Magyar Szó, 1947. október (4. évfolyam, 241-266. szám)

1947-10-02 / 241. szám

“4 Magyar Elkészült Vajdaság Népi Ifjúságának nagy munkavállalása RADICSEVICS-FALU a becsei tanyavilág központja A napokban a Csikérián dolgozó ifjúsági munkásbrigádok ünnepélyes keretek között átadták az újonnan épített falut a telepeseknek Az első ifjúmunkás brigádok három hónappal ezelőtt érkeztek Csekériára, hogy felépítsék az új telepet, amely szétszórtan élő tanyai lakosság és a földet kapott telepesek politikai és kulturgócpontja lesz. Mintegy 800 ifjú és leány érkezett Vajdaság minden részéből a munkahelyre. Itt már 8—10 felépített házat találtak. Ezekben a házakban ütötték fel táborukat és megkezdték a munkát. Az ifjak tapasztalatlanok voltak a falverésben, s kutat sem ástak azelőtt soha. A terepen pedig csak 3—4 olyan szakember volt, aki irányítani tudta a brigádokat. Nagy munkafegyelemre és szorgalomra volt szükség, hogy elsajátítsák a falverés, a kutásás, a tetőépítés nehéz mesterségét. De megtanulták... Mindjárt az első napokban századokra tizedekre osztották fel a brigádokat. A munka folyamán azután egyesek az ács, mások a kőműves szakmát szerették meg. Néhányan a kutásók mesterségét szerették volna elsajátítani. Ekkor megkérték a munkaerzetőket, hogy tartsanak előadásokat és rendezzenek tanfolyamot számukra. Így alakult meg aztán néhány hét múlva a kőműves, az ács, a vályogvető és a kutásó brigád. Az ifjak délelőtt tanultak, délután pedig tanfolyamokon vettek részt. A faluépítésen eltöltött három hónap alatt 40 ifjú szakképzett kőművessé vált, 60 ifjút pedig a noviszádi városi építővállalat kőműves tanfolyamára küldtek. A falakat földből verték. A közfalak építésére azonban vályogra, az alap építéséhez pedig jól kiégetett téglára volt szükség. Kezdetben a téglát tíz.tizenöt kilométerről hozták. Később nem volt szállítóeszköz és néhány napig szünetelt a munka. Ekkor szakemberek javaslatára megkezdték egy téglagyár építését. A téglagyár nagyon rövid idő alatt elkészült. De kiderült, hogy nincs a környéken elegendő téglagyári munkás Az ifjak vállalkoztak erre a munkára is, és csakhamar megtanulták a téglavetést és berakást Egy noviszádi gimnazista lány pedig — aki első volt csoportjával a vályogvetésben — új munkamódszer bevezetésével 30—50 százalékkal túlszárnyalta a normát, amit kezdetben alig tudtak elérni, akkor már versenyeztek a munkacsoportok. A napi és heti vándorzászlóért folytatott küzdelemben nagyszerű eredményeket értek el. Szakemberek véleménye szerint az ifjak munkaminősége a falverésben és a téglavetésben egyaránt felveszi a versenyt a szakképzett, tapasztalt munkásokéval. ★ Csikérián szeptember 28-ig 110 lakóházat, 280 mezőgazdasági épületet, 800 méter hosszúságú kőutat építettek és 75 bővizű kutat ástak. A munkahelyen élénk kultura és sportélet volt. Szerb és magyar előadásokat tartottak a környékbeli és távolabbi tanyacsoportokon. A testnevelési jelvényért a brigádnak minden egyes tagja versenyezett. Vasárnapra egészen megváltozott a munkahely képe. A reggeli ébresztő nem a megszokott munkára hívta az ifjakat, hanem a felépített falu ünnepélyes átadására. A piroscserepes hosszú házsorokat zászlókkal és zöld ágakkal díszítették az ifjúsági brigádok és a környező tanyák népei. A telepesek más átvették házaikat, s a magtárakban elhelyezték a saját földjükön termett első búzát. Ezen a napon nemcsak az ifjúsági brigád