Magyar Szó, 1971. november (28. évfolyam, 301-328. szám)

1971-11-28 / 328. szám

1971. nov. 28., 29., 39. MAGYAR SZÓ M. A. Ford A türelmetlen örökös Elwood tartotta ma­gát ahhoz az arany mondáshoz, hogy az okos ember egyetlen kedvező alkalmat sem mu­laszt el. Ezért mélyen el­gondolkodott az apróhir­detések olvasása közben. Az egyik napilapban ugyanis ez állt: ÖRÖKÖSÖK! MIÉRT NE ÉLVEZNÉK MÁR HOLNAP A MEG­ÉRDEMELT ÖRÖKSÉ­GET? Alatta egy telefonszám állt Nos, Elwood is jövendő­beli örökös volt. Mihelyt nagynénje, Mary örökre lehunyná a szemét, több millió dollár üti a mar­kát. Igen ám, de Mary tanti kitűnő egészségnek örvend, s noha a nyolcva­nat is betöltötte, nem lát­szik rajta, hogy a halálán volna. Nemrégiben is azt mondta az orvos róla, hogy egészséges, mint a makk. Persze, Elwood türelme­sebb is lehetett volna, hi­szen még csak 37 éves volt. De igazságtalannak találta, hogy nénikéje kö­­nyöradományaiból éljen. Mert, noha milliók vártak rá, Mary tanti egyre ki­sebbre szabta a zsebpénzt, sőt egyszer, igaz, szégyen­lősen lesütött szemmel, azt is mondta, ideje vol­na, ha egy ilyen meglett férfi munka után nézne. Elwoodot elöntötte a mé­reg, de igyekezett erőt ven­ni magán. Az apróhirdetés fúrta az oldalát. Felhívta hát a megjelölt telefonszámot, kapott egy címet, és rög­tön föl is kerekedett. Fényűzően berendezett lakosztályba került. Egyik titkárnő a másikhoz ve­zette, majd egy párnázott ajtó előtt kötött ki. Az ajtó kinyílt, s Elwood Randallal, a multimillio­mos üzletemberrel találta szemben magát. Randall udvariasan üd­vözölte, és helyet muta­tott neki. Elwood úgyszól­ván elsüllyedt a mély, ké­nyelmes fotelban. Zavar­tan megszólalt: — Olvastam az apróhir­detést. Ön képviseli ezt a céget? — Kedves fiatalember, megvallom, kedvtelésből alapítottam a céget. Az eredmény azonban minden várakozásomat fölülmúlta. Először persze csak a kí­váncsiság vezérelt. Mit te­hetek az Ön érdekében? — Egyelőre nem tudom azt sem, milyen szolgála­tot várhatok a cégtől. — Rövidesen el fogom mondani. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiatalemberrel, akire hatalmas örökség várt. Szívesen lemondott volna azonban örökségének egy részéről, csakhogy mind­járt a kezében legyen egy nagyobb összeg. Megtaka­rított pénzem egy részét fölajánlottam neki, köl­csönbe, s ő a meghatott­ságtól sírva fakadt. Ha­marosan kezébe is került az örökség, s ő nemcsak a kölcsön kért összeget adta vissza, hanem még egyszer annyit. Ez adta az ötletet. S mondhatom, virágzik az üzlet. Azt a pénzt ugyanis, amit nem munkával keresnek meg, könnyen kidobják az em­berek. — Mennyi kamatot kér? — Nem sokat, 10—25 százalékot. Mert vall­j­a meg őszintén, kockáztatok is. Vannak ugyanis olya­nok is, akik, évekig vár­nak az örökségre. Külö­nösen, ha nő az illető, aki után örökölnek. Ön kitől fog örökölni? — A nénikémtől. — Hány éves? — Több mint nyolcvan. — Miért nem vár akkor még egy-két évet? — Azt már nem! A né­nikém elélhet 