Magyar Szó, 1971. január (28. évfolyam, 1-29. szám)

1971-01-27 / 25. szám

S. oldal MAGYAR SZÓ Szerda, 1971. január 27. Húszéves az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Gazdag jubileumi műsor készül Nem sokat kell faggatnom HORNOK Nándort, az új­vidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesült elnökét. Van elég újság az egyesületben,, alig győzi sorolni őket. Az idei feladatok közül a legjelentősebb persze, hogy mél­tón megünnepeljék az egyesület fennállásának húszéves évfordulóját. Nem magáért az ünnepség kedvéért per­sze, de hogy ebben az évben valóban változatos és színvonalas műkedvelés folyjon, amihez aztán a jövőben is tarthatják magukat. A színvonalas műsorok. Változatosabb előadások ren­dezését lehetővé teszik a most folyó átalakítási mun­kálatok is. Nemcsak az épü­letet tatarozzák, korszerűsí­tik a színpadot, a világítási technikát is. Mindez jelen­tős anyagi eszközöket igé­nyel, az utóbbi két-három évben azonban jóval több pénzt kap az egyesület, mint az előző években. Egyszóval javulnak a munkakörülmények, az anya­gi és műszaki lehetőségek a színvonalasabb tevékeny­séghez. Egyelőre még folyik az átalakítás, s a most készülő színdarab bemutatóját is stűbelen tartják. Ezt — Benn az erdőben — Sinkó István, a Rádió színésze ren­dezi. Nem első eset, hogy a Petőfi Sándor műkedvelői vidéken tartják a bemuta­tót. Az Érettségit először Kacon, a kuglipályán ad­ták elő. A Kutyaszorítót is többször játszották már vi­déki színpadokon, mint Új­vidéken. Ezt az utóbbit is hivatásos rendező vitte színpadra: Szilágyi László. A műked­velőkön kívül fellépnek a rádió művészei is. Hornok szerint a műkedvelő és hi­vatásos művészeknek ez a közös fellépése igen hasz­nosnak látszik, serkentőleg hat a színvonal emelésére. Erre szükség is van. Hiszen állandóan növekszik a tag­ság és a közönség igénye is. Ma már elmondható, hogy nemcsak a telepi magyarság í­gé ez az egyesület, a város más részéről is járnak ide egyetemi hallgatók, diákok. Sőt a kis gitárosok, harmo­­nikások és citerások szerb és magyar nyelvű tagozatai iránt olyan nagy az érdek­lődés, hogy most azon gon­dolkodnak, egy részüket át­helyezik a volt József Atti­la egyesület Dózsa utcai he­lyiségeibe. Erről most foly­nak a tárgyalások. Az évforduló évében több irányban is bővül hát a munka. Szó van arról is, hogy a műszaki feltételek megterem­tése után a Szerb Népszín­ház is programszerűn ven­dégszerepel néhány elő­adással az egyesület szín­padán. Egyre javul a gazda­sági vállalatokkal és társa­dalmi szervezetekkel való együttműködés, s mindez kedvezően hat az egyesület anyagi­ helyzetére. Hornok Nándor szerint az idei év döntő fontosságú lesz az egyesület fejlődésé­ben. Fokozott erőfeszítéssel el kell érniük, hogy tevé­kenységük változatosságával és színvonalával az eddigi­nél jóval hatásosabb ténye­ző legyen a tartományi fő­város magyarjainak művelő­dési életében. A jubiláris kiállítások, az előkerülő régi fényképek és oklevelek, a tervezett mo­nográfia, s mindaz, amely az eddigi munkáról ad szá­mot, bizonyítja, hogy a Pe­tőfi Sándor évről évre ered­ményesebb tevékenységet fejt ki. (bn) Zsigmond István és Pörge Júlia egy régi műkedvelői előadásban t Az Újvidéki Opera szépes sikere Hagyományokat őriz déli szomszédainkkal a zenei élet kishatárforgalma. Szegedi operisták évek óta járnak át Szabadkára, Újvidékre és vi­szont. Legutóbb nagyobb vál­lalkozásra is sor került. Va­­szy Viktorék teljes társulat­tal mutatták be Újvidéken a Fideliót, viszonzásképpen az elmúlt napokban az Újvidéki Opera Ponchielli Giocondá­­jával járt Szegeden. A Szege­degt először hallott zenedrá­ma, jugoszláv vendégeink korrekt előadásában, szép si­kert aratott. Fekete és láng­vörös színek terítik be a szín­padot, szerelem, bosszú, fél­tés, méregpohár, koporsó, inkvizíció. Boito szövegköny­ve rémdráma, de az anya­nyelvét operában beszélő XIX. század olasz közönségé­nek Ponchielli a bel canto szövegébe meleg színeket, éneklő színpadot, dekoratív hangzásokat