Magyar Szó, 1900. szeptember (1. évfolyam, 182-207. szám)
1900-09-01 / 182. szám
szeptember 1. Ausztriában keresik most a zavarokból kivezető utat s azért tekintenek most annyi bizalmatlansággal Budapest és Rátót felé, ahol oly utakra tértek, amelyek félő, hogy ugyanoly vadonba vezetnek, mint Potocki, Hohenwart és Taaffental. Csakhogy Széll Kálmán és pánszláv barátai bizonyosak lehetnek benne, hogy irányadó helyen nem fogják tűrni, hogy Magyarország, úgymint Ausztriával történt, államférfiainak hiúsága és értelmetlensége folytán a nemzetiségek zsákmányává legyen. Ellenkezőleg Rátót urának a kellő időben kézbesíteni fogják azt az ominózus iratot, amely e szavakkal kezdődik: „Kedves Széll Kálmán !“ Úgy értesülök, hogy irányadó helyen teljesen jól vannak informálva azokról a túlságos engedményekről, amelyeket Széll Kálmán tett a legkülönbözőbb nemzetiségek vezetőinek részint közvetlenül, részint közvetve. De kitűnően vannak informálva arról is, hogy mindemez engedmények dacára a dinasztia- és államellenes nemzetiségi izgatások Magyarországon a legkevésbbé sem csökkentek, sőt ellenkezőleg ma sokkal aggasztóbb szemérmetlenséggel és vakmerőséggel tombolnak az egész országban, mint a tranti y-kormány idejében. Itt úgy értesültek, hogy a király hetvenedik születése napja alkalmából tartott ünnepségeken Magyarország legkülönbözőbb helyein a szerb és a horvát lakosság antidinasztikus és panszlávita tüntetéseket rendezett, ami irányadó helyen mély hatást gyakorolt s tiszta világításban mutatta be a Széll-féle paktáló politika sikereit. Újvidéken, Eszéken, Pancsován a szerbek távolmaradtak az ünnepségektől; Zimonyban az ünnep napján tüntetőleg átvonultak Belgrádba, a zimonyi horvátok pedig a szerbekkel szolidárisan tartózkodtak az ünnepségeken való részvételtől. Sőt a zimonyi horvát hivatalnoki kar is oly vakmerő volt, hogy ily módon mert S dinasztiaellenes, pánszláv érzületének kifejezést adni. Ez a Széll Kálmán nemzetiségi politikájának az eredménye! így éreznek szivük mélyében ! Széll Kálmán elkényeztetett szerbjei és horvátjai! Nem csuda tehát, ha most már irányadó helyen is fejcsóválva nézik a rátóti bölcs működését, s ha közeledik egyre rohamosabban a vége kezdete. MAGYAR SZÓ 182. szám. 3 Báró Heydler távozása, Belgrád, aug. 29. Mialatt államférfiaink arról igyekeznek meggyőzni nemcsak magukat, hanem a nagy nyilvánosságot is, hogy Sándor király és Masiné j asszony házassága nem jelent semmiféle osztrákmagyar-ellenes rendszerváltozást, azalatt egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy Oroszország ennek a házasságnak a nyélbeütésével erős ütőkártyát játszott ki Ausztria-Magyarország ellen, és Szerbiában máris rajta vannak, hogy ott felelevenítsék, sőt fölülmúlják a régi oroszbarát rendszert. Ausztria-Magyarország minden ellenségét reaktiválják , Oroszország ellenségeit pedig félretolják az útból. Ha nemrégiben is még Milán kormányzott Szerbiában, úgy már a közeljövőben Mansuroff és Draga királyné fogja vezetni a kormányzás gyeplőjét. Ami történt, azt csak a mi államférfiaink és diplomatáink háta mögött lehetett előkészíteni és megvalósítani, s azért őket terheli a felelősség, hogy idejében nem tudták és nem akadályozták meg ezeket a pánszláv intrikákat. A leg •= siralmasabb szerepe volt mindenesetre a belgrádi osztrák és magyar követnek, báró Heydlernek, aki azzal dicsekedett, hogy a legnagyobb mértékben birtokosa a belgrádi kormány és udvar bizalmának, s csak félvállról nézett le összes többi diplomata társára, s