Magyar Szó, 1971. november (28. évfolyam, 301-328. szám)
1971-11-28 / 328. szám
1971. nov. 28., 29., 39. MAGYAR SZÓ M. A. Ford A türelmetlen örökös Elwood tartotta magát ahhoz az arany mondáshoz, hogy az okos ember egyetlen kedvező alkalmat sem mulaszt el. Ezért mélyen elgondolkodott az apróhirdetések olvasása közben. Az egyik napilapban ugyanis ez állt: ÖRÖKÖSÖK! MIÉRT NE ÉLVEZNÉK MÁR HOLNAP A MEGÉRDEMELT ÖRÖKSÉGET? Alatta egy telefonszám állt Nos, Elwood is jövendőbeli örökös volt. Mihelyt nagynénje, Mary örökre lehunyná a szemét, több millió dollár üti a markát. Igen ám, de Mary tanti kitűnő egészségnek örvend, s noha a nyolcvanat is betöltötte, nem látszik rajta, hogy a halálán volna. Nemrégiben is azt mondta az orvos róla, hogy egészséges, mint a makk. Persze, Elwood türelmesebb is lehetett volna, hiszen még csak 37 éves volt. De igazságtalannak találta, hogy nénikéje könyöradományaiból éljen. Mert, noha milliók vártak rá, Mary tanti egyre kisebbre szabta a zsebpénzt, sőt egyszer, igaz, szégyenlősen lesütött szemmel, azt is mondta, ideje volna, ha egy ilyen meglett férfi munka után nézne. Elwoodot elöntötte a méreg, de igyekezett erőt venni magán. Az apróhirdetés fúrta az oldalát. Felhívta hát a megjelölt telefonszámot, kapott egy címet, és rögtön föl is kerekedett. Fényűzően berendezett lakosztályba került. Egyik titkárnő a másikhoz vezette, majd egy párnázott ajtó előtt kötött ki. Az ajtó kinyílt, s Elwood Randallal, a multimilliomos üzletemberrel találta szemben magát. Randall udvariasan üdvözölte, és helyet mutatott neki. Elwood úgyszólván elsüllyedt a mély, kényelmes fotelban. Zavartan megszólalt: — Olvastam az apróhirdetést. Ön képviseli ezt a céget? — Kedves fiatalember, megvallom, kedvtelésből alapítottam a céget. Az eredmény azonban minden várakozásomat fölülmúlta. Először persze csak a kíváncsiság vezérelt. Mit tehetek az Ön érdekében? — Egyelőre nem tudom azt sem, milyen szolgálatot várhatok a cégtől. — Rövidesen el fogom mondani. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiatalemberrel, akire hatalmas örökség várt. Szívesen lemondott volna azonban örökségének egy részéről, csakhogy mindjárt a kezében legyen egy nagyobb összeg. Megtakarított pénzem egy részét fölajánlottam neki, kölcsönbe, s ő a meghatottságtól sírva fakadt. Hamarosan kezébe is került az örökség, s ő nemcsak a kölcsön kért összeget adta vissza, hanem még egyszer annyit. Ez adta az ötletet. S mondhatom, virágzik az üzlet. Azt a pénzt ugyanis, amit nem munkával keresnek meg, könnyen kidobják az emberek. — Mennyi kamatot kér? — Nem sokat, 10—25 százalékot. Mert vallja meg őszintén, kockáztatok is. Vannak ugyanis olyanok is, akik, évekig várnak az örökségre. Különösen, ha nő az illető, aki után örökölnek. Ön kitől fog örökölni? — A nénikémtől. — Hány éves? — Több mint nyolcvan. — Miért nem vár akkor még egy-két évet? — Azt már nem! A nénikém elélhet 