Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-17 / 256. szám
4. oldal KOMMUNISTA Diagnózis és gyógykezelés A szakszervezetek legfőbb szerve a napokban arról az elemzésről tárgyalt, amely rámutatott a társadalmigazdasági viszonyainkban jelentkező kedvezőtlen irányzatok tűzfészkeire. Egyike volt ez azoknak a ritka kísérleteknek, hogy egyszer már végre ne a következményekről, hanem a bajok okairól beszéljünk. A szakszervezetek értékelése szerint a társadalmigazdasági életünkben a bajok tűzfészkei a következőkben jelölhetők meg: 1. Az árak és a megélhetési költségek jelentős növekedése. Az idei első hét hónap alatt a tavalyi azonos időszakhoz képest a megélhetési költségek 10 százalékkal emelkedtek, s továbbra is emelkedő irányzatúak. Emiatt különösen azok a családok kerülnek nehéz helyzetbe, amelyeknek csak egy keresőjük van, s az is kevés pénzt visz haza. 2. A munkaszervezetek jövedelmüknek csak kis részével rendelkeznek, s ez a szűk keret nem teszi lehetővé a munka eredményei szerinti javadalmazást Ez az oka annak, hogy a foglalkoztatottaknak csaknem fele havonta 800 dináron alul keres. 3. A veszteségek: a múlt évet 1814 vállalat zárta veszteséggel. Ezeknek a vállalatoknak 424 158 dolgozója van. Habár a veszteségek valamivel kisebbek, miint az előző évben, mégis elérték az 5382 millió dinárt. A közös tartalékalapokban nincs elég pénz ezek fedezésére. 4. A fizetésképtelenség tavaly gazdaságunk egyik legnagyobb problémája volt. A különleges intézkedések hatására, amelyeket a szakszervezetek is támogattak, a helyzet valamelyest javult. De még mindig rendkívül sok követelést csupán a bíróság által lehet behajtani. Az ilyen megfizettetés költségei súlyos teherként nehezednek a termelésre, hiszen a bírósági meghagyások száma tavaly meghaladta az 580 000- ret. 5. Túl lassan folyik a termelés átállítása, úgyhogy még mindig rengeteg olyan árut gyártunk, ami iránt nincs kereslet a piacon. Az átalakulás azonban azért lassú — mondják a szakszervezetben —, mert sok munkaszervezetnek nincs pénze a korszerűsítésre, más pénzforrást viszont nem találhat. Mit állít szembe ezzel a helyzettel a szakszervezet? Mit követel? Miit javasol? Marjan Rožićnak, a tanács titkárának szavai szerint a szakszervezet síkraszáll egy különleges stabilizációs terv meghatározásáért és végrehajtásáért, amely a köztársaságok és az összes társadalmi tényező megállapodásaként jönne létre. Javasolja továbbá, hogy már októberben jelöljük meg az 1971-re vonatkozó gazdaságfejlesztési feladatokat, s fogadjuk el a dolgozók anyagi helyzetének erősítésére és a gazdaság megszilárdítására irányuló intézkedések tervét. Ezzel egyidőben a szakszervezet a munkaszervezetekben olyan gazdálkodás bevezetését indítványozza majd, amely mielőbb a megszilárduláshoz vezet. Kétségtelen, hogy a szakszervezetek diagnózisa ugyanúgy elfogadható, mint az általuk javasolt gyógymód. Csupán az a kérdés merül fel, hogy a diagnózis megállapítása és a gyógykezelés megkezdése között sok idő múlik-e el. A kívánatos az lenne, hogy mielőbb megkezdődjön a gyógykezelés, mert ellenkező esetben a régi szokás szerint könnyen megeshet, hogy mire hozzáfogunk a kezeléshez, addigra már elavult a diagnózis. Előkészületben Jugoszlávia úthálózatának általános fejlesztési terve (Folytatás a 3. oldalról) 2. Jugoszláv—magyar országhatár — Varaždin — Zágráb — Karlovac — Rijeka. 3. Jesenice — Ljubljana — Zágráb — Belgrád — Niš — Szkopje — Gevgelija. 4. Niš — Dimitrovgrad. 5. Szabadka — Újvidék — Belgrád. 6. Maribor — Ptuj — Krapi na — Zágráb — Karlovac — Bihaé — Knin — Split. 7. Jugoszláv—magyar országhatár — Eszék — Djakovo — Samac — Doboj — Zenica — Szarajevó — Jablanica — Mosztár — Metkovic. 8. Versec — Gomji Milanovac — Kraljevo — Páráéin. 9. Čačak — Titovo Užice — Crna Gora határa. 