Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1872. (Uj Magyar Sion 3. évfolyam)
I. Értekezések - Helyzetünk
A HELYZETÜNK. Először az, hogy ha rugói és czéljai nem is, de eredményei teljesen öszhangzók, azonosak korunk uralkodó irányával, mely szerint a természetfölöttit kiküszöbölni, a tekintélyt megingatni, az egyént emancipálni igyekezik. Másodszor azon tény, hogy Németországban oly férfiak állottak élére, kik tudomány és jellem tekintetében, messze kiemelkednek a Pederzanik, Antonok és hasonló szédelgők színvonala fölött ; kikről nem lehet föltenni, hogy hiúság vagy ambitió, egyszóval köznapi önzés adta kezükbe a fegyvert. Mindazáltal e két tény a mozgalomnak sem jogosultságot, sem sikert nem biztosít. Elismerjük bár München, Bonn, Prága nagynevű tanárainak minden érdemeit és jelességeit , de a történelem és tapasztalás megtanít rá, hogy kiváló férfiak is igen gyakran tévedtek és tévútra vezettek másokat; hogy a tehetség és jóakarat senkit sem óv meg nagy botlások és nagy szerencsétlenségektől. Ami pedig korunk uralkodó eszméit és törekvéseit illeti, távol állunk attól, hogy azokat föltétlenül és „en bloc" kárhoztatnák, amennyiben tudniillik az állami és társadalmi téren nyilatkoznak és érvényesülnek. Azonban minél inkább megalapítja e téreken, a tekintély rovására, uralmát a szabadság, annál mellőzhetlenebb szükségességnek bizonyul föntartani és erősíteni a tekintélyt utolsó menhelyén, a vallás, az egyház körében; ezt is fölforgatva, lerombolnék az utolsó védgátakat, melyeket ha leromboltak a féknélküli szenvedélyek árjai, kérlelhetlenül elsodorják az emberiség évezredes törekvéseinek összes vívmányait. De ha már a nagy sociális érdekek szempontjából kétségesnek tűnik föl az ó-katholikus mozgalom jogosultsága : ezt föltétlenül megtagadnunk kell attól, ha speciális, katholikus álláspontra helyezkedünk. Az ó-katholikus mozgalom, köztudomás szerint elsősorban a vatikáni zsinat azon határozata ellen irányul, mely a pápának személyes csalatkozhatlanság