Magyar Szó, 1949. december (6. évfolyam, 285-311. szám)
1949-12-02 / 285. szám
4 (Folytatás a harmadik oldalról úgy, ahogyan az elvakult enver-hívek képzelik, hanem igazi forradalmi harc, amelyet a siptár-tömegek a jobb életért azért folytatnak, hogy kiemelkedjenek az évszázados sötétségből és rabságból és a szocialista országépítés ragyogó útjára térjenek. Egyébként nagy változások történtek országunkban a többi nemzetiségi kisebbség körében is. Az ország gazdasági és kulturá-is fejlődése magával hozza a dolgozó tömegek életszínvonalának emelkedését is- Nagy összegeket fordítottak kórházak, gyógytelepek, üdülőtelepek, lakóházak, gyermekotthonok építésére, a szociális védelemre. Pusztán az év folyamán felépült vagy december végéig felépül több mint másfélmillió négyzetméter lakófelület. De hazánkban egyelőre még mindáig hiány mutatkozik az egyéni fogyasztás számos cikke terén. Ez elsősorban azzal magyarázható hogy a dolgozó tömegek felszabadultak a kizsákmányolástól és az elnyomás alól és abban az országban, ahol a munkanélküliséget teljesen felszámoltak megkövetelik, a maguk részét a tásadalmi termékekből, meghazánk dolgozói, amikor a mag Eik kezével építik a gyárakat és világtelepeket, vasútvonalakat és országutakat, iskolákat, kórházakat és lakóházakat, növelik a gyárak és bányák termelését, tanúi annak, hogy állandóan előre jutunk, állandóan növekedik a nép gazdagsága és tudják, hogy a jobb élet többé nem valami távoli álom, hanem reális valóság, amely már most is szemmel látható és napról-napra világosabban látható lesz. Nem könnyű elvégezni az ötéves tervben kiszabott feladatokat, felépíteni a szocializmust, mert még mindig rendkívüli nehézségekkel kell megbirkóznunk. Le kell küzdenünk gazdaságunk és technikánk elmaradottságának következményeit, a gépesítés hiányát a gazdaság számos ágában, a szakés egyéb munkaerő hiányát is. Meg kell birkóznunk azzal a számtalan nehézséggel is, amelyet külföldről támasztanak nekünk, hogy megakadályozzák hazánk termelőerejének kibontakozását. A Tájékoztató Iroda határozata után a keleti országok, az élen a Szovjet Szövetséggel, olyan gazdasági zárlatot vezetnek hazánk ellen, amilyet a múltban sohasem alkalmaztak. A nyugat imperialista országok a kereskedelmi szerződések megkötésének halogatásával és egyéb mesterkedésekkel ugyancsak kinyilvánítják, hogy nem tetszik nekik hazánk termelőerejének és iparosításának kibontakozása. De sem Kelet gazdasági zárlata, sem Nyugat különféle mesterkedései nem vezetnek sikerre, mert hazánk iparosítása jól halad, mert számos tőkésország kereskedik velünk és eladja nekünk a gépeket és felszereléseket, hiszen Vlahovics elvtárs ezután megvilágította a kapitalista és a tájékoztatóirodás propaganda hasonlóságát és összhangját, tervünket illetőleg és felsorolt néhány példát, majd így folytatta: »Hogy a tájékoztatóirodás propaganda mennyire igyekszik gyalázni és hamis beállásban feltüntetni szocialista építésünket, azt világosan mutatja. — Arkadi Prervencov szovjet író cikke a »Novoje Vremja« november 2-i számában. Árkádja testvér Budapestről Tiranába utazva repülőgépről nézi Jugoszláviát és a madártávlatból a következőket jegyzi: »Beográdban düledeznek a lakóházak, a robbanások pusztította téglalakásdobozok dobozok maradtak. Titonak nincs ideje lakásépítéssel foglalkozni«. Ami pedig Budapestet és Tranát illeti minden virágzik és égszínkékben ragyog. Ez valóban sok, még ha Arkadija testvér írta is Ha csak Arkadija írná, arra senki nem is ügyelne, de itt is, ott is szaporodnak az Arkadijek. Ami a legroszszabb, ilyesmit írnak és beszélnek azok is, akiket tegnap még értékeltünk és becsültünk. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ennyire süllyedjenek ezek az emberek, hisz Beográd minden polgára megállapíthatja, hogy Arkadija mekkorát hazudott. Úgy gondolom, hogy Bjelinszkinek ebben az esetben teljesen, igaza volt, amikor azt írta: »A nagy igazság az, hogy az embert elhagyja az ész is és a tehetség is, ha a hazugságra adja magát«. Míg mi konkrét számokat és adatokat közlünk, a szocialista erő hakövetelik, hogy megszabaduljanak a nélkülözésekkel teli élettől és hogy átadhassák a feledésnek a nyomorúságos és szűkös életet. Ezenkívül a városi lakosság illetve az ipari munkásság száma is rohamosan megnövekedett, és ez a tisztességes élet biztosításához szükséges különféle cikkek nagyobb fogyasztásával jár. Ezért noha megnövekedett valamennyi cikk termelése mégis bizonyos hiány érezhető, így például a háború előtt elég cukor vont eladásra, habár a cukortermelés 1939-ben lakosonként 4 és fél kg volt. Ma a termelés 11,9 kg-ra növekedett lakosonként, de még sincs elég cukor, mert a háború előtt a munkások és parasztok milliói csak jelentéktelen mennyiséget fogyasztottak és ma megvan a lehetőségük, hogy mindannyian vásároljanak cukrot. Ugyanez a helyzet a lábbelivel, amiből kétszer annyit gyártunk, mint a háború előtt, mégis hiány van. Kétségtelen, hogy a következő két terveiben még több lakás épül és még több élelmiszert és közszükségleti cikket gyártunk és ez sokban megkönnyíti majd a lakosság ellátását, noha bizonyos cikkekben még a következő két évben is érezhető lesz a hiány, szükségük van nyersanyagainkra és nemcsak kereskednek, hanem azt a szándékot is mutatják, hogy a jelenlegi kereskedelmi kapcsolatokat kibővítsék. A tájékoztatóirodás hírverés mindenképpen megkísérli bebizonyítani, hogy kívánságuk és valóságunk szöges ellentétben áll egymással. Másrészt ugyanez a hírverés — amelyet embereinknek szánnak, — olyan eszményi szépnek tünteti fel a szocialista országépítést a többi népi demokratikus országban, olyan könnyűnek és olyan sikeresnek, mintha már náluk mindenütt tej és méz folyna. E hírverés, különösen a budapesti propaganda szerint az ember azt hinné, hogy a szocialista országépítés séta sima aszfalton, amelyet mindkét oldalon fák szegélyeznek s e fákon cukorkák és csokoládé, pecsenye és rétes terem és az elégedett sétáló csak kinyújtja kezét, még csak fel se kell másznia a fára, és leszedheti a földi paradicsom e nagyszerű javait. Mi viszont azt mondjuk, úgy is tudjuk, hogy a szocialista országépítés nagy ütközet, amely végső erőfeszítéseket és odaadást követel, tudjuk és mondjuk, hogy szocialista országépítésünk útját hegyek zárják el, gyakran gránitsziklából és ezeket át kell fúrni, le kell rombolni, ki kell szárítanunk a meglévő tavakat és újakat teremtenünk — méghozzá egyelőre megfelelő technikai eszközök nélkül — sok álmatlan éjszakát kellett töltenünk és jól neki kell gyürkőznünk, hogy országunkat kihúzzuk az évszázados elmaradottság sorából. Nem könnyű és nem egyszeri a régi romjain újat építeni. Erőnk ránkbeli növekedéséről, a szocializmusért vívott harcunk eredményeiről és nehézségeiről, egy ország igazságáról, amely elhatározta, hogy mindenáron feltör a sötétségből, addig a másik oldalról gondolkodás nélkül ilyeneket mondanak: »Ezek népámitó frázisok«. De tegyük fel a kérdést : várjon egy Párt, amely már évek óta hatalmon