Magyar Szó, 1903. január (4. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-01 / 1. szám
Előfizetési ár: Egész évre 28 kor. — fill. Fél évre........14 „ — „ e— 7 , — „ Negyedévre.. Egy hónapra 40 ügyes szám ... ... S fillér. Vidéken............ ... 10 „ Szerkesztőség: Vl.„ Andrássy-út 48. -----—.?.SSj Budapest* 1903. NEGYEDIK ÉVFOLYAM 1. szám. AGYAR Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Dr. PÁLYI EDE. üBMH Apró hirdetések ára: Egy szó ..._______4 fillér Vastagabb betűvel_. 8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap, Kiadóhivatal: VI., Andrássy út 48. Csütörtök, január 1. A főrendek. Budapest, deczember 31. A kormány ma nyújtotta be a képviselőháznak a főrendek összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot. Midőn megállapítjuk a tényt, hogy a kormány az év utolsó napján, tehát a végső pillanatban eleget tett a törvény utasításának, mely szerint a főrendek összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslat <az 1902. év vége előtt előterjesztendő: — jóformán kimerítettük mindazt az elismerést, amelyet e munkálatra halmozhatunk. Most olvastuk el az uj törvényjavaslat szövegét s így részletes és beható bírálatot nem gyakorolhatunk. .De annyit máris teljes lelkiismeretességgel mondatunk, hogy e törvényjavaslat bővelkedik mindabban a hibában, amely a képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvényt jellemzi, sőt még azonfelül újabb és surv iisabb hibákat tartalmaz. Az új törvény a vasifit csaknem egészében másolata a képviselőkről szóló törvénynek. ■ ; Amiben a képviselőkről szóló törvénnyel ügyezik, abban ugyanaz a hiba rejlik, t. i. idézése a munkának, a polgári keresetnek. Amiben pedig a képviselőkről szóló javasattól eltér, abban még súlyosabb hiba foglaltatik, t. i.: illetéktelen anyagi kedvezmény f. főrendek részére, — szemben a képviselőknek nyújtott kedvezménynyel. • s így, hogy hamarjában egyet említsünk, a képviselőknek csak 10,000 korona értékig szabad nyilvános árverés utján a kormánytól ja■ F—, —eus vakat venniök, — ellenben a főrendeknek korlátlan összegig engedélyeztetik ily javak árverésen való vásárlása. A főrendeknek tehát nagyobb konet engedélyeztetik, mint a képviselőknek. Nem ezt s nem ilyeneket vártunk. Azt reméltük s velünk együtt azt remélte az ország, hogy e törvényjavaslat alkalmat nyújt majd arra, hogy a főrendiháznak mai káros és veszedelmes szervezésén— ha már e javaslat útján alaposan segíteni nem lehet — legalább valamely javítás történjék. Mert a főrendiház, úgy ahogy ma fennáll, valóságos gunymása — paródiája — egy helyes törvényhozó testületnek. Szervezete teljes képtelenség, s nemcsak a józan emberi ésszel, hanem a nemzeti múlt hagyományaival is teljes ellentétben áll. S ez a mostani javaslat alkalmat ad nekünk arra, hogy ebbéli nézeteinket is elmondjuk. Azon kezdjük, hogy már a főrendiház keletkezése is törvénytelen volt s létének semmi nemzeti, sem törvényes alapja nem volt. A magyar országgyűlésnek nem volt két háza, s az ősi magyar nemesség nem ismert két törvényhozó testületet. Egységes volt a némzét, s az ősi nemessgi nem utó,ért maga fölött álló tehemességet.Az idegen zsarnoki uralom azonban, hogy a nemzetet megtörje, mesterséges utón gyártott főnemeseket részint ide telepitett idegenekből, részint pedig hazájuk ügyéhez hűtlen nemesekből. Meg akarta osztani a nemzetet s annak akaratát egy szervezett főnemesi csoporttal lehetetlenné tenni. Ezek az idegenek és hüt fenek azután önkényüleg és törvénytelenül külön kezdettek tanácskozni s ezen — nemzet elleni merényletnek köszöni létét a főrendiház. Az ősi magyar közjog, a nemzeti mult, a haladott kor józan gondolkodása s a jövő minden eszményi törekvése tiltakoznak a hatalmat jogtalan bitorlás útján szerzett főrendiház mai szervezete s ezen szervezetnek újabb jogtalan és felháborító kedvezményekkel való fejlesztése ellen. Mert amit ez az uj javaslat tervez s amit indokolásában maga is beismer, nem egyéb, mint a főrendeknek juttatott újabb anyagi zsákmány, újabb osztalék a nemzet ősvagyonából. Koncz a hitbizományosoknak, kedvezmény a Bécsből és Rómából ide vezényelt nemzetrontó és nemzetfosztó hatalmasoknak. Szégyenletes és gyalázatos törvény volt már az 1885. évi MIT. törvényczikk, melyet Tiszta Kálmán létesített s melyben a törvénytelenül keletkezett főrendiházat úgy újította.» (reformálta) meg, hogy az valóságos botránykővé változott.A magyar nemzet egy ezredéven át nem ismert a nemesség fölött álló fő nemességet s • aki magyar nemes volt, — a legnagyobb megnyerhető földi díszben részesült. Ámde a főnemesség — e vad, idegen hajtás, mely udvari kegyben sütkérezve, nagyzási hóbortba esett s magát a nemesség fölött álló hatalmasságnak képzelte, — egészen a Tisza Kálmán, törvényéig nem hivatkozhatott arra a jogalapra, amelyet neki egy rossz törvényalkotás megadott. 