komponált. A görög Serge Vasiadis rende­zése finoman elhagyja a túl­zó végleteket, bár az áriák és együttesek elmerevedő lát­ványát nem teheti mozgal­masabbá. A mű teátrális jel­legét hangsúlyozzák az éne­kes szólisták, olykor a dalla­mot is a magas forte hatásá­ra bízva; a csillogás tetsze­tős, ám gyakran öncélú. Az előadást dirigáló Toplak Im­re széles skálájú, tehetséges szuggesztív karmester. A Szegedről elszármazott Alpár Mária címszerepe erőteljes, dinamikus, a méregária drá­mai szopránjának mélyebb, kifejezőbb színeiről tanúsko­dik. Jól érvényesült Vladan Cvejic spinto tenorja, kár, hogy Enzo híres románca ke­vésbé sikerült. Németh Ru­dolf a basszusnál súlyosabb karakterű inkvizítorfigurára kulturáltan, igényes zenei­séggel építette szólamát, Di­mitri Marinovskinak találó elképzelései vannak az intri­­kus Barnabásról. Az előadás sikerét a balettkar betétszá­mai tették teljessé. Holnap kezdődik az Újvidéki Filmiskola harmadik tanfolyama A Bácstopolya közelében levő Pannónia birtokon hol­nap kezdődik és február 5- éig tart az Újvidéki Filmis­kola harmadik szemináriu­ma. Több mint 50 nyelvta­nár, előadó és pedagógiai ta­nácsos vesz részt rajta. Az újvidéki pedagógiai intézet és a tartományi oktatásfej­lesztési intézet alapította, s az újvidéki művelődési köz­pont által szervezett tanfo­lyamra Zomborból, Sremska Mitrovicáról, Újvidékről és Bácstopolyáról jelentkeztek a legtöbben. Az idén első íz­ben a tartomány minden pe­dagógiai intézetének képvi­selője ott lesz a szemináriu­mon. Ez arra utal, hogy fel­ébredt az érdeklődés a film­iskola munkája és a filmok­tatás iránt. Ezúttal is két tanfolyamot tartanak. A Bevezetés a filmti­be című, kezdők számára ren­dezett szemináriumon a film és a társadalom viszonyáról, a film fejlődéséről, a film­nyelv elemeiről, az új jugo­szláv filmről, a filmoktatásról és a filmpedagógiáról hallgat­nak filmrészletekkel illuszt­rált előadásokat a részvevők. A haladók számára rende­zett, A szerzői film című sze­minárium február elsején kezdődik, s az új törekvések­ről, a politikai filmről, a ha­zai és a külföldi szerzői film­ről és az új filmesztétikai irányzatokról lesz szó rajta. Természetesen ezeket az elő­adásokat is filmrészletekkel teszik szemléletessé. Az előadásokat Ante Pe­­terlić, Dušan Stojanovic, Marko Babac, Slobodan No­­vakovic és Miroslav Vrabec tartják, s esténként egy-egy teljes filmet is bemutatnak. A vetítés után a szeminárium hallgatói elbeszélgetnek majd a rendezővel és a főszerep­lőkkel. A tanfolyam utolsó napján, február 5-én pénteken kerek­asztal-értekezlet lesz az elő­adók, a hallgatók és a szemi- I nárium vendégeinek részvé-­­ telével, s a filmiskola mun­kájáról, valamint az iskolák­ban való filmoktatás beveze­téséről tárgyalnak. A vita előtt a részvevőket tájékoz­tatják arról, hogyan szervez­ték meg a filmoktatást Hor­vátországban, Szlovéniában és Bosznia-Hercegovinában, továbbá szó lesz az újvidéki filmiskola eddigi munkájá­ról, tapasztalatairól és a belg­rádi kezdeményezésekről. Mivel a részvevők között lesznek a tartomány peda­gógiai intézeteinek képvise­lői és a káderképző iskolák — tanítóképzők, óvónőkép­zők — tanárai is, a kerek­­asztal-értekezlet minden bi­zonnyal nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy vidékün­kön, akárcsak más köztársa­ságainkban hivatalosan is helyet kapjon az iskolákban a filmoktatás, s ne csak a kiskapun lopakodjon be a tanintézetekbe, mint eddig. Hogy az elmúlt években egyáltalán ez is sikerült, az kizárólag az újvidéki fam's- s­kola érdeme. (I) Készül a Légszomj Erkölcsi katarzisaink drámája Beszélgetés Deák Ferenccel A Szabadkai Népszínház magyar együttese — amint erről már írtunk is — jelenleg jugoszláviai ősbemutatóra készül. Február derekán kerül először színre Deák Ferenc Légszomj című drámája. A bemu­tató színházunk és irodalmunk jelentős eseményének ígérkezik. Ezúttal a legilletékesebbel, a szerzővel be­szélgettünk a Légszomjról. — A dráma legfőbb köve­telménye, hogy nekünk szól­jon, íródjon. Hogyan jut ez