Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-16 / 14. szám

2. oldal MAGYAR SZÓ Mint a napokban megírtuk, megszakadtak a titkos tárgyalások a Perzsa-öböl menti or­szágok és a nyugati olajvállalatok között, amelyek a közel-keleti olajforrások zömét kiaknázzák. Az országok, amelyek területén a nagy olajvezetékek húzódnak, nagyobb részesedést követelnek a profitból. Térképünkön: a közel-keleti olajvezetékek hálózata Heath bírálta a szovjet politikát Megkezdődött a vita a Commonwealth értekezletén Singapore-ból jelenti a Tanjug. Tunku Abdul Razak malaysiai miniszterelnök volt az első szónok a Common­wealth-értekezlet tegnapi ülésén. Megállapította, h­ogy a két szuperhatalom között csökkent a feszültség, hála az el nem kötele­zett országok tevékenységének. A Közel-Keletre vo­natkozóan Malaysia továbbra is követeli az ENSZ- közgyűlés határozatának következetes alkalmazását, amely kimondja, hogy az izraeli csapatoknak távoz­niuk kell a megszállt arab területekről. A miniszterelnök nem em­lítette a Dél-afrikai Köztár­saságnak szánt brit fegyver­szállítmányt, de hangoztat­ta: Malaysiát gondba ejti, hogy bárki is nyíltan vagy burkolt formában bátorítja az ottani fajüldöző rend­szert. Razak szerint Dél­­kelet-Ázsiát semleges öve­zetté kell nyilvánítani. A malaysiai kormányfő behatóan foglalkozott orszá­gának a népi Kínával való együttműködésével­. Kínának meg kell adni minden jogot, amely az ENSZ-ben és a nemzetközi politikában megilleti. Heath brit miniszterelnök kifogásolta a Szovjetunió politikáját, mondván, hogy Moszkva újra válságot szán­dékozik előidézni Berlin kö­rül, s hogy terjeszkedő po­litikát folytat. A Szovjet­unió öt év alatt megvalósí­totta azokat a célkitűzéseket a Földközi-tenger térségé­ben, amelyeket a cári Orosz­ország két és fél évszázad alatt nem tudott megvaló­sítani. Szerinte a szovjet hadiflotta az Indiai-óceánon is érezteti jelenlétét. A brit miniszterelnök nem nyilatkozott a fegyver­­szállításról, de nyilvánvaló, hogy a szovjet politikával akarja megmagyarázni Nagy- Britannia szándékait. Ami az indokínai helyzetet illeti, Heath inkább az észak­vietnami, mint az amerikai kormányt tartja felelősnek a háború folytatódásáért Végül hangoztatta: a Com­monwealth minden tagálla­ma szabadon alakíthatja a maga politikáját Ezután a küldöttségek kö­zött szétosztották Julius Nyerere tanzániai elnök emlékiratát, amelyben töb­bek között követeli, hogy Nagy-Britannia ne az afri­kai országok kárára védje a maga érdekeit Az értekezleten egyre he­vesebb vita várható. Bécsben letartóztattak négy jugoszláv állampolgárt Az a gyanú, hogy bankrablásra készültek Bécsből jelenti a Tanjug. A bécsi rendőrség letar­tóztatott négy jugoszláv ál­lampolgárt, mert alapos a gyanú, hogy bankrablásra készülődtek. A Kronen Zeitung szerint Leopold­­stadtban egy kávéházban tartóztatták le őket, miköz­ben a bankrablás részletei­ről tanácskoztak. Állítólag tervrajzuk is volt, de meg­semmisítették, amikor meg­pillantották a nyomozókat. Letartóztatták a 23 éves Dinko Jurjevicot, a 31 éves Miroslav Djordjevićot, a 29 éves Pera Ceranićot és a 27 éves Vladimir Ceranićot. A nyomozó szervek most azt igyekeznek kideríteni, hogy a gyanúsítottaknak van-e valamilyen közük ahhoz a közelmúltban történt bank­rabláshoz, amikor álarcos banditák fényes nappal el­raboltak 668 000 schiffin­­get. Bécsben letartóztatták Hija Mitkic jugoszláv ál­lampolgárt, mert állítólag