Magyar Szemle 42. kötet (1942. 1-6. sz.)

Staud Géza: A Nemzeti Színház száz éve

viszonyát, a díszlet és a világítás szerepét, a ruhák és a kellékek fontosságát és élesen világítottak rá a közönség és a színpad kapcsolatára. A színjáték szerkezetének megvilágítása rendkívül termékenynek bizonyult a színészettörténet számára. Megoldotta ugyanis azokat a módszer­tani nehézségeket, amelyek a kutatót eddig megakadályozták az anyag áttekintésében és rendszerezésében. Nyilvánvalóvá vált, hogy a színjátékhoz nem közelíthetünk sem az irodalomtörténet, sem az általános esztétika ismert módszereivel, hanem problémáit csak az önelvűség jegyében oldhatjuk meg. Áll ez a jelenség szinkronikus egészére és diakronikus, történeti fejlő­désére egyaránt. A színészettörténet tehát nem színészek életrajzi adalékai­ból, nem az előadott darabok, a színházépület és a színpadképek adatsoro­zatából, nem a dráma filológiai vonatkozásaiból áll, hanem a­ színháznak, a színházi kultúrának s ezen belül a színjátéknak mint szintézisnek mindent egységbe foglaló történetét adja. Ebben az értelmezésben a színjáték elemei­nek különállása megszűnik, minden mozzanat csak az egészhez való viszonyá­ban és más mozzanatokhoz való kapcsolatában kap értelmet és jelentőséget. A Nemzeti Színház történetét sem lehetett addig tudományosan megoldani, míg egyrészt a részletkutatások fel nem tárták a szükséges történelmi anyagot, másrészt a módszertani kérdések nem tisztázódtak. A színház történetét először Bayer József dolgozta fel 1887-ben, »A nemzeti játékszín történeté«-nek két hatalmas kötetében. Vállalkozása azért volt rendkívül merész, mert az ő korában még az anyagot sem kutatták fel. Ennek ellenére ő egyszerre két feladatot próbált megoldani hatalmas munkájában: megkísérelte az anyagot összehordani és az adatok rendkívül nagy tömegét rendszerezni. Ez a hatalmas munka a maga korában valóban döntő jelentőségű, rendkívüli teljesítmény volt. Adattömege kincsesbányája lett a későbbi kutatóknak, de hatalmas apparátusa, a feltárt anyag rendkívüli méretei és a megoldatlanul maradt problémák nehézségei bizonyos fokig mindenkit elbátortalanítottak, aki Bayer József után a Nemzeti Színház történetéhez ismét hozzá szeretett volna nyúlni. Bayer József vasszorgalma és akarata nem tudták pótolni a világos célkitűzést és módszerességet. Nem látta világosan a színészettörténet rendszerét, módszerét, alapelveit és így természetesen nem tudta anyagát elvszerűen elrendezni. Ez nem az ő hibája, hanem a koré, hiszen nemcsak hazájában, de a külföldi szakirodalomban sem talál­hatott útbaigazító példákra. Ami a kor lehetőségeiben adva volt, azt a maga körében tökéletesen megoldotta. Az anyag heterogén elemei azonban különállnak művében, nem sikerült megtalálnia azt a közös alapot, amelyen a tárgyi emlékeket, műsorpolitikai mozzanatokat, a drámaíró, a rendező, a színész és díszlettervező alkotásának művészi vonatkozásait egységbe kapcsolódnak. Semmi sem jellemzőbb erre, mint az a körülmény, hogy a drámairodalom történetét még tisztán irodalmi elgondolás alapján, a színháztól függetlenül, de az egyetemes irodalomtörténettől is különválasztva tárgyalja a „Magyar dráma­irodalom történeté "-ben. Bayer József halálával a magyar színészettörténeti kutatás út­törője és legszorgalmasabb művelője dőlt ki. Majdnem félszázadon keresztül senki sem mer az első magyar színház történetéhez nyúlni és még a doktori értekezések között is csak 1931-ben találkozunk eggyel (Bíró Lajos Pál: A Magyar Nemzeti Színház története 1837-től 1841-ig), mely négy évet ölel fel vázlatosan a színház történetéből. A Nemzeti Színház megnyitásának századik évfordulója aztán ismét a színház történetére irányítja a kutatók figyelmét. 1937-ben jelenik meg Magyar Bálint népszerű kis összefoglalása a Magyar Szemle Kincsestárában és Rédey Tivadar nagyobbszabású munkája az Egyetemi Nyomda kiadásában. Rédey Tivadar munkája rendkívül alapos és rendszeres kutatás gyümölcse, de inkább a művelt nagyközönség részére készült össze­foglalás. A kiadvány célja megkívánta és megengedte, hogy a doku­mentáló anyag terhét elhagyja és csak a fejlődés folyamatos elbeszé­lésére szorítkozzék. Adatainak pontosságával, könnyed, friss stílusával

Next