Magyar Szó, 1971. szeptember (28. évfolyam, 240-269. szám)

1971-09-15 / 254. szám

2. oldalMAGYAR SZÓ Párizs támogatja Málta függetlenségi törekvéseit Párizsból jelenti a Tan­jas. Georges ЈЧипркЈои fran­cia köztársasági elnök az új máltai nagykövet megbízó­­levelét átvéve, óhaját fejez­te ki, hogy a mediterrán övezet országi élénkebb eyüttműködésbe kezdjenek, és helyesli Málta független­ségi törekvéseit. A francia elnök hangsú­lyozta, ho­gy kormánya tá­mogatja Málta népeit gaz­daságuk fejlesztésére és függetlenségük megalapozá­sára irányuló tevékenysé­gükben. Hozzátette, hogy Máltának nem kellene sze­repet vállalnia más orszá­gok stratégiai játékaiban, hanem a mediterrán övezet békéjét és felvirágzását kell szolgálnia. Mégis lesz hármas­­találkozó Ulster ügyében Londonból jelenti a Reu­ter: Nagy Britannia, az Ír Köztársaság és Észak-Íror­­szág miniszterelnökei szep­tember 27-én összeülnek, hogy­­megvitassák az észak­írországi helyzetet. A miniszterelnökök Che­­quersben, a brit miniszter­­elnök hivatásos vidéki rezi­denciáján találkoznak. Schumann Londonba látogat A Reuter értesülései sze­rint Maurice Schumann francia külügyminiszter no­vember 11-én kétnapos hi­vatalos látogatásra London­ba utazik. Schumann Alec Douglas- Home brit külügyminiszter­rel véleményt cserélt a Ke­let és a Nyugat viszonyáról, a­ Közös Piac időszerű kér­déseiről, a Közel-Keletről és más nem­zetközi problé­mákról. Grivasz Cipruson van — erősítette meg a hírt külügy­miniszter Kiprianu Nikóziából jelenti a Reu­ter. Szpirosz Kiprianu ciprusi külügyminiszter Athénba va­ló­ utazása előtt kijelentette, hogy az Athénból két héttel ezelőtt eltűnt Grivasz tábor­nok Cipruson tartózkodik. Nincs tudomása Grivasz ter­veiről, reményét fejezte ki azonban, hogy a tábornok „óvakodni fog az intrikáktól, amelyeket mások agyaltak ki hogy nehézségeket teremtse­nek”. A ciprusi külügyminiszter nyilvánvalóan Grivasznak arra a szándékára célzott, hogy tovább munkálkodik Ciprus és Görögország egye­sítésén, ami köztudomásúlag heves ellenállásba ütközik Törökországban és a ciprusi törökök körében. Kémkedés vádjával letartóztattak egy francia tudóst Párizsból jelenti a Tanjug. Dimítrij Volkov mérnököt letartóztatták azzal a vád­dal, hogy együttműködött a szovjet hírszerző szolgálat­tal Az orosz származású fran­cia mérnök egy francia atomkutató intézetben dol­gozott, s a vád szerint már évek óta rendszeresen ada­tokat szolgáltatott az intéz­mény kutatási eredményei­ről a szovjet hírszerző szol­gálatnak. Volkovot állítólag az államvédelmi bíróság elé állítják. Washington aláássa az Amerika-közi rendszert — állapították meg a latin-amerikai gazdasági tanács ülésén Az amerikai kormány úgy döntött, hogy a külföld­nek folyósított segély 10 százalékos csökkentését nem vonatkoztatja a latin-amerikai országokra — jelen­tette ki kedden Panamában Nathaniel Samuels amerikai gazdaságügyi államtitkár-helyettes. Hozzá­tette azonban, hogy a 10 százalék pótvám a latin­amerikai országokra is érvényes. A Tanjug mexikói jelen­tése szerint az Interameri­­kai Gazdasági Tanács (CIES) panamai ülésezésén részt vevő 22 latin-amerikai or­szág képviselői elítélték Wa­shington új gazdasági intéz­kedéseit, mert véleményük szerint Nixon „teljesen igaz­ságtalan” módszerekkel elá­­ássa az Amerika-közi rend­szer amúgy sem szilárd