Magyar Szó, 1972. november (29. évfolyam, 317-329. szám)
1972-11-28 / 329. szám
4. oldal H egeitek £ iiftssáfcerefc Tovább tart a politikai nyugtalanság Bolíviában ugo Banzer Suarez ezredes, aki 1971. augusztus 21-én megbuktatta Juan José Torrez tábornok forradalmi kormányát, s azóta az államfői és a miniszterelnöki tisztséget is betölti, valóságos diktatúrát vezetett be Bolíviában. Szinte valamennyi polgári jogot felfüggesztett. A Tribuna Popular című venezuelai újság arról ír, hogy az országban mintegy 2500 politikai foglyot tartanak őrizetben, többségüket bírósági ítélet nélkül. A foglyokat gyűjtőtáborokban zsúfolták össze, amelyek közül a leghírhedtebbek a Madidi nevű, amely az őserdő kellős közepén van és a Conti-szigeten levő koncentrációs tábor. Az egyetemek még mindig zárva vannak, sok diák a szomszédos országokban kénytelen folytatni tanulmányait. A szakszervezeteknek is, amelyek akárcsak az egyetemek, lelkesen támogatták Torrez forradalmi kormányát, megtiltották minden tevékenységét. Ennek ellenére Banzer büszkén vallja: Bolívia demokratikus, keresztény és nemzeti állam. A kormánynak ezzel szemben még mindig nem sikerült megszilárdítania helyzetét, noha a profasiszta Bolíviai Szocialista Falland (FSB) és a Nemzeti Forradalmi Mozgalom (NMR) is támogatja. A két párt az elmúlt évtizedek során hevesen küzdött egymással (1952-től 1964-ig az NMR- kormány üldözte az FSB vezetőit), s most is valóságos hatalmi harc alakult ki a két párt között. Ennek következménye a gyakori kormányválság és a politikai nyugtalanság. Banzer a párton kívüli, semleges politikus szerepét játssza, a valóságban azonban magatartása nem más ügyeskedésnél, hogy megtartsa hatalmát a két front között. Az NMR vezetője, a 72 éves Victor Paz Estenssoro, aki 1952-től kezdve jelentős és pozitív szerepet játszott a bolíviai forradalomban, még nem mondott le a politikai életbe való visszatérésről. A beavatottak szerint Estenssoro Washington bizalmát élvezi, és jó kilátásai vannak rá, hogy Banzer után hatalomra kerüljön. Banzer diktatúrája ugyanis üveglábakon áll, mert a hadseregben is, amely egyetlen támasza, sokan ellenzik politikáját. A Bolíviából érkező meglehetősen gyér hírek szerint az illegalitásba kényszerített demokratikus erők ismét megkezdték tevékenységüket. Az országban kézről kézre jár Rubén Sánchez őrnagy titkos levele, amelyben ellenállásra szólítja fel a lakosságot a diktatúrával szemben. Sánchez a vezetője a Frente Revolucionario Antiimperilista (FRA) nevű forradalmi mozgalomnak, amelyhez kilenc politikai párt és csoport csatlakozott (Horizont) Szabadon engedték a politikai foglyokat Népszavazást tartottak Madagaszkáron A POLITIKAI SZEMPONTBÓL meglehetősen nyugtalan tavasz és nyár után csendes ősz köszöntött be Madagaszkár szigetén. A belpolitikai helyzet megnyugodott Gabriel Ramanantson vezérőrnagy, aki a májusi véres események után leváltott Philibert Tsiranan elnök helyébe lépett, a nemrég megtartott népszavazáson hivatalosan is megszerezte Tsiranana hivatalát. Munkájában a legfelsőbb tanács támogatja. Madagaszkár lakosságának 96 százaléka az új elnökre szavazott,aki egy öt tisztből, és hat polgári politikusból álló kormány élére került. A Referendum eredménye пегд meglepetés. Ugyanis Tsiranana az ország tizenkét évvel ezelőtti függetlenné válása óta olyan kül- ésgazdasági politikát folytatott, amelyet az egykori francia gyarmati hatalommal való szoros kapcsolat és a többi imperialista hatalmakkal való együttműködés jellemzett. A városokban nagy volt a munkanélküliség, a parasztok megszöktek a földekről, és az ország pénzügyi helyzete katasztrofális volt. Ramanantson vezérőrnagy, akit a népszavazáson a következő öt évre választottak kormányfővé, dekrétumok útján, parlament nélkül