Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-17 / 256. szám
10. oldal A (17) Négy-hat hétig, kezelés után, újra meg újra abnormálisra emelkedett vissza a vérnyomás, de ezen az időn túl — legnagyobb meglepetésemre — egyszerre csökkenni kezdett, majd normálisra csökkent, s ott végleg megállapodott. Kutatni kezdtem ennek az okát. Amikor végre megtaláltam, meglepetésem nem ismert határt. A magas vérnyomásban szenvedő betegek kitágult szíve a légzőgyakorlatok folytán, kisebb lett. A tüdő virális kapacitásával növekedett a kilégzés időtartama, a szív pedig ezzel egyidejűleg erősödött és kisebbedett. Amidőn röntgenfelvételekkel ellenőriztem ezt a hihetetlennek látszó élettüneményt, négyhetes kúra után a dilatált szív 1—1,4, centiméterrel való kisebbedését észleltem! Márpedig az orvostudománynak eddig semmiféle gyógyszerrel sem sikerült egy kórosan kitágult szívet kisebbe és ezáltal teljesítőképesebbé ternyi! (Köztudomású, hogy az ésszerűen spontoló szíve kisebb lesz, és ugyanakkor erősebb.) A légzőterápiára, a vérnyomásbetegségek gyógyításán kívül, a szívbajoknál is korszakalkotó szerep vár.” „Ha a vérnyomásbetegségek légzésszabályozással gyógyíthatók, ebből az következik, hogy olyan emberek között, akik foglalkozásuknál fogva jól és bőségesen lélegzenek, nem akad magas vérnyomású. Megvizsgáltam tehát egyik tanítványom által München dalárdáinak minden tagját. Száz énekes közül egyetlenegy sem szenvedett vérnyomásbetegségben, pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy — különösen nagy városokban — az énekesek rendetlen életet élnek, legtöbbször késő éjszaka kerülnek ágyba, és általában idegizgalmaknak vannak kitéve. Ez is fontos bizonyíték arra nézve, hogy a mélylélegzés — amit minden énekes öntudatlanul gyakorol — a legjobb megelőző ellenszere a kóros vérnyomás-emelkedésnek.” Hogy a mélylélegzésnek a magasvérnyomásos betegekre kifejtett gyógyító hatását orvosi szempontból megérthessük, tudnunk kell, hogy ez a hatás három irányban nyilvánul meg: mecha ősi testedzés a civilizációban élő ember részére MINDENKINEK nikai-fiziológiai, kémiai és idegrendszerbeli változásokat idéz elő. A mechanikai-fiziológiai változások a magas vérnyomásúaknál a következők: a mélylélegzés következtében a nagy vénákból több vér szívódik a mellkasba. Ezáltal több vér jut a szívpitvarba és onnan a jobb kamrába. Ugyanakkor a tüdő is erősen tágul és nemcsak az eldugult, beragadt tüdőhólyagocskák fúvódnak fel ismét, hanem nagyszámú hajszálér nyílik meg. A tüdő könnyebben, gyorsabban szívja be a levegőt, több vért vesz fel, s a vér is gyorsabban folyik vissza belőle a bal szívpitvarba. A mély, elnyújtott kilégzésnél ugyancsak gyorsabban és könnyebben áramlik a vér a bal pitvarból a bal kamrába. Kilégzésnél emelkedik a mellkasi légnyomás, és áttevődik minden szervre, főként a szívre, amelynek kiürülése (systoléja) ezáltal könnyebb lesz, így az egész szív is könnyebben, tökéletesebben húzódik össze, és adott időegységben több vért dobhat ki a perifériás vérerekbe. Mivel a mélylélegzés tehát igen előnyösen befolyásolja a szív összehúzódását, a vérnyomás-csökkenés és a könnyű összehúzódások folytán a kitágult szív fokozatosan kisebbedik. „Ami a mélylélegzés vegyi hatását illeti, több oxigén jut a szervezetbe, tehát gyorsabban égnek el a salakanyagok. Nehéz