Magyar Szó, 1971. február (28. évfolyam, 30-57. szám)
1971-02-09 / 38. szám
Kedd, 1971. február 9. Iskoláink és a filmoktatás a Pannónia birtokon megtartott szeminárium nyomán Iskoláink hivatalos tantervében nem szerepel a filmoktatás, holott a statisztikai kimutatás szerint valamennyi művészet közül éppen a filmművészet érdekli a legjobban a fiatalokat. Filmszínházaink látogatottsága ugyanis harmincszorta nagyobb a színházakénál és százszorta nagyobb a hangversenyek látogatottságánál, s a közönség zömét (mintegy 90 százalékát) a gyerekek és az ifjak képezik. A köztársaságainkban (Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Bosznia- Hercegovinában) működő filmiskolák, szemináriumok szervezői szerint már ez az egyetlenegy — de fölöttébb sokatmondó adat — is el kellene hogy gondolkoztassa a filmoktatás szükségességéről tudni nem akaró tantervkészítőket, nem beszélve arról, hogy a film, mint a legnagyobb tömeget vonzó művészet milyen sokoldalú hatást gyakorol a fiatalokra. Ez a hatás persze a filmek művészi vagy művészietlen, elgondolkoztató vagy szórakoztató stb. jellege szerint előnyös és hátrányos is lehet, nemritkán pedig éppenséggel káros, illetve határesetekben: zavarkeltő. Amíg az előnyös és a személyiség fejlődését spontánul befolyásoló hatásról van szó, a filmoktatás elhanyagolása esetleg tolerálható, de már semmiképp sem engedhető meg a tartalmilag, eszmeileg és formailag is kifogásolható tengernyi fércmű esetében. Márpedig köztudomású, hogy mozijainkat éppen a gyengébb, a silányabb minőségű alkotások árasztják el, és ezek egynémelyike szexuális, politikai stb. tartalmánál, valamint emberileg és művészileg is hamis mondanivalójánál fogva komoly megrázkódtatásokat idézhet (és idéz) elő. Annál is inkább, mert sok más országtól eltérően, nálunk nincsenek tiltó rendelkezések az egyes korosztályokra vonatkozóan, nálunk mindenki megnézhet mindent! Ez a jelenség — a filmcenzúra majdhogynem teljes kiiktatásával — nagyfokú demokratizmusra vall, s bizonyos értelemben helyeselhető és kívánatos. Kívánatos, sőt szükségszerű volna azonban az is, hogy a filmkedvelő közönség (fiatalok) kultúrájával, filmkultúrájával is törődjünk, méghozzá intézményesen, felelősségteljesen. — Ezt a feladatot — mutattak rá a Pannónia birtokon most zárult kilencnapos filmszemináriumon — az iskoláknak kell magukra vállalniuk. És természetesen nemcsak a film káros hatásának megelőzése céljából, hanem mindenekelőtt azért, mert a film (ezúttal csak a művészi alkotásokra gondolunk) valamennyi művészet szintézise, ezenkívül pedig valóban korunknak, a huszadik századnak a szülötte. Nem tanítani — ha csupán néhány óraszámmal is — ezt a művészetet annyit jelent, mint nem venni tudomást a máról, a valóságról. Közoktatásunk nem kulloghat folyton a múlt vagy régmúlt történelmiségénél, iskoláinknak a jelen és a jövő előtt is ki kell tárulkozniuk. Természetesen, amikor ezt mondjuk, akkor nemcsak a filmoktatás bevezetésének az igényére, szükségességére gondolunk, hanem minden olyan kezdeményezésre, intézkedésre is egyúttal, amelyektől iskoláink oktató-nevelő munkája valóban korszerűbb tartalmat kap. Hogy mindehhez még hiányzik az anyagi és a szellemi feltétel? Hogy hiányzik az igény? Részben igen, részben nem. A Boszniában tizenegy éve, a Horvátországban hat éve és a Vajdaságban öt éve működő filmiskolák mindenesetre azt bizonyítják: az igények, a feltételek már itt vannak! S nemcsak olyképpen, hogy a téli vagy őszi filmiskolák előadásaira, filmvetítésekkel egybekötött vitáira egyre több tanító, tanár kíváncsi, hanem olyan formában is megmutatkozik ez az igény, hogy iskoláink mind gyakrabban fordulnak a művelődési központokhoz dia-, oktató- vagy játékfilmekért. Ennek igazolására álljon itt az újvidéki filmiskola példája. Amíg nem működött, a Művelődési Központtól alig 8—10 