Magyar Szó, 1966. augusztus (23. évfolyam, 208-238. szám)
1966-08-14 / 221. szám
10. oldal Filmmozaik Giuseppe Scotese olasz filmrendező, aki most fejezte be a világban dúló és jégről szóló Keserű kenyér című filmjének forgatását, hamarosan új film forgatására kezd. LSD, mennyország öt dollárért című filmje a hírhedt új amerikai kábítószerről szól. Érdekessége a fekete-fehér filmnek, hogy a hallucinációs jeleneteket színesen készítik. Harry Saltzmann rendezésében megkezdődtek Az angliai csata című film felvételei. A film az 1940. őszén lezajlott légiháborút eleveníti meg. Főszereplői: Peter Sellers, Sean Connery, Peter O’ Toole és Alec Guiness Cervantesről film készül A filmet Spanyolországban és Olaszországban forgatják Fősszereplői: Edward Robin-son, Gina Lollobrigida és Alain Delon. Árvák napja címmel új magyar film forgatását kezdték meg Esztergomban. A harmincas évek elején játszódó történet Török Sándor novellája alapján készül, és rendezője Szemes Mihály. Lengyelországban megkezdték a Günther Grass nyugatnémet író Macska és Egér című regényéből készült játékfilm felvételeit. A német szereposztás érdekessége, az, hogy a regény hősét, Mahlket, Willy Brandt nyugat-berlini főpolgármester két fia alakítja: a gyerekhőst a 13 éves Lars, majd a kamaszkori Mahlket a 17 éves Peter. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1966. aug. 14. FILMVILÁG Életérzésemből indulok ki Beszélgetés Ranódy László magyar filmrendezővel A fesztiválokon sokszor nem a filmek a legérdekesebbek és legizgalmasabbak, hanem a találkozások. Régi és új arcok tűnnek fel, régi ismerősöket látunk viszont, új ismeretségeket kötünk. Jelentőseket és jelentékteleneket, kellemeseket és csupán formálisakat. Találkozások, beszélgetések, viták —, ezek teszik közvetlenné, barátságossá, hogy úgy mondjam, meghitte a fesztiválokat. Ha valaki megkérdené, az idei pulai fesztiválon melyik találkozás volt számunkra a legkellemesebb, nélkül felelnénk: Ranódy Lászlóval, a Pacsirta, a nálunk is bemutatott Kosztolányi-film rendezőjével kötött ismeretség, akiről már az első beszélgetés alkalmával kiderült, hogy Zomborban született. Igaz, már kiskorában elkerült onnan, de mégis, némileg megmagyarázza érdeklődését a bácskai témák iránt. A kérdés-feleletszerű interjúból (ahogy az újságíró rendszerint előre elképzeli), nem lett semmi. Helyette kötetlenül folyt a beszélgetés legújabb, szintén Kosztolányi-filmjéről,ősbemutatóját a jövő hónapban a pécsi fesztiválon tartják), a magyar filmművészetről, a jugoszláv filmekről. Az Aranysárkány, akárcsak a Pacsirta, az első világháború előtti Szabadkán játszódik. Mindkét filmben a bácskai kisvároshoz fűződő gyerekkori emlékeim elevenednek meg. Az Aranysárkány hasonló hangulatú mint a Pacsirta, de kifejezési módjában más. Színes kine-maszkóv film, s ez már magában véve többletet jelent, de több nehézséget is okoz a rendezőnek. A színharmóniák és díszharmóniák nagy műgondot igényelnek. Az lesz a legnagyobb dicséret, ha nem veszik észre, hogy színes film. — Szeretem ezt a miliőt.. — Életérzésemhez keresek mindig valóságos vagy irodalmi anyagot. E Kosztolányi-regény izgalmas kérdés vet föl: Hogyan tovább? Erőszakkal, vagy erőszak nélkül? Érdekes kérdés ez... habozás és ma is időszerű. - - 7 A magyar filmművészet fellendülésére és a fiatalokra terelődik a szó. — Az elmúlt tizenhat hónap fellendülése nem mutat reális képet, a szerencsétől függ ez. A játékfilm is meg a dokumentumfilm is felfelé ível, de vannak jobb és gyengébb periódusok. Ha egy évben több jó film készül, akkor azt mondjuk fellendülésről van szó, ha három év alatt készül ugyanennyi, akkor azt mondjuk, megrekedt a filmművészet. A fiatalok betörése az élet természetes rendje. A művészek önmagukat adják, minden generáció korának jegyeit viseli, és új színt, új formaeszközöket hoz. A pilai fesztiválról és a jugoszláv filmekről mondott dicsérő szavai után ■megkockáztatjuk az annyira elcsépelt kérdést: mit