Magyar Szó, 1956. május (13. évfolyam, 119-147. szám)
1956-05-01 / 119. szám
■LatM UM. uj május * Mit hoz az uj május munkásokkal, parasztokkal ^IjniAcíg, Ifiiti ZfCo-Lat&t Nyolcezer- nem kis szám. Ennyi ifjú vett részt a sombori járásból az eddigi önkéntes ifjúsági munkaakciókon. Nagyrészük bizonyára élénken emlékszik még azokra a napokra, élményekre, amelyekben az ifjúsági brigádban volt része. CSAPÓ SIMON, a Népi Ifjúság bezdáni szervezetének elnöke is ezek közé tartozik. 1950- ben Újbeográd építésén vett részt. — Brigádunkat kétszeres rohambrigáddá nyilvánították, egyszer pedig megdicsérték. Nagy esemény volt ez számunkra, sohasem fogom elfelejteni. Igen nehéz elfeledni azt a lendületes munkát, amit az az élettől pezsgő brigád véghez vitt — mondja Csapó aki most is nemcsak az ifjúsági szervezet munkájában tűnik ki, hanem a kulturális tevékenységben is, szorgalmas tagja a bezdáni tűzoltó egyesület műkedvelő csoportjának. — örömmel és lelkesedéssel láttuk ott Újbeográdban, hogy a különböző nemzetiségű ifjak milyen szépen megférnek egymással és mennyire együtt dolgoznak. Sokan ekkor győződtek meg valóban, hogy mennyire hazug és alávaló az a híresztelés, amit falunk egyes soviniszta elemei terjesztettek, hogy a szerb és magyar ifjúság nem fér össze. Nagyon hasznosak voltak azok a munkaakciók azért is, mert a fiatalok sok minden újat láttak, hallottak, és hazatérve bizony sokkal fejlettebb politikai világnézettel tekintettek mindenre. Ezért nagyon helyesnek tartom újabb munkaakciók szervezését. A bezdáni, koluti és bácsi, brégi ifjúság körében nagy az érdeklődés az új megmozdulás iránt. A zombori járásban külön akciót szerveznek, s Koluton 240 házat építenek vert falból. Beszélgetésünkben részt vett a telecskai FODOR ANNA és a zombori VÍZI GYULA is. Ők is lelkesedéssel üdvözölték az ifjúságnak ezt a megmozdulását. VLAH János Merész álom? ötezerliteres tehenek. Havi 18 ezer dinár kereset. Vajon nem merész álom ez egy tehenésztől? És mégis. A nyegusevói Pobedán Kőműves János 4—5 ezer liter tejet fel a tehenektől, és februárban 18 ezer dinár volt a havi keresete. Hogyan? Feleljen ő. — Amikor megkérdezték tőlem, hogy lehet-e növelni a tehenek tejelőképességét, hogyne lehetne, — mondtam — csak ... Igen, ebbe a csak szóba sok mindent belesürített, a többi között azt is, hogy igazán mindegy, minek törje magát az ember, egy a fizetés, ha jól dolgozik, ha nem. Egy napon összehívtak bennünket, s azt kérdezték, mit szólunk az új javadalmazási tervhez. Mit szóltunk? örültünk. Szétosztották a teheneket. Tizenkettő jószágot gondoz. A fejési átlag 3 ezer liter. Minden liter után 2,86 dinárt kapnak és minden tehén gondozásáért 16-ot. — Sok éjszakát álmatlanul töltöttem, azon gondolkoztam, hogy miként fejhetnék többet. Mert hát az nem elég, ha az ember többet akar fejni, valami más is kell ahhoz. Megjavítottuk a takarmányozási táblázatot, a tehenektől kifejtem a tejet egy csöppig. Ez a módszer valóban bénált, már februárban 600 literrel többet fejt az előirányzottnál, és 18 ezer dinár ütötte a markát. Ahogy így beszélgetünk, eszembe jut egy másik birtok tehenésze, akit a mezőn legeltetés közben leltünk meg. A füvön hanyatt fekve fújta a kását. Felijesztettünk. Amikor megkérdeztem, hogy miről álmodott, így felelt: — Olyan tehenem ixilt, hogy no. Öblös, tőgye szinte a földet súrolta, és én fejtem, fejtem, már tele,voltak a sajtárok, de egyre fejtem. Igen, ezt egy olyan tehenész álmodta, ahol a tehenek annyit adnak, mint egy jóravaló kecske. Lám, Kőművesnek nem kell megálmodni azt a csodatehenet, már van neki ilyen, nem is egy, és reggelenként annyi tejet fej (200 litert), hogy akár lubickolhat benne. Az álmodozó tehenésznek Kőműves javasol egy csodaszert, amelytől többet adnak majd a tehenek. Vezessék be az uj javadalmikrmai. rpnAszurt. P. E. Kőműves János legjobb tehenével, a Flegmával, amely 5660 liter tejet ad. A termelékenység nyitja Munkatermelékenység? Árak? Kilátások? Ezeket a kérdéseket tettem fel Horvát Istvánnak, a petrovaradini Pobeda mezőgazdasági gépgyár gyártásvezetőjének. Látszott rajta, hogy nem