Magyar Szó, 1966. március (23. évfolyam, 58-88. szám)

1966-03-01 / 58. szám

I Kedd, 1966. március 1. MAGYAR SZÓ Külön magyarázat várható az idős iparosok nyugdíjügyében Mi lesz az önkéntes nyugdíjjárulékkal - Márciusig be kell jelenteni az igényeket - öt nyugdíjosztály - Lassú megoldás A magániparosok kötelező rokkant- és öregségi nyugdíjának kérdésében még nem alakult ki a végleges helyzet, s ez a kisiparosok körében meglehetős zavart okoz. A társadalombiztosító gyűjti ugyan az adatokat, igyekszik rendezni őket, és várja a részletes utasításokat. Nem döntöttek még az önkéntes nyugdíjalap sorsáról sem. A nyugdíjtörvény kötelezővé teszi az önálló iparosok nyugdíj- és rokkantbiztosítását, a részletes és a helyzetnek megfelelő utasítások meghozatalát azonban a köztársasági szervekre bízta. A szerbiai társadalombiztosító intézetekközössége és a gazdaságikamara már szerződést kötött, amely szerint a kötelező nyugdíjbiztosítás és illetékek fizetése 1965. január 1-étől lépett életbe. Ez azt jelenti, hogy annak az önkéntes járuléknak a sorsa, amit a magániparosok 1956 márciusától fizettek, egyelőre ismeretlen. Az illetékeseknek ugyan az a véleményük, hogy ezt a mintegy 200 millió régi dinárt kitevő alapot is a társadalombiztosító kisipari nyugdíj alapjához csatolják, erről azonban egyelőre még nem határoztak. Az iparengedéllyel dolgozók januárban körlevelet kaptak az önálló tartományi nyugdíjalap kezességétől, amelyben felszólítják őket, hogy február végéig, a szükséges adatok ismertetésén kívül, jelentsék be, melyik nyugdíjosztályt választják. Öt osztályt írtak elő: a legkisebb nyugdíj 16 000 régi dinár, majd 24 000, 32 000, 40 000 és a legmagasabb 48 000. A magániparos köteles havonta nyugdíjosztályának 10 százalékát fizetni, de többé nem az önkéntes nyugdíjalapba, hanem a társadalombiztosító számlájára. A korábban, tehát 1964. december 31-éig befizetett nyugdíjjárulék egyelőre továbbra is az önkéntes nyugdíjalapban marad, mindaddig, amíg nem döntenek a sorsáról. Miután előreláthatólag ezt az alapot is a társadalombiztosítóhoz utalják át, nincs ok aggodalomra, hogy a korábban befizetett járulék elveszik. A tartományi társadalombiztosítóban kapott értesülésünk szerint Vajdaságban majdnem 14 000 magániparos van, eddig azonban a megküldött körlevélre mintegy 8000 jelentette be igényét, tehát 59 százaléka. Egyelőre az a helyzet, hogy a magániparosok nyugdíjbiztosítása 1965. január 1- étől érvényes, s a fennálló rendelkezések értelmében a biztosított nyugdíjjogosultsága öt év után tehát 1970. január elsejével lép életbe, ha a biztosított eleget tesz a törvény feltételeinek, tehát ha betölti 65. életévét. Rokkantsági nyugdíjra legalább 75 százalékos rokkant tarthat igényt. Az önkéntes nyugdíjalapba jelenleg 1300-an fizetnek, s eddig nyolcvan magániparosnak folyósítanak nyugdíjat. Egy Novi Sad-i nyugdíjas a napokban felvetette a kérdést, hogyan rendezik az idős, a nyugdíjkorhatárt meghaladó magániparosok nyugdíjának kérdését. A társadalombiztosítóban ismertettük e kérdést, s ígéretet tettek, hogy az ilyen idős magániparosok nyugdíjának kérdésében külön magyarázatot és utasítást kérnek. Úgy tetszik, hogy a magániparosok nyugdíj kérdésének megoldása meglehetősen lassan alakul. Az önálló nyugdíjalap kezelőségétől kapott értesülések szerint pillanatnyilag a magániparosoknak mintegy egyötöde már elérte a törvényes korhatárt, s ez