Magyar Szó, 1972. március (29. évfolyam, 59-89. szám)
1972-03-08 / 66. szám
Szerda, 1972. március 8.____________________________________________MAGYAR SZÓ______________________________________________________________17 oldal A világ leghosszabb röntgenfelvételét egy nyugatnémet cég készítette a charlestoni Lockheed-Georgia repülőgépgyárban. A 15 méter hosszú röntgenkép egy Lockeheed C—5A óriásgép méhsejtszerkezetéről készült moi■ ___1 gó röntgensugárforrás segítségével. Gyanús elemek környezetünkben Napjainkban majdnem két-három havonként jelentkezik valaki olyan ötlettel, hogy egy újabb elem szenynyezi környezetünket, s hogy előfordulása az élelemben, vagy éppenséggel az emberi testben elérte a veszélyes szintet. Ilyen módon került nemrégen a higany és az ólom a nemzetközi figyelem középpontjába, s úgy látszik, a kadmium lesz a következő. Azután sorra kerülnek majd a többi nehézfémek: a króm, a nikkel és a réz is, hiszen igen mérgeznek és gyakran is használják őket. A viták azonban adathiány miatt előbb-utóbb értelmetlenekké válnak és lecsendesednek más csak azért is, mert nincsen semmiféle alapvető adatunk arról, hogy eredetileg, tehát „normális körülmények közt”, milyen a nehézfémek előfordulásának gyakorisága és milyen mennyiségben találhatók a környezetben, az élő természetben, a táplálékban és az emberi test szöveteiben, így azután a mérgezési szint megállapítása és annak közlése, hogy ezt meghaladtuk, gyakran inkább csak találgatás, mintsem tudományos bizonyítás. Mivel azonban a környezetet szennyező anyagokra vonatkozó tudományosan pontos adatok hiánya egész nemzetek életét veszélyeztetheti, újabban világszerte igen sok laboratóriumban végeznek vizsgálatokat a gyanús elemekkel. Angliában, Surreyben az Orvostudományi Kutató Tanács egy munkacsoportja dr. Eric Hamilton vezetésével rövidesen megállapítja 60 elem előfordulási gyakoriságának alapszintjét, úgy, hogy ennek alapján rutinvizsgálatok indulhatnak majd a gyanúba vehető változások kimutatására akár az élelemben, akár az emberi test szövetteiben. Bármennyire magától értetődő az alapszint megállapítása, ezt eddig senki sem csinálta. Éppen ezért nagy érdeme Hamiltonnak és munkatársainak, hogy erre vonatkozó vizsgálati módszert dolgoztak ki és ezzel rövidesen világszerte egyöntetűen állapíthatják meg a környezetet szennyező elemek és anyagok alapszintjét. Ha azután már ismerjük az alapszintet, akkor lehet majd tudományos pontossággal megállapítani, valóban a normálisnál nagyobb mennyiségben van-e jelen valamelyik a 60 gyanúsított elem közül környezetünkben, vagy sem. Kaleidoszkóp Amerikai csillagászok a Neptun bolyó pályazavaraiból pontosan meghatározták a Pluto tömegét. Számításaik szerint a Naptól legtávolabbi bolygó tömege a Föld tömegének 0,18 része, de fajsúlya meglepően nagy: a földi anyagénak 1,4-szerese. A Pluto 1930-as felfedezése óta a következő adatokat állapították meg róla: keringési ideje 248,4 év, naptávol pontja 7380 millió, napközelpontja 4440 millió kilométer, így a Pluto perihéliuma (napközelpontja) a Neptun pályáján belül van. Az optikai megfigyelések szerint a Pluto átmérője körülbelül félakkora, mint a Földé, vagyis körülbelül 6500 kilométer. A gömbvillám ritka, de igen veszélyes természeti jelenség. Keletkezéséről, tulajdonságairól még nincs általános, mindenki által elfogadott fizikai