ünnepelt, hanem az egész tanyavilág. A szomszédos községnek népe is eljött köszönteni az ifjakat és megnézni munkájukat. Tíz óra tájban kezdődött az ünnepély. A munkahely parancsnoka jelentést adott a brigádok taglétszámáról, majd tolmácsolta az ifjak kívánságát, hogy az új falu Radicsevics Branko, a halhatatlan költő nevét viselje. Ezután Jojkics Gyurica, a tartományi Népfront megemlékezett a munkásbrigádok erőfeszítéseiről önfeláldozó munkájáról, amellyel a falut felépítették. A Vajdaság Népi Ifjúsági teljesítette az ötéves terv első évében vállalt legnagyobb feladatát, befejezte Radicsevics telepesfalu építését — jelentette ki Jojkics Gyurica. Ezután Kovácsevics Szréza, a szövetségi Népi Ifjúsági bizottság titkárságának tagja, Faragó András a becsei járási népbizottság elnöke és Midics Voja, a noviszádi építkezési vállalat igazgatója köszöntötte az ifjúsági brigádokat. Végül felolvasták a szövetségi Népi Ifjúsági bizottság határozatát, amely a faluépítő munkásbrigádot rohambrigáddá avatja. A brigád 52 tagja rohammunkás, 63 pedig megdicsért munkás lett. Az ünnepélyről táviratban üdvözölték Tito marsall, a Népfront 11 kongresszusát, a Népi Ifjúság központi bizottságát és Blagoje Neskovicsot. Igehirdetés helyett poitinói és odasági szavotázsra bírtál a hívet ét a baranyai nazarénus vezetőn e, vezetőt kényszermunkára ítélt a népbiróság Nemrég tárgyalta az oszijeki kerületi népbíróság a baranyai nazarénusok perét. Kilencen üleak a vádlottak padján, akik mást akartak, mint dolgozó népünk túlnyomó többsége: ellene voltak a haladásnak, a dolgozók jobb életének. 1946 őszén a képviselőválasztások idején tűntek fel Baranyában ezek a kártevők. Ebben az időben az illetékeseknek tudomására jutott, hogy az egyes falvakban a nazarénusok megjelentek a helyi szövetkezetekben és kijelentették, nem kívánnak továbbra is a szövetkezet kereteiben maradni és kérik vissza a pénzüket. A csutai Népfront tagjai elmentek a nazarénusok imaházába, hogy érdeklődjenek a tömeges visszalépések felől. Hajdú Sándornak, a gyülekezet igehirdetőjének magatartása nem hagyott kétséget aziránt, hogy itt szervezett mozgalomról van szó. A választásokkal kapcsolatban az igehirdető ájtatos szemforgatással kijelentette, hogy »ezek hiú földi dolgok, amelyek nem szabad, hogy érdekeljék a hívőt.« Arra a megjegyzésre, hogy a nazarénusok teljes vallási szabadságot élveznek az új Jugoszláviában és hitükért nem üldözi őket senki, mint valaha, az igehirdető megint csak üres szólamot, a »hiú földi dolgok” jelszavát hangoztatta. A választásokon nem is vettek részt és szervezetten maradtak távol. A jelenségre a kerületi közvádló is felfigyelt, azonban egyelőre csak vallási fanatizmusnak gondolták. Időközben azonban Bácskában letartóztatták a nazarénus levezetőket, Doroszlovac Ivánt és Szekickit, akiknek Svájcon keresztül Amerikával volt összeköttetésük. A hitt földi dolgokat megvető nazarénusok hatalmas pénzösszegeket kaptak onnan, s a pénznek jórészét háborús bűnösök megszöktetésére használták fel. Ezek a bácskai vezetők nagybirtokosok és malomtulajdonosok voltak, akiket az államosítás vagy földreform sújtott. — sajnálták odaadni a földet annak, aki megmunkálja, sajnálták, hogy nem lesz többé nincstelen munká., akit ki lehet használni. Az ellenség szolgálatába állva a hívőket egyszerűen a népuralom elleni passzív ellenállásra szervezték 1946. őszén összehívták az összes jugoszáviai