Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-16 / 255. szám
12. oldal (16) Egyetlen magas vérnyomású beteggel nem találkoztam még, akinek normális vitális kapacitása lett volna. Sőt, épp a legsúlyosabb eseteknél állapíthattam meg, hogy ezek csaknem egész életükön át ülő életmódot folytattak, sok húst ettek, nem mozogtak, sohasem sportoltak, és hosszú éveken keresztül talán egyetlenegyszer sem fújták ki teljesen tüdejükből a levegőt, és egyetlenegyszer sem töltötték meg teljesen.” ,,A tüdő kapacitása nemcsak spirométerrel, hanem a kilégzés tartamával is mérhető. Ha bárkit felszólítunk, hogy vegyen mély lélegzetet, és utána lassan bocsássa ki a levegőt — aminek az a legegyszerűbb módja, hogy elnyújtott „u”hang kíséretében leheli ki —, azt látjuk, hogy a teljesen gyakorlatlan ember is körülbelül 20 másodpercig képes az „,ú”-t kitartani. A vérnyomásos pácienseknél azonban, akik kezelésre jártak hozzám, azt tapasztaltam, hogy 5—10 másodpercnél hosszabb ideig nem bírnak kilélegzeni. Ennek csökkent tüdő ősi testedzés a civilizációban élő ember részére MINDENKINEK űrtartalom (vitális kapacitás) és szívgyengeség az oka. Mielőtt az ilyen beteget kezelem, először alapos tisztítókúrának vetem alá gyomorbéltraktusát. Két-három heti gyümölcskúra a legcélravezetőbb ebben az esetben. Ez azért fontos, mert — különösen nőknél — obstipáció vagy pangó béljáratok folytán a krónikus puffadt bél állandóan magasra nyomja a rekeszizmot, úgyhogy a beteg nem bír hasi légzést végezni. Rövid úton bármely jó laxatív (keserűvíz, pirulák, teák) s utána széntabletták adagolása szintén megakadályozza az abnormális gázképződést.” „Ezután következik a tulajdonképpeni gyógylégzés, amelyet a 2. vagy 3. stádiumban levő hypertóniás betegeimmel fekvő helyzetben végeztetek. Majdnem teljesen ruha nélkül díványra fektetem őket. Mély kilégzés után hasukat felfelé domborítják, mire orrukon át beáramlik a levegő. A has kitolása által lelapul a rekeszizom, s a tüdő alsó része szabadon, könnyen tágulhat... A légzés most a mellkasban folytatódik; a páciens mellkasát domborítja ki, hasát fokozatosan behúzza. E mozgás által a tüdő középső és felső része is teljesen megtelik levegővel. Az így összetett mélylégzésnek azonban nem szakaszosan, hanem lassan, egyenletesen, egymásba folyóan kell történnie__A légzés első, hasi fázisát különösen nehéznek fogják találni a nadrágszíjat, övét viselő férfiak és a fűzőt, körzetet hordó nők. Ezek ugyanis már rég leszoktak a hasi lélegzésről, s ha erre felhívjuk a figyelmüket, mellcsontjuk, válluk felhúzása által próbálnak mélyet lélegzeni__Lélegzés közben a betegnek semmi másra nem szabad gondolnia, hanem minden figyelmét a lélegzésre kell összpontosítania. Most következik a néhány másodperces légzésszünet, amelyet az orvos határoz meg... A kilégzésre különös súlyt fektetek. A szájon át bocsátjuk ki a levegőt, miközben hosszú elnyújtott „u”-hangot zümmögünk. Ez biztosítja legjobban a teljes kilégzést__” „Naponta háromszor-négyszer végeztetek betegeimmel 5—6 percig lélegzőgyakorlatot, először fekvő, majd ülő és álló helyzetben, mindig friss levegőn, nyitott ablak mellett vagy a szabadban. Ötpercnyi mély lélegzőgyakorlat után a 200—220 higanymilliméteres vérnyomás már normálisra süllyed. Ez a legnagyobb bizonyítéka a mélylélegzés csodálatos élettani hatásának. A vérnyomás természetesen csakhamar magas lesz megint, hiszen egy-két gyakorlattal semmiben sem lehet tartós eredményt elérni, de két-három hónapos szorgalmas légzőgyakorlat után beáll a tartós süllyedés s ezzel együtt a gyógyulás ...” A zseniális német orvosprofesszor már ezzel a felfedezésével is sokat adott a tudománynak, és gyógymódjával teljesen igazolta a több ezer éves Hatha-jóga gyakorlatait. Legújabb kutatásainak eredményei azonban őt magát is meglepték, és igazolták azt az ősi hindu tételt, hogy pránájámával szervi bajok is gyógyíthatók. De lássuk, mit mond ő maga e kísérleteiről: „Pácienseim megfigyelése közben rájöttem, hogy a 2. és 3. csoporthoz tartozó, tehát súlyosan vérnyomásos betegek sokszor két-három hétig sem mutatnak javulást. A gyakorló orvosnak itt nem szabad elveszítenie türelmét, mint ahogy eleinte én