Magyar Rendőr, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

Ulicska Ottó autószere­lő kisiparos nem azok kö­zé a mesterek közé tarto­zik, akik olajosan bujkál­nak a javítandó autók alatt, ő fehér ingben és lakkcipőben osztogatta utasításait a segédeknek, és szervezte törvényesnek éppen nem mondható te­vékenységét. 1969 óta foly­tat ipart a III. kerület, Szentendrei úton levő mű­helyében. 1975-ig valóban olyan munkákat végzett, amelyekre kisipari engedé­lye szól, de ettől kezdve egy másik, még jövedelmezőbb üzletbe kezdett. Használt gépkocsikat vett és adott el 1980 februárjáig, ami­kor is fény derült üzel­­meire. Az ötletet a véletlen ad­ta. Egy ügyfél, akinek a kocsiját javította, megkér­dezte tőle, hogy megjaví­tott gépkocsiját nem tud­­ná-e eladni. Neki, a tulaj­donosnak erre nincs ide­je, különben is itt sok ember megfordul, biztosan akad köztük, aki használt gépkocsit vásárolna. Ulics­ka nem kérette magát so­káig. Készítettek egy úgy­nevezett biankó adásvéte­­ l KAPZSISÁGÁNAK LETT AZ ÁLDOZATA is szerződést, az eladót érintő részt azonnal ki­töltötték, majd amikor vevő jelentkezett a gépko­csira, az ő adatait is be­írták. Ulicska a vevőtől átvett pénzt az eladónak továbbította, ha nem is teljes egészében, a közve­títés díját ugyanis javítás címén levonta az árból. Amikor Farkas Pál törzsőrmester, a III. kerü­leti Rendőrkapitányság vizsgálati osztályának be­osztottja megkapta az ügyet, rögtön látta, hogy nem lesz könnyű dolga. Feltevése beigazolódott, Ulicska csak azt volt haj­landó elismerni, amit az ügy vizsgálója bizonyított. Kezdetben pedig nem sok ilyen adata volt. Munká­ját azzal kezdte, hogy az Ulicskánál megfordult gép­kocsik rendszámát kigyűj­tötte a nyilvántartóból, és felkereste régi, illetve új tulajdonosaikat. Ez a kitartó munka eredménnyel járt. A vizs­gáló arra volt kíváncsi, hogy milyen állaptban ke­rültek ezek a gépkocsik a kisiparosihoz, és mit kel­lett rajtuk javítani. Erre azért volt szüksége, mert Ulicska azzal védekezett, hogy ő csak a javítási dí­jakat számolta fel az el­adónak. Tevékenységét úgy tüntette fel, mint ember­baráti gesztust, állítván, hogy a közvetítésért egy fillért sem kapott. Ahogy gyűltek a bizo­nyítékok, Ulicska úgy vált egyre beszédesebbé, és azt is bevallotta, hogy a gép­kocsikat eladás előtt mű­szaki vizsgára is felkészí­tette, le is vizsgáztatta, de hogy ezek a vizsgák ho­gyan történtek, arról saj­nos utólag nem lehetett pontos képet nyerni. Az azonban tény, hogy nem egy ilyen levizsgáztatott kocsin új tulajdonosa rövid időn belül kénytelen volt több tízezer forintos nagy­javításokat végeztetni. Az idejében megtartott, gyors házkutatás is ered­ményt hozott, több tucat előre kitöltött szerződést találtak nála a nyomozók. Lefoglaltak nyolc olyan táblát is, amely az el­adásra szánt gépkocsik te­tején volt, és a vételár­ról tájékoztatta az érdek­lődőket, öt éven keresztül a csillaghegyi posta előtt állította ki eladásra szánt gépkocsijait. 1979—80-ban 18 gépkocsi adásvételében működött közre, sajnos az előző években végzett ilyen irányú tevékenysé­gét nem lehetett bizonyí­tani. A MERKUR-telepe­­ken is sűrűn megjelent, ahol gépkocsikat vett és adott el. A család minden egyes tagja drága nyugati márkájú kocsival rendel­kezett, ezeket a használt­­gépkocsi-piacon vásárol­ták. Az üzérkedő kapzsi­ságának lett az áldozata. Jó anyagi körülmények között élt akkor is, ami­kor még becsületesen dol­gozott. A bíróság Ulicska Ottót egy év szabadságvesztés­büntetésre ítélte, a