10. Trieszt — Koper — Pula — Rijeka — Split — Dubrovnik — Titograd — Rozalj — Kosovska Mitrovica — Priština — Szkopje. -o- Ä szakemberek szerint 10 ezer kilométernyi főútvonal építésével megteremthető az egységes, országos közúti forgalom, és optimális összeköttetés alakul ki a szomszédos államokkal, Jugoszlávia pedig bekapcsolódik Európa úthálózatába. Az 1975-ig épülő autóutak javaslata A javasolt tervezet megvalósításának első szakaszában, vagyis az elkövetkező öt évben a következő vonalakon javasolnak autóútépítést: Zágráb — Karlovac — Ljubljana — Postojna — Razdrto — Maribor — Celje. Belgrád — Markovac — Delnice — Rijeka és a belgrád — zágrábi útszakasz legforgalmasabb részein. Ezenkívül a Horvát Szocialista Köztársaság határtérségétől Koperig. Úgynevezett fél-autóutakat a következő útszakaszokon terveznek: Delnice — Karlovac; Slavonski Brod — Szerbia határvonala; Belgrád — Újvidék és Zenica — Szarajevó — Konjic. Jugoszlávia jelenlegi úthálózata A becslések szerint a gép kétszereződik, vagyis számuk járművek száma 1975-ig még megközelíti az 1 600 000-ret. Hogyan és mennyi pénz folyik be az I., II. és III. rendű utak építésére Év Az utak ezer kilométerekben hossza az úthálózat minősége korszerű zúzott kő burkolatlan 1939 80,7 1,2 42,5 37,0 1947 81,3 1,8 45,7 33,8 1957 82,3 4,2 48,6 29,5 1967 78,8 16,0 43,0 19,8 1968 88,3 18,2 44,7 25,4 1969 90,1 21,7 42,3 26,1 Motorkerékpár 9 952 Személygépkocsi 6 203 Autóbusz 589 Tehergépkocsi 11351 Különleges gépjármű 1 061 Pótkocsi 2 405 10 783 91 005 111 881 8 542 97 942 562 609 1 354 6 143 13 263 17 957 37 703 95 318 2 206 20 321 35 848 1 359 19 178 36 023 850 OOD-nél több gépjármű az országban Gépjármű 1946 1952 1962 1969 (millió dinárban) 1. Folyamatos pénzforrások az üzemanyag árának részesedéséből a gépjárművek átadójából a külföldi gépkocsik utáni illetékből 2. Alkalmi pénzforrások hitelekből szövetségi hozzájárulás köztársasági községi a gazdaság hozzájárulása a MH hozzájárulása 1 050,7 dinár 874,6 dinár 145,4 dinár 30,7 dinár 366,5 dinár 394,9 dinár 210.1 dinár 191.2 dinár 269,0 dinár 100,8 dinár 200.5 dinár ÖSSZESEN: 2 417,2 dinár Reálisabb kritériumok (Folytatás az 1. oldalról) Mai, 23,3 százalékának középiskolai végzettsége van. Nem nehéz megállapítani, hogy ez a távolról sem kielégítő helyzet minek a következménye. A káderek alkalmazásánál eddig nem volt megfelelő politika, a szövetségi szervek nem mutattak kellő érdeklődést a szakképzett emberek iránt, s nem vették figyelembe azoknak a többnemzetiségű közösségeknek az összetételét sem, amelyeket a szövetségi közigazgatás hivatva van szolgálni. Az elemzés látszólag felületesen érinti a képviselőtestületek és a közigazgatás eddig nem megfelelően szabályzati viszonyát. Arról van ugyanis szó, hogy bizonyos szabályzatok pontatlansága vagy téves magyarázása miatt a képviselő-testületek nem tudják kellőképpen befolyásolni a közigazgatási szervek munkáját és káderpolitikáját. A mulasztásokat néha könnyelműen az önigazgatással igazolják. Magában a közigazgatásban némelyek azt állítják, hogy az önigazgatás nincs megfelelő szinten, az önigazgatáson kívüliek között többen hangoztatják, hogy éppen a közigazgatásban túl sok is van belőle. Az igazság minden bizonnyal az, hogy ami a közigazgatást illeti, valódi önigazgatással még a mai nap sem dicsekedhetünk. Mert ha nem így volna, most nem kellene bizonyos számadatokról és álláspontokról vitát tartani. A JKSZ Elnökségének elvi álláspontjai mindenképpen megkönnyítik majd az eddigi mulasztások és problémák felszámolását. Lassú változások Milyen a JKSZ szociális összetétele? A JKSZ Elnökségének a Kommunista Szövetség fejlesztésével foglalkozó bizottsága 1970. szeptember 10-i ülésén megvitatta a JKSZ tagságának 1968-ban és 1969-ben való alakulásáról készített elemzést. Ez az elemzés folytatólagos követése a