sportolás vagy testi munka esetén igen sokféle mérgező anyagcseretermék és szénsav árad tömegesen a vérbe. Ennek következtében a légzés elmélyítése által is több szénsavat lehelünk ki. Mivel a magas vérnyomásúak keveset és elégtelenül lélegeznek, a savalúg egyensúlyuk a savak előnyére eltolódik, aminek rendes húskoszt mellett gyomorsavtúltengés, savas felböfögés a következménye. A mélylélegzés ezt az egyensúly-eltolódást is normálisra állítja viszsza. Azonkívül mély lélegzés által a vér bázisos alkatrészei gazdagodnak, felszaporodnak a kalciumionok, amelyek nyugtatólag hatnak a test idegsejtjeiire. A mélylélegzésnek mégis egyik legfontosabb hatása a szénsav fokozottabb kiválása a szervezetből. A szénsavat különleges szabályzó apparátus tartja egyforma nyomás alatt a vérben. Tudjuk, hogy a szénsav a légzésközpont igazgató szere: ha hiányzik — és mélylélegzéssel jelentősen lecsökkentjük a szervezetben — egyre ritkábban kell lélegzetet venni. A szénsav egyben a véredényrendszer hatalmas igazgatója. Ha tehát a mélylélegzés következtében a szénsavmennyiség csökken a testben, a véredényrendszerre kifejtett inger is csökken, s így leszáll a vérnyomás. Ezek szerint tehát a vérnyomásbetegségek mélylélegzéssel gyógyíthatók a legtökéletesebben. A nátha ellen böjt és pránájámá Jógafelfogás szerint a pránájámá legegyszerűbb formájának naponta való gyakorlása is teljesen ellenállóvá tesz mindenkit a TBC és egyéb tüdőbetegségek iránt. Aki rendszeres jogi légzőgyakorlatokat végez, az nem kap sem náthát, sem légcsőhurutot. Mert mi tulajdonképpen a tüdővész? Rossz lélegzésmóddal belélegzett, elégtelen levegőmennyiség által csökkent vitalitás. A csökkent életerő viszont csökkenti a szervezet ellenállóképességét is, és jó táptalajt nyújt a fertőző csíráknak. Az egészséges, jó tüdőszövet viszont ellenáll a baktériumoknak. Egészséges tüdőre pedig csak a tüdő helyes használata által tehetünk szert. (Folytatjuk) indiai jógázók „trónülésben” (Bora Vojnovic felv.) — Az Úr azért adott nekünk farmereknek két erős kezet, hogy amit csak markolni tudunk, mind megragadjuk vele — prédikálta méltósággal a bíróság lépcsőjén, vagy a kocsmaajtóban, amikor a rossz kedvű, rágógumit rágó fiatal pénztárosnőre várt, akit üldözött, és akire parázna pillantásokat vetett, amikor kilépett az ajtón. — Ha az Úr nem akarná, hogy annyit ragadjunk el, amennyit markolni tudunk — prédikálta —, ő bizonnyal nem adott volna nekünk farmereknek két erős kezet, amivel ragadhatunk. — És a többiek rámorogtak: „Ámen.” Őrnagy őrnagy atyja, mint jó kálvinista, hitt a predestinációban, és nagyon jól belátta, hogy az Úr akarata fejeződik ki az övén kívül mindenki más balszerencséjében. Cigarettázott és whiskyt ivott, takarékosan bánt az eszével, és nagyra becsülte a tanulságos beszélgetéseket, különösen a sajátját, amikor hamisan mondta be az életkorát, és amikor azt a jót mondta az Úrról, meg a felesége bajairól Őrnagy őrnagy világrahozatalával kapcsolatban. Az a jó az Úrról meg a neje bajairól azzal a ténymegállapítással voltak kapcsolatban, hogy míg az Úrnak csak hat nap kellett az egész világ világrahozatalához, addig az ő felesége csak Őrnagy őrnagy világra hozásával másfél napot kínlódott. Nála kevesebbet érő férfi talán meggondolta volna magát ama napon a kórházfolyosón, gyengébb