magyarázat,, bár már évtizedek óta végeznek ezirányú kutatásokat. Az utóbbi években kitűnő fényképfelvételeket készítettek a gömbvillámokról és sok adat is felhalmozódott róluk. Ezek alapján egyes szovjet fizikusok úgy vélik, hogy a gömbvillámnak központi, fémszerű magja van és ezt égő plazma veszi körül. Más tudósok viszont azt állítják, hogy tulajdonképpen semleges, vagy legalább is nincsen számottevő villamos töltése, energiája pedig ionok rekombinációja következtében szabadul fel. Más tudósok a légköri jelenségek gammasugár detektorral való vizsgálatából arra következtetnek, hogy a gömbvillámokat antianyag meteoritok megsemmisülése okozza. Feltételezik, hogy Földünk légkörébe is eljutnak azok a parányi anyagrészecskék, amelyek a földiekkel ellenkező töltésű részecskék atomjaiból állnak. Ha ilyen antianyag-meteorit kerül a légkörbe, az ellenkező előjelű villamos töltésekkel találkozva megsemmisül. A mérések szerint ilyenkor 511 000 elektronvoltos sugárzás keletkezik. Ez a szám pontosan megegyezik azzal az energia mennyiséggel, amely egy elektron és egy pozitron találkozása során szabadul fel. Az antianyag létezése azonban e megfigyelések ellenére se tekinthető bebizonyítottnak. A technikai fejlődés ellenére mindeddig gondot okozott a festékgyárakban a kivánt színárnyalatok kikeverése. A termékeket szabad szemmel hasonlították össze a mintával, ez pedig sokféle hibához vezetett. Az NDK- beli magdeburgi lakk- és festékipari kutatóintézetben komputeres eljárást dolgoztak ki a festék színárnyalatának megállapítására, illetőleg keverésére. A számítógépes módszer teljesen objektív, mert színképelemzéssel állapítja meg a minta és a gyártmány színének egyezését, a gépi memóriában elraktározza a keverék receptjét és így a kívánt színárnyalat újabb elemzés nélkül bármikor újból előállítható. — • — Az Opel gyár egyes gépkocsimodelljeit kívánságra a szélvédőbe épített antennával szerelik fel. Ez nemcsak az antennákat letörő vandálok okozta károktól és bosszúságtól ment meg, hanem az az előnye is megvan, hogy a hagyományos elrendezésű antennával szemben nem kelt zúgó hangot a menetszél hatására, nem akad be a garázskapuba és az autómosó gépek forgó kefőjébe, nem jelent sérülési veszélyt baleseteknél sem. A szélvédőben alig látható ezüsthuzal-antenna valamennyi hullámtartományban legalább olyan jó, vagy még jobb vételt ad, mint az ostor antennák. Rotterdamban a nagy ipartelepek környezetében 31 elektronikus mérőműszert állítottak fel a levegő kéndioxid tartalmának regiszt- t rálására. Mihelyt a levegő- kéndioxid tartalma elég egy meghatározott szintet, automatikusan bekapcsolódik egy riasztó berendezés és jelzi a veszélyt. Az Egészségügyi Világszervezet az egész világra kiterjedő levegőszennyeződés-mérő hálózat megszervezését készíti elő. A hálózatnak Londonban és Wasshingtonban lesz egy-egy nemzetközi, Moszkvában, Nagpurban és Tokióban pedig területi központja, valamint a világ különböző részeiben még 28 laboratóriuma is. Műemlékek végveszélyben. A szennyezett levegő még a követ is megöli. Kleopátra 200 tonnás kőobeliszkjét Iszmail pasa 1881-ban az USA-nak ajándékozta. A kolosszust a New York-i Central parkban állították fel. Kilenc évtized folyamán a város hírhedten szennyezett levegője, jóformán felfalta a követ, reliefjeiben több kárt tett, mint a 30 évszázados sivatagi