Magyar Szó, 1958. november (15. évfolyam, 272-296. szám)
1958-11-01 / 272. szám
&«.No 1 Barta Lajos: SZERELEM Holimp bemutató a szubotícai Népszínházban A magyar dráma holnap tartja az idei évad második bemutatóját Barta Lajos Szerelem című drámájával. Ez alkalomból megkértük Virágh Mihály rendezőt, mondjon néhány szót a darabról. Noha több mint hat órán át tartó kimerítő főpróba volt mögötte. Virágh Mihály mégis szívesen eleget tett kérésünknek: — A darab nálunk ismeretlen, — mondotta —, első bemutatás ez. Az írót már ismerjük Zsuzsi című vígjátékéból, melyet előadtunk. A Zsuzsi inkább proletár világba vitt bennünket, a Szerelem viszont polgári világot mutat be. Egy beteges, fülledt levegőjű, reménytelen kor szerelmét. Barta e művében közvetlenül az első világháború előtti hétköznapi polgár egyszerű, szürke világába viszi a nézőt. Mély realizmusával megrázó erejű drámába sűríti a három Szaley lány szerelmi vergődését. — A Szerelem másik vergődő világának ■ megtestesítője a fiatal Komoróczy, tragikus lelkületével, múltban élő vágyaival és beteges eszméivel. Ez az összetett furcsa világ két súlyos csalódáson keresztül tud csak reálisan szembenézni az igazi szerelemmel, amely az életnek mindkét oldalát elismeri: a szépet és a csúnyát, a finomat és a durvát, a jót és a rosszat, vagyis magát a tiszta valóságot. Aki csak az egyiket látja, az előbb-utóbb pórul jár. — Szeretném, ha valami közelebbit mondanál a szerzőről, mert nálunk kevesen ismerik. — Barta most töltötte be 80. életévét. Az első világháború után emigrációban élt, és csak a felszabadulás után tért vissza hazájába. Munkái a proletariátus és a burzsoá rendszer összeütközését tükrözik. Színművek mellett novellákat, is irt. Első műve a Parasztok című egyfelvonásos dráma volt. Egyfelvonásosai közül ismertebb még a Tavaszi mámor és a Sötét ház. Mindkettő társadalmi rajz. Zsuzsi című vígjátékot már említettem. Ismertebb műve még az örvény négyfelvonásos dráma. Legjelentősebbszínpadi alkotása azonban az, amit most mutatunk be, a Szerelem. — Milyen elképzelésben tolmácsoljátok a darabot? — A Szerelem lélektani dráma. Az író megjegyzi, hogy szomorú vígjáték is lehet belőle, de a komikus elemek inkább szánakozó mosolyt csalnak ki belőlünk, nem nevettetők. A főhőst inkább sajnáljuk, mint kinevetjük. Éppen ezért a darabot reális eszközökkel dolgoztuk ki. — Meg vay elégedve a színészek munkájával? — Mindannyian nagy kedvvel és odaadással dolgoztak. És megfeszített erővel, mert kevés volt a próba. A színészeknek — legalább is úgy érzem — tetszik a darab. Vannak nagyon szép lírai akcentusai, amelyek magával ragadják és sokszor nevetésből a sírásba és fordítva, sírásból a nevetésbe viszik a nézőt. Külön vigyáztunk arra, nehogy túlzottan szentimentális hangon tolmácsoljuk Barta mondanivalóját. Igyekeztünk minél reálisabb eszközökkel és érzelmekkel dolgozni, mert a darab is erős realizmussal bírál egy letűnt befelé néző és múltba vágyó világot. — Milyen a szereposztás? — A lehető legjobb. A három Szalay lányt Sz. Cseh Mária, Tóth Éva és Bocskovics Rózsa ■ alakítják, a három fiatalembert pedig Fejes György (Faragó Árpád) Szilágyi László és Godányi Zoltán. A többi szerepben R. Fazekas Piri, Szabó János, Ceke Gusztáv, Remete Károly, Lackó Ilus, Péter László és Juhász Anna lépnek fel. A díszleteket és jelmezeket Petrik Pál tervezte. A bemutató, mint mondottuk, holnap este lesz. -t -n Virágh Mihály Sz. Cseh Mária és Fejes György a darab egyik jelenetében A szőlőtőkék kopasz nyakán mint rubin-füzérek csillognak a kövidinkák. Áldott szép édességek ezek a Mámor istenének tündérlányain, amivel földiszítette őket az ősz. Édességük a mézzel vetekszik, talán még annál is jobb. Ők az utolsó szedések az őszben, a nagyszüret, a végső betakarítás boldog örömei. Felcsillan tőlük az emberek szeme, ha végignéz rajtuk. Gazsi bácsi éppen ezt cselekszi. Áll a paszta végén a dragacs mellett, amin egy kétszázliteres dézsa ásizgat, öblös szájjal az égre, fülére akasztott kosárkával. Alig tud betelni nézésével az öreg, szinte fél hozzáfogni a szedéshez, hogy megkopassza a tőkéket, amelyeket olyan gyönyörűséges így