végül is csúfosan félrevezetődött. Ha tehát gróf Goluchowski mindezért dühös belgrádi követére, s mint itt általában beszélik, állásából el is fogja őt mozdítani. Így ez nagyon is érthető, mert báró Heydler világosan bebizonyította, hogy alkalmatlan ember oly nehéz tiszt betöltésére, aminő a belgrádi és valamennyi balkán nemzet követének a tiszte. De nagy hiba volna, ha a Monarchián Szerbiában ért vereség miatt egyedül báró Heydlert tennék felelőssé, mert a fühiba benne rejlik az egész rendszerben, amely Ausztria s Széll Kálmán miniszterelnöksége óta Magyarország összes kormányhivatalaiban is meggyökeresedett. Ez a rendszer az apró csetfogások, a paktálások, az önámítás, az eltussolás és a tengődés rendszere. Mert hogy történhetnek máskülönben, hogy most mindenfelé fogyásig azon igyekeznek, hogy a monarchia nyilvánvaló vereségét és Oroszorország fényes győzelmét szépítgessék és eltussolják? Mialatt Belgrádban a pánszlávok lettek az urak s egyre erősebben szövetkeznek a délmagyarországi nagyszerb elemekkel, a horvátokkal, Boszniával és Dalmáciával: a félhivatalos osztrák és magyar sajtó görcsösen belekapaszkodik az 1897-ik évi osztrák-orosz egyezményekbe ! S ennek alapján a bécsi távirati iroda hasábos belgrádi táviratokkal szolgál az összes osztrák, magyar és külföldi sajtónak, amelyekben dicsőíti az új oroszbarát, osztrák és magyarellenes korszakot Szerbiában ! Hát Bécsben nem tudják azt, hogy egy osztrák hivatalos közegnek semmiképen sem lehet az a feladata, hogy erejét monarchiaellenes elemek és intézmények támogatására és előmozdítására használja fel ? Ahol politikai ostobaságról van szó, ott a rátóti bölcs természetesen sohasem hiányozhatik. Ellenkezőleg ő éri el mindig a legnagyobb rekordot, így van ez a jelen esetben is. Délmagyarországon ugyanis a szerbek közt sokan vannak, akik nem akarnak semmit sem tudni a szerbiai új rendszerről, s akik általában torkig vannak az ottani állandóan ingadozó, alattomos politikával. E szerbek köréből, akik közt kellene a monarchia barátait keresni, szakadatlanul 7 1 ropiatok, kiáltványok, brosúrák kerülnek ki Szerbiába, amelyekben a leghevesebben tiltakoznak a Belgrádban történt események ellen. S mit tett Széll Kálmán! Utasította az osztrák- és magyarellenes szerb kormány kívánságára az összes magyar rendőrállomásokat, hogy kutassák és kobozzák el sürgősen az afféle iratokat s a rendőrség eléggé nem dicsérhető buzgalommal meg is felel az utasításnak. Csak az van hátra, hogy Széll Kálmán a monarchia ellenségeinek kívánságára ez iratok szerzőit, akik a monarkia barátja, el is csukássá. Föltesszük Széll Kálmánról ezt a huszáros stiklit is s nincs kizárva, hogy a monarchiának azt a pár barátját is, akire számíthatott a balkáni elemek között, átkergeti az ellenség táborába! elvüpárti „P. L.“ vasárnapi kirohanása Darányi földmivelési miniszter ellen, a Bánfffy-sajtó szüntelen támadásai Széll Kálmán ellen. Láng Lajos képviselő tegnapelőtti beszéde, melyben a volt államtitkár a szabadelvű párt tagjait könyörögve egyetértésre inti, mind e szimptómákkal e harcok felidézői még be nem érik. A Széll Kálmán lapja, a „Magyar Nemzet“, tegnap indíttatva érezte magát, hogy éles cikket bocsásson közzé a szabadelvű párt ellenségei ellen és ez alkalommal új választásokkal fenyeget. Nagy lehet hát már a baj. Széll már minden lehető áldozatot meghozott az ultraliberálisoknak. A volt nemzeti pártot teljesen háttérbe szorította. A keresztény jubileumi ünnepség összhangját megzavarta. A Bánffy-párti főispánokat nem bántotta. Tapolcán a Bánffy-féle választásokat új életre ébresztette. Az ó-liberálisok kedvéért a romániai kivándorlóknak többrendbeli jogosulatlan kedvezményt biztosított. A görög-katolikus magyarok (?) 