egyszer vetették már fel ezeket a kérdéseket és nem egy ülésen vitatták. A válasz már szinte készen volt. — A dolog lényege az, hogy változtattunk a munkaszervezésen. Régebben például minden osztály egy időben kapta meg évi tervét, leginkább december végefelé, így aztán a szerelőknek néha hónapokat kellett várniok, amíg az öntöde kiöntötte, az almatrészkészítő üzem pedig elkészítette az alkatrészeket. Egyszóval nem volt biztosítva a munkamenet folytonossága. A munkaerő állandóan vándorolt az egyik munkahelyről a másikra. Mindig oda helyeztük, ahol leggyorsabban kellett valamit elkészíteni. Érthető, hogy egy munkára sem specializállhatták magukat kellőképpen. Most már második éve, hogy váltóér taztunik ezen. A zágrábi és főleg a novisaádi mezőgazdasági kiállításon a kereskedelmi osztály megköti a szerződések nagy részét, és ennek alapján októberben, novemberben már elkészül az öntöde és az alkatrészkiszító üzem terve, így ezek mindig egy-két hónappal előbb kezdik a tervet, mint a többi. Ezzel kiküszöböltük a várakozást. A munkásokat sem kell áthelyezni egyik munkahelyről a másikra, mert most minden üzem idejében biztosítja a másiknak a munkát A munkások specializálták magukat, gyorsabban és jobban dolgoznak mint azelőtt Ez is egyik nyitja a magasabb munkatermelékenységnek. A kévekötő aratógépek előállításán például azelőtt 35—36 ember dolgozott, most pedig 16—18 munkás végzi ugyanazt a munkát. Itt tehát 50 százalékban növekedett a termelékenység. Ez aztán lehetővé tette, hogy gépeinket tíz százalékkal olcsóbban adjuk, mint eddig, habár az anyag drágább. Rövidesen új munkahelyeket is nyitunk. Megkezdjük a malomhengerek rendszeres gyártását. Gabona mosógépeket és 8—10 kisebb malomgépet gyártunk nemsokára. LOVAS latoón MAGYAR SZÓ Jelzőberendezéstől a magnetofonig Sztantics Gusztáv, a szuboticai Szigma vállalat előkészítő osztályának vezetője egy kisebb dobozalakú szerkezetet forgat kezében. — Az automata motorbiztosító újabb termékeink közé tartozik — mondotta. — Az elmúlt évben szerkesztettük, de az első sorozat csak a napokban készült el. A legkeresettebb cikkek közé tartozik. Az a tulajdonsága, hogy önműködőleg kikapcsolja a motort, ha a gép megterhelése kelleténél nagyobb. Franciskovics György, a kísérletező osztály vezetője is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Annyi az új kísérleti lenne mind felsorolni. Itt van például az új húsfeldolgozó gép. Eddig csak nagyobb kapacitású gépeket készítettünk nagyobb üzemek számára. A kisebb húsfeldolgozó üzemekben egy ilyen gép 5 perc alatt megdarálná egész havi kapacitásukat. Az új kisgépek egy óra alatt 300 kilogramm húst darálnak meg, és lehetővé teszik a kisebb üzemek gépesítését. — Meg kell említeni még a szedőgépeket is — fordult Sztantko Gusztáv, Franciskovics felé — Egyelőre ugyan csak alkatrészeket készítünk hozzá, de megkezdtük a gépek szerkezetének tanulmányozását és tervbe vettük, hogy egy-két év múlva korszerű szedőgépekkel lepjük meg a piacot. És mi van a magneto ionokkal? — tettük fel a kérdést. Egymásra néztek és elnevették magukat. Franciskovics megcsóválta a fejét és az asztalra helyezte a magyarországi Elektroimpextől kapott mintamagnetofont. Talán még korai erről beszélni — mondotta Franciskovics. — a terveket és a feltételeket, most küldtük el a magyarországi vállalatnak. Ha megegyezünk, augusztusban megkezdjük a magnetofon-gyártást Az alkatrészek egy részét Ugyan még az Elektroimpextől kapjuk, a többit mi készítjük. Ebben az évben 200 darabot állítunk elő, lényegesen olcsóbb áron, mint amennyibe a külföldi magnetofonok kerülnek. Számításunk szerint körülbelül 200.