férfi beérte volna ilyen kitűnő pótmegoldásokkal, mint Őrnagy Szilárd, Őrnagy Medárd, Őrnagy Szilveszter, vagy Őrnagy Szervác Pongrác Bonifác, de őrnagy őrnagy atyja tizennégy éve csak ezt a lehetőséget várta, és ő nem olyan ember volt, hogy elmulassza. — E világon csak egyszer kopog ajtódon a lehetőség — szokta mondani. Őrnagy őrnagy apja minden lehető alkalommal elmesélte ezt a jó viccet. Ez a beteges hasonlóság Henry Fondához csak egy volt a gonosz viccek sorozatából, amellyel a végzet Őrnagy őrnagyot egész örömtelen életén át boldogtalan áldozatává tette. Hogy Őrnagy Őrnagy Őrnagynak született, az volt a második. Hogy Őrnagy Őrnagy Őrnagynak született, titok volt, amit csak az atyja ismert. Mindaddig, amíg Őrnagy őrnagy el nem hagyta a kisdedóvót, valódi nevét lepel borította, de mikor ez a lepel lehullt, a hatás végzetes volt. Az újság megölte anyját, akinek elment minden kedve az élettől, csak kallódott egy ideig, aztán meghalt, ami nagyon jól jött Őrnagy őrnagy atyjának, aki elhatározta, hogy feleségül veszi azt a rosszkedvű lányt a kocsmából, ha muszáj, és aki sohasem volt derűlátó ama lehetőségeit illetően, hogy feleségét valaha is kitúrhatja a birtokból, hacsak jópénzzel ki nem fizeti, vagy ostorral el nem kergeti. Magára Őrnagy Őrnagyra a következmények alig valamivel voltak kevésbé súlyosak. Oly zsenge korban zuhant rá annak éles és letaglózó élménye, hogy ő nem Őrnagy Caleb, ahogy mindeddig hitte, hanem ahelyett valami teljesen idegen Őrnagy Őrnagy Őrnagy, akiről ő az égvilágon semmit sem tudott, és akiről az égvilágon senki még csak nem is hallott eddig. Akitől a játszótársak elhúzódtak, és soha vissza nem húzódtak, mert arra nevelték őket, hogy óvakodjanak az idegentől, különösen az olyan idegentől, aki becsapta őket azzal, hogy olyan valakinek tettette magát, akit hosszú éven át ismertek. Senki sem akart vele közösséget vállalni. Kezdte kiejteni kezéből a tárgyakat, és baklövéseket csinált. Szégyenkezve, és reménykedve keresett új kapcsolatokat, és mindig kiábrándult. Mert olyan elkeseredetten keresett barátokat, sohasem talált egyet se. Esetlen, hosszú, fura, álmodozó fiú lett belőle, megtört szemű, erélytelen szájú, akinek hívogató, ragaszkodó mosolya tüstént sértett zavarba hullt szét minden új csalódásra. Az idősebbekkel, akik nem szerették őt, udvarias volt. Bármit mondtak neki az idősebbek, megcsinálta. Azt mondták neki, nézzen a lába elé, mielőtt lép, és ő mindig is a lába elé nézett, mielőtt lépett. Azt mondták neki, amit ma megtehetsz, soha ne halaszd holnapra, és soha nem is halasztotta holnapra. Azt mondták neki, tisztelje atyját és anyját, és ő tisztelte is atyját és anyját. Azt mondták neki, ne öljön, és nem is ölt, amíg a hadseregbe nem került. Akkor azt mondták neki, hogy öljön, és ő ölt is. Mindig odanyújtotta a másik orcáját is, és mindig pontosan azt tette másoknak, amit másoktól magának elvárt. Ha jótékonykodott, soha nem tudta bal keze, mit csinált a jobb. Soha urának Istenének nevét hiába nem vette, nem kívánta sem felebarátja,feleségét, sem felebarátja szamarát. Voltaképpen szerette felebarátait, és soha nem szólt hamis tanúságot ellenük. Őrnagy őrnagyot nem szerették a feljebbvalói, mert felháborítóan nonkomformista volt. Mivel sehol máshol nem volt alkalma eredményt felmutatni, az iskolában