tervez, min dolgozik jelenleg? — Hubay—Varga Vendég a zárt osztályon című forgatókönyvén dolgozunk. Őrültek házában játszódik a történet, hőse egy tanársegéd, aki hisz abban, hogy nemcsak késsel, hanem szarvakkal is lehet ölni. Forgatását decemberben kezdjük ... A beszélgetés a következő napokon folytatódott közvetlenül, őszintén, formaságok nélkül. Közben egy kissé megismertük a halk szavú, szelíd és komoly pillantású, de biztos mozdulatú, kiegyensúlyozott embert, aki Bácskában született, s húsz-egynéhány év után járt újra nálunk. LADI István Az Aranysárkány egyik jelenete. Képünk a forgatásból készült, azóta már befejezte a rendező a filmet. Ősbemutatója a jövő hónapban lesz. Sophia Loren mint Kurázsi mama Sophia Loren fogja alakítani Bertolt Brecht Kurázsi mama című műve filmváltozatának főszerepét. A filmet Giorgo Strehler, a híres milánói Piccolo Teatro igazgatója és rendezője készíti Carlo Ponti produkciójában. A Kurázsi mama lesz a negyvenhat éves Strehler első filmje. Egyébként őt tartják Olaszország legjobb színházi rendezőjének, és ő vitte színre 1963-ban Brecht Galilei élete című színművét, amely óriási sikert aratott, s teljes két évig volt műsoron. Virna Lisi megváltoztatta külsejét Virna Lisi elhatározta, hogy megváltoztatja kiflse-ját, és nem vállal el többé akármilyen szerepet. Levágatta hosszú, szőke haját, aminek alapján az amerikaiak. ..az olasz film legszebb „ szőkeségének’ nevezték, s nem hajlandó többé szexfilmekben játszani, amelyeknek I tulajdonképpen amerikai sikerét köszönhette. Komoly I tartalmas alakításokkal akarja bebizonyítani színészi rátermettségét. Elhatározását a Huszonötödik óra című filmben kezdte meg megvalósíta- t ni. Anthony Quinn a partner re. Virna Lisi egy falusi aszszonyt alakít, akinek férjét f elvitték a fasiszták, s csak tíz év múltán találkozik vele újra... A filmet mint ismeretes, részben hazánkban forgatják. Susan Denberg nemrégiben érkezett Észak-Európából Hollywoodba, s máris szerepet kapott az Egy amerikai álma című filmben. Elegendő volt, hogy a Play Boy magazin közölje fényképemet — mondja a szőke csillagocska — s alig múlt el nyolc nap, máris megismerkedtem a Warner Bross egyik tehetségkutató- jával... mlíttuk Sasok árnyékában Régészeink Stemska Mitrovica környéki serénykelése, hogy az utókornak megmentsék az egykori római település — Sirmium — maradványait, mindenképpen figyelmet érdemlő, nemes igyekezet. Már csak azért is, mert tájunkra nézve eléggé nagy jelentőségű történeti és kultúrtörténeti leletről van szó. Az ezzel rokonítható másik vállalkozás azonban — mármint az, hogy a Római Birodalom kötelékébe tartozó pannon törzsek apró-cseprő, olykor meg az igazi háborúskodásig fajuló torzsalkodásairól éppen mi jugoszlávok készítsünk filmet — annál kevésbé mondható szerencsésnek. No, nem azért, mintha bármely téma megfilmesítési jogát bárki is kisajátíthatná, hanem egyszerűen azért, mert ha újat nem tudunk mondani, nyújtani, akkor legalább az egészet engednénk át azoknak, akik ezt már jó pár évtizede csinálják, és jóval tetszetősebben, látványosabban, sikeresebben mint mi. Ezek pedig — köztudomású — az olaszok. Ők, akiknek nemzeti filmtermelésük mondhatnánk csaknem két síkra van beállítva: a mai idők problémáinak— a film formanyelvének szempontjából is — korszerű feldolgozására és a régmúlt idők romantikus felidézésére. Tucatnyi ilyen filmet láttunk már, köztük szép számban a római császárság fénykoráról és bukásáról is, s így hát nem csoda, ha e filmek valamennyi tartozékát, kacatját — az elengedhetetlen gyújtogatásokkal, lovascsatákkal, szerelmi jelenetekkel, intrikákkal stb. — úgy ismerjük, mint a tenyerünket. Éppen ezért nem győztünk eléggé csodálkozni, amikor a Ferdinando Baldi és a mi Bojko Vucinicünk rendezte Sasok árnyékában című filmben — amely inkább jugoszláv mint olasz — rendre ezt tapasztaltuk, milyen elképesztő ostobaságokkal akarják biztosítani, képletesen és szó szerint is kiverekedni a