a körülmény is sürgeti a kérdés mielőbbi megoldását. A Tartományi Társadalombiztosító Intézetben kijelentették, hogy a jelentkezések lezárta után világosabb képet kapnak, amely majd alapul szolgál a részletes előírások meghozatalakor, s intézkedni fognak az 1965-ig befizetett járulékok felhasználásáról is. Azonban a tervezett ötéves, 1970-ig terjedő határidő túl hosszúnak tetszik, s ha már kötelezővé tették a magániparosok nyugdíj- illetve rokkantsági biztosítását, mielőbb rendezni kellene a részletkérdéseket. Vajdaságban jelenleg 16 iparegyesület működik (Novi Sad, Subotica, Kanizsa, Zenta, Zombor, Apatini, Hódság, Zrenjanin, Versec, Pancsova, Kovin, Mitrovica, Pazova, Ruma és Indija), s ezek feladata, hogy a kommunális társadalombiztosító intézetekkel együtt mielőbb közbenjárjanak a magániparosok nyugdíjkérdése elintézésében. E feladat megoldása érdekében a társadalombiztosító intézetek s az ipartestületek együttes megbeszéléseket tartanak, amelyeken szó esik a magániparosok észrevételeiről is. A magániparosok tehát minden félreérthető, vitás vagy homályos kérdéssel forduljanak ipartestületükhöz. -ez Mintha május lenne a szabadkai szúnyoglyáriak a három napról Felkérték dr. Szekér Lajos képviselőt, hogy tolmácsolja véleményüket a Szövetségi Szkupstinában A délelőtti műszak munkásnői feszült figyelemmel várták, hogy Hódi Imre, a szakszervezeti csoport elnöke megnyissa az értekezletet. Szűknek bizonyult a levegőtlen munkaterem melletti tágas iroda, mert most az egyszer mindenki eljött, hogy meghallgassa dr. Szekér Lajos szövetségi képviselőt, a Népjóléti Egészségügyi Tanács tagját. Hogyisne jöttek volna el, amikor a szakszervezeti csoport olyan kérdést tűzött napirendre, amely legjobban érdekli és érinti őket. Egy munkásnak sem lehet mindegy, fizetik-e vagy sem a jövőben a betegszabadság első három napját és mennyivel kell hozzájárulni a gyógyszerek árához. Nem mindegy ez főleg a suboticai Jovan Mikic szőnyeggyárban, ahol a dolgozóknak 90 százaléka nő, anya, sokszor családfenntartó is. A társadalombiztosítónál is — toldotta meg HÓDI Imre. Marija VUKOV elmondta, hogy neki például a három nap négy-négy és fél ezer dinár veszteséget jelent. Szeretné tudni, hogy ki kapja ezt az összeget? A társadalombiztosító? A kérdésekre válaszolva, dr. Szekér elmondta, hogy az egészségbiztosítási járulék 8,5 százalékról 7,4 százalékra csökkent. Ez a pénz most hiányzik. Az alapok veszteségre állnak, tehát megoldást kell keresni: növelni az eszközöket, vagy szűkíteni a jogokat. A kétórás vita után a szőnyeggyári munkásnők ama az álláspontra helyezkedtek, hogy okosabb volna a múlt évi szintre emelni az egészségbiztosítási járulékot, mintsem a tervezett megszigorításokat elfogadni. Végül felkérték dr. Szekér Lajost, hogy a törvénytervezet vitatásakor tolmácsolja a Szövetségi Szkupstinában a szőnyeggyáriak véleményét. MARJAI Magda Nem minden dolgozó él vissza jogaival Teza SIMIC. — Vajon A vita élénk és heves volt. A munkásnők sokszor könynyek között mondták meg véleményüket arról a kérdéses három napról. — Nem minden dolgozó él vissza jogaival. Úgy érzem, hogy a törvénytervezet csak a becsületes dolgozókat sújtja. Van közöttünk olyan munkásnő nem is egy, aki húsz év alatt egyszer sem volt betegszabadságon. Ezek szerint, ha most három napig nem kapunk táppénzt, akkor ne is együnk? — tette fel a kérdést SAMI Irén. — Eddig azt hallottuk, hogy