Magyar Szemle, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 4. szám - Sutarski, K.: Katyn, Katyn ...
KATYN, KATYN... Soha, egyetlen nép sem fejlődhet a másik kárára, a másik függősége, meghódítása, rabszíjra fűzése árán, a másik halála árán. (II. JÁNOS PÁL) SOKKALTA TÖBBET TUDUNK KATYN ÜGYÉRŐL MA, mint három évvel ezelőtt, amikor erről a megrázó témáról az első anyagokat közöltem a magyar sajtóban (Magyar Nemzet, 1990. IV. 4. és Hitel, 1990. IV. 18.) és amikor az első magyarországi kiállítást szerveztük Katyn áldozatai címen (Budapesti Történeti Múzeum, megnyitó 1990. IV. 27.). Azóta különösen Lengyelországban jelent meg egy sor könyv — a sajtócikkekről nem is beszélve —, melyek korábbi tudásunkat új, kegyetlen tényekkel gyarapították. A téma megismerése végeredményben messze túlnőtt azokon a határokon, amelyeket a kérdésben alapvető kiadvány, A katyni tömeggyilkosság a dokumentumok fényében (I. kiadás London, 1948, a legutóbbi Varsó, 1989) határozott meg, és amelyre egyebek között a magyarul is megjelent LOJEK JERZEWSKI-könyv (Katyn, 1940 — Babits Kiadó, Szekszárd, 1990) alapult. Egykor majd támad egy nagy zenész, a néma hantokat billentyűjére veszi, lengyel dalnok, aki vérrel és könnyel megírja az iszonyú balladát. (Katyni kolinda — részlet) A nyersfordításban idézett vers 1943-ban született a ma már nem élő lengyel költőnő, Kazimiera Illakowiczówna tollából, aki a háborús éveket magyar földön töltötte, ÁPRILY LAJOSSAL barátkozott, Kolozsvárott Ady verseit fordította (egész kötetnyi készült el) és éppen itt, Magyarországon érte a hír 1943-ban, hogy a katyni erdőben a szovjet titkosszolgálat, az NKVD többezer lengyel tisztet legyilkolt. Illakowiczówna verséből nem egyszerűen azért idéztem, hogy kimutassam, miszerint több lengyel dalnok megírta már azóta a maga iszonyú balladáját (egybek között Milosz és Herbert), amelyeknek köszönhetően Lengyelországban tavaly megjelenhetett a Katyn-vesék gyűjteménye Hajnali kiáltás címen. Az idézet azt is szolgálja, hogy — kiegészítésként — hangsúlyozzuk, a jelenkor az új, teljesebb, nem költői összegzések kora is. Jelenleg már belepillanthatunk a legtitkosabb szovjet dokumentumokba is, amelyek a csupasz