Magyar Szó, 1970. január (27. évfolyam, 1-29. szám)
1970-01-14 / 12. szám
Szerda, 1970. jan. 14. MAGYAR SZÓ KÁDERSZEGÉNYSÉG SZABADKÁN Káderekben, szakemberekben lassanként egészen elszegényedik Szabadka. Hány fiatal szakember, tehetséges közgazdász, műszaki értelmiségi hagyta el a várost az utóbbi két év alatt? Ötven, száz? Ki tudná pontosan megmondani, nyilvántartás nincs róla. Egyre csak mennek, de nem jönnek szakemberek a városba. Különféle szintű fórumok ülésein (de sajnos csak ott) sokszor hallottuk ezt a megállapítást, s ebből adódott a következő kérdés is: hol a szakember helye? Mert számtalan példát lehetne felsorakoztatni annak alátámasztására, hogy a szakemberek, a műszaki értelmiségiek sok vállalatban egészen mellékes szerepet játszanak. Nem juthatnak érvényre, mert a nem odavalók, az alkalmatlanok, a tehetetlenek gátolják előrehaladásukat. Hányszor hallottuk szinte refrénként a kérdést: ki mondja meg nekik, hogy álljanak félre, hogy adják át a helyüket a képzetteknek, a rátermettebbeknek. Erre a kérdésre nincs válasz. Legalább is eddig nem volt. A fiatal műszaki értelmiség egy része nem látja jövőjét a városban. Stanislav Sigulinski mérnök, a községi szkupstina alelnöke a községi tanácsok legutóbbi együttes ülésén egy jellemző példát hozott fel. Egy fiatal gépészmérnök, három évi gyakorlati munka után bejelentette, hogy lakóhelyet változtat, elmegy más városba, mert úgy érzi, hogy itt nem becsülik meg. A munkaszervezetben, ahol dolgozott, lehet, hogy észre sem vették távozását. Hogy is vették volna észre, amikor a 380. volt a fizetési listán! 380 dolgozónak volt magasabb a személyi jövedelme, mint neki. Ezek után nem nehéz elképzelni, milyen munkával, munkakörrel bízták meg a vállalatban és milyen nagyon megbecsüték. És ez csak egy példa a sok közül. íme egy másik: Egy nagy mezőgazdasági szervezet (nyílt titok a városban, hogy a Palics kombinátról van szó) igazgatót keresett december végén. A pályázatra csak egy kérvény futott be. Az egyetlen pályázót, egy mezőgazdászt, megválasztották. Pedig ennek a birtoknak az igazgatói székébe most jobban megfelelne egy közgazdász. Minden probléma a múltban és most is a rossz gazdálkodásból eredt. S a birtoknak egyáltalán nincs közgazdásza. A harmadik példát a Partizán kerékpárgyár szolgáltatja. Ez a vállalat az elmúlt négy-öt év alatt rengeteg pénzébe került a városnak. Káderei nincsenek, s mivel a kerékpárgyár sok esetben csak a minimális személyi jövedelmet tudta biztosítani, a jó szakemberek távol tartották magukat tőle. Tavaly, amikor a községi szkupstina nagy áldozatok árán megpróbálta rendezni a kerékpárgyár anyagi helyzetét, a költségvetési keretből 15 millió régi dinárt elkülönített szakemberek toborozására. Nem kérdezték, hogy ki mennyit kér, csak jöjjenek és csináljanak valamit a kerékpárgyárból! De nem jöttek. A tizenötmillió még mindig kihasználatlanul, érintetlenül áll! A község ipara haldoklik, a szakemberek lassan elmennek, utánpótlás pedig nincs. A munkaszervezetekben sok esetben meg sem kísérlik visszatartani őket. Aki menni akar, menjen, mindenki pótolható — ez a jelszó. Az önigazgatási szervek hallgatnak. A község tehetetlen, de mit is tehetne? Legfeljebb követhetné a velenjei Gorenje vezérigazgatójának példáját, aki (állítólag) újévi ajándékul egy-egy ébresztőórával ajándékozta meg a Sever villanymotorgyár munkástanácsának tagjait. Szabadkán sok ébresztőórát kellene vásárolni! MARJAI Magda Fiataljaink politikailag képzetlenül kerülnek az egyetemre Francia József, Tanok József és Belovai Mihály a kulturális élet politikai megnyilvánulásairól A Szocialista Szövetség községi választmányi elnökeinek tanácskozásán tegnap Latinka Perovic, a Szerb Kommunista Szövetség Központi Bizottságának titkára, a Kommunista Szövetség művelődési-politikai akcióiról tájékoztatta a jelenlevőket. A Szerb Filozófiai Társaságban, az egyetemen és a Student című lap körül történt politikai megmozdulások hátterét és céljait, valamint a párt ezzel kapcsolatos akcióit ismertette. Megkérdeztük Belovai Mihályt, a Szocialista Szövetség zrenjenini, Tanok Józsefet, a csernyei és Francia Józsefet, a kikindai községi választmány elnökét, községükben milyen visszhangja volt és van a belgrádi egyetem, a Filozófiai Társaság és a Student című lap körül folyó politikai megmozdulásnak. — Környezetünkben a polgárok keveset tudnak a Belgrádban történt eseményekről. Jóval kevesebbet, mint amennyit az újságok, a rádió- és a tévéállomások közöltek erről a kérdésről. — A Student című újságot — mondották az elnökök — községeinkben sohasem terjesztették és árusították, polgáraink tehát egyáltalán nem ismerik politikai irányzatát. — A polgárok inkább nacionalista jellegű, nem pedig az önigazgató szocialista társadalom elleni áskálódásnak minősítik a belgrádi politikai megmozdulásokat — mondották az elnökök —, noha a dolgok lényege éppen abban van, hogy az egyetem egyes tanárai és hallgatói, valamint a Student című lap is elsősorban éppen az utóbbi ellen szállt síkra. Ezekben az akciókban a különböző politikai irányzatú elemek szervezetten és egységesen lépnek fel az önigazgatás, vagyis önigazgató társadalmunk vívmányaival szemben. — E csoportok politikai működésének semmilyen visszhangja nincs a községekben, s ezért nekünk, a községekben nem okoznak gondot. — Ezzel kapcsolatban azonban — mondotta Francia József —, bizonyos dolgokon elkell gondolkoznunk. Vizsgálat tárgyává kellene tennünk például, hogy az általános és középiskolákban milyen szinten van a tanulók eszmei-politikai képzése és nevelése. Egy ilyen elemzés és értékelés egészen biztosan azt mutatná, hogy fiataljaink politikailag képzetlenül, eszmeileg éretlenül kerülnek az egyetemre. — Az oktatás és a nevelés ugyan pedagógiai szempontból egységes folyamat, a gyakorlatban mégis külön kell választani a kettőt — mondotta Tanák József. — Megállapíthatjuk, hogy általános iskoláinkban a nevelés koránt sincs azon a szinten, mint az oktatás. Ha a tanító vagy a tanár három éven át tanít egy diákot, és még a nevét sem jegyzi meg, ebben az esetben legfeljebb oktatásról beszélhetünk, nevelésről nem. Eszmei-politikai képzésről pedig még kevésbé. — Úgy vélem — mondotta Belovai Mihály —, hogy ezeket a politikai ellenszegüléseket szélesebb körben nem is kell magyaráznunk, mivel nálunk sem foganatjuk, sem visszhangjuk nem volt. — Ezzel nem azt akarom mondani — hangoztatta Belovai —, hogy a hasonló politikai megmozdulások mérgező hatásáról nem kell tudomást venni, és kellő eréllyel szembeszállni, de egyelőre, legalábbis