elvesztettem. Hosszú kísérletek után állapíthattam csak meg, hogy súlyosabb esetekben 2—3 hónapos lélegzőkúra szükséges — de ez aztán végleg meghozza a kívánt eredményt! (Folytatjuk) Nem kétséges, hogy ez a gyakorlat fejleszti a test hajlékonyságát. Aki képes erre a testhelyzetre, az nyeles fürdökefe nélkül is meg bírja mosni háta közepét. (Bora Vojnovic felv). A fejlett jógázók egyik nehéz gyakorlata a hollóállás (kákászána). Kiválóan növeli a kar- és hátizmok erejét, fejleszti az egyensúlyérzéket és fokozza az agy vérellátását. A képen Jasmina Puljo. Clevinger hátrahőkölt,ettől a gyűlölettől, mint valami vakító fénytől. Ez a három ember, aki gyűlölte őt, egy nyelvet beszélt vele, egy egyenruhát hordott vele, de látta kíméletlen arcukon a gyűlölet Görcsös, gyalázatos vonásait, és tüstént megértette, hogy sehol a világon, sem a fácika tankokban, repülőgépekben, tengeralattjárókban, sem a bunkerekben a géppuskák, az ágyúk, a süvítő lángszórók mögött, sőt a Hermann Göring Légelhárító Hadosztály ütegeinek gyakorlott lövészei között sem, sem München összes sörözőjében a véres kezű cinkosok között, sem sehol másutt nem talál olyan embereket, akik ennyire gyűlölnék őt, mint ezek hárman. 9. őrnagy őrnagy őrnagy őrnagy őrnagy őrnagy őrnagy őrnagynak már a kezdet kezdetén nehézségei támadtak. Mint Miniver Cheevy, ő is túl későn született — pontosan harminchat órával később született, mint ahogy anyja fizikai jóléte megkívánta volna: a gyengéd, szenvedő asszony egy egész és egy fél napig tartó szülési kínok után nem érzett elég erőt ahhoz, hogy tovább folytassa a vitát az új gyermek neve felől. Férje a kórház folyosóján az olyan ember mosolytalan eltökéltségével törtetett előre, mint aki tudja, mit akar. Őrnagy őrnagy apja hórihorgas, toronyszerű ember volt, súlyos bakancsot és fekete gyapjúöltönyt hordott. Habozás nélkül töltötte ki a születési bizonyítványt, és semmiféle érzelmet nem árult el, amikor a kitöltött űrlapot átnyújtotta az osztályos ápolónőnek. Az ápolónő kommentár nélkül vette át tőle, és elkocogott a láthatáron. Őrnagy őrnagy apja nézte, ahogy megy, és azon tűnődött, milyen lehet ruha nélkül. Bent a kórteremben feleségét melyen a takaróba süppedve találta, úgy feküdt ott, mint valami kiszikkadt vén fehérrépa, ráncosan, szárazon és fehéren, elgyöngült szövetei teljes mozdulatlanságba dermedtek. Ágya a terem legvégében állt, a vastagon bemocskolt, repedt ablak mellett. Eső locsogott a piszkosszürke égből, unalmas, hideg nap volt. A kórház más részeiben kőkeménnyé messzesedett, öreg, szederjes ajkú emberek haltak meg, óramű pontossággal. A férfi egyenesen állt az ágy mellett, és jó ideig bámult le az asszonyra. — Calebnek neveztem el a fiút — szólalt meg végül halk hangon. — Kívánságodhoz híven. — Az asszony nem felelt, és az ember lassan elmosolyodott. Elgondolása tökéletesen bevált, mert felesége aludt, és nem jutott el a tudatáig, hogy hazudott neki, amint ott feküdt betegágyában, a megyei szegénykórház kórtermében. Ebből a Nem sok jóval kecsegtető kezdetből indult el a jelentéktelen századparancsnok, aki most Pianosán azzal töltötte munkanapjai jó részét, hogy hivatalos okmányok alá Washington Irving nevét hamisította. Őrnagy őrnagy szorgalmasan hamisított bal kézzel, hogy félrevezesse az írásszakértőket, saját nem vágyott hatalmának minden illetéktelen behatolást kiszigetelő biztos fedezékében, de a leleplezés veszélye elleni pótvédelemként ráadásul álbajusz és sötét szemüveg mögé álcázottan, hogy bárkinek, aki véletlenül bekukucskálna a homályos celluloid ablakon, amelyből holmi tolvaj egy darabot kivágott, lehetetlenné tegye az azonosítást. Születésének és sikerének e két mélypontja között az egyedüllét és kallódás harmincegy ködös esztendeje feküdt. Őrnagy őrnagy túl későn és túl középszerűnek született. Vannak, akik középszerűnek születnek, vannak , akik elérik a középszerűséget, és vannak, akik nyögnek a középszerűség jármában. Őrnagy őrnagynak mindhárom kijutott. Még az olyanok közül is, akikből minden jellegzetesség hiányzik, kétségtelenül kitűnt azzal, hogy belőle még több jellegzetesség hiányzott, mint a többiből. Mindig mélyen hatott az emberekre azzal, hogy mennyire