Magyar Szó, 1972. május (29. évfolyam, 120-132. szám)
1972-05-03 / 120. szám
2. oldal Államcsínykísérlet Burundiban A lövöldözésben több száz ember vesztette életét, köztük az exkirály is . Kijárási tilalom az országban Kampalából jelenti a Reuter. A burundi hatóságok április 30-án éjszaka meghiúsították a királypárti és imperialista ügynökök államcsínykísérletét. A Forradalom Hangja Rádióállomás híre szerint az ország három részében is harcok dúltak, és sok vér folyt. A leghevesebb ütközet Gitega városában dúlt, a fővárostól mintegy száz kilométernyire. A lázadók ugyanis ki akarták szabadítani szoba fogságából Ntare exkirályt, akit 1966-ban fosztottak meg trónjától, s aki egy hónappal ezelőtt tért haza külföldről a kormány beleegyezésével. Hír szerint a gitegai ütközetben maga az exkirály is életét vesztette. Az UPI értesülése szerint Burundiban betiltották a csoportosulást, és hajnaltól napnyugtáig tartó kijárási tilalmat rendeltek el. A köztársasági elnök betiltotta a benzinárusítást, hogy elejét vegye a gyújtogatásoknak. A harcokban több száz ember életét vesztette. Közlemény szerint a puccs sok részvevőjét elfogták, de többen még szabadlábon vannak. A Forradalom Hangja Rádióállomás szerint az államcsínyt a nép belső és külső ellenségei szőtték, és az volt a szándékuk, hogy imperialista és népellenes kormányt állítsanak az ország élére. Castro: Nixonnal nem lehet megegyezni A kubai miniszterelnök bejelentette, hogy nagy külföldi körútra indul Havannából jelenti a Reuter. Fidel Castro kubai miniszterelnök bejelentette, hogy rövidesen nagy külföldi körútra indul, és ellátogat Guineába, Algériába, Bulgáriába, Romániába, Magyarországra, Lengyelországba, Kelet-Németországba, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba. A havannai május elseji ünnepségen mondott beszédében Castro kijelentette: semmi remény a megállapodásra Kuba és Washington között, amíg Nixon elnök van a Fehér Házban. — Mi azonban várhatunk két évet, hat évet vagy akár tíz évet is, amíg csak jobb valóságérzetű emberek nem kerülnek hatalomra az Egyesült Államokban — mondta. Castro szerint Nixon cinikus és szégyenteljes politikája, amelyet Vietnammal és Kubával szemben folytat, biztos kudarcra van ítélve. A miniszterelnök Kuba belpolitikai problémáival is foglalkozott. Mint mondta, az utóbbi két évben a nagy aszály miatt gyenge volt a cukortermés, de a távlatok jók. Az idén 335 000 hektárral több cukornádat ültettek. Delhiben tartják Bhutto és Indira Gandhi találkozóját Ali Bhutto pakisztáni elnök és Indira Gandhi indiai miniszterelnök május végén vagy június elején találkoznak Delhiben — mondja az indiai—pakisztáni előzetes megbeszélésekről kiadott közlemény, amelyet Rawalpindiben és Delhiben egyidejűleg hoztak nyilvánosságra. Az indiai küldöttséget Durga Prashad Dar, a külügyminisztérium politikatervezési bizottságának elnöke, a pakisztánit Aziz Ahmed, a külügyminisztérium főtitkára vezette. Allende részt vesz a Szocialista Internacionálé kongresszusán Den Uyl, a holland laburisták vezető személyisége közölte, hogy Salvador Allende chilei elnök is részt vesz a Szocialista Internacionálé kongresszusán, amelyet júniusban rendeznek meg Bécsben. Uyl a napokban Santiagóban részt vett a harmadik kereskedelmi és fejlesztési világértekezleten. Ott-tartózkodása során fölkereste a chilei elnököt és átadta neki a Szocialista Internacionálé irodájának meghívását. Peront jelölik a következő argentin elnökválasztásokon A peronisták vidéki tanácskozásán úgy döntöttek, hogy Juan Peron egykori elnököt jelölik a jövő márciusi argentínai elnökválasztásokon. A tanácskozáson több mint 2000 peronista vezető vett részt. Peront 1955-ben katonai puccsal buktatták meg. Azóta Spanyolországban él MAGYAR SZÓ Szerda, 1972. május 