Magyar Szó, 1963. május (20. évfolyam, 119-147. szám)
1963-05-25 / 141. szám
MAGYAR SZÓ Hachhaf, 7ШЗ...&ввгШ. Minden munkásmozgalom gazdagítja a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait Svetozar Vukmanović felszólalása a Jugoszláv Kommunista Központi Vezetőségének V. plénumán A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vetőségének V. plénumán Josip Broz Tito főtitkár beszámolója után a Központi Vezetőség nyolc tagja szólalt fel a vitában. Mai számunkban részleteket közlünk Svetozar Vukmanovic elvtárs felszólaláséből, különféle szükségleteinek ki- , vagyis munkanap, munkaelégítésére, hogy a termelési egység szerint, hanem a gazlegésszerűbb legyen, illetőleg jdálkodás eredménye, a hekminél kevesebb társadalmi táronként hozam szerint tör eszköz felhasználásával történik, jön. Ezek a problémák. Néhány gyakorlati megolvagyis a dolgozó helyzete és adásuk, véleményem szerint a a vállalat, illetőleg a munk mi körülményeink között is ,aközösség helyzete a gaz- alkalmazható. Ugyanis midálkodási folyamatban, a kifejlesztettük a dolgozók szocializmus építésének alapanyagi érdekeltségének elvét vető problémái, és a Szov a gazdálkodás eredményei tetunióban való megvitatásuk arra vall, hogy a már egyszer létrehozott társadalmi viszonyok nem konzerválódtak, hanem az anyagi alap és a dolgozó tömegek öntudata fejlődésével összhangban tovább fejlődik. iránt, ez helyes is, és ez szolgál alapul a munka szerinti elosztás szocialista elvének megvalósítására, az ésszerűbb gazdálkodásra és a szocializmus anyagi alapjának gyorsabb fejlesztésére. Azonban mi elhanyagoltuk a termelés serkentésére kiható erkölcsi tényezők fejlesztését Jvor Vukmanovic, a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezetősége Végrehajtó Bizottságának tagja felszólalásában többek között a következőket mondta: Elsősorban azt kívánom hangsúlyozni, hogy Tito elvtárs beszámolója éppen a kellő időben hangzott el, hogy átfogóbban felmérjünk sok kérdést és sok problémát, amelyek gyakorlatunkban felhalmozódtak, és amelyek gátolták még sokoldalúbb tevékenységünket nemzetközi téren. Hasonlóképpen hangsúlyozni kívánom, hogy egyetértek a beszámolóban kifejtett álláspontokkal, és véleményem szerint ezeknek az álláspontoknak az elfogadásával új, még kedvezőbb feltételek jönnek létre, hogy még nagyobb arányú és még átfogóbb tevékenységet fejthessünk ki a nemzetközi munkásmozgalomban. Munkásmozgalmunk a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom alkotó része, és szükségszerűen harcolnia kell ezen a mozgalmon belül, haladó álláspontok elfogadásáért az egyes problémák tekintetében. Számunkra nem lehet közömbös, hogy ebben a mozgalomban haladó vagy dogmatikus felfogások kerekednek felül a szocializmus építésének problémáiról. Ezért évekig harcoltunk a bürokratikus és dogmatikus eltorzítások ellen, amelyeket Sztálin hagyott mindanynyiunknak örökül. Most tanúi vagyunk annak, hogy sok-sok változás játszódik le a szocialista világban, és elhagyják Sztálin dogmatikus felfogásait, amelyek gátolták a szocializmus szélesebb körű kibontakozását az egyes Hegy mozgalom úgy véli, hogy nincs mit tanulnia más országok tapasztalatából, mivel az ő tapasztalatai a legtökéletesebbek, akikor ebben csakis az nyilatkozik meg, hogy az illető mozgalom szűk nemzeti határai közé zárkózik. Az elmondottakból az következik, hogy minden munkásmozgalom internacionalista kötelessége, hogy elsősorban saját országa érdekében építő módon felhasználja más mozgalmak