nézegetni a sorok végéről. Ha bírná és lehetne, átnyalábolná mind a négykapányit és föltenné otthon az almárium tetejére, hogy legyen miben gyönyörködni a télen, mert hozzá fogható tömött tőkéket keveset tud találni emlékei között. Lassan mégis nekifohászkodik a munkának. Először kibúvik a bekecsből, majd a pipaszárat szorítja bele a makkba, rátöm, és füstölve ereszkedik a sorok közé mint sínpárra a tehermozdony. Nadrágja zsebéből előkutássza az öreg bicsakot, egy-két szót motyog is hozzá, majd nyélre ugrasztja és közelebb lép a sorhoz. — Nohát akkó! — térdel neki az öreg, s óvatosan metszegeti a fürtöket, vigyázva, hogy ne szóródjanak a szemek. Az öreg bicsak vakrozsdás pofával ácsorog ki a kérges marok közül, amiből minden fürt külön megnézve, megforgatva hemperedik a kosárba. — Csinálni kell itt! — mondja félig hangosan önmagának az öreg, mert csak maga van kint, meg a Pici kutya, amely most éppen nagy műveletbe kezdett, két hátulsó lábátföltartva, fenéken csúszik a rőt füvön. Lassan telik a kosár, majd utána a dézsa is. Nemsokára haza kell lépni vele hadd daráljon otthon az asszony. Nincs messze a ház, pár lépés csak a temetőn keresztül, ezért igazán kár volna kocsit fogadni. Ráér hazatologatni, nem zavarja a török. Dolgozik és halad mint fölötte a nap, amely mint egy bús őszirózsa konyul a vidék fölé. — No, még egy kosárkával belefér! — zsötyköli meg öklével a bogyókat, majd újból nekitérdel a tőkéknek és szedi. A faluból harangszót ver ki feléje a szél. Úgy kóvályog fölötte, mint az a magányos varjú, amelyik ott úszkál a diófák fölött. Mögötte puska durran. Megretten egy kicsit, de egy-kettőre megnyugszik, mertmost annak is szüretje van, hogy sütögetik a nyulakra. Nem is téved, mert pár sorral arrébb egy ijedt nyúl húz át mellette, s a Pici is megrúgja magát utána. — Várd meg, míg megdöglik — szól mosolyogva a kutya után, amely csahogva csörög a szőlők között. Észak felől fáradt felhők úsznak az égre, hűvösbe hajlik a délután. A fák koppasztott ágain ökörnyálak lengnek, a maradék levelek közé hideg szellők túrnak, és szórják őket lefelé az álmos földre. Szüretel a szél is, szedi a lombokat és viszi, viszi őket nyalábszámra a rekesztők alá, sövények mellé, árkok fenekére, mintha ágyakat akarna belőlük rakni az ősznek. Gazsi bácsi megszedve a kosarát, a dézsához viszi, beleönti, majd belebújva a hámba, nekifeszül a tojásnak. Kapaszkodik mint a jó ló, feszül rajta a hám, szinte pattog is néha. Van mit nyomni, erején felül számította el magát az öreg. Lassan, csikorogva forog a kerék, belevágva a homokba, s szórja magáról lefelé, mintha játszana vele. Homlokán kidagadnak az erek, de tolja, nem hagyja magát. No meg egy pár lökés, gondolja s akkor a temető taposott útjára lép, ott már vigabban gurul a dragacs. Egy kis kátyú kerül elébe. Szinte belefészkeli magát a kerék, és megáll egy pillanatra. — No, eriggy hát! — taszítja meg az öreg, de az meg sem mozdul. Nagyobbat lök rajta, de hiába. — Nézd csak a nyivesit! — veselkedik ismét neki, s összeszedve minden erejét, nyom rajta egy nagyot. Valami roppant, talán a hám, s a dragacs megindul be a temetőbe, a sírok közé. — De nini, mi ez? — tántorodik meg Gazsi bácsi a dragacs szarva között. Úgy érzi, hogy megszédült egy kicsit. — Eh! — leteszi, pihen egy kicsit. Amint megállna, hogy kibújjon a hámból, a dézsa oldalra billen s magával rántja az öreget is. Pipája messzire kiesik esés közben a szájából, s a szőlő is kifordul a földre. Az öreg úgy marad fekve, benne a hámban és véres nyál hörög föl a torkán. Megszakadt. Szemei mint a kékes szőlőbogyók, üvegesen csillognak a napban, s mint kifordult szőlőre a darazsak, rájuk is dongva szállt fekete szárnyán az álom, hogy aludjon egyet mindarra, ami hetvenkét évében megtörtént vele. Egy fél dűlőre tőle, a temető sarkában halottat földelnek, a rögök tompa moraja kísértetiesen hangzik az őszben, mintha a mélység hordója kongna, amelybe most szüretel a halál is a nagy hervadás fölött. Csépe Imre Nagy szüret NoA&ZM 8300 Szombat, 1358. XI.. t. 1 Lesz-e elég sertés Vajdaságban Jugoszláv bacon a világpiacom Mely országokba szállítunk Két-három évvel