Magyar Szó, 1904. június (5. évfolyam, 129-154. szám)

1904-06-22 / 147. szám

1904. Junius 22. MAGYAR SZU pát, és Amerikát is, mindenütt szélhámoskodva, furfangos csalásokat követve el. Klein Jakabot régóta ismerik a budapesti rendőrségen. Négy esz­tendővel ezelőtt egész sereg kereskedőt becsapott hamisított megrendelő lapokkal, s azután eltűnt a fővárosból. Egyéb bűne is volt nagy számmal, a többi közt az, hogy megszökött katonáéktól, a 60-as számú gyalogezredtől. Egy ideig vidéki vá­rosokban bujkált, s Aradon betörést is követett el. 1902-ben visszatért Budapestre, s házasság-szé­delgésre adta magát. Több ezer koronát szerzett így, s aztán, amikor följelentéseket tettek ellene, ismét megszökött. Bécsbe utazott, ahol hamar el­­tékozolta a gonoszul öszeharácsolt összeget, s folytatta a házasságszédelgést. A császárvárosban is tömérdek panasz érkezett ellene az odavaló rendőrséghez, amely — épp úgy, mint a buda­pesti, — köröző levelet adott ki ellene. Közben a külföldet is megjárta. Leginkább, orvosnak adta ki magát, s kuruzslással is sok pénzt keresett. A minap Geiger Szaniszló bécsi detektívnek feltűnt egy elegánsan öltözött úriember a gyanús visel­kedésével. Az arcza ismerősnek tetszett neki már abból az id­őből, amikor a Mesterházy-féle betöré­sek ügyében Budapesten járt. Nyomozni kezdett, s alapos megfigyelés után felszó­ította az illetőt, hogy igazolja személyazonosságát. A gavallér azt mondta, hogy­­ dr. Zi­ken János, harmincznégy esztendős, nős orvos. Chicagóban szültett s ál­landóan ott lakik, külömben pedig a reumatizmus speczialistája. Nagy értékű ékszereket és 9900 koronát, meg öt dollárt találtak nála. Erre nézve azt állította, hogy amerikai orvosi prakszisában takarította meg. Miután megállapították, hogy a férfi vallomása nagy részben valótlan, letartóztat­ták. A­­ vizsgálat tovább folyt, s végül a doktor úr maga is bevallotta, hogy igazi neve Kvein. Jakab, nem orvos, hanem lakatos; harmincznégy eszten­dős, nőtlen és Magyarországon, Verpokb­en szüle­tett. A bécsi és budapesti rendőrségek az­tán ki­nyomozták még, hogy katonaszökevény, lrgy sok­­csalást és szélhámosságot követett el. A lakásán foganatosított házkutatás alkalmával kinztalálták a Zilka Eliz keresztlevelét, amelyet a férfi ügye­sen Zilken János névre hamisított a nő beleegye­zésével. Azt hiszik, hogy Amerikában is maá v csa­lást, vagy más bűntettet követett el, s azért aztán Európába szökött vissza. Itt használta a Marossy, Klauber és Plesch­ neveket is. — Klinika-avatás Bécsben. Bécsbe! távira­tozzék, hogy ott ma délelőtt volt az új klinika ünne­pélyes alapkőletétele a király, az uralkodók l­az több tagja, a miniszterelnök, a miniszterek, a tartomá­nyi, városi képviselők, az­­ egyetem és tudományos társulatok küldöttsége, valamint számos hatóság je­lenlétében. A közoktatásügyi miniszter beszédet in­tézett a királyhoz, hogy tegye le az épület alapkövét. A bécsi egyetem rektora beszélt ezután. A polgár­­mesternek a város képviselete nevében kifejezett köszönete után Ő Felsége azt felelte, hogy őszinte örömmel