tapasztalatait Ugyanis, ha nem használja fel azokat a helyes megoldásokat, amelyekhez más mozgalmak eljutottak, nem ezeknek a mozgalmaknak lesz káruk belőle, hanem annak a mozgalomnak, amelyik nem fogadta el és nem idomította saját körülményeihez az olyan megoldásokat, amelyek elősegítik az anyagi alap és általában a társadalmi viszonyok gyor■abb fejlődését Ha elfogadjuk ezt az elvet nyíltan be kell vallanunk, hogy bármilyen mértékben gazdagítottuk is a nemzetközi munkásmozgalmat a szocializmus építésében szerzett tapasztalatainkkal és bármilyen jelentős hozzájárulást adtunk ebben a tekintetben, mégsem állíthatjuk, hogy megoldást találtunk a szocializmus építésének minden kérdésére és problémájára. Még kevésbé állíthatjuk, hogy nincs mit tanulnunk más szocialista országoktól, illetőleg más országokban nincs semmi olyas ■4L, amit építő munkánkban országokon belül és nemzetközi arányokban egyaránt elvetik azt a dogmát, hogy az egyes országok konkrét körülményeire való tekintet nélkül a szocializmus minden országban egységes minta szerint épül. Az egyes országok fokozatosan kialakítják saját útjukat a kapitalizmusból a szocializmusból való átmenetre, s kialakítják saját koncepcióikat a szocializmus építéséről. Ezeknek a változásoknak az eredményeképpen széles körű folyamat indult meg a szocialista erők tömörítésére minden országban, és gazdagodott a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak kincsestára, mert minden munkásmozgalom, minden ország a maga részéről is hozzájárult és hozzájárul a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataihoz. Ezenkívül ez a folyamat feltételeket teremt arra, hogy minél következetesebben megvalósuljon a szocialista országok közötti egyenjogúság elve, mert minden forradalmi mozgalom saját útján fogja építeni a szocialista társadalmat. Igaz ugyan, hogy ezen a téren sok lehetőség van olyan eltorzulásokra, amelyek árthatnak a szocializmus szélesebb körű fejlődésének. Ugyanis, ha valamelyik forradalmi mozgalom tapasztalata egyúttal az egész nemzetközi forradalmi mozgalom általános tapasztalatainak egy része, akkor minden mozgalom internacionalista kötelessége, hogy kölcsönös együttműködéssel hozzáférhetővé tegye saját tapasztalatait más mozgalmak számára, és minél teljesebben ismertesse tapasztalatait más országok forradalmi mozgalmaival, s felhasználhatnánk. Ennek helyességét az a tény is igazolhatja, hogy az utóbbi időben minél jobban fejlődik a többi szocialista országgal való együttműködésünk, és kölcsönösen minél jobban megismerjük egymást, annál inkább és nagyobb mértékben felfedezzük, hogy ezeknek az országoknak a szocialista építésében egészen hasonló módon ugyanazok a problémák vetődnek fel, mint amelyekkel mi is szembekerülünk hazánkban. Ezeket a problémákat az egyes országokban az anyagi alap és az emberek tudata szerint különféle módon oldják meg, és az elfogadott megoldások szerint újabb problémák jelentkezhetnek, újabb sikereket érnek el stb. Tehát kölcsönösen meg kell ismertetnünk egymással az elért sikereket de az elszenvedett kudarcokat is, ha elő akarjuk segíteni, hogy a szocializmus ne csak szűk nemzeti síkon, hanem nagyobb arányokban is sikereket érjen el. Az ilyen együttműködés szükségességéről és hasznosságáról meggyőződhettem a Szovjetunióban tett látogatásaim alkalmával, ahol mindenkor, de főképpen a XX. és a XXII. kongresszus után nemcsak azt állapíthattam meg, hogy erőteljesen fejlő- I dött a szocializmus anyagi alapja (és