ezelőtt Vajdaságban alaposan megcsappant a sertésállomány, és még ma is aránylag kicsi. A hazai szükségleteket úgy ahogy fedezi, de a kivitelt mindenesetre fokozni kellene. Az utóbbi időben néhány feldolgozó üzem is megkezdte működését, tehát mind nagyobb szükség van sertésre. Meg is vannak a lehetőségek a sertéstenyésztésre, csak nincsenek eléggé kihasználva. Ennek több oka van. A termelők és a szövetkezetiek az utóbbi időben nem mindig találnak elég biztosítékot a hizlalás kifizetődésére. Néhányszor ugyanis felbillent a kukorica és a hízottsertés ára közötti egyensúly. Ugyanakkor a világpiacon is ingadozott a sertés ára és a kiszállító vállalatok féltek a nagyobb kockázattól. A sertéskivitel a korábbi években főleg Görögország, Olaszország és Németország felé irányult. A fenti országokba a vajdasági vállalatok az idén azonban alig tudtak valamit kiszállítani, sőt húsfeldolgozó üzemeink külföldről hoztak be sertést. Például Lengyelországból 30 000, Bulgáriából 10 000 sertést vásároltunk. Vásároltunk továbbá Kelet-Németországból is. Eddigi vásárlóink viszont kénytelenek voltak Magyarország, Románia, Lengyelor-szág stb. felé fordulni. Pedig Vajdaságban megvannak a lehetőségek arra, hogy jól szervezett, jól megalapozott tenyésztési politikával rövid idő alatt fedezni tudjuk a piaci szükségleteket és a külföldi megrendeléseket is. Októberben a Vojvodina Coop, a tartományi ügyviteli szövetség jóváhagyásával megállapodott a Külkereskedelmi Kamarával az árakban és a kiszállítás feltételeiben. Ma a világpiaci helyzet kecsegtető, az árak megszilárdultak és kedvezők. Mindennek valószínűleg ösztönző hatása lesz a sertéstenyésztésre. Külön kell szólni a bacon kivitelről. Húsfeldolgozó gyárainkban csak pár éve sajátították el a bacon feldolgozást és máris szép eredményekkel dicsekedhetnek. Legtöbb bacont az angolok fogyasztanak. Eddig Nyugat- Európában főképp Hollandiában és Dániában szerezték be, majd a lengyelek is megjelentek elég jó minőségű elsőosztályú áruval. Vajdaságból tavaly szállítottak először nagyobb mennyiségű bacont Angliába. Ezt elsősorban a kikindai húsfeldolgozó üzem munkája tette lehetővé. A tavalyi termékek közt még sok volt a harmadosztályú minőség, az idén azonban már főképp elsőosztályú terméket szállítanak ki. Ma a világpiacon már jugoszláv baconról is beszélnek. Minősége semmivel sem marad el a lengyel termékek mögött és ára is versenyképes. Ez a siker további lépésekre serkent. Úgy számítják, hogy jövőre fokozzák a bacon-kivitelt. E célból növelik a bacontenyésztésre alkalmas sertésállományt, új feldolgozó üzemeket létesítenek Verbászon és Vajdaság más helységeiben. Ugyanakkor ügyelnek majd arra is, hogy bacont csak a teljesen erre a különleges tenyésztésre átálló mezőgazdasági szervezetek, gazdaságok tenyésszenek. T. L. úgy látszik nem kíséred figyelemmel a Gyermeknevelési Kongresszust! Áremelési kísérletek Zrenyanínban A zrenyanini kereskedelmi felügyelőség megállapította, hogy a községi népbizottság döntésével ellentétben néhány vállalat megkísérelte fölemelni az árakat. A Sumadija vendéglátóipari vállalat két dinárral emelte a kenyér árát. A kereskedelmi felügyelőség közbelépése után leszállították a kenyér árát, azonban a vállalat igazgatója keményen összeszidta azt a tisztviselőnőt, aki á „,hivatalos titokról” információkat adott az újságíróknak. Eljárás indult a „Lokomotiva” vendéglő ellen, mert drágábban adta a kávét. A „Korzó” fűszerüzletben a csokoládé, a „Gramagban” pedig a húskonzerv árát emelték föl. A város területén az utóbbi időben vajhiány észlelhető. Kiderült azonban, hogy amíg a tejüzem nem képes ellátni vajjal a várost, a Kooperativa jóval alacsonyabb áron tonálja a vajat, azonban az üzletek nem veszik meg, s így a Kooperativa Boszniába szállítja a vajat. A dolog magyarázata abban rejlik, hogy a Kooperativa a nyár folyamán 175-ről 125 dinárra szállította le a vaj árát, s így a többi vállalatot is az árleszállításra kényszerítette. A Kooperativa elleni bojkott megoldása nagyon egyszerű lenne, ha ennek a vállalatnak engedélyt adnának, hogy kiskereskedelmi forgalomban is árusíthassa a vajat. S. V.