Magyar Sakkvilág, 1930 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1930-08-01 / 8. szám
A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS XiAJPJA FEC3E]C-ÖS SZERKESZTŐ s TUTIEI JtJLS 3E lju aF^Tyiu^DKi^L’kA.F«©^.]«, s CMAEUPETZKY FERENC 35s JOIK.. VAJBA Á1RPÁ© !Kl5 ZSBEIM 35 ESTSTE]«, ÉS ELŐFIZETÉSEK ,*IMt SAKKVILÁG, JEL HEC S JEL JE SIE 3E TT * * cibijre asilUJQaDSEPUI03K POSTATAKARÉKPÉNZTANI SZAZMOSGA. 19,S9T. 2S27. Ex.fiaFiar-E’kÉsi Ajk .eg 35 s a. évre i 4, félévre y p e si g ő SIEGJELEHIK IMI 12*3" IDE F* KE-Ó ELEJÉSÍ 8. SZÁM 1930. AUGUSZTUS XV. ÉVFOLYAM MAGYAR SAKKVILAG In memóriám! Dr. Szávay Zoltán, a Magyar Sakkszövetség alelnöke. 1885. XII.1930. VII. Irta: Székely Jenő. Csak egy kard tört ketté, csak egy csapás sújtott le soraink közé, mégis súlyosabb dézsmát nem vehetett volna meg rajtunk a könyörtelen végzet. Jöttél, mikor a tévedések és kishitűség mértéke betelt. Pótoltál mindenkit, aki magad nem vagy pótolható és a „Szávay“ nevet a maga zengő, kemény egyszerűségében fogalommá tetted. Az a mély gyász, mely frissen hantolt sírod körül feketéllett, ezrek rokonszenvező lelkében ütötte meg a részvét húrjait. Én, akit lelked, nagyratörő terveid és költői álmaid osztályosává tettél, arasznyi időre elmúlásod után mély megindulással és fátyolos szemekkel látom hősi, mélyen emberi életed történetét. A sakkozók számra kicsiny, de intellektuális erőkben gazdag világában az idők márványán ki fog rajzolódni ideális alakod. Hatalmas programmod az élő és eljövendő sakkgeneráció kiképzésére, mely hivatva lett volna a magyar sakkozás nagy megújhodását elhozni, derékban tört meg és mint annyi munka, álom és terv által megszentelt örökség szállott a Szövetségre. A mi kis világunk egész veszteségét méri meg az a röpke kérdés, mely százak lelkében — sejtelmes összefogásban — tolul az ajkakra: mi lesz most? Ez nem azok bizakodó kérdése, akik egy új apostolt várnak, hanem azok meggyőződésének megnyilatkozása, akik érzik és tudják, hogy egy apostolt temettek. Hittél magadban, hittél munkádban! Végrehajtottad, ami eleinte lehetetlennek látszott. Nehéz küzdelmek útjain, sötét gondok árnyékában szétszórtan, rendezetlenül hevertek a nemes munka lehetőségei, mindenki számára feltalálhatatlanul. . . csak a hit számára nem. Tőled tanultuk meg, hogy itt még lehet, szép és érdemes hinni és dolgozni. Lelkesedésed, munkabírásod és alkotásvágyad felkorbácsolta álmos vizeinket, fáradozásaid, gyötrődéseid gyümölcsmagvai termékenyítve hullottak életünk talajába, mert — amint Pindaros