Magyar Sajtó, 2003 (44. évfolyam, 1-10. szám)
2003 / 2. szám
BETLEN JÁNOSNem azért aktuális Tudomásul kell vennünk, hogy a könyv is csak egy termék, amely a befektetés, értékesítés, nyereség-veszteség útját járja be a piacgazdaságban. Ahhoz, hogy a könyv esetében a befektetett pénzből több pénz legyen, bejáratott szerző vagy megfelelő reklám- és PR- kampány kell. Az előbbiből korlátozott a kínálat, az utóbbiakhoz viszont elengedhetetlen a sok pénz. A pécsi Alexandra Kiadó kitűnően ráérzett a médiaszemélyiségek nevével fémjelzett könyvekben rejlő lehetőségre, ugyanis ilyen esetekben egyik iménti feltétel sem feltétlenül szükségeltetik. A képernyőről ismert arcok - amint azt az utóbbi hónapok könyvkínálata is bizonyítja - íráskészség és drága reklám nélkül is haszonnal kecsegtethetik a kiadót. (Különben miért adnák ki őket?) Ha nincs az Alexandra, akkor ma minden bizonnyal szegényebbek lennénk Betlen János Aktuális volt című könyvével, és nem hiszem, hogy emiatt tömegek indulnának a Szabadság-híd turuljai felé. Érzésem szerint ismét csak nem olyan könyv született, amelynek létrehozására a szerző olthatatlan vágyat érzett - hónapokig cizellálta, javítgatta, házalt a kézirattal hanem amelyet a médiaszemélyiség nevében bízva, a karácsonyi piac lehetőségeit belőve megrendeltek. Nem tudhatom persze, hogy bejött-e a kiadó számítása, mindenesetre a tiszteletpéldányt felteszem a polcra, és ha néhány évtized múlva megtalálja valamelyik leszármazottam, talán még lesz erőm magyarázkodni. Igen - sütöm majd le a szemem volt egy olyan időszak, amikor a magyar köztelevízió hírműsorát irányító személy sorsa miniszterelnökök és pártpolitikusok kezében volt. Igen - pityergek majd szégyenkezve ez az ország valamikor úgy működött, hogy közpénzzel finanszírozott médiumban a szaktudás helyett a párthovatartozás számított. Igen - folytatom szipogva -, lehetett úgy könyvet kiadni, hogy a szerző kéziratába a nyomdába adás előtt a kutya sem pillantott bele, és ezért ne vegye senki készpénznek, hogy Orbán nevét 1998-ban (!) Betlen János említette először a tévében. Amint az sem felel meg a valóságnak, hogy Medgyessy Péter 1997-ben miniszterelnök-helyettes volt, és a Tocsik-bili sem '99- ben borult az SZDSZ fejére. Tudjátok, gyermekeim - mondom majd zsebkendőmet morzsolva -, nálunk is előfordult, hogy jó volt az ellenállói múltra hivatkozni, de attól, hogy valaki nem szép, még nem biztos, hogy okos. Ekkor talán majd megértően megsimogatják őszülő fejemet- talán beleolvasnak azokba az interjúkba, amelyek könyvbe szerkesztését a nyilatkozó és nem az elmondottak indokoltak és megértik, nem lehetett könnyű az ezredfordulón ebben az országban élni, és könyvet olvasni. - b. zs. -(Betlen János: Aktuális volt, Alexandra Kiadó, 2002, Pécs, 406 oldal) * akt'jáUss AlexandrA Újságíró-tankönyvek a Sajtóház Kiadótól Kókay György - Buzinkay Géza - Murányi Gábor A magyar sajtó története Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor A tömegkommunikáció szimbolikus üzenetei Bencédy József Sajtónyelv Székely László - Nehéz-Posony István -Thurzó Tibor Magyar sajtójog Cserhalmi Imre Sajtókincstár I. (Szöveggyűjtemény újságot írni és olvasni tanulóknak) A könyvek ára: 2000 forint MÚOSZ-tagoknak 20% kedvezmény Megrendelhető: Sajtóház Kiadó E-mail: masa@muosz.hu Fax: (1) 478-9059 mm 26 ПГ7-гттшт пг■ Talált cetlik A könyv pontosan azt takarja, amit a címe sejtet. Olyan információk, anekdoták, emberi gyarlóságok sorát vonultatja fel az egykori rádiós és tévés sztár, amelyek maximum egy szalonspicces beszélgetés közben találhattak volna közönségre. Minden riporter hordoz tüskéket egy-egy agyonjavított interjúról vagy véget nem érőnek tűnő időpont-egyeztetésekről, esetleg egy-két bálvány romba dőléséről, de ezek, ahogy Szilágyi is érzi, privát ügyek, vagy mondhatnám: a szakmával együtt járó egyéni szocproblémák. Egy évtizedeken keresztül magát szinten tartó és jól csengő név, egy igazi tévés személyiség most önmaga által foszlott semmivé - és ehhez elég volt egy keménytáblába csomagolt, 286 oldalra rúgó, gyakran szemellenzős öntömjénezés, amit a szerző és a kiadó igyekszik (hiábavalóan) őszinteségnek álcázni. Méltánytalan évtizedekre visszaásni, cetliszinten kijegyzetelni a riporteri múltat, hogy magánügyeket, a nem nyilvánosság elé való eseteket a még meg nem írt könyvért felvett előleg nyomasztó lelkifurdalását ezek kötetbe foglalásával enyhítse. Talán a Szilágyi-cetliket megjelentető kiadónak sem kellett volna rámenősen kikényszeríteni valami szenzációsat a már - saját bevallása szerint - másfél éve tipródó szerzőből. Persze ha mindez nem így történik, akkor valószínűleg kevesebbet mutatott volna az év végi elszámolás, talán több arra érdemesebb kötet kúszhatott volna fel a könyvesboltok eladási listáira, és a közönségnek is maradt volna egy tévés mítosszal több. Hajdú S. Ági (Szilágyi János: Privát, Hungalibri - Budapest Print, 2002, 2998 Ft) MaSa 2003/2.