Magyar Szó, 1972. június (29. évfolyam, 149-163. szám)
1972-06-01 / 149. szám
Csütörtök, 1972. június 1. M Mai h&MAn&iAtaAavifo I Egyiptom Európa felé Ш URAD GALEB EGYIPTOMI külügyminiszter múlt heti négynapos belgrádi látogatása alátámasztja azt az állítást, hogy a közel-keleti válság erős hatással van a nemzetközi politikai helyzetre, és az el nem kötelezett földközi-tengeri országok közötti tanácskozás mind fontosabbá válik. Galeb és Tepavac megbeszélései újabb alkalom volt arra, hogy a két baráti ország kormánya a nagyhatalmak újabb kapcsolatainak tükrében is megtárgyalja a közel-keleti helyzetet. Nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió és az USA viszonyának alakulása kapcsán, valamint a Közel-Keleten uralkodó állapotok tekintetbe vételével a Földközi-tenger térségében is fölmerült az el nem kötelezett országok átfogóbb tevékenységének kérdése. A két ország diplomáciai főnökei belgrádi tanácskozásukon is teljes mértékben egyetértettek, hogy a nagyhatalmak véleménycseréje hasznos, megegyezéseik azonban nem csorbíthatják más országok szuverenitását és azon jogait, hogy részt vegyenek az őket is érintő nemzetközi problémák rendezésében. Az egyiptomi kormánynak rendkívül fontos, hogy milyen irányt vesz az európai diplomácia, különös tekintettel arra, hogy Washington továbbra is támogatja Izraelt, és figyelmen kívül hagyja Kairó álláspontját. Egyiptom és több más arab ország arra törekszik, hogy megőrizze tevékenységét a nemzetközi politikában, további támpontokat szerezzen minél több országban, és ezért igyekszik bővíteni kapcsolatait a nyugat-európai államokkal. A nyugat-európai országok természetesen továbbra is érdeklődnek a Szuezi-csatorna megnyitása iránt, valamint igyekeznek szavatosságot kapni a további zavartalan nyersolaj-ellátásra az arab országokból. Ugyanakkor aggódnak a közel-keleti helyzet bonyolódása miatt, mert az újabb megrázkódtatások meggátolnák a feszültség enyhülését Európában is. Galeb és Tepavac az európai és a földközi-tengeri helyzetről teljesen azonos nézeteket vallottak. Tekintettel arra, hogy az izraeli agresszió immár öt éve tart, a világközösség viszont semmi érdemlegeset nem tett annak érdekében, hogy az izraeli csapatok kivonuljanak a megszállt területekről, nyilvánvaló, hogy az el nem kötelezett mediterrán országoknak ismét közösen kell fölemelniük szavukat a kérdés rendezése érdekében. A tárgyalások időszaka a kudarcok mellett is hozott bizonyos eredményeket, érthető tehát, hogy Galeb és Tepavac, elérkezettnek látják az időt az el nem kötelezett mediterrán országok mielőbbi tanácskozására. Ez a megbeszélés ismét megerősíti azt a tézist, hogy a kis és közepes országoknak, elsősorban az el nem kötelezetteknek, joguk és lehetőségük van önállóan dönteni sorsukról, hiszen még a legsúlyosabb hidegháborús időszakban sem engedték meg, hogy a nagyhatalmi politika játékszerévé váljanak. K-t MAGYAR SZÓ szalizmus az emberiség jólétét szolgálja (Folytatás az 1. oldalról) ban van belső fejlődésünkkel, a hazánkban történő eseményekkel.„ Tehát forradalmi.” Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a nagyhatalmak megállapodása Vietnamról, Tito nemmel válaszolt. Nissen megjegyzi, hogy annak idején Churchill és Sztálin is érdekövezetekre osztotta fel Jugoszláviát — eredménytelenül. „A vietnamiak kemény emberek — mondta tovább Tito. — Tessék csak megnézni, mennyire igyekszenek az amerikaiak és képtelenek győzni.” Ami a balkáni együttműködés távlatait illeti, Tito szerint nem rosszak. Jugoszlávia mindenesetre jó példával jár elöl. A beszélgetés jó része Jugoszlávia belső fejlődésére vonatkozott. Tito szavait idézve Nissen elmondja, hogy Jugoszláviában mind politikai, mind gazdasági téren nagy változások mennek végbe, egyszersmind súlyos nehézségekkel kerülünk szembe. Tito olyan társadalmi mechanizmust igyekszik kialakítani, amely szavatolja, hogy a munkások megkapják a hatalom oroszlánrészét. A technokrácia ugyan nagy étvágyról tesz tanulságot, de próbálkozásait meghiúsítják. Tapasztalható az is, hogy egyesek mások kárára gazdagodnak. A Kommunista Szövetségnek kötelessége elejét venni az ilyesminek, a munkásosztálynak meg is van hozzá az ereje. Nissen