kormányozza a szigetországot. Bejelentette, hogy reformokat hajt végre, elősegíti a gazdaság megszilárdítását és kidolgozza az új alkotmányt. Tekintettel a súlyos gazdasági helyzetre, a kormány máris foganatosított néhány sürgős intézkedést. Ellenőrzése alá vette a devizaügyleteket és csökkentette az adót, amely súlyos terheket rótt a parasztságra. A minimális bérek 5 zázalékos emelését rendelte el, és az állam nagyobb ellenőrzést gyanúzol a gazdasági életben. Demokratikus szabadságjogokat szavatolt, éságígérte, hogy együttműködik a pártokkal és más politikai szervezetekkel. Az összes politikai foglyokat szabadon engedték. Madagaszkár demokratikus erői bizakodnak, hogy a kormány végrehajtja bejelentett szociális programját, tehát érvényt szerez azoknak a követeléseknek, amelyek a májusi zavargások idején hangzottak el. A zavargások során történt vérontásért felelős személyeket bíróság elé állítják, és felülvizsgálják az országban levő külföldi támaszpontok helyzetét. A demokratikus erők nyomására a kormány reálisabb külpolitikai irányzatot hirdetett. Ramanantsoa miniszterelnök bejelentette, hogy felülvizsgálják Madagaszkár és Franciaország között létrejött szerződéseket és megszakítják a Tsiranana által kezdeményezett megbeszéléseket a Dél-afrikai Unióval. Semmisnek nyilvánították a pretoriai kormánnyal kötött idegenforgalmi és gazdasági szerződést. Ehelyett a kormány szorosabb együttműködést kíván az Afrikai Egységszervezet tagállamaival. Madagaszkár külügyminisztere, Ratsiraka, ellátogatott Moszkvába, és visszatérte után kijelentette, hogy diplomáciai viszonyt létesítenek a Szovjetunióval, ezenkívül helyreállítják a gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat más szocialista országokkal is. A NÉGER BANKÁROK AZ USA-BAN Obert B. Boyd, a harlemi Freedom National nevű néger bank igazgatója derűlátó az amerikai néger pénzintézetek jövőjét illetően. — Most még olyan jelentéktelenek vagyunk Amerikában — jelentette ki —, mint egy mitesszer egy ökör hátsó felén. Holnap azonban mindenki rádöbben hatalmunk A 38 négerek által vezetett amerikai bankok tőkéje (mintegy 600 millió dollár) nemrég csak egyharmadát képezte a National City Bank of Cleveland (1,8 milliárd dollár) tőkéjének, pedig ez a „fehér” bank csak az ötödik helyen áll az amerikai pénzintézetek listáján. Az elmúlt évek során azonban a négerek meghódítottak egy olyan tevékenységet, amely azelőtt csak a fehérek számára volt fenntartva. 1968 óta 18 új néger pénzintézet nyílt. Rövid időn belül még egy tucat kapja meg a működési engedélyt. Mindössze négy év alatt 400 millió dollárral gyarapodott a négerek tulajdonában levő bankok tőkéje. Sikereiket annak köszönhetik, hogy ott nyitnak kirendeltségeket, ahol nem kell félniük a fehérek konkurenciájától, vagyis a nagyvárosok néger gettóiban. Melyik fehér bank nyújt segítséget egy gettónégernek — mondja Boyd igazgató —, ha bajba kerül? Mi több pénzt kölcsönöztünk a négereknek, mint bármelyik bank az Államokban. — A Freedom National és a legtöbb néger pénzintézet valóban jó üzleteket bonyolít le a gettókban. A színes bankároknak sikerült az, ami a fehéreknek nem: megszerzik a négerek pénzét. A négerek eddig a bibliában, a kávéscsészékben vagy a padlórepedésekben tartották megtakarított pénzüket. — Alig van néger, aki betétkönyvet nyit magának — mondja John H. Wheeler, a Mechanics and Farmers Bank igazgatója. — Néhány dollár készpénzünk azonban mindig akad, s ez nem is olyan kevés, mint ahogyan sokan hiszik. A néger negyedek lakói meglepően nagy összegeket helyeznek takarékba, ha egy banknak sikerül megszereznie bizalmukat. A Golden State Mutual Life Insurance Co biztosítási vállalat például részvények eladásával Los Angeles néger negyedeiben néhány nap alatt 800 000 dollárt