Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2015-03-01 / 3. szám

Társadalomkutatók időről időre zárszáma­dást készítenek az általánosan vett popipar állásáról, hogy a tömegek kultúrája, a tár­sadalom értékrendje helyzetére következ­tethessenek. Nem kis meglepetéssel nyug­tázhatják, hogy fél évszázada változatlan a helyzet a görög szigetek árusdzsunge­­lében, a keleti bazárokban és a ráckevei szombati rakparti vásárokon egyaránt. Át­menetinek bizonyuló üstökös-felvillanáso­kat (Beatles, Madonna vagy az F. C. Barce­lona) túlélve egy triász dominanciája meg­ingathatatlan: Donald kacsa Jézus Krisztus és Che Guevara uralkodik a T-shirt kínálat­tól a feliratos tárgyakon át az emléktárgy­piac egészén! Hasonló a helyzet a legtöbb példányban megjelent művek örökrang­sorát szemlélve: az önjelöltek (Mao Piros könyve, a Mein Kampf vagy a Szovjetunió Kommunista »bolsevik« Pártjának rövid története, azaz a Krátkij kursz) hamar le­­vitézlenek, és helyreáll az „örök" rangsor Agatha Cristie-vel és a Bibliával az élen. Érdekes, hogy e két rangsornak kö­zös nagy vesztese van. Apáink ifjúkorában a legtöbb példányban kiadott mű, ahogy a legkelendőbb plakát-nyomott textília még Karl Marx (1818-1883) nevét, arcvonásait viselte! Ami persze túlzás volt. Miként túlzás az is, ahogy újabban - mintha csak korábbi túl­rajongásunkat szégyellve - igyekszünk tudomást sem venni róla. Amire a sakkozóknak végkép semmi okuk sincs. Hisz mi sem természe­tesebb annál, hogy a nagy teoretikustól, Karl Marxtól nem voltak idegenek a „rend­teremtő", egyértelmű megoldást ígérő, fel­adatként felfogható játékok. Kezdetben a dámajáték híve volt, olykor-olykor szenve­délyesnek tűnő játékos. A sokkal igazából rövid párizsi emigrációja alatt barátkozott meg, Vörös Wolf fedőnéven az illegalitás­ban. Miután Franciaországból is kiutasítot­ták, Londonban telepedett le 1849 végén. Ahová már új szenvedélyét vitte magával. Mintha csak a sakkvilág fordulását követte volna. A századelő sakk-főváro­sa vitathatatlanul Párizs volt, ám 1850- re már bizonyosan London a sakk-met­ropolisz! Marxnak ekkortól válik szinte lakhelyévé a British Museum könyvtára. Éjjel-nappal élete főművén dolgozik, nemzetközi kapcsolatait ápolja, kötele­zettségeinek tesz eleget Európa számos országában. S ha ezen kívül egyáltalán jut valamire ideje, az a sakk. Otthonában és ritkábban a világ leghíresebb könyvtárá­nak pihenőtermében, teázójában zajla­nak sakkcsatái­­ két műszaknyi szakadat­lan szellemi munka között, átmenetnek szellemi játék. Mondjuk pihenésként. Ki­kapcsolódásul. Az első helyszínen lejátszottakról, Marx és a sakk megbonthatatlan (milyen szép is ezt a „munkásmozgalom-történeti jelzőt" vele kapcsolatban használni!) viszo­nyáról rendelkezésünkre áll egy elfeledett (tán igazán soha fel sem fedezett) könyv: W. Liebknecht: Kari Marx, Biographical Memoir, Chicago­­1901. A világ egyik leg­különösebb sakk-könyve? Életrajza? Forra­dalmi-munkásmozgalmi harci felhívása? A műfaja végül is mellékes. A lényeg az, hogy szerzője, Wilhelm Liebknecht (1826-1900) a londoni években Marx harcos- és lakótár­sa, tanítványa, életrajzírója, titkára-min­­denese, barátja és leggyakoribb sakkpart­nere! Mellesleg a német szociáldemokrata párt megalapítója és a 20. századi német progresszió nagyjának, a Spartakisták moz­galma vezérének Karl Liebknechtnek az apja. Mindent lejegyez, vizsgál, értelmez. Hosszú fejezeteket szentel Marx sakkbéli stílusának és annak, hogy ez miként tük­rözi a tudós emberi-jellembeli vonásait. Azt írja: „valószínűleg a sakk Marx életének nagy, sötét titka, az abból nyerhető meg­szállott és módszeres szenvedély az a má­sodik mozgatóerő, mely a tudósi elhívatás mellett munkáját előre