ismerteti Tito szerepét a nacionalista erők legyőzésében, s megemlíti, hogy a világsajtó egy része annak idején sokat cikkezett arról, hogy Tito elvesztette a népszerűségét. „Valóban veszített népszerűségéből — vonja le a következtetést Nissen —, de csupán a kevés számú nacionalisták köreiben.” Kevés embernek van a világon olyan rugalmas és átfogó gondolkozásmódja, mint a jugoszláv elnöknek. „Némelyek úgy tartják, hogy az erős kéz politikája lenne a legcélszerűbb. De az nem nekünk való. A háborúban kénytelenek voltunk az erős kéz politikáját folytatni, békeidőben azonban a meggyőzés erejéhez kell folyamodnunk” — idézi Nissen Tito szavait. A dán újságírót valósággal lenyűgözik a jugoszláv elnök tulajdonságai, mindenekelőtt csodálatra méltó emlékezőtehetsége és roppant energiája, amellyel nálánál sokkal fiatalabbakat is felülmúl. Ennek igazolására Nissen felhozza, hogy Tito a korábbi horvát vezetőséggel húsz teljes órán át tanácskozott. A jugoszláv elnök legnagyobb műve az, hogy biztosította Jugoszlávia nemzeti egységét. Tito elnök portréját Gunnar Nissen néhány olyan gondolattal kerekíti ki, amelyek jellemzőek elnökünkre: „A szocializmus tartalma abban van, hogy az emberek jobban élnek.” „A marxizmus egytized rész elmélet és kilenctized rész gyakorlat.” „A szocialista társadalmat az emberért, az ember javára kell építeni, s nem valami megfoghatatlanért.” Nixon Varsóba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) tettnél később indult. A rendkívüli óvintézkedéseket az tette szükségessé, hogy szerdára virradóra több bomba robbant Teherán azon pontjain, amelyeket az amerikai elnöknek meg kellett látogatnia. Ronald Ziegler, az amerikai elnök sajtóképviselője, kijelentette, hogy egyik robbanás sem minősíthető Nixon elleni merényletnek. Rej helységben, Teherán közelében, bomba robbant a királyi mauzóleum tövében, mindössze fél órával Nixon érkezése előtt, aki megkoszorúzta az emlékművet. Az amerikai titkosrendőrök alaposan átkutatták az épület környékét, de nem találtak más robbanóanyagot. Az iráni főváros északi negyedében reggel történt bombamerénylet. Harold Price amerikai dandártábornok gépkocsija ráfutott az úton elhelyezett aknára. A robbanás mindkét lábát eltörte, egy közelben álló nő pedig életét vesztette. Az amerikai tájékoztatási hivatal épülete előtt és egy alkoholmentes italokat gyártó üzemben is bombák robbantak. A DPA hírügynökség szerint Nixon elnök szerdán délelőtt tájékoztatta Reza Pahlavi iráni sahot a szovjet államfőkkel folytatott tanácskozásairól, valamint kínai látogatásának eredményeiről. Szó volt továbbá a Kelet és a Nyugat jövőbeni kapcsolatainak alakulásáról is. Az amerikai—iráni tanácskozások után kiadott közös közlemény szerint véleményt cseréltek a délkeletázsiai helyzetről is, és megállapították, hogy az indokínai problémát tárgyalások útján kell rendezni. Nixon és Reza Pahlavi aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti helyzet miatt, majd leszögezték, hogy a nemzetközi helyzet biztonsága és szilárdsága rendkívüli fontosságú a Perzsa-öböl országai számára, és reményüket fejezték ki, hogy India és Pakisztán is megoldást talál vitás kérdéseik rendezésére. Megállapították továbbá, hogy az USA hajlandó segíteni Irán ötéves gazdaságfejlesztési tervét. Nixon elnök meghívta Amerikába az iráni uralkodót. Saragat új balközép kormány megalakítását javasolja Giuseppe Saragat volt olasz szociáldemokrata köztársasági elnök szerdán az olasz balközép kormány felújítása mellett szállt síkra. Javasolta, hogy olyan erős kormányt kell alakítani, amely a parlamentben mentes lesz az ellenzék befolyásától. Szerinte minden meg kell tenni, hogy a kereszténydemokraták, a szocialisták, szociáldemokraták és republikánusok koalíciója lábra állhasson, és ezért javasolta, hogy egyelőre ne törekedjenek a liberálisokkal való szövetkezésre. A szociáldemokraták és a republikánusok is helytelenítik a kereszténydemokrata kormány létesítését, a kereszténydemokraták pedig egyelőre még hallgatnak. Giovanni Leone köztársasági elnök kormányalakítási kísérleteiből egyelőre még nem lehet megállapítani, hogy mikor oldódik meg a kormányválság. Valószínű, hogy az új kormány