Magyar Szó, 1955. június (12. évfolyam, 147-176. szám)

1955-06-01 / 147. szám

Szerda, 1955 VI. 1. Öt falu egy utca Tehénfogaton a korszerű földművelésig Szlovéniai útijegyzetekből­ ­ Szlovéniába csöppent tízcföldi ember igen kicsinek érzi magát. Otthon nem kell nagyon nyújtogatni a nya­kát, mégis messzire tullát a búzatáblákon. Itt azonban akárhogy nézelődik zöld lent, zöld fent. Minden zöld, nem úgy, mint nálunk, ahol a látóhatár fele-fele alapon felosztja a zöldet, meg a ké­két. Még érdekesebb a vajdasá­gi szermnek a házak sorako­­zója az út mentén. Célyétól Dobrnáig vagy öt falu — egy utca. Hosszú utca, sok falu, büf­fé azonban egy sincs. Ez ta­lán még szokatlanabb. Nem mintha a szlovének nem sze­retnék a bort, de valahogy nem engedik­, hogy csorba essék az emberi méltóságon. Rossz nyelvek szerint ugyan azért isszák módjával a bort, mert savanyú. Akárhogy is van a húsz kilométeres útón Csak egy kocsma található. (Nálunk után-útfélen csár­dába botlunk — az egyiknek van cégére, a másiknak nincs. Talán ezért olyan sok a gyalogszerrel utazó pos­­ztár. Gyalogexpresszen indul­nak, ám tehervonatként ér­keznek­. Végigkocogtunk ezen a f­ossz­u utcán, mégpedig te­ Kénfogaton, (mehettem volna autóbuszon is). Igaz, nem e­­gészen Dobrnáig, hanem csak Vojnikig. A másfél órás sze­kérutazás alatt sok min­­tlxmt megtudtam a szlovén patrasztok életéből. Gigászi harcot folyta­tnak a rakoncátlan hegyi földdel, fokan tehénnel és lóval szán­janok, mégis egyre feljebb kapaszkodnak a hegyen, egy­re több termőföldet rabol­nak el az erdőtől. Itt minden terménnyel takarékoskod­nak, mint a gazok úgy gyűj­tik a takarmánynak valót, majdnem minden ház mel­lett ott található a szénaszá­­rító fészer, egy hevenyészett fatákolmány. Ennekt az olda­lára kötik fel a lekaszált fü­vet, és úgy szárítják, mert Szlovéniában igen sűrűn esik az eső, meg a reggelek is harmatosak. Az első szavak után azon nyomban észreveszi az em­ber, hogy a szlovén paraszt testestől-lelkestől szövetke­zeti ember. Ezért, hogy úgy­­ mondjam a szövetkezet itt tótum-faktum. Sokhelyütt valóságos állam az államban. I Iffl­ egy érdekes történet, ami híven mutatja, hogy mi­lyen szövetkezeteik, mennyi­re becsülik a szövetkezetü­ket. Egy földműves tehenet­­ adott el szomszédjának (mon I tavon it). A szerződésben az­­ állt, hogy a tehén naponta nyollc liter tejet ad. A vevő pár nap múlva megjelent a tehénnel az eladó kapujá­­­­nál. — Visszahoztam a tehe­ned — mondta. — A tehenem? Hiszen én­­ eladtam ■— mondta csodál­kozva az eladó. Amaz aztán szép sorjában elmondta, hogy a tehén nap­nap után kevesebb tejet ad, legutóbb mindössze 5 litert fejt. Visszaadja a tehenet, mert úgy egyezték meg, hogy 8 litert ad naponta. — Várjál barátom — tért ki az egyenes válasz elől a­z eladó, — nézzük csak, hogy áll a helyzet... Tíz percnyi beszélgetés után kiderült, hogy az előb­bi korszerűen takarmányoz­­ta a tehenet, tehénrépával, v­egyestakarmánnyal, meg mit tudom én hányféle ta­karmánnyal traktálta. Xij gazdája már mostohábban bánt vele, szénán és zöldta­karmányon tartotta, ezért apadt el a tej. Most aztán tényleg nem tudták mitévők legyenek, egyre csak a fejüket vakar­­gatták, mert az egyiknek is igaza volt, meg a másiknak is. Valóban a szerződésben úgy áll: nyolc liter tejet kell adnia a tehénnek. Végül is abban egyeztek meg, hogy a földműves szö­vetkezet vezetősége elé ter­jesztik ezt az esetet, az dönt­sön a dologról. Úgy is történt, a szövet­kezet vezetősége kimondta, hogy nem kell visszavennie a tehenet, hanem a vevő ta­lálja meg a korszerű takar­mányozást. Mégpedig az el­adó ismertesse meg a vevő­vel a takarmányozás mód­szerét. Nagy tehát a bizalom a szövetkezet iránt. A velyei szövetkezeti szövetség nemré­gen kitapogatta a piac lehe­tőségeit, s rájött arra, hogy