Magyar Szó, 1967. március (24. évfolyam, 57-87. szám)
1967-03-10 / 66. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ Péntek, 1997. március 10. Legfontosabb megtalálni a dolgozók közös érdekét NE SIESSÜK EL AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁST VELJKO VLAHOVIĆ VÁLASZA A TELEVÍZIÓNÉZŐK LEVELEIRE (Folytatás az 1. oldalról) ferm is megköveteli az alkotmánymódosítást. Ezután vitába szállt azzal az állítással, hogy túl korán vezettük be az önigazgatás rendszerét. Máról holnapra nem változhatunk meg, és ezért úgy építjük a szocializmust, ahogy tudjuk. Olyan emberekkel, amilyenek rendelkezésünkre állnak. Ilyen emberekkel kezdtük el az 1941. évi forradalmat is és véghez is vittük ezt a nagy munkát, és egyúttal megváltoztattuk önmagunkat is. Ezért nem kell elfogadni azt a tételt, hogy várni kell az emberek öntudatának kifejlődésére, arra, hogy mindenki szakképzettséget szerezzen, hogy gazdagabbak legyünk, és csak akkor vezessük be az önigazgatás rendszerét. Veljko Vlahovic ezután rámutatott arra, hogy a tévéhez beküldött levelek íróinak egy része a Szövetség gyengülésétől tart. Ennek az aggodalomnak pozitív oldala is van, a közös szocialista érdekekért vívott harc szempontjából. Az aggályoskodók egy része azonban a centralizmust és a felülről jövő utasítások rendszerét szeretné visszaállítani. Ez hátrafelé húzna bennünket, és helyzetünk még nehezebbé válna. Nem marad más hátra, mint az, hogy még kitartóbban küzdjünk az önigazgatási viszonyok erősítéséért. Itt elsősorban nem a köztársaságok és a szövetség viszonyáról van szó, hanem az önigazgatásból eredő demokratikus viszonyok erősítéséről. A viszonyok demokratizálása nem azt jelenti, hogy a szövetség hatáskörét a köztársaságokra, a köztársaságok hatáskörét a kommunákra, a kommunákét pedig a munkaszervezetekre ruházzuk át, hanem azt, hogy erősítjük a termelők és az önigazgatók szerepét. — Egyesek valóságos szerencsétlenségnek tartják, hogy sok nemzetiségű közösség vagyunk — folytatta Vlahovic. — Ezek a nézetek értetlenségből, sovinizmusból, bürokratikus gondolkodásmódból fakadnak. A bürokrata fél a bonyolult helyzetektől, mindent egyszerűsíteni akar. A nemzeteket a burzsoá társadalom alakította ki, a szocializmusnak új alapokon kell fejlesztenie a nemzeteket és a nemzetek demokratikus kapcsolatait. Ezt azonban nem lehet máról holnapra megvalósítani, ezért ezen a téren gyakran jelenkezik bizonyos türelmetlenség. Tapasztalhatjuk ezt a jelenséget nemzetközi téren is. Sokféle elmélet van arról, hogy fölül kell emelkedni a nemzetiségi elveken, és sokféle felfogás áll fenn a szocialista országok kapcsolatairól is. Voltak olyan elgondolások is, hogy „a nemzeteket gyorsan szüntessük meg”. Ez azonban téves felfogás, mert a szocializmus fokozza a nemzetek jelentőségét, és megnyitja a kapcsolatok útját, lehetőséget nyújt a nemzeti kizárólagosság és a korlátok ledöntésére. Az önigazgatás feltételei között a nemzet a társadalomnak még dinamikusabb sejtje lesz, és ebből a szempontból kell tanulmányoznunk a bonyolultabb kapcsolatokat. Van olyan felfogás is, hogy a szocializmusban eltűnnek a nemzetek. A tévéhez beküldött levelekből is kiolvasható az a törekvés, hogy szűnjenek meg a nemzetek, hogy mielőbb teremtsünk valamilyen jugoszláv nemzetet, hogy ugorjuk át a nemzetek fejlődését. Érzésem szerint azonban a szocializmusban, jobban mondva az önigazgatás rendszerében a több nemzetiség lehetőséget nyújt a régi korlátok ledöntésére, a demokrácia fejlesztésére, a demokratikus viszonyok megerősítésére. Veljko Vlahovic ezután válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a nyelv jövője. Ezzel kapcsolatban kiemelte: — Ha egyetértünk azzal, hogy a szocializmusban a nemzetek nem tűnnek el, akkor azt is elfogadtuk, hogy a szocializmusban a nyelvek sem szűnnek meg. Meg kell említeni, hogy a nyelv szakadatlanul változik és gazdagodik. Vegyük csak a mi népeink