Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2015-03-01 / 3. szám
Társadalomkutatók időről időre zárszámadást készítenek az általánosan vett popipar állásáról, hogy a tömegek kultúrája, a társadalom értékrendje helyzetére következtethessenek. Nem kis meglepetéssel nyugtázhatják, hogy fél évszázada változatlan a helyzet a görög szigetek árusdzsungelében, a keleti bazárokban és a ráckevei szombati rakparti vásárokon egyaránt. Átmenetinek bizonyuló üstökös-felvillanásokat (Beatles, Madonna vagy az F. C. Barcelona) túlélve egy triász dominanciája megingathatatlan: Donald kacsa Jézus Krisztus és Che Guevara uralkodik a T-shirt kínálattól a feliratos tárgyakon át az emléktárgypiac egészén! Hasonló a helyzet a legtöbb példányban megjelent művek örökrangsorát szemlélve: az önjelöltek (Mao Piros könyve, a Mein Kampf vagy a Szovjetunió Kommunista »bolsevik« Pártjának rövid története, azaz a Krátkij kursz) hamar levitézlenek, és helyreáll az „örök" rangsor Agatha Cristie-vel és a Bibliával az élen. Érdekes, hogy e két rangsornak közös nagy vesztese van. Apáink ifjúkorában a legtöbb példányban kiadott mű, ahogy a legkelendőbb plakát-nyomott textília még Karl Marx (1818-1883) nevét, arcvonásait viselte! Ami persze túlzás volt. Miként túlzás az is, ahogy újabban - mintha csak korábbi túlrajongásunkat szégyellve - igyekszünk tudomást sem venni róla. Amire a sakkozóknak végkép semmi okuk sincs. Hisz mi sem természetesebb annál, hogy a nagy teoretikustól, Karl Marxtól nem voltak idegenek a „rendteremtő", egyértelmű megoldást ígérő, feladatként felfogható játékok. Kezdetben a dámajáték híve volt, olykor-olykor szenvedélyesnek tűnő játékos. A sokkal igazából rövid párizsi emigrációja alatt barátkozott meg, Vörös Wolf fedőnéven az illegalitásban. Miután Franciaországból is kiutasították, Londonban telepedett le 1849 végén. Ahová már új szenvedélyét vitte magával. Mintha csak a sakkvilág fordulását követte volna. A századelő sakk-fővárosa vitathatatlanul Párizs volt, ám 1850- re már bizonyosan London a sakk-metropolisz! Marxnak ekkortól válik szinte lakhelyévé a British Museum könyvtára. Éjjel-nappal élete főművén dolgozik, nemzetközi kapcsolatait ápolja, kötelezettségeinek tesz eleget Európa számos országában. S ha ezen kívül egyáltalán jut valamire ideje, az a sakk. Otthonában és ritkábban a világ leghíresebb könyvtárának pihenőtermében, teázójában zajlanak sakkcsatái két műszaknyi szakadatlan szellemi munka között, átmenetnek szellemi játék. Mondjuk pihenésként. Kikapcsolódásul. Az első helyszínen lejátszottakról, Marx és a sakk megbonthatatlan (milyen szép is ezt a „munkásmozgalom-történeti jelzőt" vele kapcsolatban használni!) viszonyáról rendelkezésünkre áll egy elfeledett (tán igazán soha fel sem fedezett) könyv: W. Liebknecht: Kari Marx, Biographical Memoir, Chicago1901. A világ egyik legkülönösebb sakk-könyve? Életrajza? Forradalmi-munkásmozgalmi harci felhívása? A műfaja végül is mellékes. A lényeg az, hogy szerzője, Wilhelm Liebknecht (1826-1900) a londoni években Marx harcos- és lakótársa, tanítványa, életrajzírója, titkára-mindenese, barátja és leggyakoribb sakkpartnere! Mellesleg a német szociáldemokrata párt megalapítója és a 20. századi német progresszió nagyjának, a Spartakisták mozgalma vezérének Karl Liebknechtnek az apja. Mindent lejegyez, vizsgál, értelmez. Hosszú fejezeteket szentel Marx sakkbéli stílusának és annak, hogy ez miként tükrözi a tudós emberi-jellembeli vonásait. Azt írja: „valószínűleg a sakk Marx életének nagy, sötét titka, az abból nyerhető megszállott és módszeres szenvedély az a második mozgatóerő, mely a tudósi elhívatás mellett munkáját