a dolgozót nem szabad megkárosítani — vette át a szót ezek a szempontok most már nem érvényesek? — Nem a betegekkel kell szigorúbban eljárni, hanem az orvosokkal. Azért van olyan sok szimuláló, mert az orvos csak felületesen vizsgál meg bennünket — mondta KOVÁI Hédi. — Akinek van pénze és megfizeti az orvosi vizsgálatot, azt más elbánásban részesítik. — Ha megbetegszik az ember, sokszor egyik orvostól a másikig küldözgetik, s ez a séta jó pár napig eltart Ki téríti meg nekem az ebből származó kárt? — fűzte tovább a gondolatot FORRÓ Rózsa. — Mi, szőnyeggyári munkásnők, akik meglehetősen nehéz munkát végzünk, fizikai és szellemi megerőltetésnek vagyunk kitéve, más bánásmódot és alaposabb vizsgálatot követelünk kezelőorvosunktól. Phenalgollal és szép szavakkal nem lehet gyógyítani — mondotta Marija RUDIČ. — Ha elfogadják a három napra vonatkozó javaslatot, jogosan követelhetem az orvostól, hogy írjon ki és akkor senkinek sem lesz joga arra, hogy ellenőrizzen, mit csinálok az alatt a három nap alatt — tette hozzá Petronka GABRIČ. Egy háromgyermekes anya megkérdezte, miből tartja el a családját, ha mondjuk, egy hónapban mind a három gyermeke megbetegszik. Megtörténhet, hogy kilenc napot levonnak, ez viszont keresetének majdnem a fele, nem számítva a gyógyszereket. Miből tartja el akkor a családját? — A belső tartalékokat nemcsak a dolgozóknál kell keresni, hanem Olcsó hazai fehérjetakarmányra van szükség A húshiány serkenti a zsírsertés-hizlalást A Gazdasági Kamarában a jószágtenyésztésről A napokban a Tartományi Gazdasági Kamarában a jószágtenyésztők és feldolgozók ügyviteli szövetségeinek vezetőit tanácskozásra hívták össze. Egy félnapos megbeszélés nem hozhat minden kérdésben megfelelő megoldást, ez a tanácskozás azonban eredményesnek mondható, mert újra megmutatkoztak egyes hibák és kikristályosodtak a feladatok. A nyári nagy sertéstöbblet közel sem lett volna akkora, ha a vágóhidak elraktározhatják az árut. Úgy számítják, hogy a vágóhidak négyhónapi termelését befogadó hűtőkre lenne szükség. Drága a kevert takarmány A kevert takarmány drágulását főleg a külföldről behozott fehérjetakarmány ára idézi elő. Ennek két káros következménye is van. Az egyik, hogy a tenyésztők abbahagyják a hússertés tenyésztését, mert kifizetődőbb az olcsóbb kukoricával zsírsertést hizlalni. Ehhez még az is hozzásegít, hogy jelenleg minden színű és szőrű sertést átvesznek a vágóhidak minimális árkülönbséggel. Pedig arra panaszkodnak évek óta, hogy a sertés túl zsíros és nem bírA növényi eredetű fehérjetakarmánynak nem kell feltétlenül szójából vagy kikikikiből készülnie. Kitűnően megfelel a lucernaliszt, vagy más nitrogénnal dúsított növény is. A topolyai, futaki és verbászi kísérletek és eredmények bizonyítják, hogy jól megszervezve, továbbfejlesztve a feldolgozást nemcsak pótolhatnák a behozatalt, hanem fehérjeexportőrök lehetnénk. Az állati eredetű fehérjék látszólagos hiányának jellemzésére pedig szolgáljon két hihetetlen ténynak belőle a külföldi követelményeknek megfelelő első osztályú árut készíteni. A másik negatív következmény az, hogy leromlott a keverékek minősége. Állítólag egyes keverőmalmok nem adnak olyan minőségű koncentrátot, amilyen szükséges volna. A tejgyárak nem tudnak mit csinálni a sok tejjel, ugyanakkor tejport importálunk takarmánynak. Húslisztet hozunk be és naponta tonnaszámra ássák el az állati hullákat. Vannak