nyelvét. Milyen sokat fejlődtek az utóbbi húsz év alatt! Az irányzat tehát a nyelvek gazdagítása, fejlesztése. A beküldött levelekből látom, hogy egyes elvtársak egy közös, egységes államnyelv bevezetését tartják kívánatosnak, és ezért erről is szólni akarok, mert úgy látom, hogy nem látják a nyelv problémájának lényegét. Sokféle kísérlet volt már arra, hogy a sok nemzetiségű közösségekben vezessenek be egységes államnyelvet. Ismerjük az eszperantóval tett kísérletet is, jóllehet nemesnek, rendkívül humánusnak minősíthetjük, ez az elgondolás nemzetközi méretekben nem érvényesülhetett. Soknemzetiségű közösségünkben sem remélhetjük a társadalom fejlesztését egyetlen államnyelv bevezetésétől. Vannak olyan elméletek is, hogy egyes nyelvek haladó szerepet játszottak a társadalom fejlődésében. Ez részben helytálló. Egyes nyelvek haladó szerepet játszottak, de ezt nem egy közös államnyelv megteremtésével, rákényszerítésével érték el, mert ez egy kicsit a botra emlékeztet. Az emberek pedig nem szeretik a botot. Azt szeretik, hogy önkéntesein fogadják el azt, ami pozitív, amiről úgy vélik, hogy hasznos lesz számukra. Olyan viszonyokat kell tehát teremtenünk, hogy minden nyelvet becsüljenek meg. Hogy aztán mit fogadnak el az emberek, azt rájuk kell bízni. Erőszakkal, bottal semmit sem lehet elérni. A sok levél közül az egyik takarékossággal támasztja alá az államnyelv bevezetésére irányuló javaslatát. Egyes elvtársak azt mondják, a reformkorszakban élünk, ezért takarékoskodnunk kell. Látszatra ez meggyőző érvelés, pedig nem az. Számomra sokkal lényegesebb az, hogyan érzik magukat a különböző nyelven beszélő polgárok, egyenjogúnak érzik-e magukat, gazdának érzik-e magukat házuk táján, mert ezt az érzést, semmivel sem lehet megfizetni. Hogy erre tíz vagy húsz millióval többet költünk, lényegtelen, ez eltörpül az egyenjogúság érzése mellett. Soknemzetiségű ország vagyunk, és ezért a népek egyenjogúságából, a nyelvek egyenjogúságából kell kiindulnunk. Minthogy sokat utaztam külföldön, felhozok néhány példát. Hét évvel ezelőtt, amikor Belgiumban jártam, találkoztam egy flamand küldöttséggel. Egy memorandumot adtak át nekem. A velük folytatott beszélgetés és a memorandum elolvasása után elgondolkoztam a mi viszonyainkról is. Belgium iparosodott ország. A belga közösség már 140 éve fejlődik, de szakadatlanul összeütközések vannak a flamandok és a vallonok között. A flamand és a vallon nyelv egyenjogúsága ugyan el van ismerve. Részt vettem egy brüsszeli ünnepségen, amikor a belga király előbb francia, majd flamand nyelven köszöntötte a vendégeket, s ugyanezt tette a szenátus és a parlament elnöke is. Valószínű azonban, hogy gazdasági és más problémák miatt, elkerülhetetlenek az összeütközések. Svájcban három nyelv van, a francia, német és az olasz. A tévé nézői láthatták a Real és az Inter milánói mérkőzésének közvetítését. Riporterünk akkor megemlítette, hogy a svájci tévé három nyelven közvetít. A svájciak nem tartják ezt drágának, mert tiszteletben tarják a népek és a nyelvek egyenjogúságát. Minden kérdést az önigazgatás alapjain kell megoldani, mert az önigazgatás nagyobb bizalmat, nagyobb szolidaritásit ébreszt az emberek között, erősíti a népek egyenjogúságát. Vlahovic válaszolt arra a kérdésre is, hogy mai intézkedéseink nem gyengítik-e a testvériséget és egységet. A gyári munkásokkal és az egyszerű polgárokkal beszélgetve mindenütt azt a nemes törekvést tapasztalta, hogy vívmányainkat erősítsük meg és fejlesszük tovább. Ez a legpozitívabb jelenség társadalmi, gazdasági és politikai életünkben, népeink közösségében. Az egymásra utaltság, a szolidaritás érzése erősödik. Ezt a hagyományt az önigazgatás alapján ápolni ,fejleszteni, gazdagítani kell. A legfontosabb az, hogy megtaláljuk a dolgozók közös érdekét, és hogy ennek alapján tovább erősítsük és fejleszszük az egységet és testvériséget. Gyengülhet a testvériség és egység