ő gyilkolta meg Rudolf Snojt, aki jugoszláv munká­sokat toborzott ausztráliai munkavállalásra. A bécsi rendőrség nem tájékoztatta a jugoszláv konzulátust a le­­fertóztetásekról. Lanyhul a nyugatnémet gazdasági föllendülést Schiller idei célja az árak megszilárdítása és a teljes foglalkoztatottság szavatolása Az idén valamennyire lanyhul Nyugat-Németor­­szág gazdasági föllendülése — jelentette be a bonni kormány. Úgy tervezik, hogy ebben az évben 3—4 százalékkal növekszik a bruttó nemzeti termék. Karl Schiller gazdaság­ügyi miniszter a napokban ismerteti az ország gazda­sági stratégiáját, amelynek elsődleges rendeltetése az, hogy megszilárdítsa az ára­kat, szavatolja a magánbe­fektetések eddigi ütemét és a teljes foglalkoztatottságot. Schiller fokozatosan lemond az eddigi fékező politikáról, amellyel a túlfeszített gaz­dasági tevékenységet mérsé­kelte a márka felértékelése után. Néhány nappal ezelőtt hatról négy százalékra csökkentették a befekteté­sek utáni adót. Az NSZK idei költségve­tése 100 milliárd márka lesz, azaz 12 százalékkal nagyobb, mint tavaly volt. Schiller követeli, hogy a szakszervezetek kössenek „tűzszünetet” a munkaadók­kal, s az idén ne követel­jenek újabb béremeléseket. Tavaly 7,5 százalékkal nö­vekedtek a munkabérek az NSZK-ban. Ennél na­gyobb ütemben az idén sem szabad növekedniük, mert különben megbomlik a piaci egyensúly. A kormány meg lenne elégedve, ha az árak 3 százalékkal növekednének az idén. Az áruforgalom értéke az idén valószínűleg 3—4 szá­zalékkal növekszik, a tava­lyi 6 százalék ellenében. Jelentős visszaesés várható az ipari tőkebefektetések­ben. Thaiföld kereskedni kezd Kínával Thaiföld kormánya a Kí­nával való kereskedelmi kap­csolatok felvételének lehe­tőségét latolgatja — jelen­tette ki Thanat Román kül­ügyminiszter. Az ország jelenleg a taj­vani rendszerrel tart fenn diplomáciai kapcsolatot, s a vállalatoknak mindeddig til­tották, hogy a népi Kínával kereskedjenek. A külügymi­niszter azonban bízik ben­ne, hogy hamarosan megin­dul az árucsere-forgalom a két ország között. I A NAGY KAL­AND (13) S hogy a távolság eltüntette kintetem elől az emberi hangyákat ott lenn a földön, újra szépnek találtam gyö­nyörű házamat, Portugáliát is: megveszte­­getően csillogott, zöldellt, mosolygott fe­lém a májusi napfény tündöklésében ... És elgondolkoztam, vajon visszatérek-e még hozzá egy napon, megadja-e nekem sorsom az örömet, hogy szabad hazába jöhessek majd igazán HAZA...? És ak­kor, ott a repülőgépen, ezen boldog haza­jövetelem érdekében, máris lázasan gon­dolkozni kezdtem valami épkézláb ter­­ven, amellyel megvalósíthatom hazám fel­szabadítását, vagy legalábbis közelebb vi­­hetem népemet ehhez a boldog naphoz... A „Dulcinóia-akció” terve kialakul — Fogadtatásom Argentínában — foly­tatta másnap a Kapitány, ezúttal luga­­nói szállásomon egy csésze párolgó fekete mellett — a lisszaboni argentin nagykö­vetség részéről irányomban tanúsított megkülönböztetett bánásmód egyenes —­ és ha lehet, még megindítóbb — folytatá­sa volt. A hivatalos és nem hivatalos Ar­gentína képviselői elhalmoztak politikai együttérzésük és emberi rokonszenvük ezer jelével,­minden pillanatban éreztem, hogy ember vagyok igaz emberek között... Talán életem végéig kézről kézre adtak volna, s ezerszer elismételtették volna velem meghurcoltatásom eseményeit, ha a körükben maradok__Nekem azonban ha­tározott célom volt, és ennek a célnak az