jelent meg a mai ünnepen, hogy letegye alapkövét az újonnan építendő klinikának. Ama kí­vánságnak adott még kifejezést, hogy ez a gyógyító és oktató intézet czéljának megfelelve lehetőleg ha­mar miéltó befejezést nyerjen. A királyi beszéde Vitán Gruseha dr. herczegérsek beszentelta az alap­követ, mire az alapkőletétel szertartása következett. — Agyonlőtt tolvaj. Magyar­ Kanizsáról ír­ják: Ujjas József suhancz a maH éjjel Weiszber­­ger gabonakereskedőnél lopni akart, de az éjjeli őr észrevette és utána lőtt. Ujjast a lövés elta­lálta és sebeibe belehalt. — Beketow czirkusz. Tegnap este igen nagy­közönség jelenlétében tartotta meg a Beketow czir­kusz, gazdag műsora előadását. A sok érdekesség között bizonyára a legérdekesebb volt a „looping the loop“ bemutatása. Hajmeresztő látványosság ez, mely azonban a szereplő kerékpáros ügyes­sége folytán egyáltalában nem járhat Veszedelem­mel. Igen kac­agtató látnivaló a bikaviadal paró­diája. — Leleplezett pénzü­gynökök. A rendőrség mostanában élénk figyelemmel kiséri azon pénzügy­nökök üzelmeit, akik pénzkölcsön közvetítés ürügye alatt rendszeresen megzsarolják a hiszékeny és a vi­szonyokkal ismeretlen embereket, jobbára külföl­dieket, így legutóbb egy Thein Béla nevű 29 éves, magát bankbizományosnak nevező embert figyelt meg. Az illető a szerecsen-utcza 28. számú ház ka­puja alá a következő czimtáblát függesztette ki: „Leszámítoló és bank­bizományi iroda I. em. 6.“ Ezen a helyen azonban iroda nincs. Itt lakik Thein egy szerényen bútorozott hónapos szobában. Czége a ke­reskedelmi törvényszéken bejegyezve nincs, sőt ipar­engedél­lyel sem rendelkezik. Thein tulajdonképpeni irodája az Andrássy-úti Schön-kávéházban volt. A bankbizományos úr többnyire külföldi lapokban hir­detett olcsó és gyors pénzkölcsön közvetítést. A köl­csönt ugyan nem szerzi meg, ellenben utánjárási, levelezési és informácziós díjak czimén előlegeket szed fel. Az összeharácsolt pénzt elkölti anélkül, hogy a pénzkölcsön könffzet­tésért egy lépést is tenne. A rendőrség már számtalanszor ismertette e pénz­ágensek szélhámosságai eme módjait. Most ismétel­ten óva inti főleg a k­ülföldi közönséget, hogy Thein szélhámosságainak ne ugorjék be. Thein áldozatait többnyire Horvát-, Morva- és Csehországból szedi. — A magyar-osztrák Merkur kiadójának bank és váltóháza (alapiltatott 1852-ben) hangzatos czim alatt az Andrássy-ut 81. szám alatt Barinkai (Ber­ger) Lipót, gúnynéven Losharner, egy bank és vál­tóházat rendezett be. Bizalomkeltést czélozva Ba­rinkai kizárólag külföldön terjesztett prospektusain, hirdetményein és levelezésein a magyar korona or­szágainak a czim­erét használja, különösen hangsú­lyozva azt, hogy a magyar állam czimerének hasz­nálati jogosultságával mint a magyar-osztrák Mer­kúr szerkesztője kitüntetve lett. Barinkinnak már több ízben gyűlt meg a baja a büntető hatóságokkal, mert a magyar állam czimerének használatára fel­jogosítva természetesen nincs. Mivelhogy a magyar állam cam­erét kétségkívül a közönség félrevezeté­sére irányuli reklámképpen használja fel, ami a tisztán külföldi klientúrának­ esetleg nagyon is hat­hat. a rendőrség Barinkéi Berger Lipót ellen ozi­­merü­nk engedély nélkül, használata által elkövetett és az 1888: XVIII. t.