összeállításával Giulio Andreotti lemondásban levő miniszterelnököt bízzák meg. Párizsban folytatják a kínai—amerikai tanácskozást Az AFP jelenti, hogy az amerikai—kínai tanácskozások Párizsban folytatódnak, bár Huang Csen, Kína franciaországi nagykövete, már április 3-a óta Pekingben tartózkodik. Arthur Wattson amerikai nagykövet, a múlt csütörtökön találkozott Tien Csitung ügyvezető kínai nagykövettel, és ennek kapcsán jól értesültkínai körök azt állítják, hogy az amerikaikínai véleménycsere zökkenőmentesen folyik az úgynevezett párizsi csatornán áll. 3. oldal A NATO helyesli Brandt keleti politikáját Az európai biztonsági értekezlet a csillapodás fontos tényezője lehet Közlemény a minisztertanács ülésezéséről Állandó tudósítónk telex jelentése Bonn, május 31. Az Atlanti Szövetség külügyminiszterei kétnapos tanácskozásukon a jelek szerint minden nehézség nélkül megegyeztek az európai megbékélési folyamat folytatásában és a katonai meg politikai egyensúly megszilárdításában. Egyetértettek abban is, hogy őszre Helsinkiben megkezdődnek az előkészületek nagyköveti szinten az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása érdekében, ugyanakkor pedig megindul a puhatolózás az Európában állomásozó idegen csapatok létszámcsökkentéséről és a fegyverkezés korlátozásáról, amelyet a NATO már 1968-ban javasolt, a Szovjetunió viszont Nixon elnök moszkvai látogatásáig csak elvben helyeselt. Lényegében ezek a legfontosabb pontjai a közös nyilatkozatnak, amelyet a NATO-miniszterek tanácskozása után adtak ki. A külügyminiszterek tovább folytatják a véleménycserét. A kétnapos tárgyalás alapja William Rogers amerikai külügyminiszternek Nixon és Brezsnyev kremli megegyezéseiről szóló beszámolója volt. A NATO tagállamai most is hangsúlyozták, hogy nem gondolnak katonai erejük csökkentésére, főleg nem egyoldalú létszámcsökkentésre. A közös nyilatkozat is megállapítja, hogy a védelem és a feszültség enyhítése összefüggenek. Mégis jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy a NATO-tagállamok világosabban megfogalmazták a másik félnek javasolt tárgyalások kiindulópontjait. Helyesléssel fogadták az USA és a Szovjetunió megegyezését a támadó és stratégiai atomfegyverek korlátozásáról — mondván, hogy ez hozzájárul a stratégiai helyzet szilárdságához, ami viszont erősíti a nemzetközi megbékélést és csökkenti az atomháború veszélyét. A NATO-miniszterek elismeréssel nyilatkoztak Willy Brandt nyugatnémet kancellár keleti politikájáról, valamint a négy nagyhatalom berlini egyezményéről, és támogatják az NSZK keleti politikáját. Az Atlanti Szövetség tehát hangsúlyozza, hogy a katonai egyensúly és a területi status quo képezi az európai megbékélés és a tárgyalások folytatásának alapját. A Brandt-kormánynak sikerült elérnie, hogy a NATO miniszterek helyesléssel szóljanak a két Németország eddigi tárgyalásainak eredményéről, olyannyira, hogy a bonni értekezlet részvevői közös nyilatkozatukban leszögezték: okkal remélik, hogy az NSZK és az NDK további tárgyalásai tartós eredményekkel kecsegtetnek, olyan egyezményekkel, amelyek tekintetbe veszik a németországi helyzet sajátosságait. A közlemény a továbbiakban megállapítja, hogy az európai biztonsági értekezlet — ha jól előkészítik — jelentős tényezője lesz a feszültség további enyhítésének, és elhárítja az akadályokat az értekezlet munkájában részvevő országok szorosabb együttműködésének útjából, ugyanakkor pedig szavatolja mindannyiuk biztonságát. A NATO-miniszterek az Európában állomásozó idegen csapatok létszámának arányos csökkentéséről úgy vélekednek, hogy az erre vonatkozó előkészületeket már az ősszel, a biztonsági értekezlet előkészületeivel párhuzamosan meg kell kezdeni. Egyelőre azonban még várnak Moszkva válaszára. A bonni tanácskozás részvevői elálltak korábbikövetelésükről, hogy Moszkva előzőleg fogadja Manlio Brassót, a NATO külön megbízottját. A Szovjetunió ugyanis nem akar külön tárgyalni a nyugati katonai tömbbel. Már most világos, hogy a csapatok létszámának csökkentésére vonatkozó tárgyalásokon először is az Európában állomásozó csapatokról és fegyverek korlátozásáról volna szó, tehát azok az országok vennének részt rajta, amelyek a csapatokat