Magyar Szó, 1922. május (1. évfolyam, 76-99. szám)

1922-05-03 / 76. szám

/l ARA 3 KORONA EGER ' 1822. MÁJUS KŐ ^3^ ELSŐ ÉVFOLYAM © 76@S2AM / SZERDA MAGYAR SZÓ Al­emmilyei Földminns-Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: figei Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium­ u. 3. szám) POLITIKAI NAPILAP LA­PVEZÉR: MHYER ISiNOS ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 66« K, félévre 33« K, negyedévre 17« IC Egyes szám hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap S H 9 miniszterelnök­ az egységes párt egri nagygyűlésén. • Gróf Bethlen István az egységes párt kül- és belpolitikai céljairól. — A parlamentben méltó helyet kap a magyar munkásság is. — Nem osztálypártokra van szükség, hanem világnézeti alapon álló pártokra. — Meg kell szüntetni az ántant beavatkozásait. — A miniszterelnök élesen elitéli a felekezeti béke megbontott. — Nem a felekezeteket, hanem a vallástalanságot kell üldöznünk. Bethlen István gróf miniszterelnök és kísérete különvonaton vasárnap reggel 8 óra 40 perckor érkeztek meg Egerbe. A miniszterelnökkel jöttek: Gömbös Gyula államtitkár, az egységes párt ügyvezető­ alelnöke, Eckhardt Tibor sajtófőnök, Kozma Miklós a Magyar Távirati Iroda ve­zetője, Balló Rudolf miskolci kerü­leti rendőrfőkapitány és számos ne­ves személyiség. A miniszterelnök fogadására a pályaudvaron megjelentek Bobory György dr. főispán, Isaák Gyula alispán, Trak Géza h. polgármester, a katonaság részéről Juhász László ezredes, dandárparancsnok, a pap­­s­ág részéről Kriston Endre kano­nok. Jelen voltak továbbá a csendőr­ség és az államrendőrség tisztikara, valamint a polgári testületek képvi­selői és nagyszámú közönség. Trak Géza h. polgármester Eger város közönsége nevébe­n mondott üdvözlő beszédet a miniszternő­­nek; Kolozsváry István dr. pedi­g mint az egységes párt egri elnöke, párt nevében üdvözölte gróf Bethlent, ki a következőket vála­szolta : Igen tisztelt Uraim! Engedjék meg, hogy pár rövid szóval köszönetet mondjak azért a szíves fogadtatásért, amelyben ré­szesítettek. Mi úgy érezzük, hogy egy szigetre, egy oázisra jöttünk, ahol a pártoskodásnak és korteske­désnek szennyes hullámai még nem csaptak fel eddig. Mi úgy érezzük, hogy ebben a városban a polgárság józansága az összhangot meg fogja őrizni s kérjük, hogy őrizze is meg, mert ez biztosítéka annak, hogy ez a város fejlődni fog és a város többsége olyan képviselőt küld a parlamentbe, ki a maga munkássá­gával az ország fejlődését is elő fogja mozdítani. Az Isten éltesse önöket! Az állomásról a budapesti ven­dégek az érseki rezidenciába hajtat­tak s az érseknél tisztelegtek s 10 órakor a városházába vonultak át. A városház előtt a széles Kossuth­­téren sok ezerre menő közönség repedéssel várta a m­iniszterelnö­­­­kit, mikor az erkélyen megje­lent, zúgó éljenzés fogadott. A mutatóknak tekinthetjük. Kossuth’ sokszor használta azt a­­ kifejezést, hogy a politika az exigen­­jciák tudománya, vagyis a politiká­­b­an azt kell cselekedni, amit a kor és a fennlévő körülmények köve­t valamikor, úgy most a ma­gyar politika azt követeli, hogy tart­sunk össze, értsük meg egymást. Különben Kossuth is megpendíti ezt az eszmét, amikor kijelenti, hogy a helyes politika célja az, hogy a kü­lönböző nézeteket és külön­ Me ér­­dekeket harmóniába hozza. A miniszterelnök úr által vezérelt Keresztény-, Kisgazda-, Földmíves- és Polgári-párt ezt a célt kívánja szolgálni, amikor az összes társa­dalmi osztályok jogos érdekét össz­hangba hozva, ily értelemben azokat kielégíteni törekszik. Megalázott, porba sujtott most ugyanba nemzetünk helyzete, de azért igaza van Burke nagy angol államférfinak, hogy egy nemzet állapotát sem szabad gyógyíthatat­lannak tartani. Kossuth szerint is a nemzetek csak öngyilkossággal pusz­tulhatnak el. Ugyanezt az eszmét fejezi ki az ő nagy és méltó kor­társa, Széchenyi István gróf, ami­kor szóról-szóra ezt mondja: a mi derék, de parányi népünk még a halál küszöbén is talál magában elég erőt a megsemmisülés ellen. Valóban az egészséges népek filo­zófiája nem a kétségbeesés, hanem a bizakodó optimisztikus remény. Én is úgy érzem, mint a költő tenge­része, aki, bár felette messze volt minden szárazföldtől, mégis a virá­gok illatát érezte. Én is érezve