200 éves jubileumi ünnepét csendőrök felügyelete alá helyezi. Tömeges keresztsértéseket eltör. Mindez azonban nem elégíti ki ellenfeleit. A Bánffy és Tiszapárti ó-liberálisok még többet követelnek. Ők az Apponyipártiakat és disszidenseket, egyáltalában a mérsékelt liberálisokat a többségből ki akarják szorítani. Ők teljesen maguk között akarnak lenni, és e céljukat hihetőleg el is érik. De mi lesz győzelmünk következménye ? Az Apponyi-pártiaknak és disszidenseknek vagy nyíltan s hátsó gondolat nélkül a néppárthoz kell csatlakozzok, vagy pedig el kell tűnniök a politikai élet színteréről. És a magas klérusnak is végre állást kell majd foglalnia. Az óvatos lavírozás ideje elmúlt. Az események egymást követik, mint a lánc szemei. Egy hó múlva sok minden fog történni a helyzet tisztázása érdekében. A tótok és szerbek már állást foglalnak a választások tekintetében, tehát a nemzetiségi kérdés, Magyarország e csapása, szintén felütötte fejét. Vajjon helyt áll-e majd Széll Kálmán e hullámverés közepette ? Éhez valóban csaknem emberfeletti ügyesség szükséges. Kavarodás, Budapest, aug. 31. A néppárt egy tekintélyes tagja írja a bécsi „Information"-nak a következőket : Ha a liberális és antiberális körök izgatottak voltak már a keresztény jubileumi ünnepségek előtt és azok alatt is : most ez az izgatottság egyszerre szörnyű mérveket öltött. Súlyos események előtt állunk, vagy jobban mondva: nagyjelentőségű eseményektől tartanak. — A politikai idény óriási léptekkel közeledik és vele közelednek a sötét gondok. A helyzet Ausztriában reménytelen. Az ottani válság visszahatását a magyar liberális politika is megérzi s amit eddig százszor letagadtak, most a maga meztelenségében mindenkinek szeme elé tárul. Széli Kálmán óriási többségén belül hallatlanul elkeseredett testvérharc dcl. A szabad A KÍNAI HÁBORÚ. A béketárgyalások akadályai A hatalmak egyenetlenkedése. Budapest, aug. 31. Mint egy tegnapi rövid táviratunk jelentette, a washingtoni kormány azt a megkeresést intézte a többi hatalmakhoz, hogy mielőbb kössék meg Kínával a békét. Az Egyesült Államok magatartása nem meglepő, mert tudjuk, hogy Amerika válságos belpolitikai viszonyai miatt kezdettől fogva rajta volt, hogy a kínai konfliktusnak mielőbb vége legyen. Ki is jelentette Amerika, hogy feladatát a Pekingbe zárt követek megszabadításával befejezettnek tartja. Tudvalevő azonban az is, hogy a többi hatalom csak részben van ezen az állásponton. Már az a kérdés is véleménykülönbségre adott alkalmat, váljon Li-Hung-Csang a kínai kormány jogos meghatalmazottjának tekinthető-e? Két hatalom ugyanis, Németország és valószínűleg Franciaország, nem hajlandó a kantoni volt alkirály állítólagos teljhatalmát elismerni. Érdekes hírt hoz egy mai washingtoni távirat is, amely így hangzik: Az amerikai kormány értesítette külföldi képviselőit, hogy az orosz ügyvivőtől jegyzéket kapott, amely szerint a tengernagyok elhatározták, hogy Li-Hung-Csang-ot megakadályozzák abban, hogy a kínai hatóságokkal összeköttetésbe lépjen, amíg a pekingi diplomáciai kar doyenje instrukciókat nem ad. Ez Oroszországot nagyon meglepte. Amerika e tekintetben egyetért Oroszországgal és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Li- Hung-Csang a kínai kormánynak egyetlen képviselője, aki elérhető s azért