3. Levegőbe röpítettek egy gyárat Belfast közelében Felépítése tizenkét millió fontba került Az Ír Köztársasági Hadsereg harcosai hétfőn este levegőbe röpítettek egy műanyaggyárat Belfast közelében. Egy munkás meghalt, tizenöten megsebesültek. A vadonatúj gyár géptermeiben és raktáraiban nyolc időzített bomba robbant. A robbanás előtt ismeretlen telefonáló értesítette a rendőrséget, hogy a gyár éttermében pokolgépet helyeztek el. A rendőrök nem találtak bombát, ám 20 perccel később a tizenkétmillió angol font költséggel épült gyár levegőbe röpült. Urgüplünek nem sikerült megalakítania az új török kormányt Az új török kormány megalakításával megbízott Urgüplü hétfőn este kijelentette, hogy próbálkozásai eddig nem jártak sikerrel. — Még sok nehézséget kell leküzdenünk, mire sikerül összeegyeztetnünk a pártok álláspontjait — jelentette ki sajtóértekezletén. A fekete vész története (9) A háremhölgyek himlőoltásának híre a XVII. században eljutott Isztambulba. A török birodalomhoz tartozó Kaukázus vidékén élő grúz, tatár és cserkesz néptörzsek is ismerték a védelmet nyújtó enyhe himlőfertőzéses oltási eljárást. A török főváros gazdag családjai, főleg a görögök, akkoriban a variolizálásban tapasztalt vénasszonyokkal oltatták be gyermekeiket. A himlőhólyagból vett gennyes váladékkal végzett oltásról az Isztambulban élő Emanuele Timoni olasz orvos írt először 1713-ban szakszerűen História variolarum című értekezésében. Timoniról mellékesen megemlítjük, hogy járt a mi vidékünkön is. Savoyai Jenő, a francia származású osztrák szolgálatba lépett hadvezér, győztes zentai csatája után — miután másfél százados uralom után kiverte a törököket Magyarországról — 1699-ben a karlócai tárgyaláson kötöttek békét a szembenálló felek. Timoni a török küldöttség orvosaként érkezett az akkor felperzselt szerémségi Karlócára. Timoni „görög eljárásnak” nevezte az emberről emberre átvitt himlőoltást, mert azt Isztambulban főleg görög vénasszonyok alkalmazták. A himlős betegről vett gennyet tűvel kereszt formájában karcolták a páciens homlokára, két orcájára és állára. Állítólag XII. Károly svéd király —, aki az 1709-ben elszenvedett ottavai vereség után Törökországba menekült — ösztönözte Timonit értekezése megírására, miután a király személyesen is meggyőződött a fővárosban látott oltások hasznosságáról. A bátor Lady Timoni révén ismerte meg 1716-ban Lady Worthley Montagu, az isztambuli angol követ felesége a variolizálást. A lady lelkes hangú levélben tudatta Angliában élő barátnőjével, Sarah Chiswell-lel, mit hallott Timonitól és megírta hogyan végzik az oltást Drinápolyban. „A nálunk általánosan elterjedt és súlyosan pusztító himlőt az itt használatos oltás teljesen veszélytelenné teszi” — írta barátnőjének. „A műveletet mesterségszerűen öregasszonyok végzik, rendszerint szeptember hónapban, a nyári hőség múltával. Felkutatják, melyik házban van himlő, azután rendszerint tizenötös-tizenhatos csoportokat alakítanak, és a vénasszony egy dióhéjban hozza magával a himlőgennyet. Hosszú tűvel felnyit egy véredényt, ami nem okoz nagyobb fájdalmat, mint egy közönséges karcolás, és annyi gennyet helyez a sebbe, amennyi elfér a tű hegyén. Az oltás után a gyermekek jól érzik magukat, a nyolcadik napon belázasodnak, két, esetleg három napig ágyban kell maradniuk és utána ismét olyan vidámak, mint voltak az oltás előtt. Ezrek oltatják be magukat évente, és halálos kimenetelű esetről nem hallottam. Meggyőződtem a kísérlet sikerességéről és elhatároztam, hogy kisfiamon is elvégeztetem.” A bátor asszony 1718-ban Isztambulban beoltotta ötéves fiát. „Hazafias érzelem kötelez arra — írta következő levelében —, hogy szorgalmazzam ennek a gyógyító felfedezésnek az elterjesztését Angliában.” Lady Montagu 1721-ben