alapjait. Többek között megállapították, hogy Nixon elnök augusztus 15-én be­jelentett intézkedései nagy mértékben veszélyeztetik Latin-Amerika további gaz­dasági fejlődését. Nathaniel Samuels gazda­ságügyi államtitkár-helyet­tes megpróbálta csillapítani a kedélyeket, s többek kö­zött hangsúlyozta, hogy Washington a 10 százalékos pót­vámilletékeket is igyek­szik mielőbb megszüntetni. Felszólalása azonban nem nyugtatta meg az értekezlet részvevőit. Köztudomású ugyanis, hogy ha az USA a külföldnek folyósított se­gélycsökkentést­­ nem alkal­mazza Latin-Amerikára, a szóban forgó országok ezzel mindössze 19 millió dollárt nyernek, viszont a pót­vám­illetéken legalább egymil­­liárd daláért veszítenek. A franciák továbbra is bizalmat­lanok a németekkel szemben Statisztikai adatok és körkérdések arra mutat­nak, hogy az utóbbi idő­ben növekedett a franciák bizalmatlansága a néme­tekkel szemben. A gya­nakvás állítólag leginkább gazdasági, pénzügyi téren és az európai politika te­rén mutatkozik meg. Egy ankét eredményei szerint a franciáknak mindössze 49 százaléka van meggyő­ződve róla, hogy a néme­tek őszintén európai érzel­­műek, tehát meg lehet bennük bízni. Három év­vel ezelőtt a megkérdezet­teknek még 53 százaléka volt ezen a véleményen. Növekedett azoknak a franciáknak a száma is, akik úgy gondolják, hogy Nyugat-Németország az európai politika örve alatt tulajdonképpen uralkodni szeretne a vele szomszédos országokon. A franciák többsége mégis úgy véli, hogy Németországnak, mi­vel nagy ország, elsőrendű szerepet kell játszania Európában. A kérdésre: veszélyezte­ti-e Nyugat-Németország egy napon ismét Francia­­országot? — a körkérdés részvevőinek 45 százaléka igennel, 42 százaléka pedig nemmel válaszolt. Nixon is jóváhagyta a fogház elleni támadást A legvéresebb amerikai fegyenclázadás leverésének körülményei New Yorkból jelenti az AP. A New York melletti Attica nevű börtön fölött ked­den még könnyfakasztó gázfelhő gomolygott. Mint haj­nali kiadásunkban megírtuk, hétfőn este a rendőrség letörte a fegyenclázadást, s a heves küzdelemben 28 elítélt és a túszként fogva tartott 9 börtönőr életét vesztette. A rendőrség a fogház elle­ni támadást gondosan előké­szítette. Először nagy meny­­nyiségű lőszert és könnyfa­kasztó gázt halmozott fel a közelben, majd a katonaság­gal együtt, betört a fogház­ba. Ezzel kezdődött az ame­rikai fegyenclázadások tör­ténetének legvéresebb epi­zódja. A vérengzést a legma­gasabb rangú illetékes sze­mélyiség hagyta jóvá. Rocke­feller kormányzó ugyanis — mint mondta — „teljes mér­tékben támogatta a fogház elleni támadást”, s Nixon el­nök is helyesléssel nyilatko­zott róla. A New York-i kormányzó szerint, a fellázadt fegyencek elutasítottak minden békés megoldásra irányuló törek­vést, valójában ők idézték elő az összecsapást. Hozzátette, hogy hlegvérűen gyilkoltak, tehát valóra váltották fenye­getéseiket. (A fellázadt fe­gyencek több börtönőrt túsz­ként fogva tartottak, majd megöltek.) A kormányzó egyébként részletes vizsgálatot rendelt el az ügyben, s követelte, hogy vizsgálják ki egyes bör­tönön kívülálló tényezők sze­repét is. A megfigyelők sze­rint Rockefeller ugyanis re­méli, hogy bele lehet majd keverni az ügybe a színes bőrű amerikaiak jogaiért harcoló különféle félig legá­lis és illegális szervezeteket­­ is. A Fekete Párducok nevű