van, vezethet-e népámitó frázisokkal? Tudjuk, hogy népámitásból nem lehet megélni és a milliós tömegeket demagógiával nem lehet alkotó munkára bírni, sem nem lehet velük ilyen hatalmas feladatokból álló ötéves tervet megvalósítani. Mivel néha mégis be kell ismerniök, hogy dolgozunk és építünk, azon a »mélységesen marxista« módon magyarázzák tömegeinknek, hogy a jugoszláv ipar nem szocialista, hanem állam-kapitalista. Abban az időben a trockisták és a bucharinisták ugyanezt állították a szovjet iparról és ismeretes, hogy mit válaszolt erre a Bolsevik Párt XIV. kongresszusa. Úgynevezett »bírálóink« mai jugoszlávellenes hajszájukban kénytelenek sok állítást Trockj, Bucharin, Zinovjev kincsestárából venni, ami egyáltalán nem válik becsületükre. Iparunk a tervszerű népgazdaság fejlődési lehetőségei között tervszerűen fejlődik, minden lehetőség megvan az előállítási költség és egyáltalában az árak csökkentésére, illetve minden lehetőség megvan a lajzaspiac kibővítésére, iparunk összeköti a falut a várossal és az iparban foglalkoztatott munkásosztály közvetlenül érdekelt az ipar továbbfejlődésében, ezért is lehetséges a termelés fokozása, a rohaméppen abban rejlik, hogy láttuk és beismerjük a nehézségeket, beszélünk róluk és kitartóan harcolunk, hogy megbirkózzunk velük. A gazdasági kérdésekben az elmúlt négyöt év alatt nagyon sok fontos dolgot megtanultunk, megnőtt a magunk erejébe és képességeibe vetett bizalmunk, sok mindent elvégeztünk, de még sok mindent kell végeznünk, az eddiginél is többet, különösen és elsősorban azt kell megtanuljunk, hogyan épül és hogyan kell vezetni a gazdaságot. Mi úgyszólván tapasztalatok nélkül kezdtük meg az építést. Négy évi fáradhatatlan munka után megtanultuk az építés ábécéjét, elvégeztük az elemi iskolát, noha vannak, akik lemaradnak. Az építés ideje alatt és később is azon leszünk, hogy tapasztalatokat gyújtsunk és meg vagyunk győződve, hogy rövid időn belül az Ötéves Tervek mesterévé, a szocialista építés mestereivé válunk. Mi gyakran hajlamosak vagyunk túlbecsülni sikereinket, örülünk a sikereknek, mint a kisgyermekek, de legtöbbször nem tudjuk eléggé méltányolni, hogy mindezeket a dolgokat a mi embereink, tegnap még írástudatlanok, elnyomottak és becsméreltek alkották. A Szovjet Szövetségbeli és a népi demokratikus államokból való úgynevezett „bírálóink“ továbbra is mesélhetnek, hogy tervünk megvalósíthatatlan, mert habár a tények naponta rájuk cáfolnak, megmutatták, hogy önfejűek. Emlékszünk hogy a tőkés sajtó beográdi tudósítói az ötéves Terv törvényének megjelenése napján jelentéseikben „nagyzoló tervek“ kifejezését használták. Érthető, hogy a kapitalista országok közgazdászai és politikusai nem foghatták fel, hogy egy országban, mint a háborúban lerombolt, feldúlt, megtizedelt Jugoszláviában honnan van ennyi erő és bátorság hogy ilyen feladatokat vállalt magára. Ami a szocialista országok közgazdászait és politikusait illeti, akik a fenti dolgokat ismétlik és még rosz szavakat is mondanak, a komolyan gondolkozó ember ezt a két következtetést vonhatja le: vagy egyáltalán nem közgazdászok és nem politikusok, még kevésbé szocialisták, vagy pedig züllött politikusok. Emlékszünk, hogy a háború idején is hasonló kérdések és jóslatok hallatszottak, amikor az országban és külföldön sokan „kilátástalannak“, „öngyilkosnak", „meddőnek”, »kalandornak« és hasonlónak mondták népfelszabadító harcunkat. Ami a népfelszabadító háborút illeti a történelmi tényezők világosan igazolták, hogy a