(X)0 dinárba kerül egy. Nagy az érdeklődés az új cikk iránt, a beográdi rádióközpont 50 darabra tart igényt. Érdemes megemlíteni, hogy a szuboticai Szigma vállalat egy-két évvel ezelőtt csupán vasúti jelzőberendezéseket készített, és csak tavaly tért át közszükségleti cikkek gyártására. Rövid idő alatt igen szép eredményeket értek el. MARJAI Magda Sztancsics Gusztáv és Franciskovics György A Teleptől Indiáig Reggel 4 óra. A telep ébred. Megindul a végreéltenő emberáradat a város felé. Munkások lepik el az utcát, a vasút mentét, mindenki siet a munkába, a munkahelyre. Ki kerékpáron, ki villamosra kapaszkodik fel az utolsó pillanatban és a lépcsőn lóg, a legtöbben pedig gyalog. Hat óra felé lassan megáll az áradat. Délután 2 óraikor újra megismétődik a jelenet — csak most hazafelé megy mindenki. — úgy mászol, mint a hamgya. Kifáradtál a munkában? — kérdeztem minap az egyik telepi ismerősömet, amikor a vasúti átjárónál találkoztunk. — Dehogy a munkában. Ez a hosszra, egyhangú út teszi boltfábattá az embert. Mindennap, hónapról-hónapra, évről-évre gyalog odavissza. Ti, városiak nem is tudjátok, mi ez. A közel 15.000 lakosú városrész Noviszádon közlekedés nélkül van. A villamos csak egy csepp a tengerben. Csupán a Pobeda mezőgazdasági gépgyár szállítja autóbusszal munkásait Mennyi telepi teszi meg napról-napra az utat a városig és vissza gyalog! Vegyük csak az átlagot és számoljunk. A munkahelyig 5 km, vissza 5 km, — de tíz. Délután bevásárolni, a moziba, stb. — megint tíz. Sok telepi eszerint naponta busz, évente 7.300 kilométert tesz meg. Tehát egy év alatt Indiáig egész pontosan Bomibayig elgyalogolhatna. — Régi álma már a telepieknek, hogy autóbusz öszszeköttetést is kapjanak a várossal — mondta az egyik munkás, amikor erről beszélgettem vele. — A közlekedési vállalat szerint ez a járat nem kifizetődő, de én azt mondom, hogy igen. Úgy gondoljuk, hogy egy kis jóakarattal a közlekedési vállalat bevezethetné az autóbuszközlekedést a város és a Telep között, mert éppen a napokban hallottuk, hogy hét „pihenő“ kocsija is van. Sajnos ez még nem lesz meg erre a május elsejére. SZERDA Sándor Hallom, kötik a szerződést — Meghallottam, hogy kötik a szerződést a szövetkezetben — mondotta Nagy Lajos, 13 holdas kanizsai gazdálkodó. Megérdeklődtem a feltételeket, és megtetszett. Miért ne termeljek én is többet, ha lehet. Nekem is jobb lesz a több. Már az ősszel másfél holdat felszántottam a szövetkezeti traktorral, és úgy gondolom, még két holddal megtoldom. Két holdra kötöttem szerződést. Az egyiket cukorrépával, a másikat kukoricával vetettem be. Újfajta hibrid-magot kaptam. Ménesi Rudolf agronómus megadta az utasítást, remélem jó lesz, öt méter mázsa nitromonkás műtrágyát vásároltam 35 százalékos kedvezménnyel. — Tudja, én úgy csánkáltam tavany hogy egy félkvadrártnyit nem szórtam meg műtrágyával, hogy meglássam a különbséget. Rossz volt ránézni, úgy lemaradt a trágyázott termény mögött Megjegyezte még Nagy azt is, hogy a szövetkezetnek többfajta gépet kellene beszerezni, kumivártort, kukorica vetőit, tárcsát és egyebet. Ha beszerzi, fele munkával megművelhetjük föl minket. Jövő május elsejére remélhetőleg már erről is elbeszélgetne A villamos csak egy csepp a tengerben Le Mal Szót kérnek a fiatalok Mindenki felfigyelt, amikor a Zorka műtrágyagyár munkástanács-jelölő értekezletén felszólalt. Megjelenése bizalomkeltő, szavai megfontoltak, mondatai értelmesek, rövidek, mégis sokat mondanak. Később, beszélgetésünkben ismét síkraszállt észrevételei mellett: — Nem tudom megérteni, hogy nekünk, fiatal munkásoknak miért nem mernek komolyabb szaktudást megkövetelő munkát adni! Sokan vagyunk, akik vegyi szakmát tanultunk és már néhány éve a Zorkában dolgozunk. Hallotta a szakszervezeti értekezleten a vitát? Mikor az egyik kolléga mellettünk szólalt fel, s azt mondta, hogy a kristály és műtrágya üzembe fiatalokat kell helyezni, mert különben nem lesz utánpótlás, az öregek valósággal felmozdultak, s az egyik felszólaló ellene is szegült a javaslatnak. — Az sem volna nagy baj, hogy nehéz munkát végzünk. Csak ne helyeznének mindennap új munkahelyre bennünket. Sohasem tudunk egy munkahelyet alaposan kitanulmányozni. Mert tanulni akarunk, s ha már helyezgetnek bennünket, legalább tényleg mindenhez értünk majd. — Minden reményünk megvan, hogy a jövőben gondot viselnek rólunk. Az értekezleteken sok szó esik rólunk, a munkástanácsba is jelölték néhányunkat. Ez a véleménye Angelovics Sándornak, a Zorka ifjú munkásának, a munkástanács jelöltjének. BRENNER Angelovics Sándor