8 aztán a főrendiház gyarló szabályozásáig még volt abban a szervezetben valamelyes «demokratikusnak» mond—- Hallod-e, Szalóczy, a Nagyúr küldött hozzád- kegyelmes-üzenettel! s • 8 ezzel mélyen meghajolt. Nem Szalóczy előtt, hanem a szultán nevének kimondásakor. Aztán a tómufti imigyen folytatta: — A rokonaid a váltságdíjat nem fogják sohasem elküldeni, ezt kereken kijelentették. A családod pedig földönfutóvá lett. A feleséged, nem hogy ezer aranyat, hanem még százat sem tud összekaparintani... Mi lesz veled, Szalóczy? A rab felnézett a magasba s aztán egy nagyot fohászkodott. — Az Isten kezébe van letéve a sorsunk! A főnmfti redőkbe vonta a homlokát. — Bizony, mondom neked, hogy nem jól tudod ezt. Veled az Isten már nem törődik----de Allah, ha te is akarod, a kegyelmébe fogad- Legyél török, térj meg az igazi vallásra s a szultán rögtön kinevez bégnek. — Távozz tőlem, főmufti, az ilyen ajánlattal, míg jó dolgod vagyon! A főmufti megigazította a fehér turbánját a fején s ravaszul hunyorított. — Ej, ej! Az öcséd okosabb Páladnál, Szalóczy. Lásd ő már a Nagyúr kegyelmében van a neve: Kirla- bég. Szalóczy Mihály fel akart ugrani,hogy nekirohanjon a főpapnak, de a neh^síplánczok csörgése figyelmeztette őt: „ Ne omítse bolondot, Szalóczy. Mihály!? ■— Mit mondasz, török, Bertalan Íme’, és ■ hazát - cserélt? * e =-fígx-Y*ast -tó-nem -máskép. Az önkénytes rab, — A «Magyar Szó» eredeti tárczája. Irta: Várhelyi Sándor. Irának vala abban az időben 1562-öt, Krisztus? születése után Magyarország nagy részében a török volt az ur: az emberséges pasák hűségesen küldözgették haza Stambulba' a hadizsákmányokat ;... az elfoglalt nemzeti színű lobogókat, — ezek a diadaljelek közé kerültek;... ékszereket, gyűrűket, karpereczeket, templomi kelyheket, arany,ezüst,-edényeket, — ezek szépségesen a szultán kincstárába vándoroltak;... izmos, erős, munkabíró jobbágynépet, — ezeket a rabszolgakereskedők továbbították a világ különféle részeibe;... fiatal, egészséges, tömzsi fiúgyermekeket, — ezekből török katonákat neveltek s ők lettek későbben a magyaroknak a legfélelmetesebb ellenségeivé;... liliomarcell, harmattestű szépséges szép virágszálakat:szőkéket, barnákat, aranyhajúakat, bogárszemüeket, —ezeknek a java a szultán -háremébe került, míg a többin a vezérek, pasák, • bégek osztozkodtak meg, példás egyetértésben..., végül gazdag vagy előkelő származású nemeseket, -főnemeseket,- papokat, — ezek a Jedikulába jutottak s ott vártak a szabadulásra,, amelynek az ára nagyszámú arányokban vala meghatá rozva, - ' ■ , - ” ’ ’ "• . A Jedikupa-inhipt külön toronylap volt elzárva a két Szalóczy-testvér: Mihály és Bertalan. Együtt harczoltak számtalan csatában. A törökök már a nevük hallatára is rettegtek, fia: vége mégis az lett, hogy ők szépségesen bekerültek a Héttoronyba. S nem is volt arra reménységük, hogy valaha kiszabadulhatnának onnét. A két börtön vasrácsos ablakai szembenéztek egymással. A testvérek tehát, naponta látták egymást. Jelekkel beszélgethettek is. Mihály volt az idősebbik, Bertalan pedig a fiatalabb. j Szomorú egyhangúságban teltek a napok: csak az őrök fegyverzaja s a lánczok csörgése hangzott fel időnkint. Oh, de még ezt is jobb volt hallgatni, mint szótalanul ülni az irtózatos csendben, így telt el közel másfél esztendő... Egy nap feltűnt az idősebbik testvérnek, hogy ’ a rendes időben Bertalan nem jelent meg az ablaknál. Másnap sem. Harmadnap sem. — Mi lehet az oka? — tői -gett kínos nyugtalansággal. — Beteg?... Vagy máshová vitték?... Bertalan pedig nem volt akkor beteg. Nem is vitték sehová el, hanem végleg kiszabadult a Héttoronyból.... Másnap szokatlan időben nyilt ki a börtönajtó s a főmufti lépett be’ Szalóczy Mihályhoz. Megvárta, amig az őr beteszi ipaga ‘után az ajtót.* esik akkor kezdett elbeszélni; Tónh !