vett be. A néger pénzintézetek reklámfogásai közé tartozik, hogy híres sportolók nevét használják fel. A nemrég elhunyt Jackie Robinson baseball-sztár például a Freedom National betétese volt, s ebből a banknak szép haszna származott. A néger bankok gyakran küszködnek káderhiánnyal. A képzett néger szakértők ugyanis inkább a „fehér” bankokban helyezkednek el, mert ott jobb fizetést kapnak. Sokan attól tartanak, hogy a néger bankokban vállalt állás után nem veszik fel őket más pénzintézetekben. A néger bankárok üzletei minden nehézség ellenére kitűnően mennek. Ezt bizonyítja, hogy most már a fehér bankok is kezdenek érdeklődni a négerlakta negyedek iránt, s egymás után nyitják kirendeltségeiket a gettókban. MAGTÁR SZÓ 1972. nov. 28., 29., 36. Válás olasz módra Megszűnik az együttműködés az olasz Fiat és a francia Citroen gyár között GIOVANNI AGNELLI, a Fiat művek vezetője, rózsaszínűnek látta a jövőt. — A Citroennel együtt — mondta 1968 őszén — olyan autótípusokat fejlesztünk ki, amelyekkel nem konkurrálunk egymásnak, és szép sikereket érünk el. A derűlátás akkor indokoltnak látszott: a Fiat megvásárolta a francia Citroen cég részvényeinek 15 százalékát. Nem sokkal később az olasz óriásgyár a Citroen közvetítésével kapcsolatba került a nyugatnémet Volkswagen és NSU cégekkel. Szó volt a Daimler-Benzcel és a BMW-vel való együttműködésről is. A megfigyelők már azt jósolták, hogy Európában egy hatalmas nemzetközi gépkocsiimpérium létesül, amely sikeresen ellenáll az amerikai és a japán autógyárak konkurrenciájának. Az össz-európai összefogás a gépkocsifronton ma már csak meghiúsult terv. A Fiat vezetője az októberi torinói autószalonon kijelentette: — El fogunk válni egymástól. — Agnelli a Citroennel való együttműködésre gondolt. A válás oka a két tröszt céljainak különbözősége, öszszeegyeztethetetlensége. — Mi minél több kocsit szeretnénk eladni — mondta Agnelli —, a Citroen pedig meg szeretné őrizni jellegzetességeit. . Az igazság az, hogy Francois Michelin, a Citroen cég egyik legbefolyásosabb részvényese, a legnagyobb európai gumigyár tulajdonosa, azért kereste a kapcsolatokat a Fiattal, hogy a Citroen kievickélhessen aggasztó pénzügyi helyzetéből A Citroen olyan típusokat gyártott, amelyek közül éppen a legkelendőbb középosztályú kocsik hiányoztak, és olyan műszaki kísérletekbe kezdett, amelyek rengeteg pénzt felemésztettek. 1968- ban a francia cég 118 millió frankos veszteséggel zárta az évet. A FIAT PÉNZÜGYI SEGÍTSÉGÉVEL a Citroen két év alatt piacra dobta a GS típusú középosztályú kocsit (1015 köbcentiméter, 147 kilométeres maximális sebesség), amely a mai napig is a legkeresettebb európai gyártmányok közé tartozik. A GS-t a holland és az angol szakemberek 1970-ben az év autójának nyilvánították. A nagy sikereken felbuzdulva, a Citroen elhatározta, hogy a GS-t két bolygódugattyús Wankel-motorral látja el. A Citroen vezetősége a Fiat segítsége ellenére sem volt hajlandó az Agnelli által olyannyira óhajtott közös típuspolitikába bocsátkozni. Raymond Ravenel, a Citroen igazgatója, kijelentette: — A függetlenség számunkra szentség. Hogy megvédje függetlenségét, a Citroen olyan részesedési mechanizmust dolgozott ki, amelynek lényege az volt, hogy a Fiat adja a pénzt, a Citroen pedig önállóan gazdálkodik vele. A nyílt viszály akkor tört ki a két cég között, amikor a Citroen-részvényesek a nyáron elhatározták, hogy új gyárat építenek, amelynek költségeiből a Fiatnak is részt kell vállalnia. A Fiat azonban csak akkor hajlandó közreműködni az új gyár építésében, ha a franciák nagyobb jogokat adnak számára, ettől függetlenül az olasz cégnek nem könnyű milliós összegekkel támogatnia a Citroent, mivel maga is pénzügyi nehézségekkel küszködik. A konszern az idén krízisbe került. 