nagyon is kifizetődő a kom­lótermesztés. Az elgondolást nem volt nehéz keresztül­vinni. Ma Celyétől egészen Doboráig a föld tele van tűz­delve hatalmas karókkal. Úgyszólván minden szövet­kezeti tag komlót termeszt. Kifizetődik. Tavaly például a komlóért annyi jövedelme volt a he­­lyiei járás­szövetkezeti szö­vetségnek, hogy többszáz ki­sebb traktort vásárolhatott. Most traktorok kapaszkod­nak a hegyre, s szántják a komlóföldeket, így tehénfogaton indul­tam­ el és a korszerű mezőgaz­daságba jutottam. PAPP ENDRE Ilyen fészerbe gyűjtik és szá­rítják a lekaszált hegyi füvet Szlovéniában már nincsen olyan mintaparcella ahol ez a felirat áll: Műtrágyázott és nem műtrágyázott. Amint képünk mutatja az egyik káposzta csak nitrogén és foszfor műtrágyát kapott és bizony silány. A másikat a szont kálium műtrágyával is megszórták és az ered­mény... IUAUJAB SZÓ Szigorúbb rendszabályokat az adósságok elkerülésére A szociális biztosító intézet nyilvántartásából A törvényes előírások ér­telmében a magániparosok akkor kötelesek befizetni a járulékot a szociális biztosí­tó intézetnek, amikor a fi­­zetést kiosztják. Az intézet nyilvántartásából azonban kitűnik, hogy habár a mun­kaadók nagyobb része telje­­síti ezt a kötelezettségét, sok közülük adós marad, megkárosítja a közösséget, szociális egészségügyi szol­gálatunkat Ez természetesen komoly következményeket von ma­ga után, mert megingatja az intézet alapjait és az egész­ségügyi szolgálatot általá­ban. Néhány példa: Papp László lakatos 237.000, Pau­­novics Damján asztalos 5171.000, Pavlik Joszip laka­tos 190.000, Sztojkovics Szá­va asztalos 200.000, Talló Já­nos mechanikus 125.000, Va­ler Szorsák asztalos 167.000 dinárral tartozik az intézet­bek. Az Intézet természetesen nem engedheti meg, hogy ezek az adósságok megma­radjanak, még kevésbbé, hogy napról-napra növeked­jenek. Ezért a tartozók egy részét átadta a kihágás a bíró­ságnak. A bíróság a mellett, hogy kötelezte őket adóssá­guk azonnali kifizetésére, még 5—15 ezer dináros bün­tetést rótt rájuk. Feltehető a kérdés: Mit szándékoznak tenni az ilyen munkaadók, ki fizeti ki adós­ságukat, és tisztában van­nak-e az okozott kár nagy­ságával? A helyzet megkívánja, hogy a tartozó munkaadók ellen szigorú rendszabályo­kat foganatosítsanak. Nem engedhető meg, hogy tovább­ra is segéderőt alkalmazza­nak, végső fokon pedig meg kell venni tőlük az iparen­gedélyt. A megoldás módjának ke­resése közben az intézet úgy döntött, hogy alkalmazottai­val a helyszínen behajtatja az adósságot. Ez a módszer n€m bizonyult eredm­ényes­­nek s ezért az intézet arra kérte a népbizottságot, hogy engedélyezze a kényszerbe­hajtást. Ezzel a népbizottság egyezett, és megadta a szük­séges felhatalmazást. A kérdés megoldásában a községi népbizottságok is se­gíthetnek, mégpedig oly mó­don, hogy a számlák hitele­sítése alkalmából figyelem­be veszik az esetleges tarto­zásokat. A vállalatok, intéz­mények és a népbank fiók­jai a számlák kifizetésekor felülvizsgálhatnák, hogy az illető munkaadó tartozik-e a biztosító intézetnek, mert ilyen alkalmakkor az inté­zet kérheti az összegek át­írását a saját számlájára, és ily módon törleszthetné az adósságokat. Ezekre az intézkedésekre annál is inkább szükség van, mert megtörtént, hogy egyesek például Grosz Lajos noviszádi asztalos Németor­szágba költözködött a­nélkül, hogy törlesztette volna 25.000 dináros adósságát a biztosító intézetnél. Bjelac Gy. 8. oldal Eb a pinzgaui bika szépségversenyen első díjat nyert. Koszorút is kapott a nyakába, a gazdája meg a celjei kiállításon 100.000 dinár ju­talmat. 