-cz. 1. és 9. szakaszaiba ütköző kihágás miatt az eljárást megindította. Szájról-Szájra. Fogért szerepet — Tál­­tikosáé Tcor. — A szegecsen. =4. Dr. Dalnoki, az operáim­, műve. ..­­, tud­valevőig keresett fogorvos is. Egy nap, amikor éppen r . .poraliú-uól hazatér, a szolgája jelenti, hogy egy ur várako­zik reá, aki kékvókot tánczol az előszobában kín­jában. Dalnoki éppen rakz kedvében vett, mert egy szerepet, amelyet ő szeretett volna éne­kelni, ismét vetélytársára osztották. — Ereszd be! — szólt mogorván az inasnak. Az inas kiment és csakhamar jajgatva rontott be a beteg. Éppen Dalnoki vetélytársa volt. Dalnoki felragyogó tekintettel nézett reá. — Eo, mi az ? baj van ? — [Baj van ?! Jaj! Irtózatosan szenvedek! ' ■ — Eo majd segítünk ! Kihúzzuk, bará­tom! A hideg vas a legjobb gyógyszer. . — Fájdalmas lesz, ugy­e? T.:„. — Eo . . . egy kicsit . ’ Azzal turkálni kezdett a műszerek kö­zött’. Mindenféle kampókat, csiptetőket, fú­rókat, tűket, fogóikat vizsgálgatott és rakosga­tott a kis asztalkára s kéjesen nézte, mint veri ki a hideg verejték a drukkoló beteg homlo­kát a furcsa alakú­­ műszerek láttára. Mikor már azután eléggé meggyötörte,­­ egy-kettőre kikapta a rossz fogat.­­ " Boldog mosol­lyal köszönte " a fárado­zást kollegájának a baritonista. —­ Azt tudom, hogy pénzt nem fogadsz el. . * De hálából, hogy kínjaimtól megszabadí­tottál, lemondok a szerepről, amelyre, tudom, hogy neked fáj a fogad. Fogért — szerepet! Dalnoki örömmel rázta meg a nagylelkű rivális kezét, majd így szólt : — Kérlek, szeretném még egy fogadót kihúzni, mert volna még egy szerep, amit szí­vesen átvennék tőled. Két jóbarát találkozik az utczán. Az egyik hivatalnok a dohányjövedéknél, a má­sik városi tisztviselő, aki a hajléktalanok men­­helyének dolgait intézi. Régen látták egymást, öröm­mel keezlnek: — Szervusz, hogy vagy ? Merre tartasz ? — A jövedékbe megyek. Hát te? — Én a menedékéből jövök, * 147. szirti* 0 — Rudnyánszky Gyula, a jónevű poéta és szerkesztő mesélte el a következőt. Egy ismerősének kis fia jött hozzá ap­* javai látogatóba. Az előszobában egy majoliká­ból készült nagy szerecsen figura áll, amelyet a fiatal vendég illő tisztelettudással nézegetett. Később a beszélgetés folyamán a kisfiú egy­szerre csak odafordul Rudnyánszk­yhoz: — Bácsi, mi az a fekete odakünn ? — Az egy szerecsen, fiacskám. — TJgy ? És a szerecsenek mind ilyen fel­ kelék ? f-y — Igen. "... —­ A gyerekek is ? — Azok is. — Hát akkor a szerecsen ’mama Hogy látja meg, mikor piszkos a fia keze? _____ A közönség köriből.*) Egy katholikus pap ügye. A „Magyar Szó“ 67-ik (f. é. márcz. 