egyházközségek igehirdetőit és közölték velük a következő határozatot: Agrárföldet nem szabad elfoglalni; a Népfrontba nem szabad belépni; a szakszervezetbe nem szabad beiratkozni; a szövetkezetekből ki kell lépni, mert nazarénus nem lehet szövetkezeti tag, a választásokon nem szabad részt venni stb Ezek a nazarénusok tehát nem vallási kéreésekről tárgyaltak, hanem mélyen belenyúltak a politikai és gazdasági kérdésekbe és a népfelszabadító harcnak éppen az alapvívmányait fenyegették. Baranyából Keresztes Lajos kotlinai igehirdető, a baranyai nazarénusok feje vett részt ezen az értekezleten, aki , mint a tárgyaláson bevallotta, helyeselte ezeket a nézeteket. Visszatérve Baranyába Keresztes, bácskai mintára, összehívta a baranyai igehirdetőket. Zmajevácról Pilisi Ferenc maximumos gazdálkodó, Nagy Sándor és Simon József vettek részt az értekezleten, ezenkívül Szuzáról, Knezsevi Vinográdbról, Podoljéről és még néhány községből szintén megjelentek az igehirdetők. Keresztes ismertetve a Bácskában hozott határozatokat, utasította a nazarénus vezetőket, hogy ezeknek teljes egészükben szerezzenek érvényt és a népet bírják rá az »előírások« betartására. A méreg aztán behatolt a baranyai falvakba A nazarénusok betartották vezetőik utasítását, sőt a többi lakosságot is igyekeztek passzív gazdasági és poliikai ellenállásra felbujtogatni. A népbíróság a főtárgyaláson elhangzott bizonyítékok alapján megállapította, hogy az előre megfontolt szándékkal, külföldről irányított akció célja volt népünk fejlődését gazdasági és politikai téren hátráltatni. Ezt bizonyítja a vádlottak teljes beismerő vallomása. Az egyik vádlott úgy vallott, hogy »a cél az volt, hogy a szövetkezeteket anyagilag nem szabad támogatni, részjegyeket nem szabad kiváltani, mert ezzel csak erősödik a szövetkezet — azonban vásárolni, — mivel ez előnyös. — szabad.« Ilyen és ehhez hasonló vallomások hangzottak el, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a baranyai igehirdetők is — hasonlóan a bácskai vezetőkhöz, igyekeztek népünk munkáját szabotálni. S ha a néphatósgok idejében közbe nem lépnek, a mozgalom még szélesebb hullámokat vert volna. A népbíróság Keresztes Józsefet hatévi, Pilisi Ferencet pedig ötévi kényszermunkára ítélte, három vád előtt másfélévi kényszermunkát kapott; a bíróság minden esetben kimondta a szabadságvesztést is. Népünk becsületesen gondolkozó elemei megértik: ezt a büntetést nem azért szabták ki, mert üldözik a vallást és mert az elítéltek nazarénusok voltak — ahogy ezt egyesek a tények elhallgatásával máris feltüntetni szeretnék — Azért büntették meg őket, mert a vallás leple alatt gazdasági, társadalmi és politikai passzív ellenállást hirdettek és azt hirdették, hogy a népi erőfeszítéseket szabotálni kell. Ezen az ítéleten mindenki, minden nazarénus és nem nazarénus okulhat. Sajnálatos az egész dologban csak 1947. x. X Ikarosz és a jogfolytonosság Két ismerős, nagyon ismerős, szót találtunk a külpolitikai hírek között. Meg kell állanunk egy pillanatra. Az egyik ilyen ismerős szó Görögországból érkezett. Ikarosz — ez a szó Valamikor tanultuk, ez az Ikarosz volt az első repülő. Több volt ennél. Nem bírta a szürke, száraz, szomorú földi életet, az urak uraságát, a szegénynek szegénységét, a tudálékos vezetőket és a tudatlantömegeket. Többet akart, szebbet, jobbat. A nap fénye vonzotta, az örök meleg, az örök szép. Szárnyakat épített és felrepült a