ami a községeinket illeti, nem látjuk ennek szükségét. Úgy látjuk, hogy az egyetemen és a Student című lap körül összeverődött csoportok politikai állásfoglalásának a társadalom szélesebb rétegeiben nincsenek követői. Szs. A következetesség eredménye Szakkörökben felfigyeltek 1 dinár nyeresége van, tizen- a pancsovai Tamis Mező- hatnak pedig 5 millió vészgazdasági-ipari Kombinát munkájára. Nem annyira a kitűnő eredményeiért került az érdeklődés központjába, mint inkább jövedelemelosztási szabályzatának következetes alkalmazásáért. Ebben nagy érdeme van a munkástanácsnak. Nem engedett a nyomásnak, pedig több gazdálkodási egység, az alacsony jószágűrekre hivatkozva kérte, hogy tekintsenek el a szabályzat alkalmazásától. A munkástanács azonban hajlíthatatlan maradt. A zárszámadást tehát a korábban elfogadott mércék, szabályzatok alapján ejtették meg. Eszerint a harminchat gazdálkodási egység közül húsznak 13 millió új tősége. Ide kívánkozik a következő adat is: a múlt év folyamán a szolidaritási alapban 4 millió dinár gyűlt össze. Eszerint, ha összeöntenék a nyereséget, könnyűszerrel fedezhetnék a 16 gazdálkodási egység veszteségét, sőt osztásra is maradna. A munkástanács azonban nem engedélyezte az átömlesztést. Jó is, hogy így határozott, mert időközben kiderült, hogy a tizenhat veszteséggel dolgozó gazdálkodási egységben a hanyag munka és az újratermelési anyagok pazarlása miatt állt be a veszteség. A felügyelő bizottság egyébként azt is megállapította, hogy csak az év elején volt veszteségük, az alacsony jószágárak miatt, ezt azonban az év vége felé pótolták a nagyobb jószágárakkal, sőt legtöbb gazdálkodási egységben nyereségre is tettek szert. A veszteséggel dolgozó gazdálkodási egységek ezért nincsenek magukra hagyatva. A munkástanács ugyanis elhatározta, hogy a szolidaritási alapból kölcsönt folyósít számukra, és kineveznek egy szakbizottságot, amely támogatja a veszteségben lévő gazdálkodási egységeket. Különösen a húsgyár szorul támogatásra, mert itt van a legtöbb veszteség: 300 000 új dinár. Ezenkívül szigorú takarékosságot vezetnek be minden téren: minden olyan befektetést, építkezést megszüntetnek, amely rövid idő alatt nem hoz megfelelő jövedelmet. Annak, hogy a munkástanács ennyire ragaszkodott a megállapított elvekhez, főleg ami a jövedelemelosztást illeti, megvan a foganatja: rend van a kombinátban és a munkafegyelem is megszilárdult. P. E. --------------------------------------------------------------------I 'm^WDL.. • IA modern óragyártás légii tankéi ] I a svájci DARWIL gyár trieszti főképviseleté- ■ 1ИИ ben* Cím: TRIESTE, PIAZZA S. ANTONIO NUOVO I ■ == -4) ^ I 4= , M fcSh ■ A DARWILGYÁR 1969-évi szuper-I /^TERMÉKEI A LORD 71 ÉS LADY 71 j /'w/jjt1 'Afd ххКУ típusú órák. Szerkezetük a legprecízebb óra- ■ szerkeze^e^ közé tartozik. A DARWIL gyár új I I r| ( jj ј§1 ^onsága az ütéseket és rázkódásokat semlegesítő | I A DARWIL Superautomatic Snow Star órai az elegancia és pontosság megtestesítője Miehfe 9 ORAÚJDONSAGAINK MÉG: DARWIL LORD 71 Special Flat ■ DARBLOCK és 1 53jJjJÍ|3 DARWIL LADY 71 DARBLOCK (1970. I évi női divat) I Üzletünkben az árak a világpiaci árakhoz vi- Iszonyítva a legalacsonyabbak. Raktárunk Európában a legnagyobb választék ... , ■ - kal rendelkezik 14, 18 és 22 karátos, hivatalosan (B) ■ ellenőrzött aranyékszerekben. Különleges sza- ^SSSS óvatosság. ( Minden időben 600 típusú DARWIL VAGY ARETTA óra között válogathat. A fenti /IV órák Jugoszláviában is kaphatók szaküzle Tetekben és nagyáruházakban. * Karbantartó szervizszolgálat az ország minden „anco Monre nagyobb városában. 