást kapott. A legveszélyesebb a mellkast érte. Állapota életveszélyes. Valamiféle nőkön vesztek össze bent a vendéglőben — vázolták a történteket. Az eligazításban azután természetesen részletesen kitértek a helyszín és az eset elemzésére. Személyleírás csupán ennyi volt: „A hűvös áprilisi szélben ketten felöltő nélkül fogták közre a sértettet. A tettesek valószínűleg környékbeliek.” Segít a tömegkapcsolat A Fehérvári út környékén járt már Gavallér Károly, amikor ismerős fiatalemberekkel találkozott. „Éppen ezeknek a fiúknak adtam a múltkoriban egy csokorra való orgonát a kertből” — tűnődött magában. — Karcsi bácsi! — lépett hozzá az egyik fiú, és bizalmasan odasúgta: — A nagy bunyó után errefelé húzta el a csíkot... — Ott a munkásszálláson lakik — mondta a másik fiatalember. — Biztosan megismeri Karcsi bácsi a srácot, hiszen az inge is véres volt... Ezen a nyomon indult el a XI. kerületi kapitányság apparátusa Gavallér önkéntes rendőr jelzésére. A munkásszállás gondnokát álmából verték fel. — Igen — emlékezett vissza —, tudom, hogy a Bodnár fiú csapzottan jött haza. S valamit még mosott is a fürdőben ... Bodnár Gyula bambán pillantott fel, ahogy az ágya mellett elhangzott: „Rendőrség!” Főleg akkor ijedt meg, amikor elkérték a sárgás színű ingét. Hiába, a mosás sem segített azon: a halványodó vérfoltok ott árulkodtak rajta. Megvan a második is... A másik tettest, Szabó Józsefet a XIII. kerületi Frangepán utcai munkásszálláson fogták el. Kitakarózva feküdt a felső ágyon, amikor Bányai törzsőrmester, Füredi főhadnagy és Gavallér önkéntes rendőr a szobába lépett. A takaró félrecsúszott, s egy hasított friss seb a lábszáron rögtön felkeltette a figyelmet. — Ugye, ez valami késtől ered? — mutatott Szabó lábára a nyomozó. — Igen — dadogta meglepetten. Majd elcsukló hangon azt is kihebegte, hogy a közelharc a „Jóbarát” előtt zajlott le. Ő is szúrt, csak nem tudja, merrefelé, mert közben ütés érte a szemét. — Majd mi kiderítjük, hogy hová is szúrt — nyugtatták hárman is. ... így került lakat alá a két veszedelmes késelő. Rozs Mihály „Amikor a sértett kilépett az ajtón a nőkbe karolva, a két huligán a nyomukba szegődött" — emlékezik a főpincér a késelés éjszakájáról Gavallér Károly, az önkéntesrendőr-csoportvezető helyettese, aki az első nyomra bukkant (Fotó: Kristóf) KniPWIlHttiWilllHJ HÚSZAT!MLUU« *r -m Bányai József r. törzsőrmester és Varga István önkéntes rendőr a munkásszállás gondnokától tudakozódik a ..véres ingfi” fiú után