Magyar Szalon, 36. kötet (19. évfolyam, 1901-1902/1)
2 VÁMBÉRY ÁRMIN műveltségben nevelkedett afgán, aki alaposan ismeri az európai viszonyokat. Előszavában elmondja, hogy a könyvnek egy részét maga Abdurrahman perzsa nyelven írta, vagyis az Afghanisztánban levő művelt emberek tulajdonképeni nyelvén és ennek eredetije a British-múzeumban van elhelyezve. A másik részt az emir tollba mondta neki és a titkár iparkodott mindent hű fordításban visszaadni, még ha nem is volna az angol olvasó ínyére. Nos, őszintén megvallva, az emir nem igen kerülgeti a dolgokat, egész nyíltan kimondja véleményét a vallásról, politikáról és kormányzásról és csak akkor tartózkodó egy kissé, ha a napi kérdések tárgyalásával saját állami érdekeinek károsodását látná, így pl. szükségesnek találja, hogy fölvilágosítson bennünket azokról a garancziákról, melyeket az angoloktól a Raval Pindiban 1893-ban kötött egyezség alkalmával kapott. Elmondja részleteit az Afghanisztán és az éjszaknyugati India közötti határszabályozásnak, de hogy váljon az angolok casus bellinek tekintenék-e vagy sem, ha az oroszok Herátot elfoglalnák,ami pedig Közép Ázsia politikai viszonyára nézve nagy fontossággal bír, bölcsen hallgat. Első részben az emir részleteket mond el életének kilenczedik évétől kezdve — 1843-ban született — egészen trónra léptéig, ami 1880-ban történt Kabulban. Csodálatos egy kép ez, telve a legtarkább élményekkel, milyenekkel — jól mondja a szerző — csak az ezeregy éjszakában találkozunk. Egy fejedelmet ismerünk meg, aki majd bilincsekbe vert fogoly, majd szakács és kertész, majd alkirály, majd meg egy alkirálynak alattvalója volt. Egy időben tábornok, mérnök, kovács, földmíves és vallástanító, máskor meg korlátlan uralkodó és törvényalkotó. Majd a sivatagban kóborol egy falat kenyér nélkül, majd meg Oroszországnak, Angolországnak, Perzsiának, Bokharának pártfogoltja. Egy szóval Afghanisztán mai uralkodója igazi protitípusa a keleti kalandornak és pedig az olyan kalandornak, akitől nem tagadhatjuk meg csodálkozásunkat. Egy oly férfiú, aki harczos, uralkodó, iparos, politikus, kereskedő, valláshirdető, filozófus és diplomata egy személyben, aki Ázsiában rendkívüli dolgokat művelhetett volna, ha ez a világrész közelebb nem lépett volna a nyugati befolyáshoz, vagyis ha egy Csengi, egy Timur és egy Nadir életpályája ma még lehetséges volna. És Abdurrahmannak,akit atyja, Azim kán, Mohamed kánnak fia, Beldh tartomány kormányzásával bízott meg, már kora ifjúságában alkalma nyílott az afghán uralkodás küzdelmeivel, intrikáival és zavaraival megismerkedni. Kedvencz foglalkozása volt a vadászat,a háború és csak későbben, mikor már 20 éves lett, tanult meg írni és olvasni, ezt is azért, mert restelte, hogy egy unokanővére szerelmes levelét nem tudta elolvasni.Ama laza kötelék folytán, a mi afghánnak enge többnyire törökök által lakott részét Kabulkhoz fűzi, a fiatal fejedelemnek igen sűrűn akadt dolga a szomszédos Kundazzal, Katagánnal, Kulabbal és Bedadsánnal és ennek a harczias életnek kitűnő iskol