879-1. MADE A gazdasági társulás lehetőségei Zentán Tegnap Zentán a mezőgazdasági kombinátban tanácskozás folyt a mezőgazdasági szervezetek és a feldolgozó ipar társulásáról és együttműködéséről. A tanácskozáson részt vett a zentai mezőgazdasági kombinát, az adai Halász József Mezőgazdasági Birtok, a Zentai Cukorgyár, a csókai vágóhíd, a Csókai Mezőgazdasági Birtok és a Becsei Mezőgazdasági-Ipari Kombinát képviselője, továbbá Milan Janjetovic tartományi mezőgazdasági titkár, Mucsi András és Zarko Cosic, a tartományi végrehajtó tanács tagjai, Djordje Gvozdenovic és Molnár Vilmos, a Tartományi Gazdasági Kamara elnöke és alelnöke. A részvevők véleménye az volt, hogy a Tiszavidék mezőgazdasági szervezetei még az év első felében mérjék fel a társulás lehetőségeit, továbbá vizsgálják meg a feldolgozó ipar és a mezőgazdaság együttműködésének módjait 7. oldal Csirkeláb és vitamin Az ötéves Jancsikára napközben, amíg szülei munkában vannak, a végtelenül becsületes, jólelkű, gyermekszerető bejárónő ügyel. — Legalább valaki foglalkozik vele, s nem csatangol az utcán — magyarázták a szülők a minap vendégségben. — öltözteti és eteti is Jancsikát, amikor eljön az ideje, ad neki uzsonnát-ebédet. Ebédnél ültek éppen, amikor a büszke mama előadta, hogyan nevelik csemetéjüket. A háziak elismerően bólogattak, bár nem tudni meggyőződésből-e vagy csupán az illem kedvéért. A háziasszony hatalmas csirkecombbal honorálta a dicsfényben sütkérező Jancsit, de az abban a pillanatban, amikor a csirkecomb a tányérjára került, éktelen visításba kezdett. — Én futballista akarok lenni! — bömbölte. Zavartan néztek össze a jelenlevők, mert sehogyan sem tudták elgondolni, milyen összefüggés lehet a csirkecomb és a leendő futballista között. Hiába csitítgatták Jancsit és bizonygatták neki, hogy a csirkecomb a legjobb falat, ő kitartóan tovább üvöltött. Hiába vigasztalták aztán a csirke zúzájával, májával és melle húsával, mit sem segített. Végül hosszú rábeszélés után elhüppölte Jancsika, hogy Mári néni szerint egy leendő labdarúgónak a csirkének a lába, vagy legrosszabb esetben is a szárnya dukál. — Csak Már néni szeret engem igazán, ti nem szerettek! — bömbölte Jancsika a szülök megütközésére. Nagy nehezen eljutottak az ebéd végéhez, következett a gyümölcs. Szép nagy fonatánalmák piroslottak a tálon. A háziasszony, hogy kiengesztelje Jancsikát, meghámozott egyet, s elébe tette. — B rühű! — üvöltötte ismét Jancsika —, én nem akarok beteg lenni! Én vitamint kérek! — s felmarkolta a meghámozott alma héját. — Mári néni mondta, hogy nekem csak vitamint szabad ennem, mert én még kicsi vagyok! — szepegett a gyerek, s két kézzel tömte magába az almahéjat. — Hát a meghámozott almát kidobod? — kockáztatta meg a kérdést a háziasszony. — Azt megeszi a Mári néni, mert ő már öreg és csúnya, nem baj, ha meghal — szipogta Jancsi. — A csirkecombot is? — Ühüm. Mári néni a jólelkű, gyermekszerető bejárónő. (ek)