érzése? — kérdezték többen. Gyengülhet is, nem tartom lehetetlennek. Meggyengülhet, ha komolyabb ingadozások jelentkeznek rendszerünk fejlesztéséért vívott küzdelmünkben. Emlékeztetünk arra, hogy a legtöbb vita és dilemma akkor jelentkezett fejlődésünkben, amikor kétség támadt akörül, hogy erősítsük-e az önigazgatás rendszerét, vagy térjünk vissza a centralizmusra. Ha ilyen kétségek jelentkeztek, akkor bizonyos elégedetlenség is keletkezik, ez pedig gyengíti a fennálló viszonyokat. A testvériség és egység megszilárdításának alapvető iránya tehát az, hogy minél gyorsabban tisztázzuk ezeket a dilemmákat. Rámutatott arra, hogy ebben a tekintetben a legnagyobb megterhelést a múlt maradványai jelentik, és ez a káros örökség a nacionalizmust is felszínre vetheti, s ez aztán reakciós elméleteket és gyakorlatot szül. Vegyük például a vezetők iránti viszonyt, nézzük meg például, hogy mi történik Kínában, Mao Ce-tunggal kapcsolatban. Mao Ce-tungból valóságos szentet csináltak. Egyik levelében Marx arról elmélkedett, milyen képet alkot majd vezetőiről a proletariátus. Szerinte kétféleképpen alkothat képet: Raffael vagy Rembrandt stílusában. Ismeretes, hogy Raffael zseniálisan festett, de dicsfénnyel övezte és magas piedesztálra emelte alakjait. Rembrandt reálisabban, egy kicsit sötétebb árnyalatokkal, úgy érzem, hogy élethűbben, reálisabban. A mi dolgozóinknak is reálisabban kell nézniük vezetőikre, reálisabb képet kell róluk alkotniuk, mert néha egyes vezetőkben is él még a múlt hagyománya. Néha saját öntudatukat azonosítják a nemzeti öntudattal. Tiszteletben kell tartani a reális viszonyokat, azokból kell kiindulni, mert ez a valóság. Fokozatosan kell megváltoztatni a valóságot, az emberek közötti kapcsolatokat, majd megváltozik az öntudat is. Több tárgyilagosságra, több türelemre van szükség, különösen amkor, amikor a nemzetiségek közötti kapcsolatokról van szó — mondotta befejezésül Veljko Vlahovic. Veljko Vlahovic Ne az életrajzokat vitassuk, a reformcélokért folytat tevékenységet mérlegeljük Beno Zupančić, a Szocialista Szövetség Szövetségi Választmányának elnöke tegnap Belgrádban sajtóértekezletet tartott a választási tevékenységben felmerült vitás kérdésekről. Az újságírók kérdéseire válaszolva, megállapította, hogy a választópolgárok a vitákban leginkább mellékes kérdésekről tárgyaltak, s igen keveset foglalkoztak a termelés problémáival. Jelöléskor főként a jelöltek életrajzát boncolgatták, s nem azt mérlegelték, hogyan és mennyire vetik latba erejüket a reformcélok megvalósítása végett. Ilyenformán a reformvita és a jelölés két vágányon haladt, holott szervesen összetartoznak. A legalkalmasabbak jelölése, a jelöltek demokratikus rostálása s a választás, valamint a választásokkal összefüggő más részletkérdések is társadalmi reformunknak igen fontos része ugyan, de a nyilvános vita egyoldalú lenne, ha csak ezeknek a kérdéseknek taglalására szorítkozna. Beno Zupančić rámutatott arra is, hogy a közigazgatási szervek és a szkupstinák aránylag kevés adatot tettek közzé munkájukról, kevés vitaanyagot adtak a választópolgároknak. Közölte, hogy a társadalmi és politikai életünk legkimagaslóbb tagjai a közeljövőben a nyilvánosság előtt is kifejtik nézeteiket, álláspontjaikat a rendszerbe vágó kérdésekről. Hasonlóképpen valamennyi választókerületben a jelölteknek is a közvélemény elé kellene tárniuk politikai álláspontjaikat. A napokban több helyről is az a hír érkezett, hogy néhány jelölt megköszönvén a bizalmat, elállt a jelöléstől. Ezzel kapcsolatban Beno Zupančić kifejtette, hogy ezt a legtöbb esetben az igazi kommunisták példamutatásának, a tisztséghalmozás ellen való tiltakozásnak lehet tekinteni. Egyben bírálta azokat a politikai fórumokat, amelyek az ellenjelölteket visszalépésre kényszerítették. S. L. Lezuhant egy mezőgazdasági repülőgép újabb repülőgép-szerencsétlenség a zombori határban Az Aleksa Santia-i