100 éves koráig is. Az orvosok azt mondják, soha ilyen fürge öregasszonyt nem láttak. Mi az, hogy öreg! Fehér ruhában, rózsaszínű kalapban jár teadélutánokra és színházi előadásokra, udvarlói vannak, egyszóval ... él. / — Rendben. Mennyi kölcsönt kér? Figyelmeztetem azonban, hogy csak az első évben 10 százalék a kamat, minél tovább várok, annál magasabb lesz. — Értem, értem. Hát kérek százezer dollárt. — Százezer dollárt? — vonta föl a szemöldökét ! Randall. — Csinos összeg! Minek magának annyi? Szükségem van rá —– gondolta magában Elwood. Azért, hogy ha a nagynéni meghal, legyen nálam pénz, nehogy azt gondolják, én öltem meg a pénz miatt. — Valami vállalkozásba kezdek — mondta hangosan. — Mivel nagyobb az összeg, kérni fogom, hogy adjon orvosi igazolást egészségi állapotáról. Nem merek kockáztatni. — Ha csak ettől függ az egész, nagyon szívesen. — Én pedig sok sikert kívánok. Néhány nappal később Elwood fölkereste nagynénjét. — Elwood, kedvesem, mennyire örülök! — kiáltott föl a néni, és félretette a hímzését. — Régen nem láttalak . .. — Nénikém, búcsúzni jöttem. Délután utazom. Hoztam egy üveg sherryt. — Nahát, nagyon kedves vagy! Eszedbe jutott, hogy az öreg nénikéd szereti a sherryt. El is teszem mindjárt. Van egy megkezdett üvegem, először azt fogyasztom el. Annál jobb, gondolta magában Elwood, legalább jó messze leszek, mire a méreg hat. — Miért utazol, Elwood? — Kereskedő akarok lenni. — De hát miért megy el? Itt mindenki ismer, jobban menne az üzlet. Barátaid segítenének jótanáccsal, pénzzel is. De végérvényben tedd úgy, ahogy jónak véled. Akarsz egy finom teát? — Köszönöm, nagyon szívesen. Valamivel később Elwood elbúcsúzott nagynénjétől, ünnepélyesen megígérte neki, hogy szorgalmasan írni fog. A zsugori öregasszony még csak említést sem tett a pénzről. Egy centet sem kínált föl unokaöccsének. Lehet, hogy adnom kellett volna neki néhány dollárt, elmélkedett az öregasszony, miközben az ajándékba kapott sherryt a lefolyóba öntötte. De aztán csak megrázta a fejét, mert eszébe jutott, hogy Elwood valószínűleg el sem ér az állomásig, ha ugyan valóban el akart utazni. Mert ennek a fiatalembernek nem lehet hinni. És ezért öntött neki egy kis meglepetést a teájába. Vidám hibakereső A fenti képek tíz helyen különböznek egymástól. Keressük meg a hibákat! ц Az egyik képen: •qqijS'E^S’BA joOTSzBđurei v *01 qqezssoq јзазт чрсзз 9ла1 ireqjoqosa iAuozss-вАиаш v '6 ‘a;aqaj ajnj osauvq v ‘8 ‘STJJ-вл Ђ }un)[3 uiBAusia^q V uvqvj ргд 'I ‘uoumipođ « aAzaAjaqia 1гвл qqtyj loqrfyqnj AuozssrAuaui v '9 ‘■BAS'BA9f‘>35i sauiu uadazoq v ■еГчц-влд ‘s ‘qqBSES'Btu •вГдацЂЗЗш AnaScqoA v f “jmjia «Ш osayq зрзиеАигслц« daSozadaqAuaj v 'S ‘qqapiAOJ si •Et^q'Eq zsadaqAuaj v 'Z “qqaAua^saq zšada^uaj * ЖидЗЗгц у ’I Megfejtés 23. oldal jt MAE KAPHATÓ! I KORSZERŰ RUGÓS PÁRNA ________ ÜZLETEINK: ÚJVIDÉKEN, DUNA UTCA 15. - BELGRÁDBAN — SZABADKÁN - NIŠBEN — ZRENJANINBAN