Fény felé. Már azt hitte, hogy sikerül, már azt hitte, hogy viszi, viheti maga után népét a nap, a csillogás, a tudás, a szépség felé. Egyedül volt, gyenge volt. A szárnyai lehullottak és ahogy annyi magános, felfelé törő társa elbukott a jobbért folyó — de egyedülvaló, tömegek nélküli — küzdelemben, és mert az istenek nem tűrték a feltörő embert, Ikarosz is a tengerbe hullott. Ikarosz — az egyik legszebb görög monda, az ember magasratörésének hősi eposza , Ikarosz — ma, puszta sziget, internálótábor, új Dachau. Tízezer új Ikarosz, a szépség és a fény új harcosai Ikarosz szigetén szenvednek, mert — haragszanak rájuk az új mitológia dolláristenei. Elbuktak azonban a régi görög istenek is... A másik ismerős szó, Albániából kaptuk: „legalheti.“ Nem tudunk albánul, de ezt a szót ismerjük. Ez a jogfolytonosság, erre megtanított Horthy és huszonöt keserves esztendő és Szálas és, most éppen, új tanító jelentkezett odaát, Pfeiffer Zoltán. Ez a „Jegaliteti" Siófokot jelentette, Orgoványt, a Britannia-pincét a Markó-utcát, Szegedet, Vácot, Mária-Nosztrát, akasztófákat, háborút és halált, halált. Ez a Jigaliteti" Dachaut jelentette, Auschwitzot, Voronyezst, a lerombolt hidakat, az e pusztult városokat, a tízezernyi csavargó árvagyereket, vért, könnyet, pusztulást... Megtanultuk. Albániában is megtanulták. És a tizenkét halálos ítéleti ítélet az ilyen „jogfolytonosság“ felett is, a Horthyék Jogfolytonossága, a Pfelf féléké felett is. Még csak új jelszavakat sem tanultak a gyilkosok... (n) Tizenkét halálos ítélet Tiranában Vasárnap délelőtt Albánia Legfelsőbb Hadbírósága ítéletet mondott az angol-amerikai imperialisták zsoldjában álló képviselők, kémek szabótőrök és a »Bah kombtari« és»Legaliteti«nevű népellenes szervezetek vezetői felett. A hadbíróság elnöke ismertette a terrorista-csoport működését. A bírói Tanács magáévá tette az államügyész vádiratát és bűnösnek nyilvánította a vádlottakat. Négy vádlottat kötel, további tizenhármat golyó általi halálra ítéltek. Négy vádlott életfogytiglani, három 20 évi és egy 15 évi börtönbüntetést kapott. A bíróság kimondta valamennnyi vádlott ingó és ingatlan vagyonának elkobzását. Jogorvoslatnak nincsen helye. Az ítélet kihirdetésekor jelen volt polgárság lelkesen üdvözölte az igazságos ítéletet. UJ DACHAUOK ÉS AUSCHWITZOK A MONARHOFASISZTA GÖRÖGORSZÁGBAN Az Ikaroszszigetén internált görög hazafiak kiáltványt intéztek a világ demokratikus közvéleményéhez. Megrázó kiáltványukban, egyebek közt, a következőket mondják: A világ közvéleménye, csak általánosságokat tud az internáltak tragédiájáról. A görög kormány, amely az amerikai imperialisták által diktált politika szolgalelkű végrehajtója hallatlan terrort gyakorol a görög nép felett, a kivételes bíróságok halálra ítélik a kormány ellenfeleit, koncentrációs táborokba zsúfolják a demokratikus polgárokat, olyan táborokba, amelyek felidézik Dachau szörnyű emlékét. Az Égei-tenger puszta szigetein több mint 30.000 görög hazafi sínylődik ; csak Ikarosz szigetén több mint 10000. A görög kormány nem gondoskodik az internáltak ellátásáról, legutóbb a halászatot is megtiltotta és bár a nemzetközi nyilvánosság előtt azt hazudta, hogy naponkint 4.000 drachmát fordít minden egyes internált ellátására és ezenfelül naponként 600 gramm kenyeret és 60 gramm cukrot juttat nekik. — Julius l.te!