küldték, és amelyek a csapatokat befogadták. Egyszóval elsősorban a két Németországban állomásozó katonai egységek létszámcsökkentéséről cserélnek véleményt, később pedig bevonnának más nyugati és keleti országokat is. Ezek azonban egyelőre még csak tervek. A bonni értekezlet, amelyről Jozef Luns NATO-főtitkár azt mondta, hogy válaszút a nemzetközi politikában, valójában csak körvonalazta a Nyugat javaslatait az európai tárgyalások, őszi fordulóján. Nyilvánvaló, hogy sok nehézséget le kell még küzdeni addig, eredménynek könyvelhető el azonban, hogy meg vannak rá a lehetőségek, hogy az európai ügyeket tárgyalások útján, illúziómentesen rendezzék. Dr. JULIUS Pravda: A szovjet—amerikai egyezmények enyhítik a nemzetközi politikai légkört A moszkvai Pravda szerdán vezércikkben foglalkozott a szovjet—amerikai megbeszélések végén aláírt egyezményekkel. Az újság leszögezi, hogy a szerződéseknek nagy jelentőségük lesz a nemzetközi politikai légkör enyhítése szempontjából. A Pravda megállapítja, hogy a tárgyalófelek hangsúlyozták az európai határok sérthetetlenségét, helyeselték az NSZK és a Szovjetunió közötti szerződést és rámutattak az európai biztonsági értekezlet előkészítésének fontosságára. Waldheim kedvező véleménnyel van a moszkvai tárgyalásokról Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár kedvezően értékelte és elismeréssel nyugtázta a szovjet—amerikai tárgyalásokat és eredményüket, elsősorban azokat a megállapodásokat, amelyek létfontosságúak a világszervezet számára. Az ENSZ-ben egyébként rendkívüli figyelemmel elemzik a moszkvai megállapodásokat, és különösen azt helyeslik, hogy a két nagyhatalom elismeri minden ország szuverenitását és egyenrangúságát, a be nem avatkozás elvét, valamint azt a törekvést, hogy minden körülmények között el kell kerülni az atomháborút és meg kell őrizni a világbékét. Rhodesia kiutasította a brit kormány képviselőjét Az AP értesülései szerint a rhodesiai kormány szerdán kiutasította az országból Alec Wardot, a brit kormány salisburyi képviselőjét. Döntését azzal indokolta, hogy a brit kormány nem egyezett bele, hogy Rhodesia is képviseltesse magát Londonban. A brit kormány közleménye szerint London hazarendelte Wardot, de továbbra is igyekszik alkotmányos megoldást találni a rhodesiai fajüldöző szakadár kormánnyal, amely — mint ismeretes — hat évvel ezelőtt önhatalmúlag kikiáltotta Rhodesia függetlenségét. A brit külügyminisztérium szóvivője szerint Ward összekötő tiszt volt a rhodésiai és a brit kormány között. Ian Smith kormánya azért utasította ki mert belátta, hogy az afrikai lakosság többsége visszautasítja az érdekeivel ellenkező megoldást. Kézigránáttal Self táska esz árokben •Trieszt közelében bukkant rá a rendőrség A Tanjug trieszti értesülése szerint az olasz rendőrök a Trieszt felé vezető út mellfietti árokban táskát találtak, amelyben 16 kézigránát volt. A rendőrséget egy ismeretlen telefon útján értesítette a robbanószerről. Feltételezik, hogy a bombák a minapi trieszti házkutatások miatt kerültek az árokba, arendőrség ugyanis egy szélsőséges ifjúsági szervezet tagjainak lakásait kutatta át. Semmit sem találtak, mert a gyanúsítottakat valaki előzőleg figyelmeztette. Az utóbbi hónapokban egyébként már több láda robbanóanyagot és lőszert koboztak el a Trieszt környéki falvaikban. A leleplezések kapcsán az olasz újságok már több ízben figyelmeztettek rá, hogy a szélsőjobboldali csoportok tagjait Trieszt környékén fegyverforgatásra oktatják, s a kiképzést az olasz hadsereg tisztjei vezetik. Az árokban talált kézigránátok 1964-es gyártmányúak, az olasz hadsereg is ilyeneket használ. A Szövetségi Végrehajtó Tanács helyesbítése A Szövetségi Végrehajtó Tanács tájékoztatási titkársága az alábbi magyarázatot fűzte Marko Orlandiénak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjának a Tanjugnak adott interjújához: — Orlandié visszatérve a KGST végrehajtó bizottságának 58. üléséről nyilatkozott a jugoszláv hírügynök-rség munkatársának, és állítólag azt mondta, hogy Jugoszlávia részt vesz egy szovjetunióbeli teherautógyár építésében. Valójában arról van szó, hogy hazánk érdeklődik az építkezés iránt, megegyezés azonban még nem született.