bünte­tés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, ezen kívül jelentős érték­ben vagyonelkobzást ren­delt el. A legérzékenyeb­ben azonban az érinti Ulicskát, hogy az ügyész iparengedélyének bevoná­sára tett indítványt. DR. TÓTH ISTVÁN NYILVÁNOSHÁZ PIROS LÁMPA NÉLKÜL Évekkel ezelőtt a Szabadság-híd pesti oldalán levő rakpart kamio­nok gyülekezőhelye volt. Főként törökök időztek itt, akik bőrfuvar­ban járták Európát. A rakparti Matróz csárda, valamint a közelben levő Gyöngyszem eszpresszó a so­főrök törzshelyévé vált. Megjelentek itt a bájaikat áruló lányok is, főként a súlyos kilókat hordozók, mert Allah fiai a mosett nőket kedvelik. Folyt az „ajándé­kok” csereberéje, az alkudozás ... Később megtiltották, hogy a ka­mionok a rakparton időzzenek. Új helyet jelöltek ki nekik a IX. ke­rületben. A török sofőrök azonban a továbbiakban is felkeresték a Matróz csárdát és a Gyöngyszem eszpresszót. A BRFK illetékesei nem tétlen­kedtek, így a minap került pont egy hosszú nyomozás végére. Több mint féltucat lány és három titkos találkahely gazdája ellen indult el­járás. ÉKSZEREK A SZEKRÉNYBEN Az 58 éves Király Lajosné, a hír­hedt Mami régi ismerős. Többször volt már büntetve deviza- és vám­bűntett elkövetése, valamint üzlet­szerű kéjelgés elősegítése miatt. Szép családi háza van Rákospalotán, minden kényelemmel felszerelve. Három szoba, mellékhelyiségek, az­tán a házhoz építve még egy szoba mellékhelyiséggel. Ketten lakják a férjével. A jelenleg eljárás alatt álló lá­nyok rendszeresen a Mamihoz jár­tak partnereikkel. Korábban a szo­bahasználat tarifája 300—500 forint körül mozgott. Később a Mami arra hivatkozva, hogy minden megdrá­gult, felemelte az összeget, olykor nem szégyellt 800 forintot kérni a szobáért. Mondhatni, hogy kocsmát tartott fenn. Kapható volt nála min­denféle márkás ital a whiskytől a borig. Különféle cigarettákat is árult. Egy-egy kupica vagy pohár ital annyiba került nála, mintha el­ső osztályú zenés helyen fogyasztot­tak volna a vendégek. Király Lajosné nem törődött ve­le, hogy lakhelye lényegében nyil­vánosház lett, piros lámpa nélkül. Mérhetetlen kapzsisága a rakéta se­bességével lépte át a józan ész ha­tárát. Nem lehet mondani, hogy nem volt tisztában a törvénnyel, hiszen már nemegyszer szembeke­rült vele. A török sofőrökkel külön üzleteket bonyolított le. Mindent át­vett, aminek az ára számára elfo­gadható volt. A házkutatás során a szekrények­ből pontosan 232 588 forint értékű ékszerek, aranytárgyak kerültek elő. Ezenkívül nagy mennyiségű kész­pénz. Mindez a férj szerény nyugdí­jából? Szó sincs róla! A Mami két év alatt ennyit kaszírozott. Sőt, en­nél is többet, hiszen nem mindent fektetett ékszerekbe, aranytárgyak­ba. Nem ült ölbe tett kézzel, amikor visszaesett a forgalma. Kapta ma­gát és megjelent a Matróz csár­dában és a Gyöngyvirág eszpresz­­szóban. Megkereste a lányokat, és figyelmükbe ajánlotta a Rákospa­lotára vezető utat. BEISMERÉS — TAGADÁS Újpalotán még két lakás volt, ahol a törökökkel foglalkozó lányok gyakran megfordultak. Kerekes Farkas Lászlóné olcsóbban mérte a szívességet, mint a Mami. Alkal­manként 300—350 forintot zsebelt be, kit hogyan tudott megvágni. Ott lakott bejelentetlenül a 20 éves Ba­lázsi Miklósné, akit tavaly két évre kitiltottak a fővárosból, s ezenkívül héthónapos felfüggesztett büntetést kapott üzletszerű kéjelgés és devi­zabűntett elkövetése miatt. Ez nem zavarta Kerekes Farkas Lászlónét, sőt a fiatal nőt sem. A továbbiak­ban sem dolgozott, hiszen tudta, mi­ből fog élni: folytatta, ahol abba­hagyta, és