nem hat rájuk. Őrnagy őrnagy már a kezdetektől fogva három súlyos átkot cipelt magával — anyját, atyját, és Henry Fondát, akire csaknem születése pillanatától kezdve betegesen hasonlított. Sokkal hamarabb, minthogy akár csak gyaníthatta volna, kicsoda is Henry Fonda, már észre kellett vennie, hogy bármerre jár, személye mindenütt valami nem éppen hízelgő összehasonlítás tárgyát képezi. Minden vadidegen illőnek látta, hogy pálcát törjön fölötte, s ez azzal az eredménnyel járt, hogy már korán meg volt verve az emberektől való bűntudatos félelemmel, s azzal a szüntelen kényszerrel, hogy folyton a társadalom bocsánatáért esedezzen, amiért ő nem Henry Fonda. Nem könnyű dolog átvágni az élet sűrűjén úgy, hogy valaki majdnem Henry Fonda, de Őrnagy őrnagynak soha eszébe se jutott, hogy abbahagyja földi vándorúrát, mert állhatatosságát atyjától örökölte, akinek hórihorgas alakja és jó humora volt. Őrnagy őrnagy apja józan, istenfélő férfiú volt, aki azt tartotta a világ legjobb viccének, hogy időnként hamisan mondta be az életkorát. Hosszú kezű, hosszú lábú, istenfélő, szabadságszerető, törvénytisztelő farmer volt, zord individualista, aki úgy vélte, hogy minden támogatás, amit a központi kormány nem farmereknek juttat, a szocializmus beszivárgását jelenti. Hirdette a takarékos életet és a kemény munka szükségességét, nem szerette a laza erkölcsű nőket, akik mindig visszautasították. Lucernatermelő volt és nagyon jól jött ki azzal, hogy nem termelt lucernát. A kormány jól megfizetett minden tonna lucernáért, amit nem termelt. Minél több lucernát nem termelt, annál több pénzt adott neki a kormány, és ő minden pennyt, amiért nem dolgozott meg, földvásárlásba fektetett, hogy növelje azt a lucerna menynyiséget, amit nem termel. A hosszú téli estéket a házban töltötte, és nem javította szerszámait, és mindennap már délben kiugrott az ágyból, hogy bizonyságot szerezzen: nem végeztetett el semmiféle szántó-vető munka. Bölcsen nem munkálta földjét, és hamarosan több lucernát nem termelt, mint bárki a megyében. Szomszédok keresték fel őt tanácsért mindenféle ügyben, mert nagy pénzeket keresett, következésképp nagy bölcsnek kellett lennie. „Ki mint vet, úgy arat”, tanácsolta minnek egyöntetűen, és mindenki így felelt rá: „Amen.”. Őrnagy őrnagy apja a takarékos kormányzat feltétlen, harcos híve volt, feltéve, hogy a takarékosság nem akadályozza a kormányt ama szent kötelessége teljesítésében, hogy minden lehető összeget megfizessen a farmereknek azért a lucernáért, amit vagy egyáltalán nem termeltek, vagy ha termeltek, akkor a kutyának se kellett. Büszke és független ember volt, aki nem helyeselte a munkanélküli segélyt, és egy pillanatig sem habozott sírni, sivalkodni, sápítozni és könyörögni bárkinek, akitől egy kis pénzt remélt. (Folytatjuk) Jll (32) MAGYAR SZÓ Szerda, 1970. szept. 16. Stuart Mária GYILKOSSÁG Mária elszenderedett félig üres, rideg kastélyszobájában. Egy velőtrázó sikoltás felriasztotta. A sikoly nem volt emberi, áttört a falakon. Mária remegve csöngetett komornáinak. Már jöttek is sírva: — Mekkora szerencsétlenség! — sopánkodtak. — Mi történt — nógatta őket Mária. — Megölték felséged udvari lelkészét! Mária kiejtette kezéből a csengetyűt. Kétségbeesetten ágyára vetette magát. — Én beszéltem rá, hogy jöjjön velem Franciaországból, én vagyok halálának az oka! Tágra nyitott szemmel kérdezte: — Ki ölte meg? — Egy fanatikus protestáns, John Knox tanítványa. Mária visszaemlékezett hogy féltestvére Stuart János már beszélt neki az anglikán egyház megszállott prédikátoráról, John Knoxról. Visszaemlékezett arra is, mit mondott féltestvére: — John Knox a katolikus Stuartok ellensége. Szószékéről minden vasárnap ellenünk dörög. Mária hallotta, hogy múlt vasárnap John Knox a következőket prédikálta a szószékről: — Inkább kívánom, tízezer ellenség partraszállását, mint hogy Skótországban egyetlen misét szolgáljanak.” Mária könnyei felszáradtak és határozottan mondta: — Azt hiszi, hogy elbánik velem, mert gyönge nő vagyok, azonban nagyon téved! Felkelt az ágyból, és a komornák megkérdezték, mit kíván tenni. — Először szerencsétlen lelkészemhez megyek, utána misét szolgáltatok lelki üdvéért.