sej­tem, hogy nemzetünk is el fogja érni eddig még soha el nem ért boldogságát. Tisztelt Polgártársaim! Nem azért jöttem én ide, hogy önöknek Nagy Jánost mint képviselőjelöltet ajánl­jam, neki arra nincs szüksége, mert ő sokkal mélyebben gyökeredzik. Közéleti szerepléseivel az önök sze­­retetét megnyerte, így nincs szükség arra, hogy mint képviselőjelöltet ajánljam. De azért jöttem, hogy egy régi adósságot törlesszek le. Amikor az ország népéhez felhívást intéztem, hogy félretéve a pártoskodást, egye­süljenek egy egységes erős pártban, az első viszhangot Nagy János, az önök képviselője adta. Már akkor ígéretet­­ tettem, hogy eljövök kifej­teni az egységes párt programját. Minden politikai pártnak célja az, hogy az ország ügyeit előbbre vigye, hogy félretoljon minden akadályt, mely az ország fejlődésének útja elé gördült. Az egységes párt megala­kításának is ez volt a célja, mely­ben részt vehet mindenki, társadalmi osztály és felekezeti külömbség nél­kül, ha csak osztja azon célt, me­lyet az egységes párt zászlajára irt és helyesnek tartja azokat az esz­közöket, melyekkel az egységes párt programmját meg akarja valósítani. Kérdem, helyesebb volt-e az az út, amelyet 1919-ben a proletardik^ra után választottunk, midőn különféle pártokra oszolva. A bajok áradata folytán most gyengélkedő, de több mint ezer évig ép és egészséges nemzetünk sem esik tehát kétségbe, hanem bízva bízik, bizakodva reményli, hogy a miniszterelnök úr által ve­zérelt egységes párt visszaszerzi nemzetünknek az integer egészséget. Végre kijelentjük, hogy képvise­lőkül azokat a férfiakat, akik vár­megyénkben az egységes párt jelölt­jei, különösen pedig mi, egriek, a mi tiszteletreméltó és nagyérdemű egységespárti jelöltünket, a többi egységes párti jelöltekkel együtt tel­jes megnyugvással és a győzelem biztos reményével fogadjuk, melyek igaz, nem sokat különböztek egymástól, de különböző utakon igyekeztek az ország ügyeit előbbre vinni. Mikor 1918-ban a magyar köz­élet terén nehéz felhők tornyosultak, akkor egy osztály vette kezébe az uralmat. Ezen osztályra nézve sokkal fontosabb volt a saját ural­mának megalapozása, mint a nem­zet birtokállományának megvédése. Nap-nap után hullottak le az ezer­éves haza védőbástyái. A határon újabb és újabb községeket foglaltak el ellenfeleink, míg idebent mással nem foglalkoztak, mint azzal, hogy saját uralmukat megalapozzák. Ez az ország pusztulására vezetett. Mikor 1919-ben a proletár dikta­túra bukása után új éra kezdődött, a kisgazda társadalom vette ke­zébe az ország sorsának irányítását. Ekkor kimaradt a parlamentből a munkásosztály, amely akkor szintén osztályuralomnak látszott. És az országot újból annak a veszélynek tette ki, hogy a pártok egymás ellen küzdve a rombolásba viszik az or­szágot ahelyett, hogy igyekeztek volna az ország sorsát előbbre vinni. Elérkezett az ideje, hogy ezt a hatalomból kiküszöbölt osztályt parlamenti életbe vissza kellett fogadni, a­hogy társadalmi és osztály­különbség nélkül kezetfogva szeretettel igye­kezzünk a haza sorsát megmenteni. Babocsay Sándor beszéde. A nagygyűlést Babocsay Sándo­­r államférfiának, Kossuth Lajosnak v. országgyűlési képviselő, a Heves­­i eszméit ma is sok kérdésben ut­megyei Egységes­ Párt elnöke a kö­vetkező szavakkal nyitotta meg: Nagyméltóságú Miniszterelnök úr! Mélyen tisztelt vendégeink! Tisztelettel üdvözlöm önöket sze­­­r^n­y körünkben. —­De minthogy a mai összejövete­lünknek politikai jellege van, meg kell emlékeznünk a politikáról is, különösen pedig abból a szempont­ból, hogy a mostani sok politikai párt közül mi melyik politikai párt­hoz csatlakozunk. Az összeomlás előtt, illetve az Ausztriától történt elszakadás előtt miniszter uraimék közül, de a jelen­lévők közül is többen, szerény ma­lmmal együtt, a függetlenségi párt­­éi voltunk. De az elszakadás ín ennek a pártnak a programmja, fekvése tárgytalan lett, mert ma már — roppant nagy áron ugyan — de Ausztriától függetlenek vagyunk. De azért a függetlenségi eszmé­nek megtestesült symboluma, a vi­lág egyik legnagyobb államférfia, vagy talán feltétlenül legnagyobb Bethlen István gróf miniszterelnök beszéde. j«- Szerkesztőség, igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények kele­ndők: Eger, Gimnázium­ u. 3. sz. ^

Next