iskola igényelt filmet évente. Most pedig — öt év után — száznál több iskola is rendszeresen vásárolja vagy kölcsönzi a filmeket. Persze, egyelőre még (s ez nem is baj) nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a szemléltetést korszerűsítő oktatófilmek iránt, de lassan-lassan már a 16 milliméteres szalagra felvett játékfilmek is keresettekké válnak. E jelenség fölött nem lehet és nem szabad szemet hunyni. Mint ahogy afölött sem, hogy a film iskolai oktatását — az illetékes tantervkészítőkkel szemben — egyelőre még csak a lelkes pedagógusok és filmesek szorgalmazzák. Az iskolai oktatás korszerűsítése, új nevelői tartalmakkal való gazdagítása érdekében azonban nemcsak partizánkodásra és gerillaharcra van szükség — ahogy a szemináriumon mondták —, hanem szervezett, intézményes megmozdulásra. Legelőbb talán úgy, hogy végre már csakugyan vizsgálják felül a tanterveket, s mindazt rostálják ki belőle, ami fölösleges, annak pedig, ami új, szorítsanak helyet. Akár úgy is, hogy a filmről például nem egy külön tantárgy, hanem több tantárgy (anyanyelvtanítás, zenei, képzőművészeti és műszaki nevelés) keretében beszélnek. SZŰCS Imre FMM Rendező: Basil Dearden. Szereplők: Oliver Reed, Diana Rigg, Telly Savalas, Curt Jürgens, és még sokan mások. Tartalom: A fiatal feminista újságírónő harcot indít a gyilkoló cég ellen, méghozzá nagyon eredeti módon: lapja tulajdonosának a pénzét felhasználva kapcsolatba lép a céggel, s amikor az elnök fogadja, hatalmas öszszegért „megrendel” egy gyilkosságot, méghozzá magának a cég elnökének a meggyilkolását. Az üzlet az üzlet, az elnök elfogadja az ajánlatot, s a vezetőség elé terjeszti saját maga meggyilkolásának tervét... Kommentár: A rendező szatirikus szándékkal gúnyolja ki a gátlástalan üzleti felfogást és módszereket, a feminizmust, a politikai mesterkedéseket, a bűnözést, magukat a gengszterfilmeket és még sok mindent. És éppen e sok minden miatt szándéka csupán szándék maradt, mert közben a gúny élét vesztette, s a kitűnő ötletből csupán egy fölöslegesen bonyolított szórakoztató film kerekedett Helyenként szellemes és ötletes, fanyar humora azonban túlságosan sajátos ahhoz, hogy mindenki számára élvezhető legyen. Ebből adódik, hogy a néző komolyabban veszi a filmet, mint amit megérdemel, s mire rájön tévedésére, már nem tudja legyőzni csalódását. Ha csak nem tartja fogva már a film elejétől kezdve a látványosság, amely feledtetni tudja a felületes néző szemében a szándék és a megvalósítás közötti különbséget. Gyilkoló cég ›* MAGYAR SZÓ Késne a Légszomj Sokrétű mai dráma Beszélgetés Ágoston Mihály tanársegéddel, a darab lektorával Február derekán kerül először színre a Szabadkai Népszínházban Deák Ferenc Légszomj című drámája. Ez alkalommal — a szerző és a rendező után — Ágoston Mihály tanársegédet, a készülő bemutató lektorát kerestük fel. Vele beszélgettünk el Deák darabjának nyelvi és tartalmi jellegzetességeiről. — Mivel nem éppen gyakori munkatársa a Szabadkai Népszínháznak, hogyan került sor arra, hogy bekapcsolódjon a Légszomj előkészületeibe, elvállalja a darab nyelvi és hangzásbeli gondozását? — Véletlenül. Dolgom volt a színházban, és az igazgató megkért, hogy legalább néhány percig hallgassam meg az éppen induló Légszomj próbáit. Megtetszett a darab, s elvállaltam, hogy részt veszek előkészítésében. — Mi az, ami már első hallásra megragadta a Légszomjban? — Ennyire szintetikus drámát itt még nem írtak. Nem is vették ennyire komolyan a drámaírást, talán még Deák sem. A próba után megkaptam a szövegkönyvet, elolvastam, s mondhatom, műfajilag igen érdekes műről van szó. Élvezetes olvasni, noha nem könyvdráma, előadásra is alkalmas, noha nem élhet meg a rendezői elképzelések, ötletek, „hozzájátszás” nélkül. Halomnyi víziótól menekül a szerző, ki akarja magából őket írni. A rendezőnek vizuálisan kell