ugyan hullafeldolgozóink (több is lehetne), de azok nyersanyaghiánnyal küzdenek. Állítólag 15—20 kilométeres távolságról már nem kifizetődő teherkocsin beszállítani egy-két tehenet vagy lovat. Pedig minden elhullott jószág feldolgozva fehérjetakarmány, valutát érő takarmány. MIÁVECZ M. Van lehetőség hazai, olcsó fehérjetakarmány készítésére S. oldal Virágkiállítás Novi Sation Facsemete-bemutatót terveznek A vajdasági kertészetek elhatározták, hogy virágkiállítást rendeznek a tavaszi Növi Sad-i mezőgazdasági árumintavásáron. A kiállítás üzleti jellegű lesz, mert a virágokat a helyszínein árusítják is. Célja: hasznos tapasztalatokat szerezni arról, milyen a virágkereslet és melyik fajtából mennyit termesszenek. A kertészek véleménye szerint csak akkor lesz sok kiállító, ha az árumintavásár igazgatósága nem fizettet túl sokat a helyért. Ezzel egyidőben (és hasonló okokból) egy facsemetekiállítás rendezésének kérdése is felvetődött, amelyet vagy az idén ősszel, vagy pedig jövőre tartanának meg.. Csökkent az Ifjúsági Szövetség fizetett" funkcionáriusainak " száma Az Ifjúsági Szövetség Központi Vezetőségének adatai szerint az Ifjúsági Szövetség hivatásos politikai funkcionáriusainak száma 1964-ben 464 volt, tavaly év végén pedig 373. Kilencvenhárom hivatásos munkahelyet megszüntettek. Az Ifjúsági Szövetségben most minden 5 300 tagra jut egy hivatásos frankcionárius. (Tanjég) Monopol vagy szabad verseny Változások előtt a biztosítóintézetek — Ha szabadon választhatok, melyik intézetnél kötöm a biztosítási szerződést, akkor tulajdonképpen megszüntetjük a biztosító intézetek monopolét, tehát verseny alakul ki közöttük, s ez végeredményben oda vezet, hogy olcsóbb lesz a biztosítás. Ha két vagy több biztosító tart fenn kirendeltséget egy-egy kommunában, akkor kettőzniük vagy többszörözniük kell az apparátust, amely felemészti a hasznot, tehát, amit nyerünk a vámon elveszítjük a réven. Ez a két ellentétes vélemény elég hiven szemlélteti a biztosító intézetekről folyó vitát. Az intézetek jugoszláv közössége ugyanis nemrégen közzétette a biztosítás megreformálásáról szóló téziseket, s most szeretnék hallani az érdekeltek véleményét. A Novi Sad-i intézet a minap a hatáskörébe tartozó területről beszélgetésre hívta a vállalatok és az érdekelt szervezetek képviselőit, úgy látszik azonban, a biztosítottakat nem nagyon érdekli a változás, mert a több ezer ügyfél s a több száz meghívott közül csak tizenvalahányan jöttek el A kilátásba helyezett újításokat négy kérdés köré csoportosították, s erre szeretnének most választ kapni. A kérdések a következők: Maradjon-e az intézetek monopol helyzete, vagy egyazon kommunában dolgozzon több intézet is? Maradjon-e továbbra is a kötelező biztosítás a társadalmi tulajdonban levő bizonyos javakra, vagy pedig teljesen a munkaközösségekre kell bízni, kötnek-e biztosítási szerződést. És végül: Az eddigi gyakorlat szerint a biztosítási járulék magassága nem függött a kockázat nagyságától, hanem minden biztosítottat kiegyenlítettek, és az így kiszámított általános kockázat szerint határozták meg az átlagjárulékot. A kérdés: maradjon-e továbbra is így, vagy a járulékot minden esetben a kockázat nagyságától tegyék függővé. Az egész ország területén vitatják most ezeket a kérdéseket, s az összegyűjtött vélemények alapján határozzák majd meg, milyen változásokon esik át a biztosítás módszere. M-n .