5 szövetkezet és 30 magángazda­ ­i szivattyút és villanymotort kapott a becsei telep A város szélétől nem e­­gészen félóra járásra van a becsei mezőgazdaság szive, a nagy öntözőszi­­vattyú. Azért mondom, hogy a szive, mert ugyan­úgy fecskendezi az éltető nedvet a mezőre, mint a szív a vért az ember szer­vezetébe. Innen futnék szét minden irányba a többszáz hektárnyi földet keresztül-kasul szelő csa­tornák, hogy éppen a­k­kor frissítsék fel a termesztett növényt, amikor legna­gyobb szüksége van rá. A telepen még mindig komoly munka folyik. Új szivattyút és villanymotort szerelnek a régi, traktor­­hajtású szivattyú mellé. Ez ugyanis kényszermegol­dás volt. A Litosztroj nem készítette el időben a vil­lanymotorokat, a szivat­­­tyúivak pedig tavaly meg kellett indulnia s ezért traktorral hajtották meg. Most már ez a problé­ma­­ megoldódott. Két Villanymotort és két szil­vat­tyút kaptak s a napok­ban be is fejezték a szere­lést. Egy-egy szivattyú most másodpercenként 250 liter vizet szív a csa­tornából s küldi szét a szomjas földnek. A csator­nák között van a telep két műeső készüléke is. A ma­gasabban fekvő földeket ezzel áztatják. Különösen a sűrü vetés öntözésére használják, mint amilyen a lucerna és a gabonafé­lék. Az öntözést Sztojcsics mérnök irányítja. Elmondta hogy tavaly 100—120 hol­dat öntöztek, de az idén sokkal többen kérték a vi­zet. Az eddigi igénylések alapján körülbelül 250 hek­tárt öntöznek az idén. A termelő szövetkezetek a Becsejác, a Tisza, a Bács­ka és Vojvodina, ezenkí­vül a helyi földműves szö­vetkezet és mintegy 30 magánparaszt jelentette be, hogy szeretné, ha föld­jét öntöznék. Az öntözőtelep mentén mind többen kezdenek konyhakerti véleményt termeszteni, sőt egyesek a kukoricát is öntözik. Tavaly jól meglátszott a különb­ség az öntözött és a közön­séges vetés termése kö­zött. Egyik napról a másik­ra tehát hatalmas vete­ménytermelő telep lett az öntözőhálózat környéke, s ezért újra napirendre ke­rül egy régebbi tevé­kony­hakerti veteményeket fel­dolgozó üzem lét­esí­tése. A távlatterv szerint az ön­tözési hálózatot még bőví­tik, tehát érdemes foglal­kozni a feldolgozó üzem alakításának lehetőségé­vel. I­SOT­ Oszkár Már nem a régi Vetőgépeket vásárolt a falunak a szövetkezet Az oromi földműves szö­vetkezet már nem a régi. Ezt nem mi állapítottuk meg, hanem a falubeliek. Azt mondják, amióta át­szervezték, rá sem lehet ismerni. Az bizonyos, hogy tag­jairól sokkal jobban gon­doskodik, mint eddig és a mezőgazdasági termények felvásárlását jól megszer­vezte. A falubeliek elisme­réssel beszélnek a szövet­kezet jószágtenyésztő cso­portjának eddigi munkájá­ról és terveiről. A község­ben ugyanis kevés jó te­nyészállat van és a jószág­­tenyésztő csoport elhatá­rozta, hogy több tenyész­állatot behoz a faluba. Legszükségesebb a szarvas­marha és az anyakoca. A szövetkezet a tavaly meg­valósított jövedelméből fél millió dinárt irányzott elő erre. Igazgatóbizottságának legutóbbi ülésén a tavaszi munkák problémáival, ne­hézségeivel, eredményei­vel foglalkozott és meg­­tárgyalta a mezőgazdáim­ termelés fejlesztésére a­dott hitelének felhaszná­lását. (1 millió dinár hi­telt folyósított tagjainak). A mezőgazdasági gépek beszerzésének problémájá­ról is beszélgettek. A szö­vetkezetnek jóváhagytak több mint 3 millió dinár hitelt mezőgazdasági gé­pek beszerzésére. Egy csép­lőgépet, egy traktort, egy szelektor ekét, egy pótko­csit és darálóhoz szüksé­ges alkatrészeket vásárol­tak rajta. A szövetkezet ezenkívül a falu kérésére 10 vető­gé­pet rendelt az eszéki mező­gazdasági gépgyártól. Ezek­kel a gépekkel szolgáltatást végez. A földművesek örömmel fogadták ezt a kezdeményezést, hiszen sok költségtől, munkától és időveszteségtől menti meg őket. A tagoknak a szövetkezet kedvezményt biztosít. Aki nem tudja ki­fizetni a vetőgéphaszná­lat díját a termés betaka­rítása után is megtéríthe­ti. Amióta az oromi szövet­kezet így dolgozik, mind többen és többen érdeklőd­nek iránta. Th. M.

Next