viszi." A sakk volt az egyetlen, aminek hatására képes volt önuralmát is elveszteni. Bár Steinitz tudo­mányos megközelítésének híve volt, „sakk­béli felfogása felsőbb szintézise a felvilá­gosodásnak és a közelmúlt romantikus he­vületének a kreativitás iránt." Ha az előbbi félmondatból elhagyjuk az első szót, ma­gyarázatot találunk az egész marxizmus romantikusnak mondható vonásaira (túl­zásaira?). Marx élete is ellentmondásokkal bir­kózva telt. Bírálói prométheuszi lázadónak látták, gőgös, de lelkiismeretes, hihetet­len munkabírású és szorgalmú tudósnak vagy inkább klasszikus értelemben vett „köz­embernek". Erős volt, harcos egyéni­ség. Irtózott a tömegtől, a kongresszusok frakciózó alkudozásaitól. Kis társaságok­ban érezte otthon magát, ott érvényesül­hetett szó szerint mindenre kiterjedő fi­gyelme, elemzőkészsége és leleményessé­ge a megoldások felvázolásában. A társadalommal, annak gazdasá­gi meghatározottságával foglalkozó tudo­mányok első átfogó rendszerének megte­remtője, s az ez irányú bölcselet utolsó po­lihisztora. A szellemtörténet meghatározó nagysága volt. Amin jottányit sem kisebbít mindaz, amit méltatlan utódai a közelmúl­tig a nevével igyekeztek fémjelezni. Ahogy eszünkbe sem jut „lefokozni" például New­tont pusztán azért, mert pár száz év és Eins­tein vagy Hawking után egész tudományát már lényegesen „tágasabban" látjuk... Alábbi játszmabeli ellenfele - ahogy a választott megnyitás problema­­ tikája - a Neue Berliner Schachzeitungból is ismert volt akkoriban. KIRÁLYCSELC37 Marx-Meyer London, 1852. 1.e4 e5 2.f4 exf4 3.£f3 g5 4.ic4 g4 5.0-0 gxf3 6.Sxf3 Marx nem csak is­ merője, de elkötelezettje is volt a sakk elméletének, egyes korszerű változa­toknak. Hiába, a vér nem válhat vízzé... 6.. fff6 7.e5! Sfxe5 8.d3 ih6 9.£k3 £fe7 10.id2 £sbc6 11.Sael £f5 12.ed5 .id8 13.hc3 Sg8 Idáig az el­mélet mai állásának is megfelelne, legfel­jebb itt lépnénk 13.. .Se8-at, és azt mon­danánk: sötét átvészelte a nehezét, és már jobban áll. 14...,f6 fFg5 15.ffxg5 ffxg5 16.exf4 $­e5 17.ffe4 d6 18.h4 Sfg4 A gyalog ütésére felfedett sakkal el­veszett volna a vezér. 19.fxf7!­Sf8 20.ih5 ffg7 21.d4 D5c6 22.C3 a5 23.­­e6+ fxe6 24.8xf8+ fxf8 25.fxe6 Sa6 26.­ff­­g7 27.ag4 6b8 28.gf7 és sötét föladta. Le a kalappal! Egy igazi pragma­tista elismerést érdemlő teljesítménye. 1­ 0 Marx alábbi kis kombinációja is amolyan féldrágakő, szórakoztató apróság, cse­csebecse. A szemlátomást törik-szabad­­ra játszott partiban, ahogy mondani szo­kás: mindkét fél vesztésre áll. Vajon kinek a végzete a gyorsabb? Az elmélet nagy­mesterének ellenfele, Ludwig Neumann a gyakorlat embere. Az utóbbi, a nagy né­met szocialista, szervező, a szolidaritás eszméjének egyik atyja vezeti a világos bábokat. A játszmát Berlinben váltották. 1...xf2+!­2.1xf2 gxf2+ 3.&f1 .g3# 0-1 és matt. És ami inkább fordítva szo­kott előfordulni, most bekövetkezett. Az elmélet maga alá gyűrte a gyakorlatot­­ a gyakorlatban. A sakkirodalomban ismert még egy Marx-parti. Steinitz-Marx Leyden (?) 1.e4 e5 2.£jf3 &c6 3..ic4 ic5 4.c3 Öf6 5.d4 exd4 6.cxd4 ÍLb4+ 7.$k3 Öxe4 8.0-0 ixc3 9.bxc3 d5 10.Éa3 ie6 11.1b5 £ixc3 12.1xc6+ bxc6 13.ffc2£ie414jfxc6+td715.®xd5 ®f616,Sfe1+ É,e617,Bxe6+ és sötét feladta! 1-0 Steinitz valamelyik szimultán­ bemuta­tójáról való. Igazán nyílt sisakú adok-ka­­pok, amelyben egyáltalán nem szégyene a vesztesnek, hogy a leendő első világbaj­nok számított tovább. De ki tudja, meny­nyire Marx a sötéttel játszó Marx?! Lehet, hogy csak egy névrokon? Az egyik adatbá­zis Marx halála utáni dátummal közli. Egy német szakkönyv pedig olyan helyszínt ad meg, ahol a nagy tudós nem járt... A nagy vesztes Egy igazi pragmatista és a rendteremtő játék MAGYAR SAKKVILÁG 31

Next