klíma. A világ minden tájáról érkeznek vészjelek. Az akropoliszi márványtemplom, Velence több száz palotája, Prága homokkő szobrai vagy Pisa freskói egyformán veszélybe kerültek. A fejlett ipari országokban szép számmal akadnak már olyan károk, amelyek már semmiféle módon nem tehetők jóvá. Németországban a román, gót, reneszánsz és barokk műemlékek koruktól függetlenül, egyszerre mennek tönkre a füstgázok okozta légszennyezés következtében. A megmentésük érdekében viszont tudományos kutatások jórészt már el is késtek, és a legtöbbször csak még arra irányulnak, hogy mentsék, ami még menthető. Az ipari évszázad hatalmas választékban eregeti gyilkos gázait a légkörbe. Az eső, a harmat és a köd ezekkel a mérgekkel feldúsítva végzi azután romboló munkáját, behatol a szobrok és egyéb műemlékek felületi rétegeibe. Ott azután megtámadja a kő alkotóelemeit, főleg a meszet, a magnezitet és a timföldet. A csapadék nélküli időszakban kiszárad a kő, de a levegőben levő kénoxidokból és vízből keletkezett kénsav hatására — például — a mész gipsszé változik. A gipszkristályoknak több helyre van szükségük, mint a másznék és a terjeszkedő gipszkristályok egyre több felületi részecskét pattintanak le a kőről. A szobor felismerhetetlen csonkká válik, az épület faragott díszei eltűnnek, a kőfal hámlása lassan még az épület sztatikáját is veszélyezteti. A restaurátorok világszerte a legkülönbözőbb bevonatokkal és injekciókkal próbálják védeni a műemlékeket. Csak az NSZK-ban háromszáznál több különböző védő „csodaszert” gyártanak, de tudományos hitelességgel még eddig egyről sem állapították meg, hogy csakugyan hatásosak, s idővel nem ártanak maguk is ugyanannyit, mint amenynyit rövid távon látszólag használnak. Legújabban a műanyagokkal való átitatással és szilikonbevonatokkal kísérleteznek, és főleg a víztaszító és vegyi behatásokkal szemben, nagyon ellenálló szilikonoktól várnak valóban hatásos műemlékvédelmet. Végső soron azonban, mindez hosszabb időn át mégsem lesz elegendő. Az egyetlen mód, amellyel az emberi kultúra drága kincseit, a műemlékeket valóban meg lehet menteni a levegő szennyezésének megakadályozása, vagy legalábbis nagymértékben való csökkentése. Ez pedig nemcsak a műemlékek, hanem egészségünk megóvása érdekében is fontos és sürgős. Az USA-nak az egész világra kiterjedő antennarendszere, illetőleg rádióhálózata van, amellyel nyomon követheti a Föld körül keringő, talán már 2000-nél is több mesterséges holdat, kapcsolatban állhat velük, parancsokat adhat nekik és felveheti nemcsak az általuk végzett megfigyelések és mérések adatait, hanem fényképfelvételeiket és tv-adásaikat is. Antennahálózatával állandó összeköttetést tarthat fenn az űrhajók személyzetével is. Ezzel szemben a Szovjetuniónak területi és politikai okokból nincsen ilyen hálózata. Csak saját területén épült adó-vevő állomások állnak korlátlanul rendelkezésére. No de tudott magán segíteni: hajókat szerelt fel adó-vevő állomásokkal és antennákkal és ezek a nyílt tengerről végzik azt a feladatot, amit az UISA-állomások a szárazföldön. A legújabb ilyfajta „holdkövető” hajó, a Kosmonauta Jurij Gagarin, igen fontos szerepet kapott a Szovjetunió űrkutatási terveinek megvalósításában. A fedélzetén felszerelt négy nagy parabolikus antennájával a centiméter-hullámhosszú sávban vesz és ad jelzéseket, és követ , nyomon bármely mesterséges holdat, űrhajót vagy rakétát. MI IS A BŐR? A bór csekély mértékben félfémes tulajdonságú elem. Az elemek periódusos rendszerében az ötödik helyen áll, atomsúlya 10,82. A természetben nem fordul elő elemi állapotban, csak más elemekkel alkotott vegyületeiben. Gay-Lussac és Thenard francia vegyészek fedezték fel 1808-ban, de tiszta állapotban először Moissan állította elő 1895-ben. A világ leggazdagabb bór lelőhelyei Olaszországban, Kis- Ázsiában és Tibetben vannak. A bór tiszta állapotban vagy por, vagy sötétszürke fényes kristályokat alkot. Kristályai igen kemények, rosszul vezetik a hőt és az elektromosságot, és csak igen magas hőmérsékleten olvadnak meg. A növények számára nélkülözhetetlen elem és fontos az emberi szervezet számára is. Mind az elemi bőrt, mind vegyületeit a tudomány és az ipar számos területén felhasználják. Fémekkel alkotott ötvözetei például magas olvadáspontjuk és nagy keménységük miatt fontosak. Az elemi bőrt neutronfékező tulajdonságai miatt atomreaktorokban is alkalmazzák. Vegyületei közül a perborátok váltak híresekké, mert fehérítő hatásúak, és nemcsak a korszerű mosószerek alkotó részei, hanem magukban is használatosak mosási célokra. GOLYÓÁLLÓ ÜVEG Fegyveres támadások, bankrablások elleni védekezésül az NSZK-ban különleges golyóálló műanyag üveg kombinációt hoztak forgalomba. A védőüveg hat, egyenként 4 milliméter vastagságú üveglapból és a köztük elhelyezett egyenként 0,7 milliméter vastagságú epoxi-gyantarétegből áll. A ragasztás tökéletesen légbuborékmentes és így a nem egészen 28 milliméter vastag páncél-üveglap a rajta áthaladó fénynek csak néhány százalékát nyeli el, teljesen átlátszó és torzításmentes. A súlyos üveglap tökéletes biztonsággal felfogja még a nagy kaliberű revolver golyóit is és még a negyedik lövés sem hatolhat át a páncélüveglapon. Hogyan tájékozódnak a galambok? gyakorlott postagalambok azonban borult időben is hazarepülnek nagy távolságokból fészkükhöz, ami azt bizonyítja, hogy a Napon kívül valamilyen más „navigációs eszközt”, módszert is használnak. Gyanítják, hogy a Föld mágnesterének erővonalai alapján tájékozódnak, de eddig erre a feltevésre nem volt meggyőző bizonyíték. A New York-i Cornell Egyetem kutatói ezért ily irányú kísérleteket végeztek a galambokkal: hátukra kis mágneseket ragasztottak, hogy ezzel megzavarják a földmágnestér érzékelését. Az ellenőrző madárcsoport hátára ugyanakkor bronzlemezkét ragasztottak. A kísérletek egyértelműen bebizonyították, hogy a galambok valóban a mágneses erőket is hasznosítják a tájékozódáshoz. A mágneseket viselő galambok borús időben jobbára eltévesztették az utat, a bronzlemezkét viselő madarak pedig 30—50 kilométer távolságból is teljes biztossággal hazataláltak. Derült időben mindkét madárcsoport egyedei célba értek, ami amellett szól, hogy tájékozódásuk legfőbb eszköze a Nap, a mágneses erőket pedig csak akkor használják fel, ha a Nap nem látható. Meghökkentő, hogy számos madár a rászerelt mágnesek ellenére borús időben is megtalálta a hazavezető utat. Ebből arra következtetnek, hogy a galamboknak valamilyen más, eddig ismeretlen navigációs tartalékuk is van. A kutatók már régóta feltételezik, hogy a galambok főként a Nap segítségével tájékozódnak, hiszen felhőtlen napokon a fiatal, gyakorlatlan madarak is biztonsággal hazatalálnak. A