film sikerét. Mert beletömködtek ebbe a fércmunkába mindent, csakhogy hasson valahogy, mutasson valamit. És mi tagadás, mutatott is. Azt mutatta, hogy a film címe például a töméntelen sok utánzás és utánérzés miatt sokkal találóbb lett volna, ha így hangzik: Mások árnyékában. Ebben legalább még valami eredeti ötlet is megcsillant volna. (Sz) Gyászruhás menyasszony A megkövesedett, szokások mértéktelen tisztelete, a képmutatással telített túlzott vallásosság olyan viszszás helyzetet teremthet, mely könnyen tönkreteszi az ember életét. Egyszerűen azért, mert valami ok miatt nem sikerül kitörni a hagyományok gyűrűjéből. Elsősorban az elhatározás kérdése ez, az akaraterőn múlik, hogy el tudja-e valaki hagyni környezetét vagy sem. A gyászruhás menyasszony című spanyol tragikomédiában nem mondják ki ugyan nyíltan, de ott érezzük a kérdést: vajon talál-e más felfogású környezetet a főhős? A szerelmes fiatalember határozott, elhagyja a kisvárost, a lányt azonban túl erős szálak fűzik családjához, s így mindketten boldogtalanok nemcsak beteljesületlen szerelmük miatt, hanem a lány azért is, mert olyan környezetben marad, ahol inkább a halottaknak élnek, mintsem az életnek, a fiatalember pedig azért, mert továbbra is bizonytalanságban marad, vajon helyesen cselekedett-e. Manuel Summers fiatal rendező jóindulatú gúnnyal mutatja be a spanyol kisvárosi életet, az emberekszámukra felfoghatatlan mentalitását, a halottak tilzott tiszteletének és a vallásosságnak nem mindig fennkölt megnyilvánulásait. Érthető, hogy nem foglal határozottan állást, nem ítél vagy magasztal, hanem egyszerűen, közvetlen eszközökkel bemutat egy darabkát a spanyol életből, amely nem mentes a komikumtól, de a tragikumtól sem. Summers rendkívül jó megfigyelő, az életből ellesett olyan apró mozzanatokat használ fel filmjében, amelyekre a valóságban talán fel sem figyelünk, de ha észrevesszük őket, akkor velük együtt meglátjuk a tragikus dolgokban a derűs, a vidám dolgokban pedig a szomorú momentumokat is. Maria José Alfonso, az örökké gyászoló menyaszszony szerepében bájos, közvetlen és természetes volt, Alfredo Landa, az örök várakozásra ítélt vőlegény szerepében pedig jól meg tudta formálni a tehetetlen, elesett kisembert, aki végső elkeseredésében mégis bebizonyítja akaraterejét. Néhány nagyl rendező (például Bunuel, Bardem) műveit leszámítva eddig a spanyol filmgyártás limonádészerűségéről győződtünk meg. Érthető tehát, hogy a Gyászruhás menyasszony kellemes meglepetést szerzett, s habár lassú ütemű (akárcsak a gyász), érdemes megnézni ezt a figyelemre méltó, szimpatikus filmet. (D Francia és magyar siker Locarnóban A XIX. locarnói nemzet-közi fesztiválon Alain Resnais A háborúnak vége című művét tüntették ki a svájci filmkritikusok egyesületének nagydíjával. A külföldi úságírók a maguk nagydíát Jancsó Miklós művének, Szegénylegényeknek ítélték oda. A fiatal svájci filmművészek pedig a Mindennapi hősiesség című csehszlovák filmet nyilvánították a legjobbnak. Néhány különdíjat is kiosztottak a fesztiválon, az eeyiket Ante Zaninovic rajzfilmje, A fal kaptativálon nem volt hivatalos bíráló bizottság, sem pénzdíjak. A verseny meglehetősen súlyos anyagi helyzetben van, de ettől függetlenül nagyon jelentős feladatot tölt be: figyelemmel kíséri a filmművészet fejlődését, felfigyel az új irányzatokra, fiatal rendezőket és színészeket fedez fel. Mindezt azonban nem kíséri semmiféle pompa. A fesztivált tulajdonképpen a kritikusoknak és filmpublicistáknak tartják. Egyébként a locarnói fesz- Az idei szemlén körülbelül százötvenen jöttek össze világ minden tájáról. Gina Lollobrigida új filmje Gianfrancesco Straparola. XVI. századbeli író három elbeszélése alapján omnibusz film készül Olaszországban. Lucianano és Christino rendezi. Az első epizód szereplőit még nem választották ki, a második történet főszerepét Gina Lollobrigida és Adolfo Celi, a harmadikét pedig Vittorio Gassman és Maria Grazia Bucella alakítja.