a felhalmozódott szimbólumokat értelmezni, hozzá kell adni a cselekményt, a puszta képeket, amelyeket a szerző csak sejtet. Az előadás harmadik, de nem kevésbé fontos eleme lenne a zene, ennek kellene azt az űrt kitöltenie, amit sem képpel, sem más módon nem lehet érzékeltetni. — Ha jól értem, sokrétű mű a Légszomj. Hogyan jut ez a sokrétűség tartalmilag kifejezésre? — A Légszomj valóban néhány párhuzamosan futó síkból tevődik össze. Egyes vonatkozásai családdrámára emlékeztetnek, ilyen az apa harca a fiával, a fiúk egymás közötti küzdelme. Általában nem sematizált figurákat kell látnunk Deák művében. Az apa például amellett, hogy a patriarchális élet, a zsarnokság összes jegyeit magán viseli, aggódik is a családért. Deák alakjai emberiek és összetettek. Van bennük tragikum és szépség. A másik sík egy történelmi pillanat megragadása. A háború utáni idők jellegzetességeit írja meg Deák, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megszabaduljon tőlük, de az előzmények, a fasizmus lidércnyomásaitól is. Ha itt vádról beszélhetünk, akkor az elsősorban önvád: hogyan éltük át, és hogyan álltunk helyt a közelmúlt történelmi eseményeinek forgatagában. Ezt a történelmi pillanatot kellett megfognia, végre megírnia, mert a mai ember, mindannyian, magunkban hordjuk, nemegyszer alázat, kisebbrendűségi érzés formájában, s csak akkor szabadulhatunk tőle, ha kimondjuk. A darab harmadik síkját egy sajátos vajdasági élettér jelenti. Az a tér, amelyben kevert lakosság él, s amelyben mindenki mindenkinek ki van szolgáltatva. A feszültség tehát kölcsönös. A negyedik vonulat a parasztság ábrázolása azzal a csöndes szemrehányással, hogy őket is sújtotta a háború, noha nem ellenük folyt. Ezek a síkok egymást keresztezve, metszve vannak jelen a Légszomjban. — Kérem, beszéljen a tartalmi többsíkúság nyelvi megvalósulásáról is. — Deák drámájában a nyelvi megvalósulás két fő eszköze a tépelődés és a vitatkozás. A darab érdekessége, hogy egy-egy figura nyelve is rétegekre bomlik, amint képzelődik önmagában, beszél azokhoz, akiket vádol, leírja vízióit, emlékeit. Mintha egyszerre több ember beszélne benne. A színészeknek, hogy a rétegeket érzékeltessék, feltétlenül tónust kell váltaniuk játék közben. A nyelvi megvalósulás másik módszere a vitatkozás. S ehhez mindjárt egy magyarázatot fűznék, nem nyelvi cselekményt kell várni és keresni majd az előadásban, hanem azt, hogy a lelki küzdelem milyen hőfokot ér el egy-egy részben, egy-egy felvonásban. — Miben nyilvánult meg a lektor munkája? — Én már próbák közben kapcsolódtam be a munkába, mindenesetre abban szeretnék segíteni, hogy a közönség nehézség nélkül megértse ezt a sokrétű, erősen gondolati drámát. Ezt kimunkált hangsúllyal és dikcióval valósíthatják meg a színészek. Külön ügyeltem arra, hogy a szöveg tisztán hangulatteremtő céllal írt részleteit minél szebben, költőien, de pátosz nélkül mondják a szereplők. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy mindenekelőtt a rendező elképzeléseit, ötleteit kívánom segíteni. Munkámat különben nagy örömmel és kedvével végeztem. GEROLD László Elkészült a szegedi fesztivál műsora Borisz Gadunov, Dózsa György, Spartacus, Csínom Palkó, Ecseri lakodalmas Az idén július 15-e és augusztus 21-e között rendezik meg a Szegedi Nyári Játékokat, melynek során 16 előadást tartanak, és 400 —500 ezer vendéget várnak a Tisza-parti városba. Régi terveit valósítja meg a Játékok igazgatósága a Borisz Godunov bemutatásával. Muszorgszkij nagyszabású zenés népdrámájának előadását Szinetár Miklós rendezi. A címszerepet Nikolaj Gyuszejev világhírű bolgár művész énekli. A Játékok idei második bemutatója a Csínom Palkó című daljáték. Ezt 11 évvel ezelőtt már bemutatták a Dóm téri színpadon. A daljáték felújítását Horváth Zoltán rendezi, és a szerző, Farkas Ferenc vezényli. A magyar színházi élet egyik legnagyobb sikerű balettprodukciója, a Spartacus is bemutatásra kerül a Szegedi Nyári Játékokon, Hacsaturján balettjét Seregi László rendező és koreográfus a Dóm téri játéktér adottságainak megfelelően módosította. Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a Magyar Állami Népi Együttes. A jubileum alkalmából eddig legsikeresebb produkcióját, az Ecseri lakodalmast mutatja be a szegedi közönségnek. Az idei műsor egyetlen prózai előadása Illyés Gyula Dózsa György című drámája lesz a szegedi szabadtéri színpadon. Illyés műve, a Játékok idei utolsó bemutatója három ízben kerül közönség elé, augusztus 15-én, 19-én és 21-én. A címszerepet Bessenyei Ferenc alakítja. Viharsarok Semmi biztatót sem látunk Vasárnap este a jugoszláv televízió elindította A mi kis városunk újabb sorozatának szinte várva várt első előadását. Kevés művet vártak annyi előlegezett bizalommal, mint a Naše malo misto újabb sorozatát, és talán éppen azért az történt, ami rendszerint történni szokott, ha túlságosan nagy reményeket táplálunk valamivel kapcsolatban, kiábrándultunk. Keka tanti ugyanis semmi esetre sem lesz Petrunjela csupán azáltal, hogy a hátsóját veregeti egy egyébként is trágár szövegkörnyezetben, és az idétlen költő sem ébreszt bennünk servamtesi reminiszenzációkat csupán azzal, hogy szépségkirálynőt lát egy kétszáz kilogrammos hölgy képében. A W. C.-jelenettel meg éppenséggel betetőzték a trágárságnak ezt az egymást követő ízléstelen jelenetsorát. Ezúttal is bebizonyosodott: ha a szerzőnek nincs magvas mondanivalója, akkor trágársággal pótolja a tartalmi űrt. A tartalmatlanságnak egyik velejárója a holt konstrukciók exponálása, a mi esetünkben a mihaszna, léhűtő és idétlen költő személyében. Egy kis rosszmájúsággal felvethetnénk a kérdést: ugyan hogyan fog a szerző kimászni ebből a maga csinálta poétacsávából? Nagyon megörültünk a viszontlátásnak, amikor a képernyőn megjelentek az egykoron oly népszerű figurák, de szinte a megkömynyebbülés sóhajával vettük tudomásul, hogy az adást műszaki hiba folytán nem lehet folytatni. Sz. A szlovén-magyar kiadótevékenység jegyében Nagyszabású kulturális ünnepségnek rendkívül nagy rendezvény volt Muraszom- jelentőséget tulajdonítanak, haton a Presern-ünnepségek A kiállítást dr. France Hokeretében. Franc Prešern čevar, a Szlovén Végrehajtó Szonettkoszorújának két Tanács alelnöke nyitotta nyelvű kiadása alkalmából meg. Megjelent Tikvicki könyvkiállítást rendeztek, Géza, hazánk budapesti melyen a hazai kiadóháza nagykövete, a szlovén tárkon kívül részt vett a buda-sadalmi és politikai élet több pesti Európa Könyvkiadó is, vezető személyisége, a A muraszombati és más könyvkiadó vállalatok vezeszlovén kiadók elsősorban a tői, a magyar könyvkiadók magyar irodalom szlovén küldöttsége, Domonkos Jányelven megjelentetett könos, az Európa Könyvkiadó tereit állították ki. Az Eu igazgatója, továbbá a belgrópi és az újvidéki Fórum rádi magyar nagykövetség pedig a szlovén irodalomnak képviselője és sokan mások, magyar fordításban kiadott A kiállítás megnyitóját alkotásait mutatta be. A kisgazdag kulturális műsor kiállítás azt illusztrálta, hogy vette, magyarul és szlovénul a kiadók milyen erőfeszíté is előadták a Szonettkoszeseket tesznek egymás irodairót. — A Prešeni-ünnepség mának kölcsönös megismer — mondotta Miško Kranjec részért. A megnyitón közíró — a szlovén nép ünnepe, szöntötték a megjelent Csu- Ezt az idén a szlovén—Baka Zoltánt, a Szonettkoszorú gyár irodalmi, kiadói kapcsú fordítóját, aki szlovén nyellatok fejlesztésének jegyében mondott köszönetet. Azben tartják. | V/y /I ♦ + I I | Mimi nyírfa-krémsampon száraz hajra. A hozzáadott LECITAN pótolja a mosással előidézett hajzsírveszteséget, a nyírfakivonat kedvezően ? I I ffi hat a bajszaira, puhává és fényessé teszi. ^ ^ \y/\ I \ Ш 117_L ZAGREB 9. oldal