szervezet vezetője egyébként már vasárnap figyelmeztette a közvéleményt, hogy az At­tica nevű börtönben tömeg­mészárlás készül. Újságíró körökben úgy hír­lik, hogy a lázadó fegyen­­cekkel tárgyaló csoport né­hány tagja felbátorította az elítélteket, hogy szánjanak szembe a hatóságokkal. Ál­lítólag arra biztatták a fe­­gyenceket, hogy tartsanak ki mindaddig, amíg a fogház igazgatósága és a hatóságok el nem fogadják minden kö­vetelésüket — beleértve a teljes amnesztiát és a bör­tönigazgató leváltását. A szóban forgó csoport egyes tagjai keményen bírál­ják Rockefeller kormányzót azért, mert nem ment el a fogházba tárgyalni, noha ezt a fegyencek és a tárgyaló­csoport egyes tagjai is köve­telték. Herman Cabillo, az ame­rikai kongresszus tagja, aki a tárgyalások során hosszabb időt töltött a fogházban, ki­jelentette az újságírók előtt: — Látni szerettük volna a kormányzót. Éreztük, hogy a legfontosabb dolog időt nyer­ni... Véleményünk szerint a kormányzó távolmaradása nagymértékben befolyásolta a probléma megoldását. A véres eseményekkel kapcsolatban néhány kérdés­re még nem született meg a válasz: kik voltak a fellázadt fegyencek, gyilkosok, veszé­lyes bűnözők, vagy talán zsebtolvajok, csavargók, munkanélküli elégedetlenek? Vagy pedig talán többsé­gük „csupán néger volt és Puerto Rico-i”. Baltimoreban is fellázadtak a fegyencek Az AFP jelentése szerint kedden reggel a Maryland szövetségi állambeli Balti­more fogházában fellázadtak a fegyencek. Háromszáz el­ítért eltorlaszolta magát a fogház kantinjában, ötven rendőr könnyfakasztó grá­nátokkal kényszerítette őket megadásra. Hírek szerint egy baltimore-i fogházban is fegyenclázadás történt. A rendőrség helikopterről bocsátott könnyfakasztó gázt az atticai börtön udvarába,­­ ahol a lázadó fegyencek el­barikádozták magukat Ázsia—Pekingitől nézve A párizsi Le Monde véleménye Kína politikájáról (4) Csou En-laj miniszterelnök, megbízható forrásokból eredő hírek szerint, zárt ajtók mögött hangsúlyozta, hogy a nyugati nagy­hatalmak semmiképp sem kaphatnak he­lyet a zöldasztal mellett, amelynél az in­dokínai béke megszületik. Ha viszont nem többoldalú tárgyalásokon döntenek majd Indokína sorsáról, akkor a nagyhatalmak egyáltalán nem is lehetnek jelen. Indokína kérdésének megoldása az indokínaiak ügye. Nem lesznek újabb genfi tárgyalások? Nagy-Britannnia, a Szovjetunió, Francia­­ország, Kanada, Lengyelország és az USA 1954-ben az indokínai helyzetről tartott genfi értekezleten közösen döntöttek In­dokína sorsáról. Ma másként áll a helyzet, Ázsia 1971-ben sokban különbözik az 1954- ből ismert Ázsiától. A gyarmatosítókat ki­űzték ebből az övezetből, és megengedhe­tetlen, hogy ismét visszatérjenek a Távol- Keletre. Legföljebb annyit lehet megen­gedni, hogy egyes országok, amelyek köz­vetlenül érdekeltek az ázsiai állapotok rendezésében, hozzájáruljanak a béke, a nyugalom, az egyensúly megteremtéséhez. Csou En-laj július 18-án az amerikai Kína­­szakértők egy csoportjának tudtára adta, hogy az új Indokína a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány, a kambodzsai nemzeti egységfront, valamint a Patet Lao hazafias front vezette nemzeti egységkor­mányok segítségével, a népek és vezetőik forradalmi törekvéseinek alapján alakul majd meg. A VDK kormánya, a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány, valamint