JKSZ tagsága összetételében jelentkező változásoknak, méghozzá az 1968- ban bevezetett új módszer alapján. —)(— A Kommunista Szövetség átalakulására kivételes jelentőségűek a tagság szociális összetételében jelentkező változások. Ebből a szempontból szükség van a szociális összetétel alapos megismerésére. Ezért aztán több köztársasági központi bizottság és KSZ-szervezet is vizsgálat alá vette a A Kommunista Szövetség átalakulása időszerű helyzetére való tekintettel hangsúlyoznunk kell, hogy a dolgozók száma nem növekedett. Mi több, a tagság összlétszámában tízegynéhány ezerrel még csökkent is számuk, noha 1968-hoz képest részarányuk viszonylag nagyobb lett, mint a többi társadalmi csoporté. Még kifejezettebb a mezőgazdasági magántermelők számának csökkenése. Ez a társadalmi csoport számbelileg már több éve állandóan fogyatkozik és 1969-ben a legalacsonyabb szintre csökkent (számuk 81 243, illetve a tagság 7,3 százaléka). Arra számítottunk, hogy a társadalmi és gazdasági reform hatása jobban megérződik a falu társadalmi folyamatain, ami aztán hatással lesz a politikai életre, és felkelti a mezőgazdasági magántermelők érdeklődését a Kommunista Szövetség iránt. A parasztok számának csökkenése azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy alaposabban meg kell vizsgálnunk az időszerű társadalmi folyamatokat falun és a KSZ ténykedését. Ezt kétségtelenül elősegítheti a JKSZ Választmányának küszöbönálló ülése, melyen az agrárpolitikáról lesz szó. A dolgozókkal és a parasztsággal szemben az értelmiség száma jelentősen növekedett. A műszaki értelmiség számbelileg és viszonylag is növekszik (mintegy 5000-rel, vagyis 0,5 százalékkal). Hasonló a helyzet a humán értelmiségnél is (4000-rel, illetve 0,6 száza-Kommunista Szövetség szociális szerkezetét. Az így nyert adatok s a helyzet megismerése alapot ad majd ahhoz az akcióhoz, amely a kívánt irányba fordítja a tagság szociális öszszetételét. Mivel most még elég keveset tudunk a szociális összetételről, a folyamatban levő kutatásokat támogatni kell, mert általuk új megismerésekre teszünk szert, és lehetőség nyílik a KSZ ténykedésének bővítésére. Ha összevetjük a KSZ szociális összetételét tükröző 1968-as és 1969-es adatokat, a következő lényeges mozzanatokra figyelhetünk fel: a csoportszerkezet (a KSZ alapvető szociális csoportjainak számszerűsége) azt mutatja, hogy 1969-ben nem történt jelentősebb változás a főbb szociális csoportok között. Ezt igazolja a következő táblázat is: sokkal növekszik számuk. Ha figyelembe vesszük a tudományos-műszaki forradalom hatását, amelyben az értelmiségnek mind nagyobb szerep jut, mondhatjuk, hogy az értelmiség nagyobb politikai ténykedése jelentősen befolyásolhatja önigazgatású társadalmunk fejlődésének irányát. A korszerű munkásosztály megteremtése egyúttal a dolgozók és az értelmiség tudatos összekapcsolását is jelenti, azaz azoknak az eszméknek az érvényesülését, melyekért a KSZ programszerűen síkraszáll. A Kommunista Szövetség tagságának változásaiban tehát két eltérő irányzat tapasztalható: csökken a dolgozók és nő az értelmiség száma. Ez a jelenség megköveteli, hogy figyelmesebben vizsgáljuk meg és megfelelőbb magyarázatot adjunk a korszerű munkásosztály fejlődésére Jugoszláviában. A főbb szociális csoportokon belül egyértelműen megmutatkozik a szakmailag hozzáértőbb és a képzettebb kommunisták számának állandó növekedése. Ma már többé nem puszta feltevés, hogy a képzett termelő egyúttal társadalmi-politikailag sokoldalúan tevékenykedő kommunista is. A KSZ saját átalakulásával és a társadalom átalakulásával igazolja, hogy dilemma nélkül választ adott arra a kérdésre, hogy létezhet-e fejlett társadalom képzett emberek nélkül. A sokoldalúan képzett kommunista előfeltétele a KSZ eszmei vezető szerepe valóra váltásának és az önigazgatású társadalom fejlődésének. A Kommunista Szövetségbe való felvétel számadatai a szociális összetétel jelentős változásaira mutatnak. A felvétel 1969-ben az 1968. évhez képest nagymértékben visszaesett (1968-ban 175 293, 1969-ben pedig 49 537 új tagot vettek fel). Figyelembe kell azonban vennünk, hogy 1968-ban különleges társadalmi körülmények járultak hozzá a felvételhez. 