eredményt mutatott fel. Az Állami Egyetemen olyan komolyan vette tanulmányait, hogy a homoszexuások arra gyanakodtak, hogy kommunista, a kommunisták meg arra gyanakodtak, hogy homoszexuális. Angol történelemből szerezte diplomáját, s ez nagy hiba volt. — Angol történelem! — bömbölte méltatlankodva az állam ezüsthajú főszenátora. — És mi van az amerikai történelemmel? Az amerikai történelem is van olyan jó történelem, mint a világon bármely más történelem. Őrnagy őrnagy villámgyorsan átnyergelt az amerikai irodalomra, de nem elég gyorsan, mert az FBI már dossziét nyitott róla. Ama elhagyott tanyának, melyet Őrnagy őrnagy otthonnak hívott, hat ember és egy skót terrier volt a lakója, és kiderült, hogy ezek közül öten és a skót terrier az FBI ügynökei. Hamarosan annyi terhelő adatot terheltek őrnagy őrnagy nyakába, hogy azt tehettek volna vele, amit csak akartak. De el nem tudták képzelni, mit is tehetnének vele, így végül azt találták ki, hogy közlegényként besorozzák a hadseregbe, és négy napon belül őrnagyot csinálnak belőle, hogy a képviselők, akiknek egyében sem jár az eszük, föl-alá futkározzanak Washington utcáin litániázva. „Ki nevezte ki Őrnagy őrnagyot? Ki nevezte ki Őrnagy őrnagyot?”. Őrnagy őrnagyot történetesen egy IBM számológép nevezte ki, melynek majdnem olyan jó humora volt, mint Őrnagy őrnagy atyjának. Amikor a háború kitört, ő még mindig szorgalmas és készséges volt. Azt mondták neki, menjen sorozásra, és ő el is ment sorozásra. Azt mondták neki, hogy jelentkezzen repülőkadét kiképzésre, és ő jelentkezett is repülőkadét kiképzésre, és már azon az éjszakán hajnali három órakor jeges sárban állt mezítláb egy harcias és keménykötésű délvidéki őrmester előtt, aki bejelentette neki, hogy majd ő megmutatja az ő alakulatának, hogy hol lakik az úristen, és éppen azon volt, hogy tüstént megmutassa. (Folytatjuk) Iliin 11111111111111111 (33) MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1970. szept. 17. Stuart Mária A KÖRMENET Stuart Mária kilépett a várkastély folyosójára és a szerencsétlen udvari lelkész holttestét kereste. A megdöbbenés kiáltásban tört fel belőle, amikor a papot egy faragott széken ülve látta és körülötte sürgölődő szolgálat. A pap a királynéra mosolyodon: — Nem haltam meg, Madame, a gyilkos tőre utat tévesztett. Mária megnyugodva, hideg fejjel kérdezte: — Elég erősnek érzi magát arra, hogy misét szolgáltasson? — Igenis, Felség! — Úgy menjünk a kápolnába ... A menet a kápolna felé vette útját, az élén alabárdosok haladtak, utánuk apródok vitték a gyertyatartókat. Mária udvarhölgyei kíséretében haladt a kastély kápolnája felé, kezében nyitott misekönyvvel. A papot ministránsok kísérték. A tömegből feltört a kiáltás: — Halál a bálványimádó papra! — Ettől féltem — dörmögte magában Stuart János. A forrongó tömegből sértő felkiáltások hangzottak. Mária úgy tett mintha mit sem hallana, de halvány volt. Néhány skót rárohant az apródokra, kirángatták kezükből a gyertyákat, a földre dobták és rágázoltak. Mások az udvari lelkészre vetették magukat. Ebben a pillanatban felhangzott Stuart János parancsszava. A katonák védően közre fogták a papot és megvédték a támadók ellen. Ilyen körülmények között érkezett a menet a várkastély kápolnájába. Mise közben kintről szakadatlanul ellenséges kiáltások hallatszottak.