hasonlóképpen erőteljesen emelkedett a lakosság életszínvonala), hanem azt is, hogy mélyreható változások történtek a társadalmi viszonyokban abban az értelemben, hogy erősödött a dolgozók szerepe a termelésben és a gazdasági és társadalmi ügyek igazgatásában. Bizonyos problémákat még nem oldottak meg teljesen, és a legalkalmasabb megoldást keresik. Hasonlóképpen arrólis vitatkoznak, erősebb vagy gyengébb hangsúllyal, hogy milyen helyzetet kell teremteni a dolgozó számára avégett, hogy ő maga határozzon a személyi jövedelem alapnak az egyes munkások között való felosztásáról. Arról is vitatkoznak, hogyan állítsák be a vállalatot a gazdálkodási folyamatba, illetőleg hogyan oldják meg azt a problémát, hogy a szocialista vállalat úgy szervezze meg a termelést a társadalmi közösség Némelyik problémát egyforma módon lehet megoldani a szocialista országokban isak, mégpedig a szerződéseiben kikötött áron, az állam pedig kötelezi magát, hogy átveszi ezt a terménymenynyiséget, és vállalja a kockázatot abban az esetben, ha a terményeket idejekorán nem értékesítik és megromlanak. A kolhoz szabadon és I önállóan megy a piacra, a I szerződésben kikötött meny- I nyiségen felüli terménnyel, és áruba bocsátja piaci áron, de ez esetben ő viseli a kockázatot, ha nem sikerül a I terményt eladni és az megromlik. Ami a munka belső szervezetét illeti, megállapíthatjuk, hogy eltértek a munkanap szerinti fizetésre vonatkozó sztálini dogmáktól, vagyis megszüntették azt a tilalmat, hogy a kolhoznak nem lehet saját traktoa stb. A fizetés most nema munka mennyisége szerint. Vannak problémák, amelyeket a Szovjetunióban hasonló módon oldanak meg, mint ahogy mi megoldottuk őket. Ez csak arra vall, hogy a különböző országokban az egyes problémákat hasonló módon lehet megoldani. Ugyanis a Szovjetunióban az állam és a kolhoz viszonyát kölcsönös szerződéssel szabályozzák, amelyben a kolhoz kötelezi magát, hogy meghatározott mennyiségű terményt szállít le az államfét, és a dolgozó erkölcsi arculatának kialakítását a szocialista társadalom és a szocialista gazdaság adottságaiban. Ugyanis ha a kapitalizmus kialakította osztályerkölcsét abból kiindulva, hogy mástól lopni erkölcstelen, vagyis a kapitalistától ellopni valamit szintén erkölcstelen, miért ne alapozhatnánk a mi szocialista erkölcsünket arra az elvre, hogy nemcsak másnak a személyes tulajdonában levő dolgot ellopni erkölcstelen, hanem éppen olyan erkölcstelen dolog személyi jövedelmünket növelni a társadalmi közösség iránti kötelezettség csökkentésének rovására, hogy épp olyan erkölcstelen növelni a munkaszervezetek jövedelmét és alapjait áremelés útján, mivel ez ugyanannyi, mintha az áremelő vállalat eltulajdonítaná a társadalmi termék egy részét, amelyet más munkások valósítottak meg, vagyis tulajdonképpen azt jelenti, hogy legális úton ellopja a társadalmi termék egy réészét. Vukmanovic elvtárs a továbbiatásan rámutatott arra, hogy a Szovjetunióban igen hasznos tapasztalatokat szereztek a szocialista vállalatok versengésének megszervezésével, minél jobb gazdasági erivel minden munkásmozgalomnak internacionalista kötelessége, hogy ilyen együttműködésre lépjen és ilyen együttműködést fejlesszen ki a többi mozgalommal, foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy a Kínai Komunista Párt a kínai forradalmi mozgalom és némelyik mozgalom miért utasít vissza minden együttműködést a mi mozgalmunkkal, azzal a kifogással, hogy nem vagyunk szocialista ország, és nem tartozunk a