1971- ben 1,58 millió Fiat-kocsi került le a futószalagokról, a nyereség azonban csökkent. A veszteséges gazdálkodás egyik oka a Lancia olasz autógyárral kötött együttműködés, a másik — Agnelli szerint — a gyakori sztrájkok és a betegszabadságok. A 91 000 Fiat-alkalmazott közül naponta 14 000 távol marad munkahelyétől. Agnelli panaszkodik, hogy 1968 óta 20 000-rel növelték a dolgozók számát, és 500 milliárd lírát ruháztak be az üzembe. A termelés azonban távolról sem növekedett olyan ütemben, mint a költségek. A Fiat nehézségei siettetik a Citroennel kötött házasság felbontását. — Egyetlen lírát sem utalunk át Franciaországba — jelentette ki a Fiat művek egy vezetője —, míg nem tisztázzuk a Citroennel való jövőbeni viszonyt. (Der Spiegel) Norvégia legdrágább katonája piGY FIATAL TENGER RÉSZ Norvégia legdrágább közkatonája. A Harald Harfagre hadihajó fedélzetén tölti tényleges katonai szolgálatát, a Norvég Királyi Tengerészetnél. Roger Hammernak hívják és az oslói haditengerészeti törzsparancsnokságnál 2240- es szám alatt vezetik. A trondheimi születésű fiatalember miatt éppen eleget lő a feje nem csak közvetlen feletteseinek, hanem a legfelsőbb katonai parancsnokságnak is. Roger egész fiatalon eljegyezte magát a tengerrel, a kereskedelmi tengerészet szolgálatába lépett. 1969-ben szülei levelet kaptak tőle Jokohamából, Japánból, amelyben közölte, hogy megnősült, egy japán lányt vett feleségül. A fiatal férjnek esze ágában sem volt, hogy valamikor is a tengerészeinél katonáskodjék. Az idén nyáron hazalátogatott szülővárosába. Ekkor azonban a norvég állampolgár lévén a helyi katonai hatóság kihasználta az alkalmat, és nagy gyorsan kikézbesítették neki a katonai behívót. Néhány nap múlva jelentkeznie kellett a Harald Harfagre hajó fedélzetén. Mivel semmiféle kérvényezés, siránkozás nem segített, Hammer kénytelen volt kibékülni sorsával, hogy három évig angyalbőrt viseljen. Időközben azonban némileg megváltozott a hangulata, s ugyancsak jóízüket nevet a markába. A norvég katonai törvények értelmében ugyanis a tengerészetnél szolgáló katonáknak joguk van a hadsereg költségén évente háromszor hazautazni szabadságra. Rogers Hammer szabályos rendőrségi bejelentővel ellátott lakhelye pedig Jokohamában van. Minden egyes hazarepülése a katonai parancsnokságnak tízezer koronába, azaz közel harmincezer új dinárba kerül. Így hát az oslói admiralitásnak ugyancsak mélyre kell nyúlnia a zsebébe, ha eleget akar tenni saját törvényes kötelezettségeinek. Egy szemfüles katonatiszt a szabadságolásokról szóló törvény paragrafusai között böngészve egy még érdekesebb előírásra bukkant. Ez arról szól, hogy az ilyesfajta katonaszabadságokra a legolcsóbb közlekedési eszköz legalacsonyabb osztályát veheti igénybe a tengerész. A jelen esetre vonatkoztatva a gyakorlatban ez azt jelentené, hogy Harald személyvonat másodosztályán utazhat haza Japánba a Transzszibériai vasúton. Csupán a Szovjetunió területén keresztül ez az útszakasz Leningrád és Vladivosztok között nem kevesebb mint 12 napot igényel — egy irányban. Ehhez ha még hozzászámolják az utat Norvégiától Leningrádig, illetve Vladivosztoktól Japánig, akkor nem nehéz kiszámolni, hogy egyetlen szabadságra történő utazás alkalmával tengerészünk kerek egy hónapot töltene úton. Az otthon töltött esetenkénti tíz nappal együtt ez évente kereken négy hónap távollétet jelent. Hogy érdekes esetünket ne fejezzük be apropó nélkül, elmondjuk, hogy Roger Hammer bejelentette, hogy az idén karácsonyra kíván először hazautazni szabadságra, majd miután visszatér és eltölt néhány hetet a norvég hadiflottánál, húsvétra ismét „kirándul” Japánba, de onnan visszajövet május végén igényt tart az első szolgálati év harmadik törvényadta szabadságolására is. (Bunte Illustrierte)