a szempont kifejezésre a Légszomjban? — Szerintem ennek a drá­mának az a legfőbb erénye — ha én egyáltalán beszél­hetek darabom erényeiről —, hogy gátlások nélkül szól azokról a katarzisokról, ame­lyek ebben az új világban, korunkban keletkeztek, de amelyeknek a gyökerei sok­kal mélyebbek. Itt említe­ném meg: egyeseknek úgy látszik, szívügyük, hogy sa­játjaik továbbra is nagy szolgalelkűséggel viszonyul­janak környezetükhöz. Ez az a mindenáron „segíteni aka­ró” harmadik személy, aki­vel én sem most, sem a da­rab bemutatása után nem vagyok hajlandó polemizálni. Róla ugyanis a Légszomj­ban nagyon világosan beszé­lek. A drámában ez az illető a nagy Ő. Meggyőződésem szerint mindegyikünk életé­ben volt egy ilyen nagy Ő, aki csodálatosan tudott he­lyezkedni, aki játszi köny­­nyedséggel úszta meg a leg­válságosabb időszakot, (pél­dául a tájékoztatóirodás kor­szakot), volt „kultúrmisi”, agitátor, funkcionárius és ítélőbíró, aki emberi sorsok fölött ítélkezett, s ítélkezik ma is. — Kik a Légszomj hősei? — Számomra ez a dráma nem politikai, hanem ki­mondottan erkölcsi jellegű, hősei egy vajdasági magyar család tagjai. Az ő segítsé­gükkel mondom el mindazt, amit évek hosszú során, új­ságíróként feljegyeztem, s amiről még se cikkben, se más formában eddig nem be­széltem. Itt van az apa, a korrupt, a kérges szívű, az esendő, aki végeredményben mégis a család — olyan ami­lyen — oszlopa. Itt él vala­hol a közelben, a minden értelemben kiszolgáltatott anya, továbbá a testamen­tumra éhes legidősebb fiú, a gyermekkorában elhunyt lány — a szelleme jelentke­zik —, Donét, a középső fiú, aztán korunk tragikus figu­rája, a motoros legkisebb fiú, és a meny, a legjobban sike­rült figura. Tulajdonképpen minden figura szintézissel született, nem is törekedtem arra, hogy dramaturgiailag klasszikus típusokat formál­jak meg. S ezért tartom sok­kal inkább fontosnak az együttessel való együttmű­ködést, mint az Áfonyák ese­tében. — Miért Légszomj a darab címe, és mit példáz a cím? — Meggyőződésem szerint a világon nincs még egy olyan jó alkotmány, mint a jugoszláv, amely ekkora te­ret adna a nemzetiségek­nek. A tér tehát megvan, végső ideje, hogy gátlások nélkül megteremtsük benne légkörünket is. Donét azért fuldoklik, mert képtelen megteremteni azt a légkört, amelyben ő és családja nyu­godtan, minden kisebbségi vagy idegenségérzet nélkül élhet. Meggyőződésem sze­rint fölnevelkedett ma már egy olyan értelmiségi gárda, gondolok itt a műszaki és a humán értelmiségre egy­aránt, amely nagyszerűen példázhatja azt, hogy ne­künk is lehet légkörünk. Hogy van levegőnk. A Lég­szomj családja tulajdonkép­pen egy negatív magatar­­tásmodellt példáz. Azt, ho­gyan nem kell, hogyan nem szabad élnünk.­ ­ G. Deák Ferenc köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk hálás köszönetet mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak és szomszé­doknak, akik felejthetet­len, drága jó apánk, és nagyapánk Visi Iván nyugdíjas temetésén megjelentek, és ezzel, valamint koszorú- és virágadományaikkal mély fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Újvidék, 1971. I. 27. Gsászoló fia, menye és unokája Sertéshizlalásra kizárólag REDIN — Növeli az étvágyat, gyorsan hiúlal - Drogéria Ljubljana A topolyai községi képviselő-testület köz­­igazgatási szerveinek munkaközösségi tanácsa a munkaviszonyügyi szabályzat 33. szakasza alapján pályázatot­­ ír ki a képviselő-testület titkárságán levő FORDÍTÓI munkahely betöltésére. Általános feltételek: a munka­viszonyügyi alaptörvény szerint. KÜLÖN FELTÉTEL: bölcsészettudományi egyetem, magyar nyelv és irodalom szako­sítás. A kérvényeket a szükséges okiratokkal együtt a topolyai községi képviselő-testület közigazgatási szervei munkaközösségi taná­csának pályázati bizottságához kell bekül­deni a pályázat megjelenésétől számított 15 napon belül. TOPOLYAI KÖZSÉGI KÉPVISELŐ­TESTÜLET A közigazgatási szervek munkaközösségi tanácsa Iktatószám: 1-111 Kelt: 1971. január 22-én. TOPOLYA Munkaközösségi Tanács 72­1.

Next