forradalmi mozgalomhoz. Mi szükségük van arra, hogy ilyen megállapításokat tegyenek, akor jól tudják, hogy társadalmi közösségünk szocialista jellegét szerfölött könnyen és tárgyilagos módon meg lehet állapítani, miért állítják ezt, amikor mint marxistáknak tudniuk kellene, hogy társadalmi rendszerünk szocialista jellege az objektív valóságtól függ, nem pedig attól, hogy elismerje ilyen jellegét egy vagy több párt. Nem rejlenek-e az ilyen álláspontok mögött tulajdonképpen olyan irányzatok, hogy felélesszék a sztálini eszmei monopolizmust, csakhogy ezúttal Kínában? Nem olyan próbálkozás-e ez, hogy más országokra ráerőszakolják a szocializmus építésének három nagy zászlaját — a fő irányvonalat, a kommunákat és a nagy ugrást —, amelyek még abban az országban is kudarcot vallottak, ahol kisarjadtak, vagyis Kínában? Nyilván, hogy a kínai és némely más vezetőknél valami nincs rendjén a marxizmussal, rejkmények elérése céljából. Ha mi elfogadtuk azt az elvet, hogy a rokon saaromáji vállalatok kölcsönösen összehasonlítják eredményeiket, és személyi jövedelmüket a rokon szakmájú vállalatok személyi jövedelmével hozzák összhangba, feltétlenül szükséges ennél tovább mennünk, és megszerveznünk a vállalatok közötti versenyt. Egyúttal az is szükséges, hogy a jobban gazdálkodó vállalatok segítséget nyújtsanak azoknak a vállalatoknak, amelyek a rosszabb munkaszervezés, a termékek kedvezőtlenebb szervezete, az elmaradottabb technológia folytán elmaradnak a gazdálkodásban. Nem szándékozom tovább foglalkozni azzal, hogy milyen lehetőségek vannak a szerzett tapasztalatok kölcsönös felhasználására a szocializmus építésében, mert nyilvánvaló, hogy óriási lehetőségek vannak erre. Ha ezeket a lehetőségeket a gyakorlatban meg akarjuk valósítani, konstruktív alapon ki kell fejleszteni a kölcsönös együttműködést abból kiindulva, hogy nincs olyan munkásmozgalom, amely a maga részéről nem járulna hozzá a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak kincsestárához. Természetesen mindaz, amit mondottam, nem ezt jelenti, hogy nem kell együttműködnünk a munkásmozgalomnak azzal a részével az egyes országokban, amely nem foglalt állást a szociallista társadalmi berendezése mellett, hanem harcában most arra szorítkozik, hogy a kapitalizmus keretében javítson a munkásosztály helyszjén. Ezen a téren is az az internacionalista kötelességünk, hogy együttműködést teremtsünk ezekkel a mozgalmakkkal, elősegítsük sztrájkjaikat és harcukat anyagi helyzetük megjavítására, tiszteletben tartván minden munkáe- s mozgalomnak azt a jogát, hogy olyan társadalmi berendezésért harcoljon saját or szágában, amely felfogásainak megfelel. Azonban ezen a téren is sokszor kerülünk szembe azzal, hogy a fejlett kapitalista országok némelyik munkásmozgalma viszszaütesít velünk minden együttműködést, mégpedig azzal a kifogással, hogy nincs szándékaikban együttműködni kommunista mozgalmaikkal. Az ilyen antikommunista felfogás nyilván nem jelent mást, mint a hidegháborús politika átvitelét a nemzetközi munkásmozgalomra, és az egyeduralmi politika nyilatkozik meg benne, illetőleg az a szándék, hogy a saját társadalmi rendszerüket ráerőszakolják más országokra és más munkásmozgalmakra — fejezte be felszólalását Svetozar Vukmanovic elvtárs. Saját érdekünkben fel kell használnunk más munkásmozgalmak tapasztalatait Miért nem hajlandó a Kínai KP együttműködni munkásmozgalmunkkal Svetozar Vukmanovic A zimonyi gépgyár új védjegye a korszerű termelés ésa jó minőség jelképe