—augusztus 23- ig mindössze fejenként 975 drachma, tehát nem egészen másfél napi ellátásnak megfelelő összeget fordított élelmezésükre. Az internáltak éheznek és még hozzátartozóik pénz- és élelemküldeményeit sem kézbesítik rendszeresen. A régebben Internáltak 90%-a különböző betegségekben szenved. A szigeten, számukra nincsen egyetlen aszpirin, vagy chinin sem Az őrök brutálisan bántalmazzák az asszonyokat is, a másállapotosokat is. Száz és száz orvos, ügyvéd, egyetemi tanár, újságíró, író és művész haldoklik a görög »nyugati demokraták« hitleri táboraiban. A kiáltvány aláírói: Jovan Daszkalalakisz, ügyvéd; Atanasz Vlahosz az élelmezési ipari munkások szövetségének pénztárosa; Kirjakosz Sztom, ezredes; Vasziliosz Szapunakisz orvos; Ilijasz Marketosz, kereskedő; Evangelosz Ikonomu, parasztszövetkezeti elnök és mások. AZ ANGOL—AMERIKAI MEGSZÁLLÁS MIATT NINCSEN DEMOKRÁCIA GÖRÖGORSZÁGBAN A demokratikus hadsereg főparancsnoksága Markosz tábornok a sajátkezű aláírásával, feliratot intézett az Egyesült Nemzetek közgyűléséhez. A feliratban a főparancsnokság felhívja a közgyűlés figyelmét a görög nép szabadságharcára Hangsúlyozza a főparancsnokság, hogy a jelenlegi állapot egyetlen oka az angol—amerikai beavatkozás, amely monarcho-fasisztikus rendszert teremtett az országban. „Ma Görögországban — mondja a felirat — nincsen sem nemzeti függetlenség, sem demokrácia. Ismételjük ennek az oka az angolamerikai megszállás és az angolszászok beavatkozása hazánk belügyeibe.“ A görög demokratikus hadsereg főparancsnoksága mint a görög nép demokratikus akaratának képviselője és mint a felszabadított görög területek kormánya fordul az Egyesült Nemzetekhez. A felirat felhívja a közgyűlést, hogy támogassa a nemzeti függetlenséget és demokrácia helyreállítását Görögországban. Ennek feltétele — folytatja a felirat — csak az, hogy szüntessenek meg minden beavatkozást külföldiek irányító szerepét belügyeinkbe és tegyék lehetővé, hogy a görög nép szabadon, bármilyen erőszak nélkül, demokratikus úton kifejezhesse véleményét hazája kormányzását és berendezését illetően. Csak olyan kormány tudja megvalósítani Görögország függetlenségét és demokráciáját, amelyben résztvesznek mindazok a pártok, amelyek elismerik a demokratikus elveket. A felirat befejezéseként Görögország demokratikus Hadsereg főparancsnoksága kijelenti, hogy nem ismeri el a reakciós athéni kormány küldöttségét és kéri, hogy Görögország demokratikus erőinek különleges küldöttsége kifejezhesse álláspontját az Egyesült Nemzetek közgyűlésének résztvevői előtt. az, hogy a lelketlen nemzetközi reakciónak sikerült Baranyában nincs, téten szegény embereket is behálózni. Akik a prancsot kiadták és a határozatokat meghozták, vagyonos emberek voltak, akik azt megfogadták, szegény és tudatlan nincstelenek. Az ítélet ugyanakkor ösztönzés lehet mindenkinek arra, hogy igyekezzen a népi sajtót olvasni, ismerkedjen meg a Népfronttal, meg kell ismerkedni azzal, mit hozott az agrárreform, mi volt a célja, meg kell tanulni, mi a szakszervezet. Ha a sok kisember, aki felült a lélekmérgező propagandának olvasta volna az újságokat, eljárt volna az értekezletekre és megismerkedett volna problémáinkkal — a nép igazi problémáival — nem azokat követte volna, akik a nagybirtokokat, gyárakat stb. elveszítve elestek az emberi kizsákmányolás lehetőségétől és most a tömegek hiszékeny elemei között bujtogatnak A dolgozó ne ezeket a lázítókat kövesse, hanem saját igazi vezetőit. Kiss Julia, Zmajevác.