előre viszi." A sakk volt az egyetlen, aminek hatására képes volt önuralmát is elveszteni. Bár Steinitz tudományos megközelítésének híve volt, „sakkbéli felfogása felsőbb szintézise a felvilágosodásnak és a közelmúlt romantikus hevületének a kreativitás iránt." Ha az előbbi félmondatból elhagyjuk az első szót, magyarázatot találunk az egész marxizmus romantikusnak mondható vonásaira (túlzásaira?). Marx élete is ellentmondásokkal birkózva telt. Bírálói prométheuszi lázadónak látták, gőgös, de lelkiismeretes, hihetetlen munkabírású és szorgalmú tudósnak vagy inkább klasszikus értelemben vett „közembernek". Erős volt, harcos egyéniség. Irtózott a tömegtől, a kongresszusok frakciózó alkudozásaitól. Kis társaságokban érezte otthon magát, ott érvényesülhetett szó szerint mindenre kiterjedő figyelme, elemzőkészsége és leleményessége a megoldások felvázolásában. A társadalommal, annak gazdasági meghatározottságával foglalkozó tudományok első átfogó rendszerének megteremtője, s az ez irányú bölcselet utolsó polihisztora. A szellemtörténet meghatározó nagysága volt. Amin jottányit sem kisebbít mindaz, amit méltatlan utódai a közelmúltig a nevével igyekeztek fémjelezni. Ahogy eszünkbe sem jut „lefokozni" például Newtont pusztán azért, mert pár száz év és Einstein vagy Hawking után egész tudományát már lényegesen „tágasabban" látjuk... Alábbi játszmabeli ellenfele - ahogy a választott megnyitás problema tikája - a Neue Berliner Schachzeitungból is ismert volt akkoriban. KIRÁLYCSELC37 Marx-Meyer London, 1852. 1.e4 e5 2.f4 exf4 3.£f3 g5 4.ic4 g4 5.0-0 gxf3 6.Sxf3 Marx nem csak is merője, de elkötelezettje is volt a sakk elméletének, egyes korszerű változatoknak. Hiába, a vér nem válhat vízzé... 6.. fff6 7.e5! Sfxe5 8.d3 ih6 9.£k3 £fe7 10.id2 £sbc6 11.Sael £f5 12.ed5 .id8 13.hc3 Sg8 Idáig az elmélet mai állásának is megfelelne, legfeljebb itt lépnénk 13.. .Se8-at, és azt mondanánk: sötét átvészelte a nehezét, és már jobban áll. 14...,f6 fFg5 15.ffxg5 ffxg5 16.exf4 $e5 17.ffe4 d6 18.h4 Sfg4 A gyalog ütésére felfedett sakkal elveszett volna a vezér. 19.fxf7!Sf8 20.ih5 ffg7 21.d4 D5c6 22.C3 a5 23.e6+ fxe6 24.8xf8+ fxf8 25.fxe6 Sa6 26.ffg7 27.ag4 6b8 28.gf7 és sötét föladta. Le a kalappal! Egy igazi pragmatista elismerést érdemlő teljesítménye. 1 0 Marx alábbi kis kombinációja is amolyan féldrágakő, szórakoztató apróság, csecsebecse. A szemlátomást törik-szabadra játszott partiban, ahogy mondani szokás: mindkét fél vesztésre áll. Vajon kinek a végzete a gyorsabb? Az elmélet nagymesterének ellenfele, Ludwig Neumann a gyakorlat embere. Az utóbbi, a nagy német szocialista, szervező, a szolidaritás eszméjének egyik atyja vezeti a világos bábokat. A játszmát Berlinben váltották. 1...xf2+!2.1xf2 gxf2+ 3.&f1 .g3# 0-1 és matt. És ami inkább fordítva szokott előfordulni, most bekövetkezett. Az elmélet maga alá gyűrte a gyakorlatot a gyakorlatban. A sakkirodalomban ismert még egy Marx-parti. Steinitz-Marx Leyden (?) 1.e4 e5 2.£jf3 &c6 3..ic4 ic5 4.c3 Öf6 5.d4 exd4 6.cxd4 ÍLb4+ 7.$k3 Öxe4 8.0-0 ixc3 9.bxc3 d5 10.Éa3 ie6 11.1b5 £ixc3 12.1xc6+ bxc6 13.ffc2£ie414jfxc6+td715.®xd5 ®f616,Sfe1+ É,e617,Bxe6+ és sötét feladta! 1-0 Steinitz valamelyik szimultán bemutatójáról való. Igazán nyílt sisakú adok-kapok, amelyben egyáltalán nem szégyene a vesztesnek, hogy a leendő első világbajnok számított tovább. De ki tudja, menynyire Marx a sötéttel játszó Marx?! Lehet, hogy csak egy névrokon? Az egyik adatbázis Marx halála utáni dátummal közli. Egy német szakkönyv pedig olyan helyszínt ad meg, ahol a nagy tudós nem járt... A nagy vesztes Egy igazi pragmatista és a rendteremtő játék MAGYAR SAKKVILÁG 31