100 éves koráig is. Az orvosok azt mondják, soha ilyen fürge öregasszonyt nem láttak. Mi az, hogy öreg! Fehér ruhában, rózsaszínű ka­lapban jár teadélutánokra és színházi előadásokra, udvarlói vannak, egyszó­val ... él. / — Rendben. Mennyi kölcsönt kér? Figyelmez­tetem azonban, hogy csak az első évben 10 százalék a kamat, minél tovább vá­rok, annál magasabb lesz. — Értem, értem. Hát kérek százezer dollárt. — Százezer dollárt? — vonta föl a szemöldökét ! Randall. — Csinos összeg! Minek magának annyi? Szükségem van rá —– gondolta magában Elwood. Azért, hogy ha a nagynéni meghal, legyen nálam pénz, nehogy azt gondol­ják, én öltem meg a pénz miatt. — Valami vállalkozás­ba kezdek — mondta han­gosan. — Mivel nagyobb az összeg, kérni fogom, hogy adjon orvosi igazolást egészségi állapotáról. Nem merek kockáztatni. — Ha csak ettől függ az egész, nagyon szívesen. — Én pedig sok sikert kívánok. Néhány nappal később Elwood fölkereste nagy­­nénjét. — Elwood, kedvesem, mennyire örülök! — kiál­tott föl a néni, és félre­tette a hímzését. — Ré­gen nem láttalak . .. — Nénikém, búcsúzni jöttem. Délután utazom. Hoztam egy üveg sherryt. — Nahát, nagyon ked­ves vagy! Eszedbe jutott, hogy az öreg nénikéd sze­reti a sherryt. El is te­szem mindjárt. Van egy megkezdett üvegem, elő­ször azt fogyasztom el. Annál jobb, gondolta magában Elwood, leg­alább jó messze leszek, mire a méreg hat. — Miért utazol, El­wood? — Kereskedő akarok lenni. — De hát miért megy el? Itt mindenki ismer, jobban menne az üzlet. Barátaid segítenének jó­tanáccsal, pénzzel is. De végérvényben tedd úgy, ahogy jónak véled. Akarsz egy finom teát? — Köszönöm, nagyon szívesen. Valamivel később El­wood elbúcsúzott nagy­­nénj­étől, ünnepélyesen megígérte neki, hogy szor­galmasan írni fog. A zsu­gori öregasszony még csak említést sem tett a pénz­ről. Egy centet sem kí­nált föl unokaöccsének. Lehet, hogy adnom kel­lett volna neki néhány dollárt, elmélkedett az öregasszony, miközben az ajándékba kapott sherryt a lefolyóba öntötte. De az­tán csak megrázta a fe­jét, mert eszébe jutott, hogy Elwood valószínűleg el sem ér az állomásig, ha ugyan valóban el akart utazni. Mert ennek a fia­talembernek nem lehet hinni. És ezért öntött ne­ki egy kis meglepetést a teájába. Vidám hibakereső A fenti képek tíz helyen kü­lönböznek egymástól. Keressük meg a hibákat! ц Az egyik képen: •qqijS'E^S’BA joOTSzBđurei v *01 qqezssoq јзазт чрсзз 9ла1 ireqjoqosa iAuozss-вАиаш v '6 ‘a;aqaj ajnj osauvq v ‘8 ‘STJJ-вл Ђ }un)[3 uiBAusia^q V uvqvj ргд 'I ‘uoumipođ « aAzaAjaqia 1гвл qqtyj loqrfyqnj AuozssrAuaui v '9 ‘■BAS'BA9f‘>35i sauiu uadazoq v ■еГчц-влд ‘s ‘qqBSES'Btu •вГдацЂЗЗш AnaScqoA v f “jmjia «Ш osayq зрзиеАигслц« daSozadaqAuaj v 'S ‘qqapiAOJ si •Et^q'Eq zsadaqAuaj v 'Z “qqaAua^saq zšada^uaj * ЖидЗЗгц у ’I Megfejtés 23. oldal jt MAE KAPHATÓ! I KORSZERŰ RUGÓS PÁRNA ________ ÜZLETEINK: ÚJVIDÉKEN, DUNA UTCA 15. - BELGRÁDBAN — SZABADKÁN - NIŠBEN — ZRENJANINBAN

Next