vadászott a török sofő­rökre. A harmadik szobáztató, Burány Béláné rugalmasabb volt. Ha csak egy-két órás beszélgetésre kellett szoba, 150—200 forintot kért érte. Egy egész éjszakáért pedig megelé­gedett 300—400 forinttal. Az eljárás során azzal védekezett, hogy tudo­mása szerint a lakására feljáró lá­nyok partnereikkel „csak beszélget­tek” a szobában. Szavai szerint ott semmi elítélendő nem történt. Hogy ez a „beszélgetés” pénzbe került? Krisztus koporsóját sem őrizték in­gyen! A prostituált életmódot folytató nők az eljárás során kivétel nélkül elismerték bűnös tevékenységüket. Elmondták, hogy alkalmanként 300—1500 forintot kaptak vagy en­nek megfelelő ellenértékű valutát. Kiderült az is, hogy egyikük sem tett szert jelentősebb vagyonra, nem gazdagodtak meg. Reggeltől estig szórakozóhelyeken tartózkodtak, it­tak, még a legközelebbi sarokra is taxival mentek. Ahogy jött a pénz, úgy el is folyt. Csak a haszonlesők jártak jól. A közvetítők. A szobáz­­tatók. Király Lajosné most semmiről sem akar tudni. Makacs tagadásba burkolódzva megfosztja magát még a védekezés lehetőségétől is. Hiába mondta mind a tizenöt gyanúsított a szemébe, hogy igenis hozzá jár­tak, csak a fejét rázta. Hogy hon­nan és miből a töméntelen külföl­di ékszer és aranytárgy? Magya­rázza meg a rendőrség! Nos, erre készen áll a kézenfekvő és bizonyí­tott magyarázat. AMI ELGONDOLKOZTATÓ Érdemes szót ejteni magukról a vétkesekről. Közhelynek hangzik, de való igaz, a könnyű pénzszerzés le­hetősége és a léha életmód irányí­totta őket a prostitúció útjára. Ami elgondolkoztató, hogy a tizenöt vét­kesből mindössze három a vissza­eső. A többi mind első bűntényes. A vallomásokból kiviláglik: akadt, aki csak egy bunda áráig akarta folytatni, más pedig albérletének té­li tüzelőjét kívánta így megkeresni. A lényeg, hogy egyik vágyból sem lett semmi. Sem a bundából, sem a tüzelőből. Az ital és a nagyvonalú élet felemésztette a könnyen jött pénzt. A 35 éves Hornyai Gyuláné például elváltan élt Diósdon kétszo­bás­ komfortos lakásban. Taxival in­gázott lakhelye és a Gyöngyszem eszpresszó között, ide hordta a török sofőröket. Neki nem kellett lakásra kiadni pénzt, ennek ellenére sem vitte sokra. A 20 éves Lakatos Balázsné volt a legrámenősebb, ha lehet a felső­fokot használni, mert lényegében mindegyikük az volt. Ő talán mégis kivétel. Üzletszerű kéjelgés bűntet­te miatt eljárást indítottak ellene, de szabadlábon maradt. És ő már más­nap visszatért a Gyöngyszembe, foly­tatva tevékenységét, mintha mi sem történt volna. Az idézésre nem je­lent meg, keresni kezdték. Közben férjét más bűncselekmény elköveté­se miatt letartóztatták, Lakatosné látogatóba indult hozzá a BRFK vizsgálati osztályára. Az eligazítóban fogták el és tartóztatták le. Tonté Katalinnak október 4-re volt kitűzve az esküvője. A férjje­lölt tudott menyasszonya tevékeny­ségéről, hiszen a 28 éves nő nála lakott már hónapok óta bejelentet­lenül. Katalin leendő párja tudtával folytatta tevékenységét, jövendőbe­lijének azt ígérte, hogy az esküvő napját követően „rendes” lesz, ad­dig kiéli magát. Az esetet követően Tonté Katalint is letartóztatták, így az esküvővel várnia kell egy jó darabig. Tény, hogy a Matróz csárda és a Gyöngyszem eszpresszó megtisztult. Egyelőre! Mert a török kamionsofő­rök nem maradnak el törzshelyük­ről, és feltehetően újabb lányok is akadnak. A jövőben csak a szigorú és folyamatos ellenőrzés akadályoz­hatja meg a hasonló eseteket. MATTYASOVSZKY JENŐ A gyanúsítottak kihallgatása (Fotó: Bartal Ferenc)

Next