hazatért Londonba, ahol akkoriban ismét himlőjárvány dúlt. Dr. Maitland orvos közreműködésével beoltotta négyéves kisleányát is. Az óvatos angol király I. György angol király hamarosan tudomást szerzett az oltásról, és elrendelte dr. Maitlandnak, hogy végezzen oltási kísérletet a newgate-i börtönben ülő hat halálraítélten. Maitland előbb megtagadta a királyi utasítás végrehajtását, mert orvosi lelkiismerete tiltotta, hogy a kísérlet sikertelensége esetében ő legyen a hóhér. Csak azután vállalta az oltást, miután a király ígéretet tett, hogy megkegyelmez az elítélteknek. A sikeres oltás megtörténtével szabadon bocsátották az elítélteket. Shakespeare Falstaffjának óvatos bátorságával járt el György király, mert a hat elítélten végzett kísérlet után még tizenegy lelencházi gyereken kellett kipróbálni az oltást. Csak a siker után oltatta be magát a király. A király himlőoltásának híre hamar elterjedt, és a variolizálás divat lett Angliában. Az orvosok abban az esztendőben kétszáz főnemesi családban végeztek oltást. Nem mindenki tehette, mert az eljárás nagyon drága volt, és a következő negyven évben mindössze kétszázezer embert oltottak be Angliában. A Sorbonne elítéli az oltást Amikor Voltaire kiszabadult a Bastille börtönből és 1726-ban Angliában keresett menedéket, tudomást szerzett a himlőellenes védőoltásról. A maró tollú francia filozófus lelkendező leveleketküldözgetett Londonból, és dicsérte az újfajta eljárást. A híres Sorbonne egyetem orvostudományi kara azonban nyilvános ülésen „boszorkányos műveletnek” nevezte az oltást, „amely nem egyeztethető össze az orvostudomány alapvető tételeivel”. Egy akkori doktori értekezés „csalóknak és hóhéroknak” mondta az oltást végzőket, az inokulátoroknak nevezett orvosokat, és az oltást vállaló páciensekről azt állította, hogy „becsapottak vagy gyengeelméjűek”. Voltaire 1727-ben gúnyosan válaszolt a Sorbonne tudósainak: „Mennyi idő kell ahhoz, hogy a próbát kiállt eszmék átkeljenek a calais-i csatornán?” Az oltás ellen felléptek a papok is, és szószékről ítélték el az „ördögi műveletet”. A skótországi Sandt Andrews egyházmegye érseke az isteni gondviselés elleni „bűnös beavatkozásnak” bélyegezte az oltást. „Jób fekélyeit a sátán személyesen oltatta be, ezek az oltások is az ő művei” — dörögte szószékéről az érsek. Sok orvos anyagi okból szólalt fel a himlőoltás ellen, mert a gyakori járványok nagy jövedelmet hoztak számukra, és az oltástól orvosi tiszteletdíjukat féltették. STEINITZ Tibor (Folytatjuk) &*+*&&#**»»* IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIllllll'llllilllllll» 111 ARAB ARCKÉPCSARNOK 4. Kairó szürke eminenciása 04) A hatnapos háború előtt azonban szinte lehetetlen volt kibogozni, hogy Hejkál cikkeiben mit tesz hozzá Nasszer álláspontjához, illetőleg mennyiben tér el tőle. Sokan azt állítják — de ez is bebizonyíthatatlan —, hogy Hejkál öntötte formába a nasszeri gondolatokat. Sőt, nemcsak beszédeit írta, hanem Nasszernek A forradalom filozófiája című művét is. Nos, lehet, hogy megírta, lehet, hogy csak írta, de az is lehet, hogy mindössze beleírt. A szürke eminenciás státusza bármely szerepkörre feljogosíthatta. Hejkál nézetei valamivel világosabbá váltak a hatnapos háború után, párhuzamosan azzal, hogy Egyiptom politikai vonalvezetését is bizonyos kikristályosodási folyamat jellemezte. Hejkál, a nagy taktikus és politikai akrobata, ebben a periódusban feltűnő módon realistának mutatkozott. Mint 1948-ban, ezúttal is bálványokat döntögetett és illúziókat tépett szét. De, amíg Nasszer a burzsoá katonai klikk és a technokraták háttérbe szorításán dolgozott, s láthatóan szorosra fűzte az ország kapcsolatait az egyiptomiakat támogató szovjet néppel. Hejkál kétértelmű látszatrealizmusa a leszámolás elkerülhetetlenségét