Magyar Szemle, 2010 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1-2. szám - ESSZÉ - Bod Péter Ákos: Fohász mértéktartásért
4 MAGYAR SZEMLE, 2010.1-2. SZÁM ésszerűtlenül bánó tervgazdaságok sorra összedőltek, de a demokráciára visszatérő nemzetek az új rendszertől éppenséggel több fogyasztást és nagyobb anyagi jólétet reméltek. A győzedelmes piacgazdaságokban pedig a kétségtelen technológiai haladás marginalizálta a világ erőforrásainak végessége miatt aggódókat. Még leginkább az olajválságok, élelmiszerhiányok és egyéb piaci zavarok miatti megugró árak szorították rá a világot - átmenetileg - az addiginál valamivel nagyobb takarékosságra. Most ismét krízis állt elő, ezúttal nem a föld javainak szűkössége miatt. A válság onnan jött, amit fölöslegnek nevez fohászában Kálvin: a tényleges (és a remélt) megtakarítások világa ez, más néven: pénzvilág. Buborékként pukkantak szét pénzvagyonok, indexek estek hatalmasakat, erősnek gondolt óriásszervezetekről tudtuk meg, hogy mértéktelen kockáztatásaik miatt valójában már semmit sem érnek. Ebben a mai állapotunkban joggal érezzük, hogy a fél évezredes szavak rólunk és nekünk szólnak. Mert valóban bölcs az üzenet: mértéktartással kellene hasznosítanunk a föld javait, takarékosan kellene gazdálkodnunk fölöslegeinkkel. Kálvin nem a lehetetlenhez, hanem az ésszel és lélekkel elérhetőhöz kéri a Teremtő támogatását. Életidegen és így hasztalan fogadkozás maradna a fogyasztástól, a föld javaitól való tartózkodás meghirdetése, a szegénység dicsérete. A gazdag országok jómódú intellektueljei között most is megvan a hajlam erre, csak éppen maguk sem élnek spártai módon, ráadásul eltekintenek attól, hogy a világ nagyobb fele igenis szeretne részesülni a fejlett országokban elfogadottnak számító javakból és szolgáltatásokból. Ha azonban szegények milliárdjai valami csoda folytán vagy éppen egy „gazdasági csoda" következtében hirtelen anynyit kezdenének fogyasztani (és ezenközben nem szándékolt következményként annyi szemetet, csomagolóanyagot, reklámot, ipari és fogyasztási hulladékot hagynának hátra a környezetben), mint egy európai, japán vagy pláne amerikai