érdekében mielőbb el kellett kezdenem a munkát... Tájékozódván, rá kellett jön­nöm, őszinte sajnálattal, sőt fájdalommal, hogy terveim­­érdekében Argentínában édeskeveset tehetek, elenyésző és politi­kailag teljesen használhatatlan lévén az ottani portugál emigránsok tábora... Ez volt az első... nem, nem kifejezetten ■csalódás, inkább­­még csak meglepetés, ami Latin-Amerikában ért... Az első csa­lódás akkor ért, amikor beláttam, hogy működésem színterét Brazíliába kell át­tennem, hiszen ott­ volt már a Lins nagy­követ által átmenekített Humberto Delga­do tábornok, harcostársam is, és brazil beutazási engedélyért folyamodtam. Nem kaptam vízumot Brazíliába. Miért? Ki akadályozta meg beutazásomat? Később erre is fény derült Álvaro Lins vissza­emlékezéseiből: maga az akkori elnök, aki ugyan nagy demokratának álcázta ma­gát, de valójában lelkes híve volt a Sa­­lazar-rendszernek: Juscelino Kubitschek de Oliveira ... Mint megtudtam, levélben megkérdezte Salazart, befogadjon-e en­gem Brazíliába, és Salazar határozott nemleges válaszára kereken visszautasí­totta kérelmemet... Időközben váratlan oldalról nyílt lehetőség számomra. Vene­zuelából kaptam értesítést, hogy az otta­ni Comité Venezolano Pro Democracia y Libertad, de Portugál vár: vegyem át az ottani emigráns-mozgalom irányítását__ Venezuelai vízumot kértem hát, meg is kaptam rövidesen, s akkor fájó szívvel búcsút véve szerető vendéglátómtól, az argentin néptől, nekivágtam az ismeret­len jövőnek, Venezuela felé ... Elhallgat. Kissé elgondolkozik. Szemöl­dökét felvonja, hogy a homloka beránco­lódik. — Nem akarom untatni a venezuelai tapasztalatok részletes elmondásával. Ta­lálkoztam rengeteg önzetlenséggel, de ren­geteg emberi kicsinyességgel is. Tolong­tak körülöttem igazi emberek, tele jó­szándékkal, de töméntelen politikai ka­landor is, beleértve a Salazar-kormány helyi ügynökeit, akik mindent elkövettek, hogy terveimet kifürkésszék és besúgják gazdájuknak... Nem sikerült nekik. Eldi­­csekedhetem azzal, hogy végig az orránál fogva vezettem valamennyit, és egészen más jellegű dolgokra gyanakodtak így, mint amire én és szűk, megbízható kör­nyezetem készültünk. 1 .Folytatják) " ! HAGYJÁTOK A GYEREKEKET ÉLNI A nyugatnémet utakon minden négy órában meghal egy gyerek Nyugat-Németországban a közutakon minden négy órában meghal egy gyerek. Az utóbbi két évben min­dennap 180 gyereket ért valamilyen baleset, s az utób­bi öt évben az autószerencsétlenségekben megsérült gyermekek száma 32 000-ről 65 000-re emelkedett, a halottak száma pedig 1100-ról 2000-re. Ezek a szomorú adatok a Német Szövetségi Köztársa­ság közlekedésügyi minisz­tériumának statisztikájából származnak. Ez a statisztika azzal is foglalkozik, miért tör­ténnek ezek a szörnyű szeren­csétlenségek és miért növek­szik ilyen félelmetesen a szá­muk. A fő okok egyike a gye­rekek elégtelen közlekedési fegyelme. Tavaly Münchenben kutat­ták a közlekedési balesetek okait. Az esetek 61,9 száza­lékában, amelyekben gyere­kek voltak a szenvedő ala­nyok, ők maguk idézték elő a szerencsétlenséget. A köz­lekedési balesetek leginkább a 3 és 10 év közötti gyereke­ket érintik, és a szerencsét­lenségek leggyakoribb okai: vigyázatlanság játék közben, váratlan kilépés valamilyen jármű mögül, szabálytalan át­kelés az úttesten, az elővi­gyázatosság hiánya kerékpá­rozáskor. A balesetek leggya­koribb sérültjei a kerékpáro­zó gyerekek. Legnagyobb a veszély