hangsúlyozta. Másrészt pedig politikai kiskapukat igyekezett nyitni Izrael politikai mecénása, az Egyesült Államok felé. Kiosztott szerep volt ez? Lehet. De az is lehet, hogy a nacionalista politikus, akinek ideológiai fegyvertára a pánarab eszméből és a modern iszlámból táplálkozott, Nasszer kül- és belpolitikai balranyitását a maga számlájára kontrakarírozni igyekezett. Az Al Gumhuria mindenesetre ekkor és ezért nevezte Hejkált intellektuális hamisjátékosnak és professzionista hazudozónak. Az Al Ahram főszerkesztője életében talán egyetlenegyszer árulta el igazi énjét A Nasszer halálát követő napokban, amikor még nem dőlt el a hatalom, hiszen Szadat csak formálisan vette át az ország vezetését, Hejkál kísérletet tett, hogy az eseményeket a maga eszközeivel befolyásolja. Előbb azt közölte, hogy Szadat és Ali Szabri az elhúnyt elnök temetésén szívrohamot kapott, majd az Al Ahram első oldalát az egyiptomi jobboldal legprominensebb személyiségének rendelkezésére bocsátotta. Zakaria Mohieddinnek Nasszerről szóló nekrológja a nasszeri irányvonallal szervben álló politikust azelhúnyt elnök legodaadóbb hívének szerepében tüntette fel. A Mohieddin felértékelését célzó manőver azonban nem sikerült. Hejkál levonta a tanulságokat. Visszaadta miniszteri tárcáját s visszavonult lapjának bástyái mögé. Várt. Cikkei az elhunyt elnök érdemeit méltatták heteken át, sokoldalúan és részletesen. Közben természetesen nem feledkezett meg arról sem, hogy a nagy férfiú árnyékában dolgozó Hejkálról, vagyis saját magáról ejtsen szerénynek semmiképpen sem mondható megjegyzéseket. Hejkál politikai katakomba-ideje akkor ért véget, amikor kezdtek kibontakozni a szadati kurzus meghatározó vonásai. És Hejkál teljes energiával kiállt a nemzeti egységfront erősítését, a modern állam megteremtését hangsúlyozó, s a demokrácia — úgymond — liberalizálására vonatkozó szabati elvek mellett. Hejkál külpolitikai nézeteiben is átlépni látszott az 1967 utáni nasszeri kurzus Rubiconját. „Sohasem értettem egyet azokkal — írta —, akik azt hangoztatják, hogy Egyiptomnak nem Izrael, hanem az Egyesült Államok a fő ellensége. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: tudok olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy Egyiptom vereséget mérjen Izraelre. Arra kell törekednünk, hogy megnyerjük és intelligens, meggyőzéssel semlegesítsük az Egyesült Államokat.” Az Al Gumhuriában közzétett válasz, amelyet az Arab Szocialista Unió egyik vezetője írt, Egyiptom szürke eminenciájának elképzeléseiben mást látott: „Egyiptomban minden gyerek tudja — írta Abdel Nadi Naszef —, hogy az egyiptomi forradalom első számú ellensége Amerika. Éppen ezért nehezen képzelhető el az Egyesült Allánok Hejkál által proponált semlegesítése. Ostobaság és haszontalan dolog volna, ha Kairó arra építené politikáját, hogy Washington esetleg megváltoztatja magatartását Egyiptommal szemben. Erre csak abban az esetben számíthatnánk, ha Kairó feladná eddigi politikáját, ha engedményeket tenne a Nyugatnak, egyszóval, ha kapitulálna Washington és Tel Aviv előtt.” Hogy Hejkál és az ASZÚ köré tömörült vezetők véleménye más pontokon is eltért, az a vita folytatásából derült ki. pintyfenjiAj _ SÓS KOSZORÚCSKÁK HOZZÁVALÓK: 30 dkg reszelt kacskavaj, 1 egész tojás, egy sárgája, 25 dkg Vitai margarin, kevés só, cukor és élesztő, egy kevés tej, 30 dkg liszt. A margarint habosra keverjük, hozzáadjuk az egész tojást és a sárgáját, a tejben futtatott élesztőt sóval és cukorral, a lisztet és 150 gr kacskavajt. Az egészet jól kikeverjük. A tésztát lehetőleg éjjelen át állni hagyjuk. Reggel kinyújtjuk, koszorúkat formálunk belőle, a tojásfehérjében és a fennmaradt reszelt sajtban megforgatjuk, és vigyázva, hogy a koszorúk világosak maradjanak, kisütjük.