Kommunista Párt politikai vonala helyes volt, amikor 1941 nyarán fegyveres harcra hívta fel a népet, világos célokat jelölt meg a felkelés és a fegyveres harc számára. Az ötéves Terv megkezdése óta eltelt idő, szintén világosan mutatja, hogy mennyire reálisak a feladatok, amelyeket a Kommunista Párt a terv és a szocialista építés keresztülvitelében népeinkre bízott munkásság, a racionalizálás és a termelési terv teljesítése a meghatározott idő előtt Mindezek a szocialista ipar és gazdaság sajátosságai, nem pedig az államkapitalista vállalatoké. Ilyen magyarázatot csak azok adhatnak aki a hazánk és szocialista építésünk ellen folytatott hajszába belegabalyodtak, mint csirke a madzagba. Mind kevesebb azoknak a száma, akik a Tájékoztató Iroda állásairól valamilyen »elméleti« magyarázattal szeretnének szolgálni hazánk valóságáról. Legegyszerűbb fasiszta és támadó országgá nyilvánítani Jugoszláviát és ezzel már szükségtelenné vált gyötörni magukat azzal, hogy megmagyarázzák országunk és gazdaságunk jellegét. A szovjet vezetők, akik először »fedezték fel«, hogy hazánk fasiszta-gestapós, kém- és támadó«, tudomására adták a többi ország kommunistáinak, hogy nem kell a marxizmus-lenizmus elméletével babrálni, sem pedig elméletileg megmagyarázni a Jugoszláviával való összetűzés lényegét. Hiszen ezekkel a jelzőkkel könnyen megoldanak mindent: a szocialista országok közötti viszony kérdését és azt is, hogy miért e hajsza egy szocialista ország és Kommunista Párt ellen, amely a hatalmon összegyeztethetetlen ellentétes jellegűvé vált, habár a marxizmus-leninizmus törvényei szerint nem lehetne ilyen jellege, s megoldhatnak sok más kérdést is Ezek a jelzők azonban nem mások, mint a düh és tehetetlenség megnyilatkozásai, mert a tervek sikertelenek maradtak. Több mint nevetséges egy tizenhatmilliós lakosú országról azt állítani, hogy támadó szándékai vannak, arról az országról, amely teljes erejével békésen épít, lakossága tiszteletben tartja más népek jogait, egész történelmében kizárólag védelmi háborút folytatott és ebben a háborúban olyan nagy árat fizetett. Nincs és nem is lehet hazánkban olyan államvezetőség, amelynek néptömegeink jóváhagynák, hogy erőszakos és támadó politikát folytasson. Barátaink és ellenségeink jól tudják, hogy népünk és állami vezetőségünk érdeke csakis a béke fenntartása és megőrzése, hogy zavartalanul folytathassák békés alkotó munkájukat. Ezen az elven alapszik egész külpolitkánk is. Gondoskodni a béke megőrzéséről, ez mai alapvető feladatunk. Ezt pedig legjobban tudják a szomszédos országok, elsősorban Albánia, Bulgária és Magyarország népei, amelyek a háború óta a saját tapasztalatukból meggyőződhettek nemcsak arról a vágyunkról, hanem arra irányuló tetteinkről is, hogy a legbarátságosabb és legszövélyesebb vizonyt teremtsük velük. Semmiféle perek, amelyeknek céljabebizonyítani, hogy hazánk megszállni készült Magyarországot, Bulgáriát, Albániát, sőt még Lengyelországot is, nem tudják félrevezetni a dolgozó tömegeket azokban az országokban, mert pont ezekből az ostobaságokból látják, hogy hová jutnak és mi mindent találnak ki hazánk és népeink rágalmazói. Éppen azért, mert feltétlen érdekünk a béke fenntartása és megszilárdítása, kötelességünk támogatni a béke erőit, elősegíteni növekedésüket az egész világon és elítélni a népek békéje ellen irányuló minden kísérletet. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni tömegszervezeteink kizárását a béke nemzetközi mozgalmaiból a nemzetközi ifjúság szövetségéből a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetségéből, a jogászok nemzetközi szervezetéből stb. Igaz, ahogyan ez a kizárás történik, megmutatja egyrészt, hogy mi mindenre képesek a Jugoszlávia elleni kampány vezetői, másrészt, hogy ez a munka gyengíti a szervezeteket, hiszen ezek arra hivatottak, hogy a világbéke erősödéséért harcoljanak, nem pedig, hogy teljesen igazságtalan politikát folytassanak egy országgal szemben, amely mindenkor előszeretettel és a jövőben is előre viszi a béke ügyét. A Szovjet Szövetség és Jugoszlávia közötti viszály sem a mi civakodási hajlamunkból született, hanem bábája határainkon túl van. A Jugoszlávia elleni támadás szervezői azok, akik ma be akarják bizonyítani, hogy ez a viszály a nemzetközi proletariátus érdekét szolgálja, habár a legutóbbi események, mint például a norvégiai és ausztriai választások, a világ kommunistái és a becsületes emberek körében támadt zavar és ijedtség, azt bizonyítják, hogy ez a viszály nem szolgálja a nemzetközi proletariátus érdekeit. Ez a viszály ismét igazolta Lenn nézetét a Párton belüli viszályokról, amikor a Bolsevik Párt X. kongresszusán a Párton belüli viszályok vitájával kapcsolatban megemlítette a kongresszus kiküldöttjeinek, hogy hogyan használják ki a kapitalisták és a burzsoázia ezeket a viszályokat, így fogalmazta meg: »Ha vita — azt jelenti hogy viszály, ha viszály — azt jelenti, hogy szakadás, ha szakadás — azt jelenti, hogy a kommunisták gyengültek, szórtsd, lesd az alkalmat használd ki gyengeségüket«. Ma látjuk, hogy a burzsoázia és a kapitalisták parolája: »Szorítsd, lesd az alkalmat, használd ki gyengeségüket!« Ezt csak azok nem akarják látni, akik a hazánk elleni hajszát vezetik. Ezek az emberek elfelejtették, hogy ma egyes országok munkásmozgalmának feladatát nem lehet nemzetközi, még kevésbbé elképzelt központból megoldani egyedül az illető ország munkásmozgalma és munkástömege erejével, ebben az esetben Jugoszlávia Pártja és dolgozó tömege erejével oldható meg. Minthogy ugyanazok az emberek hozták meg a Komintern feloszlatásáról szóló határozatot, akik ma a Jugoszlávia elleni rágalomhadjáratot irányítják meg kell említeni, hogy abban a határozatban éppen erre a kérdésre vonatkozólag mit írtak: , „Míg jóval a háború előtt — írják a határozatban — mind világosabbá vált, hogy minél inkább bonyolódik egyes országokban mind a bel-, mind a nemzetközi helyzet, annál leküzdhetetlenebb akadályokba ütközik minden egyes ország munkásmozgalma feladatainak megoldása akármilyen nemzetközi központ erőivel. Az eltelt negyed évszázad megannyi eseméne és azok a tapasztalatok, amelyeket a Kommunista Internationale szervezett, meggyőzően bizonyították, hogy a munkások egyesítésének az a szervezeti formája, amelyet a Kommunista Internacionalé első kongresszusa választott, a amely megtalálta a mun-Jcásmozgalom újjászületése kezdeti el^Sf“TM mtor*tnkát*, elavult, minél jobban növekedett «• *, mozgalom, minél bonyolultabbá válaltak feladatai az egyes országok£uárri'ÍL,a leTZett munkáspártok ?ne* szilárdításának akadályává is vált* ~^határozat további részében megemlíti, hogy még a Kommunis. internacionalé hetedik kongresszusa, amelyet 1935-ben tartottak meg kiemelte annak szükségessécfonniAgyv® Kommunis'ta Interna- Végrehajtó Bizottsága a m m^a'om minden kérdésében’-rétSí'‘ClaSáwn *minden ország indokon ifi SSÁáUf körülményeiből induljon ki és elvileg mellőze a kommunista pártok belső szervezeti SC“bFet?t^bZVet!en -beavatkozást. Felvetődik a kérdés hogy ezek az emberek miért térnek nemcsak a munkásmozgalom nista^n/' T£alKa, hanem a kommudurvahírunk: bc,u®yeibe való lege?etönkwaVatk0ZáS Utjára A !ni esetünkben ez az egész párttagh 2 rwu??ek és képességének le-S 1 ameef & 32 olyanon e£ -eben amely mint a mi Pártunk o ^rr v^n;az egész munkása dolgozó tömegek lebecsmésehez vezet, éretlennek nyilvánutva őket arra hogy ítélje el a fart és a partv^zetőség helyes vagy helytelen munkádról Mi úgy véljük, hogy a kominerm feloszlatása alkalmával ho?á« !^!aroza!nak ez a megállapivem«lyreSC11 helyes volt, amit nyíl Párm?ntani,ZOnyit országunk és nev^i eStte * Ezért több mint tenítsík azok a Wrek amelyek Párbmba krintenek arról, hogy ne’é , v valamilyen uj IntemaciocionalAgyneVeZCtt ”Tifoista interna. Sk kp L .teremtésén fárado SL?* ,kell emelni, hogy sem „Tisfm pedig Uj internacionemuSéra irányuló szándék nem létezik. Csak a marxizmuslemnizmus tanainak minden érvetkezetti viszonyaira való következetes, helyes alkalmazásáról és iat,ról való letörésről belbezünk. A külföld különféle or?9rfAbb-- 5?^rP0s kommunista és haévvet Tni^sa- aki nem ért egyet a hazánk elleni hajsza mód-K és céljaival, nem valamféle „Toista" hanem a szocialisközötti helyes viszony s,, ^ ! EZ-Ck- a Szocialista Jugoa mJ~fJfaZ1 ZSl'nte barátai- Az(o k hTratíita*„emberek Pedig- akik ma „barátként" szeretnék mr.sukat fel! negyedik inferna- lönféle körü csoportosulnak, különféle imperialista bérencek stb. abba a csoportba tartoznak, amelybeszélt, mert mocskos célaik elérése érdekében szereték kihasználni a Szovjet Szövetséggél,nent helytelen nőim. Kólát de ezek nem is voltak és nem is lesznek barátaink . Ez a Politika és a Tájékoztató Iroda^.ékeveszett róg-lombodi,hakülönféle alakokba elleP9AtTav,halil?*S 8 szocia'lzmus ellenségeibe, hogy megpróbának a zavarosban halászni. Hogy mi-Snwfobh^et Öltött ez a hadjárat, legjobban mutatja az a 'énv Amn Ä°'iUk a «JW és ri kov k!Zzetet‘ beszédek és c-ka knoV ha kiszámítjuk L ';P!k , Pé’dányszámát, a no da £kP tttWt és a rádió adá*okn kbltségét, kiderül ho*v ti»TM TM dMros Halmas öS szedet fordítottak a JugoszlávH #*i!«i. hajszára a TájékozS lLda aberrZ‘ll kk k!Z^6tele «fa. Az gyakran felveti a kérőért nik Iel h,a cnnek az «^egy renden?" ,ízb *’zedrészét Pártunk BáHs lkh Zfcé.re bocs‘VfSk az illegális harcok időszakában vagy jLt„boru „formán Ha ezek az ^Tnbakek T°®zintén segíteni akars, asrss sa,« ■ehetne lakást épiteni, vagy k: 'e? Mint SZár't8nja, Szkadári-tavat az ilt! eredményeket ért e! ez és zZn ^n.ha,r? ^rágalmazták a mártó 3 !"iszláv«t megrácalmázták a népfelszabaditó háborut megrágalmazták az új Jugoszlávia csaknem valmennyi élő vezetőjét 8»'k a népi forradalmat és a háborút vezették de nem estek el. minden ,’ehető kémszolgálat kémeivé nyilvánítják őket, sőt még a halottakat sem kímélték, mint spanyolországi harcosainkat akik kft. zött 13 néphősünk van, akik beccülettel elestek a harcmezőn szerte hazánkban és »Kiket a budapesti «nnyaláson gestapos kémeknek nyilvánítottak Mily szerencse, hogy a mi népfelszabaditó háborúnk és nép forradalmunk száz és százezernyi pandálatra méltó embert adott közöttük azokat az elvtársakat is, akik meghaltak egyszerűen, egy száz ellen egy ezer ellen. azért mert határtalan szeretetrünk iránt azért mert sohasem kételkedik.vtervajk(Folytatás a hatodik oldalon) A külföldi kísérletek, hogy megzavarták szocialista országépítésünket Valóságunkat nem lehet hazugságok és rágalmak megé rejteni Magyar om. JÓLÉÉT