1969-ben mások voltak a körülmények, úgyhogy lényegesen kisebb az új párttagok száma is. Mindez jobban megvilágítja a KSZ felvételi akcióját 1968-ban és 1969-ben. Most már megállapíthatjuk, hogy 1968-ban 1969-hez képest a felvétel kampányszerűen folyt. Ezt nemcsak az mutatja, hogy 1969-ben erősen csökkent az új tagok száma, hanem azt is, hogy a KSZ szervezetileg nem volt képes az 1968-ban felvett nagyszámú kommunista befogadására és társadalmi angazsálására. A tagfelvétel megcsappanása 1969-ben egyúttal azt is beigazolta, hogy a KSZ önkéntelenül reagálva igyekezett összehangolni a felvételt lehetőségeivel és szükségleteivel. Sokan úgy vélik, hogy az 1969-ben felvett párttagok száma reális és megfelel a természetes szaporulatnak. Habár ez az értékelés nem lehet eléggé megbízható, arra mindenesetre rámutat, hogy a Kommunista Szövetségbe való felvételt alaposan fel kell mérni, különösen, ha figyelembe vesszük a most folyó eszmei-politikai képzési akciót és ennek lebonyolítási lehetőségeit. A tagfelvétel megcsappanása következtében megváltozott a Kommunista Szövetségen belüli főbb szociális csoportok részaránya is. 1969- ben például 47 437-tel kevesebb dolgozót vettek fel a pártba, mint egy évvel előbb. A magántermelőknél a csökkenés 11 586, a műszaki értelmiségnél 4747, a humán értelmiségnél 6657 stb. Mivel azonban nagyobb arányú a dolgozók és a magántermelők felvételi számának csökkenése, csoportjuk számbelileg is jobban lemaradt a többitől. Általában a tagfelvétel csökkenése szoros kapcsolatban áll a fiatalok felvételével. 1969-ben kevesebb fiatal lett párttag, mint 1968- ban, úgyhogy a Kommunista Szövetségen belül az ifjúság részaránya is csökkent, 24,6 százalékról 23,3 százalékra. Érdemes megemlíteni, hogy a tagfelvétel mérséklődésével együtt csökkent a kizártak és az önként távozók száma is. Tavaly az 1968-as évhez képest a kizártak száma 2240- nel, az önként távozók száma pedig 3402-vel kisebb, mint 1968-ban. Vajon az említett adatok alapján választ adhatunk-e a kérdésre, hogy meghozta-e a várt eredményt a Kommunista Szövetségen belüli eszmei-politikai differenciálódás akciója? Meg kell mondani, hogy tévhitben ringatnánk magunkat, ha azt hinnénk, hogy pusztán számadatokkal kimutathatók a társadalmi folyamatok. Az adatokból azonban mindenesetre arra következtethetünk, hogy nem túlságosan erős az a folyamat, amelynek során a KSZ megszabadul azoktól, akik tevékenységükben nincsenek vele egy platformon. Dr. TOZIK V. MILIC A KSZ társadalmi csoportjai A KOMMUNISTA SZÖVETSÉG SZOCIÁLIS ÖSSZETÉTELE 1968-BAN ÉS 1969-BEN Dolgozók Magániparosok Mezőgazd. magántermelők Műszaki értelmiség Közoktatási, tudományos, kulturális, egészségügyi és egyéb értelmiség Adminisztratív személyzet Vezetők A hadsereg és a közbiztonság személyzete Nyugdíjasok Egyetemisták Tanulók Háztartásbeliek Munkanélküliek 356 834 31,1 346 821 4 31,2 4 956 0,4 4 641 0,4 84 329 7,4 81 243 7,3 49 900 4,4 54 765 4,9 128 763 11,3 132 853 11,9 139 529 12,2 138 217 12,4 82 941 7,2 67 250 6,1 90 014 7,8 88 541 8,0 90 238 7,9 91 364 8,2 37 083 3,2 38 441 3,5 32 250 2,8 21 756 2,0 33 526 2,9 31 654 2,8 15 721 1,4 14 136 1,3 Társadalmi csoportok A tagok száma 1968 % 1969 p/„ ÖSSZESEN: 1 146 084 100 1 111 682 100 KOMMUNISTA Kiadja aKomunist lap- és könyvkiadó vállalat. Szerkesztőség: Belgrád, Marx—Engels tér 11. Telefon: központ 335—161 (069-ig), titkárság 330-184 és 130-185. Csütörtök, 1970. szept. 17.