19-iki) számában’ Csáky Károly gróf, váczi püspökhöz in­tézett nyílt kérelem folytán a Szitár Mihály, rk. pap ellen beadott feljelentésre ma adta meg a váczi szentszék a választ, melyet Srenker alesperes ol­vasott fel az ezen alkalomra összehívott egyház­­tanácsban. A válasz merituma az­, hogy, mivel a feljelentés névtelen, mivel továbbá abban újabb vádak nem foglaltatnak: ergo Szitár M. felmente­tt. Egyben neheztelését és rosszalását fejezi ki a szentszék a fölött, hogy ezen ügy a protestáns sajtó közvetítésével pertraktáltatott. Megjegyzi még az alesperes, hogy egy installált papot nem oly kön­­­nye­n lehet állásából elmozdítani. (Példa rá Hegyi Antal, ki büntetlenül nevezhette püspökét eszelős­nek.) — Most Tajthi Ferencz,— Szitár hű csatlósa — szólalt fel, nagy hangon jelentvén ki, hogy az egyháztanács nem azonosítja magát a feljelentők­kel ; ő a maga részéről bizalommal viseltetik Szitár iránt. E sorok írója figyelmeztet arra, hogy itt nem névtelen, hanem 300 hivő — köztük 20 egyházia­mé esős — által aláírt feljelentésről van szó, melyet azonban a püspök visszautasított, de módjában ál­lott az eredeti feljelentést bármikor bekivánni. Egyébként tiltakozik az ellen, hogy ez alkalommal Szitár iránt bizalom nyilván itlassék, már csak azért sem, mert a márcz. 18-iki egyháztanácsgyűlésen en­nek ellenkezője jelentetett ki nagy többséggel. Hát, kérem, az ilyen fontos ügyeket talán még­sem úgy kellene elintézni, mint azt a szent­szék teszi. Vagy igazak a feljelentésben hangozta­tott súlyos vádak és akkor Sz. M. nem maradhat állásában akárhogy is van installálva, vagy nem igazak azok és ebben az esetben tessék megtorlás­ról gondoskodni, amit Szitár gárdája az Egyetértés márcz. 20-iki számának nyilt­ terében vezére meg­bízásából kilátásba is helyezett, s amely közleményre a Magyar Szó márcz. 24-iki számában e sorok be­küldője ezt felelte: „Ami a közlemény végén fog­lalt fenyegetést illeti, attól az, ki Szitár Mihályt ismeri, nemcsak nem fél, de sőt nagyon kivánatos­­■ [UNK] [UNK] nak tartja, hogy az valóra váljon s igy alkalom nyíljék a botrányos ügy tisztázására.“ Mennyire jól ismerte a válasz írója Szitár Mihályt, most lát­szik csak. A szentszék leirata nem egyéb a fekélyre ragasztott rossz flastromm­al, mely alatt a seb nem­csak nem gyógyul, de inkább rohamosan terjed to­vább. A jászkarmjenői rk. hitközség sérelmei ez után nem gyógyíthatók, majd gondoskodunk azok radiká­lis orvoslásáról.­ ­* • Dr. K. L. IRODALOM és MŰVÉSZET, (*) Kapuzárás az Akadémián. A Magyar Tu­dományos Akadémia tegnap délután tartotta utolsó ülését a nyári szünet előtt. Előbb a III. osztály ülésezett, utána pedig teljes ülés volt. A III. osztály ülését Schafarzik Ferencz levelezőtag székfoglaló értekezése nyitotta meg, „A szepesgömöri Érczhegy­­ség ismeretéhez“ czimmel. A székfoglaló előadás után dr. Ónodi Adolf levelezőtag terjesztette elő dr. Entz Bélával közös dolgozatát e czimmel: „A mandola, nyelvgyök és garathám szaruképződéséről.“ Végül Illosvay Lajos levelezötag bemutatta Auer Henriknek „A hydrogén-cyanid képződése és elektro­mos ívben“ czimü dolgozatát. Az osztályülést össze» ülés követte, amelyen Kautz Gyula elnökölt. Az ülésen dr. Goldziher Ignácz rendes tag jelentést tett az akadémiák nemzetközi szövetségének május 25—« *) E rovatban közlöitekért nem vállal felelős« séget s szerk.

Next