mezőgazdasági ipari kombinát földjét műtrágyázva lezuhant a zombori Mlada Krila repülősklub Utva—65 jelzésű gépe. Aleksandar Stankovic belgrádi pilóta szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedett, a repülőgép azonban pozdorjává tört. Nem hivatalos értesülésünk szerint a pilóta — alacsonyan repülve — hirtelen irányt változtatott, hogy ne repüljön neki egy mezőgazdasági épületnek. A motor azonban felmondta a szolgálatot, s a gép lezuhant. Az anyagi kár 25 millió dinár. Az elmúlt négy-öt hónapban ez már a harmadik baleset, azokkal a repülőgépekkel, amelyetket a nagyobb mezőgazdasági szervezetek permetezésre és műtrágyázásra igénybe vesznek. Először állítólag üzemhiba folytán történt szerencsétlenség, s a repülőgép elégett. Az anyagi kár 30 millió dinár volt. Másodszor felszállás közben sérült meg az egyik repülőgép. A kárt 8 millió dinárra becsülték. P-s Vajdasági küldöttség Kosovo-Metohiján Vajdasági küldöttség érkezett tegnap ötnapos látogatásra Kosovo-Metohijára. A küldöttség tagjai: Djordje Radosavljević, a KSZ tartományi végrehajtó bizottságának titkára, Rako Bjelica, a tartományi vezetőség elnökségi tagja és Dobó Sándor szövetségi képviselő, a KSZ tartományi vezetőségének tagja. A küldöttség tegnap délelőtt Pristinában eszmecserét folytatott Ilija Vakictyal, a KSZ kosmeti végrehajtó bizottságának titkárával és a végrehajtó bizottság tagjaival a Kommunista Szövetség átszervezésének eddigi tapasztalatairól. A vajdasági vendégek a nap folyamán meglátogatták az obiliei Kosovo kombinátot. (Tanjug) Túl olcsón kapjuk az áramot? A háztartásoknak is gazdasági árat kell fizetniük - Az idén nem lesz semmi változás Emlékszünk még, milyen élénk vitát váltott ki az áramfogyasztás mostani elszámolási módjának a bevezetése. A lakóhelyiségek, illetve a villanyégők száma szerint átalányban szabták mmeg a havi járulékot, amelyet minden háztartásnak fizetnie kell, függetlenül attól, mennyi áramot fogyaszt. A járulék átlag 150 dinár helyiségenként, s a villanygazdaság képviselői szerint ezzel ma már nincs is semmi probléma, annál több van azonban a háztartási villanyáram árával, mert alacsony, nem gazdasági ár. Ennek bizonyítására hivatkoznak arra, hogy az áram eljuttatása a háztartásokig rendkívül nagy kiadással jár, hogy nagyon egyenlőtlen a fogyasztás, a hálózat megterhelése stb. Ezért olyan elszámolási díjszabás bevezetését javasolják, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztással arányosan a háztartások is megfizesék az áramelosztás teljes költségeit. Ma állítólag átlag 20 dinárral kevesebbet fizetünk egy kilowattóra áramfogyasztásért, mint amennyibe kerül. Ez egyre jelentősebb összeg, mert az áram 22 százalékát már tavaly a háztartások fogyasztották, és elvárható, hogy fogyasztásuk évenként mintegy 20 százalékkal fog növekedni. Az elosztóvállalatok az így létrejött veszteséget úgy fedezik, hogy más fogyasztóknak, főképpen a feldolgozóiparnak jóval magasabb árat szabnak. Ezek viszont egyre hangosabban tiltakoznak ez ellen, s követelik, hogy az elosztóvállalatok vagy térítsék meg nekik az árkülönbözetet, vagy vezessenek be új díjszabást, hogy mindenki a ráeső költségek arányában fizessen az áramért. Előreláthatólag az utóbbi megoldást fogadják el, azaz előbb-utóbb kénytelenek leszünk megfizetni az áramtermelés és elosztás teljes költségeit. Az idén még ezen a téren nem lesz változás, a szkupstinában azonban hamarosan megvitatják az áram árával összefüggő kérdéseket. Az igazgatási szervek azt javasolják, hogy az elosztóvállalatok még az év első felében dolgozzák ki az új díjszabási rendszert, s a jövő év elejétől alkalmazzák. Az új díjszabással serkenteni kell az ésszerűbb fogyasztásit és elősegíteni az erőművek optimális kihasználását. Azt is javasolják, hogy a teljes gazdasági árat az elkövetkező években fokozatosan vezessék be, mégpedig a létfenntartási költségek figyelembevételével. BURÁNY Nándor