a kam­bodzsai nemzeti egységfront és a Patet Lao vezette hazafias front alkotta kormányok 1970 áprilisában Kantonban csúcsértekez­letet tartottak. Ennek az eseménynek a je­lentősége ma mutatkozik meg, és sokak sze­rint megmutatja az ázsiai probléma megol­dásának módját. Csou En-laj maga is részt­­ vett ezen az értekezleten, hogy gratulál­­­­jon a részvevőknek, amiért sikerült meg­teremteniük a felszabadulásért küzdő egy­séges frontot, és hogy közölje velük: Kína messzemenően támogatja őket a független­ségükért folyó harcban, szavatolja ország­határaik biztonságát. Kínának nehéz feladata van Jelentős körülmény továbbá, hogy a kan­toni tanácskozáson Kína a kulturális for­radalom befejezése óta először lépett fel nyíltan az ázsiai diplomáciai életben, s hogy első külpolitikai intézkedése az indo­kínai helyzet megoldására irányult. A ve­zetőség bejelentése szerint elsődleges cél­ja az, hogy az indokínai félsziget szilárd egység legyen, amely idővel a béke öve­zetévé válik. Kína szerint ezért arra kell törekedni, hogy az érdekelt felek saját ma­guk rendezzék problémáikat, valamint az egymás közti vitás kérdéseket, és kötelez­zék magukat, hogy tiszteletben tartják a kijelölt határokat. Ezt a célt bizonyéra ne­héz lesz elérni, hiszen Kínának sem sza­bad közvetlenül beavatkoznia, az indokínai ügyekbe. A Kínai Népköztársaság tisztában van vele, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság minden körülmény között meg akarja őrizni függetlenségét. Tudatában van továbbá annak, hogy a laosziak és kambodzsaiak szerint szóba sem jöhet, hogy Hanoi egy napon esetleg növelje be­folyását a félszigeten. Kínának tehát ké­nyes feladatot kell megoldania: segíteni akar az indokínai országoknak, hogy közös nevezőre jussanak a sürgető kérdésekben, ugyanakkor pedig szavatolni kívánja füg­getlenségüket, és fönn akarja tartani az egyenlőség elvének érvényét az erősek és a gyengék között. Kína minden bizonnyal távolabbi célként maga elé tűzte, hogy Thaiföldet is bevonja az indokínai államok szoros együttműködésébe, mert a félsziget országai mindaddig nem alkotnak szilárd egységet, amíg Thaiföld önszántából nem csatlakozik hozzájuk. (Folytatjuk) Szerda, 1971. szept. 15. Indira Gandhi Washingtonba is ellátogat Washingtonból jelenti a Reuter: A Fehér Ház hétfőn kö­zölte, hogy Richard Nixon amerikai elnök november 4-én Washingtonban meg­beszéléseket folytat Indira Gandhi indiai miniszterel­nökkel. Indira Gandhi 1966 óta először utazik hivata­los látogatásra az USA-ba. Az Osztrák KP ellenzi a szocialisták és néppártiak koalícióját Bécsből jelenti a Tanjug. Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke, pártjának vá­lasztási programját ismer­tetve kijelentette: az osztrák kommunisták erélyesen el­lenzik, hogy a Szabadság Párt képviselői helyet kap­janak az új kormányban. Úgy hírlik ugyanis, hogy a szocialisták, ha nem szer­zik meg az abszolút többsé­get az október 10-én sorra­­kerülő parlamenti választá­sokon, a Szabadság Párttal úgynevezett kiskoalíciót ala­pítanak. A szóban forgó pártnak eddig 6 képviselője volt a parlamentben, az új választási rendszer révén azonban több mandátumot szerezhet. — A Szabadság Párt — mondta Muhri — még jobb­oldalibb beállítottságú, mint a Néppárt. Német naciona­lista pártnak mondja magát és antiszociális magatartás

Next