iskolába és hazame­net. Tanítási napokon 30 szá­zalékkal több a baleset, mint ünnepnapokon. A szünidőket követő első napok különösen veszélyesek, a tanulók el­szoktak a közlekedéstől, és óvatlanok. A téli hónapokban nagyobb a szerencsétlensé­gek száma. Sok gyerek sötét­­ben megy iskolába, álmos és figyelmetlen. Az eső, hó, jég bizonytalanná teszi a közle­kedést mind a gyerekek, mind a vezetők részére. Noha a statisztika szerint a legtöbb szerencsétlenséget maguk a gyerekek okozzák, a felelősség mégis inkább a felnőttekre hárul. Tapintat­lanságból, tudatlanságból vagy közönyösségből nem haj­landók a forgalomban a gye­rekek viselkedéséhez igazod­ni. De tény az is, hogy a fel­nőtt autóvezető nem képes a gyerek többé-kevésbé kiszá­míthatatlan mozgását a saját forgalmi magatartásába bele­iktatni, mert a gyerekek egé­szen másképpen reagálnak a közlekedésre, mint a felnőt­tek. A nyugatnémet közleke­désügyi minisztérium által előírt új közlekedési szabá­lyok mind nagyobb felelős­séget rónak a vezetőkre gyermekek sérülése vagy ha­lála esetén. Szövetséget a nős Harminc párizsi­­ kato­likus ex-pap megalakítot­ta a nős papok szövetsé­gét, nyilatkozataik szerint azért, mert „közös útkere­sés, vallási és papi tanú­ságtétel kapcsolja össze őket”. Eszerint az egyesület alapítói nem tulajdoníta­nak abszolút és végle­ges jelentést az „ex” szócskának. El akarják ér­ni, hogy újra végezhesse­nek lelkészi funkciókat. Egyszóval: nem akarnak élesen szembehelyezkedni Rómával. A maguk mód­ján közelebb maradnak Rómához, mint a „tiltako­zó” papok, akik nemrég Amszterdamban tartottak kongresszust. A párizsi papok remé­lik, hogy szövetségükbe felvehetik mindazokat a papokat és szerzeteseket, akik különféle okokból vagy kiugrottak — anél­kül, hogy Rómától bármi­féle „feloldozást” kértek volna —, vagy Róma he­lyezte őket vissza „laikus státusba”. Csupán a pá­rizsi körzetben kétezer egykori pap van. A szer­vezők természetesen azok­ra a volt papokra számí­tanak, akik megőrizték hi­tüket, nem akarnak sza­kítani az egyházzal, és egyházi házasság útján akarják rendezni kapcsá­ alakítanak papok­ ­atukat hitvesükkel és a már meglevő vagy alapí­tandó családjukkal. Hollandiában a helyi püspökök irányítása alatt kísérletek történnek, hogy a volt papokat felkarolják, és ismét tevékeny tagjává tegyék annak a közösség­nek, amelyet önként vagy kényszerből elhagytak. A párizsi szövetség ezeket az elszigetelt kísérleteket igyekszik továbbfejleszteni és eredményessé tenni. A Vatikán egyelőre me­rev magatartást tanúsít a papi nőtlenség kérdésé­ben. Mindenki bizonyosra veszi, hogy a legközeleb­bi püspöki szinódus, amely az idén ül össze Rómában, akarva, nem akarva meg­tárgyalja majd ezt a prob­lémát, minden aspektusá­val együtt. De egyáltalán nem biztos, hogy a vitá­ból a haladók kerülnek ki győztesen. A Vatikánnak csak hasz­nára lenne, ha a párizsi szövetséggel kapcsolatot tartana fenn, még ha nem is akarja elismerni mint új „egyházi rendet”. Hiszen olyan férfiakról van szó, akik továbbra is hisznek nemcsak istenben, h hanem az egyházban is, és nem akarnak elszakadni tőle csupán azért, mert meg­nősültek. (PARIS MATCH) Szombat, 1971. jan. 16. A pápa elé terjesztik a holland papok követelését, hogy szüntesse meg a cölibátust Alfrink kardinális, Utrecht püspöke tegnap a Vatikánba utazott, hogy VI. Pál pá­pának előadja a holland papság követelését, hogy tö­rölje el a cölibátust.

Next